Új Szó, 2015. március (68. évfolyam, 50-75. szám)
2015-03-06 / 54. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. MÁRCIUS 6. Vélemény És háttér 7 A transzatlanti kereskedelmi és befektetési partnerségről folytatott tárgyalások mozgatórugói Már megint a pénz beszél... Ha nagy pénzről, a befolyásos multinacionális cégek érdekeiről van szó, az európai politikusok magasról tesznek a választóik véleményére. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a transzatlanti kereskedelmi és befektetési partnerségről (TTIP) folytatott egyezkedés, amelyet sokan az Egyesült Államok Európa elleni támadásának tartanak. MOLNÁR IVÁN A transzatlanti kereskedelmi és befektetési partnerségről (TTIP) folytatott tárgyalások törésvonala nem a két gazdasági övezet, azaz az USA és az Európai Unió, hanem a nagy multinacionális cégek és a stagnáló bérű lakosság között húzódik. A legújabb fejlemény, hogy Angela Merkel német kancellár szerdán Brüsszelben találkozott az Európai Bizottság elnökével, Jean-Claude Junckerrel, akivel egyetértettek abban, hogy még idén be kell fejezni a szabadkereskedelmi megállapodásról másfél éve folyó tárgyalásokat. Merkel is elismeri, hogy Ausztria mellett Németországban a legnagyobb az ellenállás a lakosság részéről a transzatlanti partnerséggel szemben, amely az eddigieknél is szorosabb gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat hozna létre Európa és az Egyesült Államok között. A német kancellár ennek ellenére határozott támogatásáról biztosította az Európai Bizottságot a tárgyalások mihamarabbi sikeres befejezéséhez. A tárgyalási folyamat egyik legellentmondásosabb témájának a befektetők és az államok közötti vitarendezési eljárás számít, amelyet a „témát jól ismerő szakértők” - többnyire a multinacionális cégek által finanszírozott neoliberális alapítványok elemzői - igyekeznek elviccelni. Ettől azonban még tény, hogy a vitarendezési mechanizmus egy egyoldalú és nem demokratikus rendszer, amely a külföldi befektetőknek kedvez. Lehetővé teszi ugyanis a multik számára, hogy ha nem tetszenek nekik a befektetéseiket negatívan érintő, a profitjukat csökkentő helyi szabályozások, olyan magánbíróságokon pereljék be az államokat, amelyekben profitorientált választott bírók ülnek, vagyis gyakorlatilag privatizálják az igazságszolgáltatási rendszert. Ez aláásná a nemzeti kormányok szabályozáshoz való jogát, hiszen a gazdag befektetők hatalmas kártérítéssel fenyegethetik meg őket, megakadályozva a közérdeket szolgáló olyan intézkedések bevezetését, mint például az alkalmazottak hatékonyabb védelme vagy a szigorúbb fogyasztóvédelem. A választott bírói eljárás költségei ráadásul aránytalanul magasak, a számlát pedig ez esetben is az adófizetőknek kell megtéríteniük. Hogy Merkel mindezek ellenére mégis határozottan támogatja a megállapodást, arra jó oka van. A német kancellár e héten elismerte, a német befektetők is profitálnak a beruházókat védő záradékokból. Márpedig ha a transzatlanti befektetési partnerségről szóló egyezség az amerikai és német multik számára is előnyös, semmi sem akadályozhatja meg, hogy azt ne fogadják el, hiszen ezek a cégek hatalmas nyomást képesek kifejteni országaik politikusaira. Ä legnagyobb vesztesek persze megint azok a kisebb, az Európai Unióhoz később csatlakozott tagországok lennének, amelyekben a külföldi, elsősorban a német tőke dominál. A mi érdekeink azonban nem fontosak, hiszen nem áll mögöttük annyi pénz, hogy ezeket bárki is figyelembe vegye. Pénz beszél, a kutya ugat.