Új Szó, 2015. február (68. évfolyam, 26-49. szám)
2015-02-16 / 38. szám, hétfő
4 Vélemény és háttér KOMMENTAR Küszöbfaragók KOCUR LÁSZLÓ Csütörtökön, a parlamenti kérdések óráján í ^ fe még visszaköszönt a sikertelen népszavazás * '*** KP), kérdése, amelyet már mindenki igyekezne las- san „lekeverni”, kivéve azokat, akik lehetősé- - get látnak abban, hogy a még megmaradt gyenge szelet saját vitorláikba fogják. Nem vé- I letlen, hogy Miroslav Kadúc, az Egyszerű Em- berekés Független Személyiségek képviselője intézett kérdést Robert Kaliňák belügyminiszterhez. Igor Matovič pártjának agendájában a népszavazási küszöb csökkentése már huzamosabb ideje szerepel. Először 2012-benjelentkeztek az elképzeléssel, amelyet akkor az Alkotmány módosításával szerettek volna elérni - mint tudjuk, sikertelenül. Kaliňák valószínűleg átérezhette a kérdés és a téma súlyát, mert azt válaszolta, a népszavazási küszöb csökkentéséről népszavazáson kérdezné meg az állampolgárokat. Remélem, ezért a mondatért hó végén nem felejt el jutalmat adni a beszédírójának. Az Egyszerűek svájci párhuzama sántít. Arra hivatkoznak, hogy ott sincs érvényességi küszöb. Azonban a svájci demokrácia minőségét egyelőre nem lehet összehasonlítani a szlovákiaival. Náluk a népszavazás a közvetlen demokrácia régóta bevett eszköze. Nálunk meg, mi is? Valamiféle rossz imá- zsú csodabogár, rendszeridegen elem, amivel - ezt az előző referendumok igazolták- nem nagyon tudunk mit kezdeni. Az egyik megoldás, amelyet szintén több párt javasolt már, a referendumok összekötése valamilyen más választással. Ha már úgyis urnához járul az állampolgár, dobjon abba a másikba is valamit. Ez az „árukapcsolásos” módszer a részvételi arányokon vélhetően javítana, ugyanakkor továbbra is a választó kiskorúsításán alapszik, azt feltételezve, hogy egyébként nem lehet őt bevinni a szavazóhelyiségbe. A küszöb lefaragása vagy eltörlése mellett érvelők gyakran hangoztatják, hogy ha a parlamenti, európai parlamenti és más választások bármilyen siralmas részvétel esetén érvényesek, akkor a népszavazást sem kellene a szavazóképes lakosság felénekrészvételéhez kötni. Míg azonban az előző esetekben valamilyen közvetett hatalomgyakorlási formáról döntünk, addig népszavazást - elméletben - csak össztársadalmi szinten, fontos kérdésekben lenne szabad kiírni, ahol a társadalmi konszenzus megléte indokoltabb. Talán nem a népszavazás intézménye mesterséges életben tartásának útjait kellene keresni, hanem a társadalomnak kellene felnőnie az intézményhez. Ez a nehezebb. Sok időt kíván, s valószínűleg még néhány sikertelen népszavazást is jelent. FIGYELŐ Orbán Kijevben Orbán Viktor pénteki kijevi látogatásával az ukránellenes beállítottságáról szóló állítások alaptalanságát akarta felmutatni, s közvetlenül Vlagyimir Putyin budapesti látogatása előtt kezet nyújtott Petro Porosenko elnöknek - írta a lengyel Rzeczpospolita napilap. A cél a két ország jó viszonyának, a tűzszüneti megállapodás támogatásának a nyomatékosítása volt. Magyarország a Majdan-tün- tetések óta gyanakvással figyelte a fejleményeket, attól tartva, hogy a hatalmat az ukrán nacionalisták veszik át, ami a kárpátaljai magyar kisebbséget sújthatná. (MTI) ÚJ SZÓ 2015. FEBRUÁR 16. www.ujszo.com A fegyverszünet csak rövid erőgyűjtés egy sokkal véresebb konfliktus kirobbanása előtt Jó reggelt, Ukrajna! Az elemzők most a tartós fegyvernyugvás esélyeit boncolgatják Délkelet- Ukrajnában. Van egyáltalán remény a békére? MOLNÁR IVÁN Nos, erre csak egy őszinte válasz létezik: nincs. Nem lehet tartós békére számítani ott, ahol egyik harcoló fél sem érte el céljait. A fegyverszünet csak rövid erőgyűjtés egy sokkal véresebb és a jelenleginél is