Új Szó, 2015. február (68. évfolyam, 26-49. szám)
2015-02-21 / 43. szám, szombat
2015. február 21., szombat SZALON 9. évfolyam, 8. szám Európa legszegényebb országa az EU és Oroszország érdekszférájának ütközőzónájában fekszik, a kormány egyértelműen EU-párti kurzust visz Moldova, az autonómia ismeretlen példája A Moldovai Köztársaság parlamentje Chisinauban (A szerző felvétele) Moldovával nem gyakran találkozunk a sajtóban, csak azért hallunk róla olykor, mert Európa legszegényebb országa, és mert az EU és Oroszország érdekszférájának ütközőzónájában fekszik. Pedig nagyon érdekes hely az autonómia- modell szempontjából is. (A félreértések elkerülése végett: magyarul a tájegység Romániánál maradt részét Moldvának, az egykor a Szovjetunióhoz került részét pedig Moldovának, illetve oroszos változatban Moldáviának nevezzük.) POSTA ÁKOS ISTVÁN Moldovát - hivatalos nevén a Moldovai Köztársaságot - ritkán keresik fel a turisták, a fővárost, Chisinaut Bukaresttel napi egy vonatpár köti össze, illetve magánbuszokkal is lehet közlekedni a legszorosabb szövetséges fővárosok között. Moldávia tulajdonképpen Romániának a szovjetek által a második világháború során elfoglalt része, ezért az önálló identitás kérdése alapvetően vitás. A szovjet időkben ugyan kitalálták az úgynevezett „moldáv nyelvet”, ez azonban a román cirill betűs változata. A rendszerváltást, a függetlenség kikiáltását követően az ország visszatért a latin betűs írásmód használatához, kapcsolatait egyre szorosabbra fűzik az EU- val, lakosai pedig a román állampolgárságot felvéve az EU polgáraivá válnak, noha a Moldovai Köztársaság nem tagja az uniónak. Az EU-ba való belépésnek egyébként nem feltétlenül a szegénység és a gazdasági fejletlenség áll az útjába. (Az egyetlen világszínvonalú gazdasági ágazat a bortermelés, illetve néhány ehhez kapcsolódó mezőgazsadági tevékenység, például a szőlőnemesítés. 2011-es adatok alapján Moldova a világ 21. legnagyobb bortermelője. Ugyanezen a listán Magyarország a 19., Szlovákia a 34. helyen állt.) A legfőbb akadályt az jelenti, hogy a szovjet múlt miatt Oroszország geopolitikailag fokozottan érdekeltnek tekinti magát a térségben. Ehhez jön még, hogy a függetlenség kikiáltásakor a főként oroszok lakta keleti rész kikiáltotta a függeüenségét, így jött létre Pridnyestrovie (Prid- nyesztrovszkaja Moldavszkaja Republika, rövidítve PMR), amelyet a nyugati országok a román elnevezés alapján Trans- nistriának ismernek. A Dnyesz- ter Menti Köztársaságot hivatalosan egy állam sem ismeri el - még Oroszország sem, amely a háttérben áll, és békefenntartókat is állomásoztat a területen. A Dnyeszter-menti állampolgárság csak helyben használatos, az útlevelet csak a helyi hatóság ismeri el, ugyanakkor az itt lakók egyben Moldávia, illetve Oroszország állampolgárai is. Moldávként pedig-megfelelő román nyelvtudással és román felmenő igazolásával - az EU-ba szabad belépést biztosító román állampolgársághoz is hozzájuthatnak. A Dnyeszter Menti Köztársaságnak van saját pénzneme (rubel), igaz, csak az ország területén váltható. Bélyegeket bocsát ki - ezeket szintén csak belföldön használatosak, a nemzetközi postaforgalomban már moldáv bélyegekre van szükség. A Dnyeszter Menti Köztársaság legfőbb exportcikke a Kvint konyak: a gyár, ahol előállítják, még a helyi rubelen is szerepel. A szakadár területnek saját közszolgálati rádiója és televíziója van - ezek természetesen csak helyben sugároznak. Emellett kábeltelevíziós terjesztéssel foghatók a moldáv csatornák, noha a Dnyeszter mentit a moldáv kábelhálózatok nem továbbítják. Érdekes jellegzetessége a moldáv és a Dnyeszter menti médiának, hogy számtalan, elvileg helyi csatorna tulajdonképpen valamelyik román vagy orosz csatornát relézi. Ez a rádióra és a televízióra egyaránt igaz. Iurie Leancá, Moldávia miniszterelnöke egyértelműen EU-párti kurzust visz. A magyarul is kitűnően beszélő politikus miniszterelnöksége előtt a külügyi tárca vezetője, majd az európai integrációért felelős miniszter volt. Az EU polgárai számára vízummentes beutazási lehetőséget vezetett be. Leancá a kisebbségi ügyekben is járatos, 2005 és 2007 között az EBESZ kisebbségekkel foglalkozó főbiztosának volt a tanácsadója. Moldáviának van egyébként