- Amíg kebelbarát kormányunk van, addig az iskolában elég, ha csak bukdácsolok, az életben viszont nagyot domborítok (P. Gossónyi) JEGYZET így lakunk mi LAMPL ZSUZSANNA élünk. A 2011-es népszámlálás ezzel is foglalkozott, s bár akkoriban sokan ellenezték, most épp ennek, pontosabban a válaszolóknak köszönhetően van részletes képünk a hazai lakáshelyzetről. Azzal együtt persze, hogy 2011-től némileg változ (hat) ott, de jelzi a fő tendenciákat. Szlovákiában 1,071 millió lakóház és 1,995 millió lakás van. Sok ez vagy kevés? Az elmúlt tíz évben a házak és a lakások száma is növekedett, ami pozitív dolog, viszont az ingatlanpiac szerint még több lakásra, főleg egy- és kétszobásra van igény. Jelenleg a 3 szobás lakás a legtipikusabb, a lakott lakások 43,6 százaléka ilyen, 16,7 százalékuk négyszobás, 15 százalékuk kétszobás. A befektetők egyre inkább próbálnak alkalmazkodni a demográfiai trendekhez és a népesség igényeihez, ezért a közeljövőben valószínű, hogy növekedni fog a fiataloknak szánt kezdőlakások, a szinglik számára épített kislakások és a szeniorlakások száma is (őszintén szólva, nem tudom, az utóbbi miben tér el más lakásoktól, remélhetőleg nem kriptákról van szó, elnézést). A lakóházak 91 százaléka családi ház, s ezek 84 százaléka állandóan lakott. A nem lakott családi házak 36 százaléka nyaralóAétvégi ház. 2001-hez képest 31 százalékkal több az ilyen nyári lak, ami az életszínvonal szempontjából szintén fejlődésként értelmezhető. Az is kiderült, hogy az utóbbi tíz évben egyre gyakoribb a hagyományos építőanyagok, a fa és a mór használata, bár egyelőre még a modern anyagok a tipikusak. Az sem mindegy, milyen minőségű lakásban élünk. A lakott lakások 72,2%-a első kategóriájú, 2001-hez képest nagyjából a felére csökkent a vízvezeték, avízöblítéses vécé és a fürdőszoba/zuhanyozó- fülke nélküli lakások aránya, ami azt jelenti, hogyjelenleg az ilyen lakások aránya 1 és 3 százalék között mozog. A klímaberendezéssel rendelkező lakások aránya is 2 százalék körüli, az akadálymenteseké nem egészen 10%. A háztartások anyagi ellátottsága is egyre kedvezőbb. Csaknem 60 százalékkal nőtt a mobiltelefonos, 30 százalékkal a földi telefonos háztartások aránya, 40 százalékkal a számítógépet birtoklóké, 50 százalékkal az internetes kapcsolattal rendelkezőké. Nagyjából minden második háztartásban van autó, a korábbi nem egészen 40 százalékhoz képest. A háztartások emberi oldalát tekintve háromféle háztartás létezik, ezek közül most csak a 2,1 millió családi háztartásról legalább néhány adat: 52 %-ukat, azaz 1,1 milliót teljes családok, 16 százalékukat csonka családok, 30%-ukat egyszemélyes háztartások alkotják. Minden jobb, minden szebb. És egyre többen vagyunk egyedül. KOMMENTAR Szex és politika CZAJL1K KATALIN —A búcsúzó hét egyik vezető belpolitikai híre - legalábbis olvasottságát tekintve - Robert Fi- co frissítése legszűkebb munkatársi körében. R, * Hogy az új kollegina pontosan milyen beosz- > tásban segíti a miniszterelnök munkáját, arról I a kormányhivatal hallgat. Az viszont gyanít- HwBkJ ható, hogy a korábbi aktmodellt új munkahelye megszerzéséhez nagyban hozzásegíthette erős önbizalma, amit bevallása szerint a mellnagyobbításnak köszönhet. Hogy mindez olcsó bulvár, amivel egy magára valamit is adó lapnak foglalkoznia sem kellene? Nem egészen. A főhős ugyanis az ország első számú embere, akinek minden mozdulata köztett. A Robert Fico és a nők című történet egyébként korántsem új keletű. A hazai médiában a miniszterelnök már több nő társaságában is megjelent meglehetősen kompromittáló helyzetekben, s a fotók közt volt olyan is, amely valóban nem hagyott kétséget a