kiterjedtebb konfliktus kirobbanása előtt. Ukrajna esetében az Egyesült Államok által uralt Nyugat a jól bevált forgatókönyvet követi. Hogyan lehet manapság leigáz- ni, kifosztani és a saját érdekszférába kényszeríteni egy olyan hatalmas államot, mint Ukrajna? A recept egyszerű: egy, a titkosszolgálatok által jó előre megszervezett, kellőképp teát- rális forradalommal repítsük az ország élére saját embereinket, akik demokráciára, nemzeti szuverenitásra hivatkozva egy teljesen értelmeden háborúba lavírozzák az országot. Ukrajna jelenlegi vezetése tisztában volt vele, hogy Oroszország nem hagyja teljesen körbezámi magát a NATO tagországaival. Aki egy kicsit is tisztában van a geopolitikával, és nem hazudik, az kénytelen beismerni, hogy egy, a nyugati érdekszférába tartozó Ukrajna egyenes utat jelent a nyugati országoknak Oroszország újbóli gyarmatosításához. Az oroszok még emlékeznek a múlt század kilencvenes éveire, és arra a mérheteüen szenvedésre, amit a Nyugatot teljes mértékben kiszolgáló elnök, Borisz Jelcin okozott az országnak, és még egyszer nem kérnek belőle. A Nyugat most első körben ugyanezt szeretné véghezvinni Ukrajnában, amihez épp az oroszok kierőszakolt reakciója segítheti hozzá. Ukrajnában ugyanis az ország keleti felében zajló háborús események miatt részben leállt a gazdaság, tavaly csaknem a tizedével zuhant a hazai össztermék, a munkanélküliség 15 éves csúcsra ugrott, negyedével nőttek az árak, idén pedig további 17 százalékos drágulás várható. Hatalmasat zuhant az ukrán fizetőeszköz árfolyama is, az ország devizatartaléka pedig csupán ötheti import fedezésére elegendő. A „megmentők” persze ezúttal sem késlekednek. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) a napokban új hitelszerződést ajánlott Ukrajnának: más hitelezők, így például Európa és az Egyesült Államok segítségével akár a 40 milliárd dollárt is meghaladhatja a kölcsön összege. Mindez persze nem lesz ingyen: a nyugati érdekeket teljes mértékben kiszolgáló Arszenyij Jacenyuk ukrán miniszterelnök szerint „nagyon nehéz reformokat” kér az IMF, de végre fogják hajtani. Az elvárások szerint Ukrajnának piaci szintre kell emelnie az energiaárakat, és „reformokat” kell végrehajtania a gazdaságban, az igazságszolgáltatásban és a bankszektorban. Akik tisztában vannak az IMF módszereivel, azok tudják, hogy a reform szó politikailag korrekt megfelelője a megszorításoknak, az árak liberalizációjának és a minél szélesebb körű privatizációnak, vagyis a lakosság teljes ellehetetlenítésének és az ország nyugati beruházók általi kifosztásának. Csak idő kérdése, hogy ez ellen mikor lázadnak fel az ukránok, és mikor próbálják meg elzavarni az ország jelenlegi vezetését, felismerve, hogy nem Oroszország a valódi ellenségük. Azt is figyelembe kell venni azonban, hogy a Nyugat már rengeteg pénzt és energiát ölt Ukrajnába ahhoz, hogy csak úgy lemondana róla. Magyarul: fel kell készülnünk arra, hogy az orosz-ukrán konfliktus mellett hamarosan kibontakozhat egy ukrán-ukrán konfliktus is, amelyben az ország jelenlegi, nyugati érdekeket ldszolgáló vezetése próbálja foggal-körömmel fenntartani a hatalmát azokkal szemben, akik egy semleges, a nyugati országokkal üzletelő, ugyanakkor Oroszországgal is kiváló kapcsolatokat ápoló Ukrajnában látják a jövőjüket. Szakadár szuvenír. Novorosszija - erő és akarat! Kelet-Ukrajna lakossága a tűzszünet ellenére is az életben maradásért küzd, leállt az áram- és energiaszolgáltatás, nem folyósítják a nyugdíjakat, nem kapnak fizetést a tanárok, orvosok és más állami alkalmazottak, a bankok zárva, a bankautomaták üresek, kevés az élelem. A szakadár vezetés azt ígérte, saját kifizetési rendszert hoz létre, ám