Új Szó, 2015. február (68. évfolyam, 26-49. szám)
2015-02-18 / 40. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. FEBRUÁR 18. Vélemény És háttér 7 A kormány nem először hazudik a PPP-beruházások „előnyeivel" kapcsolatban Pokolian Pazarló Projektek 2 A Pozsonyt elkerülő (D4) és a Csallóközbe tartó (R7) autópályákra szükség van, de nem bármi áron. Nem kéne bedőlni a Fico-kormányok sokadik PPP-hazugságának, a költségvetésben lenne pénz az építkezésre. GÁLZSOLT A második Fico-kormány kevéssel a jövő tavaszi választások előtt szeretné megkötni Szlovákia eddigi történetének legnagyobb PPP-szerződését. A helyzet kísértetiesen emlékeztet az első Fico-kormány hivatali idejének végén aláírni tervezett (de részben meghiúsult) PPP óriásberuházásokra. Akkor is figyelmeztettem a megaberuházás veszélyeire (Pokolian Pazarló Projektek, Új Szó 2010. április 27.), és ezt most is fontosnak tartom. Gyorsan szögezzük le, nem azért, mert nincs szükség a tervezett autópálya-szakaszokra. Az ugyan igaz, hogy a kormány és a közlekedési tárca nem indokolta meg kellőképpen a beruházást, de a tervet kritizáló szakértők érvei sem állják meg a helyüket. Ők azt hangsúlyozzák, hogy a Pozsonyon áthaladó forgalomnak csak mintegy tizede a Magyarország és Ausztria irányába tartó tranzit, amit a körgyűrű elterelne, a járművek túlnyomó többsége a környező településekről a fővárosba (és onnan vissza) tart, illetve a városon belül közlekedik. Csakhogy ez az érv abból a téves feltevésből indul ki, hogy a D4-es csak a tranzitnak épül. Elég ránézni a térképre ahhoz - és nem kell szakértőnek lenni hozzá, elég egy csipetnyi józan ész -, hogy lássuk, a Pozsonyba ingázók és a városon belül közlekedők egy része is a körgyűrűt választaná - ha létezne. Aki Bazinból tart Po- zsonypüspökibe, Szénéről Ligetfaluba, Somorjáról Récsébe vagy mondjuk Récséről Ligetfaluba, annak megérné. A gond, mint 2010-ben, most is a költségekkel van. A kormány egyszerűen azt hazudta, hogyje- lenleg nincs költségvetési pénz a beruházásra. Ha bedőlünk ennek a lódításnak, akkor kizárólag a PPP-projekt jöhet számításba, mivel az építkezés (a pozsonyi régió fejlettsége miatt) az uniós alapokból nem finanszírozható. Csakhogy nem árt észben tartani, hogy a Fico-kormány már 2010-ben is hazugságokkal masszírozta a közvéleményt a PPP-konstrukció előnyeiről. Az illetékes tárcánál a PPP-szekció vezetője lényegében meghamisította a tanulmányt, amely eredetileg azt tartalmazta: ha az állam épít, 546 mülió spórolható meg a PPP- projekttel szemben. A részleg vezetője ezt kreatívan lefaragta 29 millióra... (Az már csak a szlovák igazságszolgáltatás újabb csődje, hogy az ügyészség szerint az efféle hamisítás, ami sok százmüliós kárt okozhatott volna, nem bűncselekmény.) A tragikomédia most is tart. A kormány és Počiatek közlekedési miniszter az egyik nap azt állítja, az államnak nincs évi 200-300 millió eurója az építkezésre. Pár nappal később Fico és pénzügyminisztere bejelenti, hogy idén az államnak a vártnál 123 millióval több bevétele lesz, amelyet a kormány második szociális csomagjára költenek... Természetesen a 30,4 milliárdos idei szlovákiai közkiadásokon belül meg lehetne találni a forrást, ha lenne rá akarat. De nincs. A legfőbb logikai bukfenc slusszpoénként: ha most tényleg nincs 200-300 millió, akkor a jövőben miből lesz évi kb. 150 millió, ameny- nyivel 30 évig (!) a PPP-projek- tet fogjuk törleszteni? A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója Vőlegény, menyasszony és a pópa. Tüntetés Budapesten. (SIT A/A P-fe I véte I) JEGYZET A magyar internet VERES ISTVÁN Milyen legyen a magyar