kapcsolat jellegét illetően. Ennek alanya egyébként ugyancsak a miniszterelnök kabinetjének munkatársa volt. Különös, hogy az erősen konzervatív és vallásos Szlovákiában mindez nem keltett közfelháborodást. Sőt, Robert Fico azóta választást nyert, minden idők legerősebb mandátumával. Úgy tűnik, a szlovák választók egyenesen díjazzák a miniszterelnök macsóságát, azt, hogy nem csak a hivatalában tud férfi lenni. Mert mit üzen egy közszereplő egy hasonló fotóval? Azt, hogy menő dolog korosodó családapának fiatal cicával félrelépni, sőt, egy keményen dolgozó férfinak egyenesen joga van ehhez. Pedig legyen az ember hívő vagy ateista, konzervatív vagy liberális, nemzeti érzelmű vagy kozmopolita, a házasságtörés nem kóser dolog. Legalábbis a házastársak egyikének biztosan, nem beszélve a gyerekekről. S az is biztos, hogy a partneri hűtlenség a válási okok között az élvonalban szerepel, így jobban veszélyezteti a családokat, mint az összes homoszexuális és transzvesztita együttesen. Érdekes, hogy a referendumszervező Chromíkék hangját valahogy nem hallottuk, amikor az említett kompromittáló képek napvilágot láttak. Pedig a hasonló fotók ezerszer jobban formálják a közerkölcsöt, mint az egész alkotmány címerestül, preambulu- mostul. A világ civilizáltabb tájain a politikusok intim élete bőven része annak a szférának, amely a nyilvánosság kontrollja alá esik, s a kihágásokat szigorúan büntetik. Ne feledjük, Bili Clintonnak majdnem a posztjába került kalandja Monica Lewinskyvel. Mert a házastársunk megcsalása ugyanolyan csalás, mint bármely más, S aki a magánéletében csal, miért ne tenné meg másutt is? Aki tehát politikusnak áll, netalántán a miniszterelnökségig viszi, kínosan ügyelnie kell rá, hogy a csalásnak még csak az árnyéka se vetülhessen rá. Sem hivatalban, sem a hálószobában. TALLÓZÓ NOVAJA GAZETA Orosz páncélos zászlóalj harcolt a délkelet-ukrajnai Debalcevénél - állította egy sebesült burjátföldi katona a Novaja Gazeta c. orosz újságnak. A Mihail Gorbacsov volt szovjet pártfőtitkár és Alekszandr Lebegyev orosz milliárdos résztulajdonában lévő lap korábban is közölt cikkeket az ukrajnai fegyveres összecsapásokban részt vevő orosz katonákról. „Mindannyian tudtuk, hova megyünk és ott mi történhet” - mondta a 20 éves Dorzsi Ba- tomunkujev, akinek az arca és mindkét keze csúnyán megégett, amikor február 19-én a Debalcevébe vezető utat lezáró Lohvinovénél felrobbant a páncélos, amelyben tartózkodott. A Burját Köztársaság székhelyén, Ulan-Udében állomásozó 5-ös számú páncélos dandár katonái az Ukrajnával határos délnyugat-oroszországi rosztovi területre tavaly októberben érkeztek. Azt mondták nekik, hadgyakorlatra mennek, de mint mondta, „erkölcsileg és lelkileg is készen álltam arra, hogy Ukrajnába kell menni”. A páncélosokat már Ulan-Udében átfestették, hogy ne látszódjon rajtuk számozás vagy jelzés. Katonai igazolványaikat otthoni egységeiknél hagyták. A régóta szolgáló szerződéses katonák azt mondták, „a ho- holokat megyünk bombázni” (Oroszországban hoholok- nak csúfolják az ukránokat). A burját katona arról is beszélt, hogy az orosz Távol-Keletről több katonai egység is a rosztovi területre vonult, de Moszkva mellől is érkezett egy dandár. „Tudtuk, hogy átkelünk a határon” - magyarázta. Összesen 31 tankkal, mintegy 300 emberrel mentek. A Novaja Gazeta újságírójának tudomása szerint február 9-én az ún. debal- cevei katlan torkánál, Lohvi- nove településnél a 90%-ban „szervezett orosz önkéntesekből” álló donyecki sza- kadár erők egysége lezárta az utat a gyűrűbe fogott ukrán csapatok elől. (MTI)