semmilyen közigazgatási tapasztalattal nem rendelkezik. Saját szuvenír bögréket viszont már árul, és jelképesen bevezette a kijevitől eltérő moszkvai időzónát. (Képarchívum) Oroszország - nem tartva a Nyugat komoly válaszlépéseitől - a saját javára fordította a kelef-ukrajnai helyzetet, és törekvéseinek nincsenek határai Amíg nincs amerikai stratégia, az orosz érdekek érvényesülnek MTl-HÁTTÉR Az ukrán válság alakulására továbbra is rányomja bélyegét az, hogy Moszkvának konkrét stratégiája van Ukrajnára vonatkozóan, Washingtonnak viszont nincs ilyen, csupán a probléma megszűnésében bízik - áll a The Heritage Foundation elemzésében. A tekintélyes amerikai kutató- intézet szerint az eseményeket meghatározza, hogy Oroszország nem hajlandó lemondani végső céljáról, hogy Ukrajnát a transzatlanti közösségen kívül tartsa. Moszkva ezenkívül szeretné megszilárdítani a szeparatista erők kelet-ukrajnai sikereit is annak a hosszú távú tervének a részeként, hogy újra ellenőrzése alatt tudhassa a 19. századi No- vorossziját alkotó összes területet. Moszkva ennek megfelelően rövid távon a konfliktus befagyasztásában érdekelt. Ez gyakorlatilag egyenértékű egy orosz győzelemmel, hiszen a kijevi vezetés így nem tud ellenőrzést gyakorolni az ország egész területe felett, ráadásul Moszkva a diplomáciai alkufolyamatokban bármikor előveheti a szakadárok kezén lévő régiók státusának ügyét. Oroszországnak az is érdekében állt, hogy a konfliktus télen is tartson, hiszen ebben az időszakban a földgázexportot sokkal ütősebb fegyverként tudja használni. A válság elhúzódásával lehetősége nyílik arra, hogy Petro Porosenko ukrán államfőt és kormányát gyenge és korrupt erőként tüntesse fel Nyugat-Ukrajnában is. Oroszország ennél sokkal nagyratörőbb hosszú távú terveket dédelget. A donyecki és luhanszki sikerek jó ldinduló- pontot jelentenek ugyanis egy életképes államra hasonlító politikai entitás megteremtéséhez. Ennek olyan fontos csomópontok is részét képeznék, mint a jelenleg az ukrán kormány ellenőrzése alatt álló donyecki repülőtér, Mariupol és kikötője, továbbá a luhanszki erőmű. Moszkva további célja a szepara- tisták ellenőrzése alatt lévő területek kiterjesztése az egész Don- basz régióra, amelyhez Donyeck és Luhanszk mellett Dnyipro- petrovszk és Harkiv megye keleti területei tartoznak. Oroszország arra törekszik, hogy újra fennhatósága alá kerüljön a történelmi Novorosszija, és szárazföldi összeköttetés jönne létre Oroszország és a Krím félsziget között - és ehhez történetesen még a Moldovához tartozó szakadár Dnyeszteren túli területet is hozzá lehetne kapcsolni. Ukrajna NATO-n kívüli országként ugyanakkor nem élvezi az Egyesült Államok által szavatolt biztonsági garanciákat, de Washingtonnak módjában áll segíteni Ukrajnának, és ezt meg is kell tennie - vélekedik a The Heritage Foundation. Oroszországot ületően szükség van egy új amerikai diplomáciai stratégiára, amelynek elemeként először is nyugtázni lehetne, hogy az orosz „újrakezdésnek” lőttek, nem most, hanem már jó ideje. Fontos, hogy Washington Moszkvát még inkább az oldalvonalra szorítsa, és a G-8 után a G-20 csoportból is kitessékelje. Ezenkívül egy új globális szabadpiaci energiapolitikával az Egyesült Államok elháríthatná az amerikai energia- export útjában álló akadályokat, megszüntetve ezzel Európa függőségét Oroszországtól. Az ukrán válság eddigi fejleményei alapján elmondható: Oroszország - nem tartva a Nyugat komolyabb válaszlépéseitől - a saját javára tudta fordítani a kelet-ukrajnai helyzetet. Ennek fényében ideje végre belátni, hogy Moszkva birodalmi törekvéseinek nincsenek határai, és Washingtonnak ehhez a tényhez igazodva kellene egy stratégiátmeghatároznia.