internet? Ezt kérdezgeti egy lezser, kockás in- ges fiatalember újabban a magyar köztévé nézőitől. Aki kérdez, Deutsch Tamás, alias Dajcstomi, a Fidesz európai parlamenti képviselője, szakszóval az internettel kapcsolatos nemzeti konzultáció előkészítéséért és lebonyolításáért felelős miniszterelnöki biztos. Aki válaszol: aki akar. Bár nem vagyok Magyarország polgára, én is (mint bárki) javasolhatok kérdést a kérdőívre, amely a magyar internet jövőjével kapcsolatban tudakolja az emberek véleményét. Megnéztem a konzultáció internetes oldalát, nem tudom ugyanis elképzelni, mi a rákot akar kérdezni Magyarország kormánya a magyar emberektől a magyar internetről. Már csak azért sem, mert külhoni magyarként ugyanazt a magyar internetet böngészem naponta, mint a Magyarországon élők. Ennek pedig az az egyszerű oka van, hogy a magyar internet a világon mindenhol megtalálható. Ha Indiában vagy Brazíliában valaki beírja a keresőbe néhány magyar internetes oldal címét, ugyanúgy előmászik az illető oldal, mintha egy Kacsóh Pongrác úti lakásban pötyögné be, Budapesten. Mindezekből pedig az a tény következik, hogy magyar internet nem is létezik. De ha a Magyarországról működtetettmagyar nyelvű internetes oldalak halmazát értik alatta, akkor a konzultációba illő lenne talán az egész világot bevonni. Ennek viszont nyilván semmi értelme nem lenne. De akkor mi értelme van annak, hogy Magyarország lakpsait megkérdezik arról, milyen legyen a magyar internet, ez a megfoghatatlan valami? Hét témakörben várják a kérdéseket: digitális környezet, digitális gazdaság, digitális kompetenciák, digitális állam, fogyasztóvédelem, versenyképesség, illetve az internet szabadsága, semlegessége. Akormány végül összeállítja a kérdéssort, amelyet májustól júliusig lehet majd megválaszolni az internetkon.hu oldalon. Nagyon kíváncsi vagyok, ebből a sok általános témakörből milyen konkrét kérdéseket sikerül összefabrikálni. Az embernek még az is eszébe j uthat, hogy a magyar kormány tényleg kíváncsi a véleményükre. De még az is lehet, hogy ez a kormányt tényleg érdekli. Az viszont már aligha hihető, hogy az esetleges jövőbeni szabályozások fő szempontja az emberek véleménye lesz. Méghozzá azért, mert a kormány az idei költségvetés tervezetében már számolt az intemetadóval, a villámgyorsan utcára vonuló tömeg miatt viszont inkább törölte szótárából az internetadó kifejezést. Helyette elindult a magyar internet jövőjéről szóló nemzeti konzultáció, nyilván azért, hogy a kormány előre legitimizálja az internettel kapcsolatos döntéseit. De bármi sül is ki mindebből, bizonyosan be fogják mondani a tévében meg a rádióban, hogy nemjöhetettvolnalétre ama- gyar emberek összefogása nélkül. KOMMENTAR A kegyenc AAAR1ÁN LEŠKO Egy kormányfő általában akkor szánja el magát egy-egy miniszter leváltására, ha már úgy ítéli meg, hogy az a kisebbik rossz. Robert Fico emellett mindig úgy rendezi el a menesztéseket, hogy még a látszatát is elkerülje annak, hogy a nyilvánosság vagy az ellenzék nyomására hátrált meg és szánta rá magát a kirúgásra. Pavol Pavlis esetében ez az idő letelt, Fico számára most már aligha marad más, mint foggal-körömmel védeni a gazdasági minisztert. A leváltásról szóló parlamenti vita során az ellenzék nyilván rámutat, hogy éppen a Smer elnöke volt az, aki Pavlist jelölte a Nemzeti Vagyonalap felügyelő tanácsába, holott a vállalkozó akkor perben állt a vagyonalappal. Idézik majd a miniszter nyilatkozatát, hogy a kormányfő tudott a perről, de jogászként arra a megállapításra jutott, hogy „nincs semmiféle jogi akadálya a jelölésemnek, nincs összeférhetetlenség”. JUDr. Fico