egy másik autonóm területe is, Gagauzia, amely a gagauz nép földje. (A gagauzokat az úzok leszármazottainak tartják, így szegről-végről a magyarok rokonainak tekinthetők.) Az ország déli részén fekvő területnek autonóm kormánya van, amely, a Dnyeszter mentinél jóval lojálisabb a központi kormányhoz. Ennek ellenére kinyilvánították, hogy ha Moldova csatlakozik az Európai Unióhoz, elszakadnak. Gagauzia elsődleges külső partnere azonban nem Oroszország, hanem Törökország, hiszen a gagauzok is a turáni népcsaládhoz tartoznak. (Itt egyébként a török televízió adását relézik.) A többnyelvűség Moldová- ban teljesen természetes: mindenki beszél románul, oroszul, sokan beszélnek angolul és más idegen nyelveken is. Moldávia- szerte hivatalos nyelv a román és az orosz, a Dnyeszter-menti területen az ukrán is, ugyanakkor ott a román cirill betűs, „moldáv” formáját használják. Gagauziában a gagauz is hivatalos nyelv. Azzal, hogy a moldávok vízum nélkül utazhatnak a többi volt szovjet köztársaságba (pl. Ukrajnába, Fehéroroszországba, Oroszországba), a román állampolgárság felvételével pedig az EU-n belüli szabad letelepedés és munkavállalás joga is adott, mindkét nagy gazdasági tömbben nyitva áll a lehetőség az érvényesülésre. Éppen ezért sokan el is hagyják az országot, a hazautalt euró - és rubel - pedig fontos eszköze az otthon maradottak megélhetésének. A Dnyeszter Menti Köztársaság címere Tiraszpol központjában. A helyi parlament előtt máig ott áll Lenin elvtárs szobra. (Képarchívum) Bizonyos lélekszám alatt a nyelv elhalásának folyamata megállíthatatlan - feltételezések szerint manapság kéthetente-havonta hal ki egy nyelv Ma ünnepeljük az anyanyelv nemzetközi napját MTl-HÁTTÉR Ma ünnepeljük az anyanyelv nemzetközi napját. Február 21-ét annak emlékére nyilvánította az anyanyelv nemzetközi napjává az ENSZ 1999-ben, hogy 1952-ben az akkor még Pakisztánhoz tartozó, bengáli nyelvet beszélő Bangladesien az urdut nyilvánították az egyetlen hivatalos nyelvvé. A bangladesi diákok február 21-én tiltakozásul az utcára vonultak, és a rendőrség öt diákot megölt. A globalizáció következtében rohamosan növekednek a kis nyelvekre leselkedő veszélyek. Az ENSZ nevelésügyi, tudományos és kulturális szervezete (UNESCO) szerint ebben az évszázadban a kihalás veszélye fenyegeti a világon beszélt hatezer nyelvnek több mint a felét, miközben világnyelvként feltartóztathatatlanul hódít az angol. Ahhoz, hogy egy nyelv önálló életet élhessen, meghatározott számú beszélő szükséges, bizonyos lélekszám alatt a nyelv elhalásának folyamata megállíthatatlan. Feltételezések szerint manapság kéthetente-havonta hal ki egy nyelv. Kicsi Sándor András, a Kihalt nyelvek, eltűnt népek (2014) című könyv szerzője a nyelvhalál három fő típusát különböztette meg. Hirtelen nyelvhalálnak azt nevezte, amikor a szóban forgó nyelvet használók háború, járvány vagy természeti katasztrófa következtében semmisülnek meg. A nyelvvesztés vagy nyelvcsere kisebbségi helyzetben, zsarnoki elnyomás, etnikai tisztogatás során válhat egy közösség önvédelmi stratégiájának részévé, a beszélők többnyire politikai nyomásra hagynak fel anyanyelvűk használatával. Az átmeneti kétnyelvűséggel jellemezhető nyelvvesztés pedig az anyanyelv fokozatos visszaszorulása, funkcióinak feladása egy domináns nyelv - többnyire az államnyelv-javára. A magyar nyelv az uráli nyelvrokonság révén mintegy 3000éve önállósult. All. századtól szokás a folyamatos magyar írásbeliséget számítani, bár Magyarországon 1844- ig a latin volt a hivatalos nyelv. Jelenleg a magyar anyanyelvűek számát a világon 14-15 millió körülire becsülik. Anyanyelvűnkben egymillióra tehető a szavak száma, ebből a Magyar értelmező kéziszótár csupán 75 ezret tartalmaz. Kiss Gábor nyelvész kutatásai szerint a magyar közszavak száma 500 ezerre tehető, egy átlagos felnőtt magyar mintegy 200 ezer szót ért meg és 10 ezer szót használ. A magyart - a herderi jóslat ellenére - nem fenyegeti az eltűnés veszélye. 2004-től az Európai Unió hivatalos nyelveinek egyike. Az anyanyelv használata uniós állampolgári jog, a kulturális sokszínűség biztosítéka. Különösen fontos jogról van szó, mert a felmérések szerint az unió polgárainak többsége kizárólag anyanyelvét beszéli.
