Új Szó, 2015. február (68. évfolyam, 26-49. szám)
2015-02-19 / 41. szám, csütörtök
Időszerű 2015. február • www.ujszo.com KERT ES UDVARI Mindenki azt szeretné, ha zöldségei, virágai, gyümölcsfái szépen, egészségesen fejlődnének. Ehhez azonban ismerni kell talajunk szerkezetét és tápanyagtartalmát. l*' meszteni, mikor fogjuk ültetni, használtunk-e fertőtlenítőszert, hogyan fogjuk a műtrágyát kijuttatni, szerves trágyát használunk-e még. Ezek pontos megválaszolására általában szükség van, ha megfelelő trágyázási szak- tanácsadást várunk. A komplett talajelemzésnél általában kimutatják a talaj pH-értékét, nitrogén-, foszfor-, kálium-, kalcium-, magnézium-, mikroelem-, só- és humusztartalmát is. Általában szétírják, mikor, milyen fajta és mekkora mennyiségű műtrágyát kell használni. Ezzel megelőzhetjük a talaj túlsózását is, ami nem megfelelő fejlődéshez, betegségekhez vezethet. Minden gramm műtrágya, amelyre a növénynek nincs szüksége, káros lehet, és feleslegesen kidobott pénzt is jelent, (fucsek) A z ésszerű tápanyag-utánpótlást akkor tudjuk biztosítani növényeinknek, ha ismerjük a talajunk fizikai és kémiai tulajdonságait. Ezek pontos meghatározása csak laboratóriumi vizsgálatokkal lehetséges. Ehhez azonban szükséges a termőterületre jellemző mintavétel. MIÉRT FONTOS A TALAJMINTA? A mintának olyan tulajdonságokkal kell rendelkeznie mint, a zöldség- termelő tábla talaja. Az átlagminta reprezentálja a termőtalajunkat, ezért a mintavétel módja rendkívül nagy fontossággal bír. A zöldségtermesztésben szabadföldön az egyben mintázható terület nagysága 5-6 hektár általában. Hajtatásban egyben mintázható terület nagysága háromezer négyzetméter. Csak azonos növények alól lehet mintát venni. Ha az adott területen több növényt termesztettek, akkor minden egyes növény területéről külön mintát kell szedni. Ha a terület egységes, és azonos növényeket termesztettek rajta, hajtatásban fóliánként egy-egy mintát szedünk. Lehetőleg minél több helyről vegyünk pontmintát - ezek az úgynevezett próbaminták. Általában átlósan vagy keresztirányban haladunk a mintavételek során. A pontmintákból alakul . get el kell f távolítani. A mintavételt az ültetés előtt végezzük. A kísérő nyomtatványon fel kell tüntetni a minta jelzését, a termesztő nevét, címét, honnan származik a minta, milyen növényeket termesztettek korábban a területen, ezek miként fejlődtek, milyen növényt szeretnénk térHOCYAN VEGYÜNK talajmintát? A mintavétel végezhető ásóval vagy talajmintaszedővel is. Mélysége azonos a gyökeresedés mélységével, tehát 15-25 cm, ám mielőtt hozzálátnánk, a a felső 1-2 cm-es talajrétemajd ki az átlagmintánk úgy, hogy egy vödörben összekeverjük őket, és ebből 1,5 kg-nyit laboratóriumi vizsgálatra küldünk. A mintákat kívül és belül is jelöljük meg. A növények jó fejlődése, nagy termésátlagok elérése csak életfeltételeik optimális kielégítése esetén várható. A termesztés során azonban a tényleges környezeti adottságok és a növények igényei lényegesen különböznek. A termesztéstechnikai munkák elsődleges feladata, hogy a kedvezőtlen környezeti adottságokat megváltoztassa és a növények igényeihez közelítő feltételeket hozzon létre. Ezek közé tartozik a tápanyag utánpótlása is, aminek alapvető módja a trágyázás. A FELÜLETRE JUTTATÁS MÓDJAI A trágyaelosztás fogalmán a felületre juttatás egyenletességét értjük. A trágyaelosztás módjai a terítés, a sortrágyázás és a fészektrágyázás. • A terítés a legáltalánosabb trágyaelosztási módszer. Terítéskor a trágyát a talaj (vagy lombtrágyázás esetében a növény) felületén egyenletesen osztatják el. Trágyaelosztás és -bemunkálás • Sortrágyázáskor a trágyaanyagot a növénysorok alá vagy a növénysorok mellé helyezik el. Széles sorközű növényeknél (pl. uborka) alkalmazható kisüzemi módszer. Szerves és ásványi trágyák egyaránt használhatók sortrágyaként. # A fészektrágyázás nagy térállású zöldségnövények (dinnye, tök) ültetése előtt használatos trágyá zási mód. Jellegzetesen kisüzemi módszer, ugyanis a művelet csak kézi erővel végezhető. Utóhatásaként a következő években a fészkek helyére kerülő növények erősebben fejlődnek, az állomány egyenetlen (ún bujafoltos) lesz. TAKARÁS ÉS BEDOLGOZÁS Az istállótrágya egyik alkalmazási módja a talajtakarás. Ilyenkor a felszínre terített érett istállótrágyát nem művelik be a talajba, mert a szigetelés (a hő- és vízgazdálkodás egyenletesebbé tétele) és az eső vagy az öntözővíz általi tápanyag- bemosódás révén a tápanyagellátás a feladata. A trágyaanyagok sekély bemunkálása (5-15 cm) a növények vetése előtt, a kezdeti fejlődés gyorsítása céljából adott műtrágyák talajba művelésekor általános. A bemunkálásra porhanyító talajművelő eszközök (tárcsás borona, kultivátor, kombinátor) használhatók. A trágya mély bemunkálása (20-50 cm) a szerves trágyák és az ősszel kiszórt műtrágyák beművelésekor általános. A trágyaanyagokat a művelt talajréteg vastagságával egyező mélységig dolgozzák a talajba. A művelés mélysége 20-35 cm, eszköze üzemekben az eke, házikertekben az ásó. Atrágyabemunkálás különleges típusa a trágya öntözővízzel való kijuttatása (tápoldatozás). A tápoldat a talajba szivárog, és tápanyagait a növény a gyökerein át veszi fel. Tápolda- tozáskor a bemunkálás mélysége a beszivárgás mélységével azonos, és a vízbőség nagyságával szabályozható, (g-ó) Ésszerű tápanyag-utánpótlás