ezért annyi megjegyzést hallgathat majd végig szakmai alkalmatlanságáról, amennyit csak akkor szokott,ha felmerül, hogy Szlovákiát képviselje a strasbourgi bíróságon. A kormányfő a tényeket forgatja ki azzal a kijelentésével, hogy nem fog pusztán azért leváltani egy minisztert, mert egy cég a bíróságon próbált érvényt szerezni a jogainak. Pavlis volt az, aki kölcsönt adott egy magántársaságnak, hogy az folytatni tudja a pereskedést az állammal. Pavlis nevetségessé tette magát, amikor azt állította, nem ő adta a pénzt, hanem cégének új tulajdonosai adták neki, mert csak neki „volt hozzáférése a számlához”. Mindenki tudja, hogy egy bankszámlára bárki küldhet pénzt, ehhez nincs szüksége arra a személyre, akinek egyedüli (!) hozzáférése van a számlához. Ha ez az érvelése a parlamenti vitában is elhangzik, a kitartó hangos kacagás már nemcsak neki fog szólni, hanem a kormányfőnek is. Fico azzal védi Pavlist, hogy az „elmaradt haszon” miatt pereskedő társasághoz, amely 60 millió eurót akar kicsikarni az államtól, már 2006 óta, vagyis kilenc éve az „égvilágon semmi köze”. Az ellenzék majd megkérdezi Ficót, honnan tudja ezt ilyen biztosan, hiszen a társaságról csak annyit tudni, hogy levélszekrénycég. A tulajdonosa lehet bárki, maga Pavlis is, aki egyébként a cég közgyűlésén abban az időben volt hitelesítő, amikor állítólag már az „égvilágon semmi köze” nem volt a társasághoz. Az új részvényest pedig éppen az az ügyvédnő képviselte, aki éveken át Pavlisnak dolgozott. Egy ilyen levélszekrénycéghez való kötődést egyébként Fico „abszolút kizáró körülménynek” tart - ha nem Pavlisról van szó. Ha mindezek ellenére a miniszter maradása a kisebbik rossz, akkor elképzelhetjük, mit jelenthet Fico számára a nagyobbik rossz, vagyis a kirúgása. Csakis valami olyasmi lehet, amit egyszerűen nem engedhet meg magának. A szerző az Állítsuk Meg a Korrupciót Alapítvány munkatársa FIGYELŐ A megjelölt ország Vlagyimir Putyin orosz államfő budapesti látogatásával már előzetesen bőven foglalkozott a világsajtó. A német Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint a magyar kormányfő fogadja Putyint, de körbehízelgi a Nyugatot. Az utóbbi hetekben több helyen morogtak, amiért Orbán Viktor fogadja az orosz elnököt, és felmerült az aggodalom, hogy Putyin megbonthatja az EU és a NÄTO egységét. A Die Welt Magyarország, a régi-új kelet-nyugati frontvonal címmel közölt írást. A Nyugat és a Kelet új küzdelmében az egyik frontvonal Magyarországon húzódik, és mindkét fél igyekszik jelképes jelenléttel a sajátjaként megjelölni a földrész szívében fekvő helyet”. Oroszország eszköze az energiapolitika: olcsó gáz és atomenergia Magyarországnak. A Süddeutsche Zeitung Angela Merkel február eleji látogatására utalva kiemelte, hogy Orbán a két nagyhatalmú, egymással nem baráti viszonyban lévő vendég között egyenlő távolságtartásra törekszik és nem a távolságtartásra Moszkvától. Magyarországot az ingadozók között tartják számon az Oroszországgal szembeni egységes uniós fellépés ügyében, a magyar kormányfő sikeres modellként tekint az il- liberális demokrácia orosz válfajára. A német közszolgálati televízió megjegyezte, hogy Merkel után két héttel Putyin látogat Budapestre, és Orbánnak ezúttal aligha kell bírálatokat hallgatnia a demokrácialeépítése miatt. Az autoriter vezetők közti szolidaritás kötelez - írja a francia Libération. Orbán Viktor a szabadságvágyó fiatalság szimbólumát és egy generáció reményét jelentő, a nacionalistákat bíráló progresszív fiatalból negyedszázad alatt Putyint, az egykori KGB-ügynököt csodáló tekintélyelvű vezetővé vált. (MTI)
