Új Szó, 2015. február (68. évfolyam, 26-49. szám)

2015-02-14 / 37. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. FEBRUÁR 14. Szalon 21 A drámaköltő apja Majthényi Annával kapta hozományképpen a nagycsalomjai birtokot, Barátiba pedig Madách Anna ment férjhez A Madách család Hont megyei kapcsolatai Magyarország ősi család­jának, a Madáchoknak nemcsak Nógrád megyé­ben voltak kiterjedt bir­tokai, hanem a szomszé­dos Hontban is. A tekinté­lyes nemesurak - akiknek leszármazottja volt a ma­gyar irodalom nagy alak­ja, az egész világon ismert drámaköltő, Madách Im­re - birtokaik révén pél­dául Nagycsalomjához, házasság útján pedig Ba­rátihoz (ma Berneceba- ráti) is kötődtek. CSÁKY KÁROLY A csalomjai határban, annak egyes dűlőiben (Öregszőlők, Homoktó, Ipolyon túli rétek stb.) több száz holdnyi földterü­letük volt. De övék volt az Ipolykeszi és Nagycsalomja kö­zötti Kapaszpuszta is. A drámaköltő apja, id. Ma­dách Imre feleségével, Kessele- őkeői Majthényi Annával kapta hozományképpen a nagycsa­lomjai birtokot. Anna ugyanis a korán elhunyt Majthényi Gábor egyetlen lánya volt, akit nagy­bátyja, az előkelő, tekintélyes és mélyen vallásos főúr, Marczi- bányi István nevelt fel. A Majt- hényiak Trencsén megyéből ke­rültek Hontba, ahol Lukané- nyében és Leszenyén voltak na­gyobb birtokaik, kastélyaik, de birtokolták a csalomjai határ egy részét is. így került hát a fa­luval kapcsolatba Madáchné Majthényi Anna, no meg persze örökösei, leszármazottai is. A másik Hont megyei falu­ban, Bernecebarátiban élt hosz- szú időn át a Baráthi Huszár csa­lád, melynek egyik leszárma­zottja, Huszár Sándor földbir­tokos vette feleségül a költő fia­talabb nővérét, Madách Annát. Anna itt élt, a ma is meglevő kastélyban, itt nevelte lányait, s itt is van eltemetve. Többször megfordultak itt a család sztre- govai tagjai is, s megannyi levél maradt fenn, melyek a család­tagok Annával fenntartott kap­csolatát dokumentálják. Nagycsalomja és a Madáchok A drámaköltő édesanyja, Majthényi Anna (1789-1885) előkelő családból származott, amely még a Madáchoknál is régebbre, a 108 honfoglaló nemzetség egyikéig vezette vissza eredetét. De rang és te­hetség tekintetében nem ma­radt alul a Marczibányi család sem, amelyben az árván maradt leány nevelkedett. Erről később az unoka, Balogh Károly így írt: „Itt nyerte műveltségének magas fokát, az előkelő társadalmi élet formáiban való teljes otthonos­ságot.” Majthényi Anna tehát művelt, tehetséges, szigorú és erőteljes nagyasszony volt. Ki­lenc gyermeket szült, közülük ötöt fel is nevelt. Később gon­doskodott az árván vagy anya nélkül maradt unokái nevelésé­ről is. Élete nem volt felhőtlen: férjét s több gyermekét korán elveszítette. A nevelés és a bir­tokügyek intézése így az öz­vegyasszonyra maradt. Min­dennek maradéktalanul eleget tett. A lehető legjobban irányí­totta a birtokokat, a gazdálko­dást. Ugyancsak az unoka visszaemlékezéseiből idézve: „Meghonosította s magas fokra fejlesztette a juhászatot; épített cselédlakásokat, istállókat, ma­jorokat; bevezette a gazdaságba a bivalytenyészetet is...” Gyere­keit taníttatta; értett az orvos­láshoz, idegen nyelveket be­szélt, gyakorolta hitét és vallá­sosságát, olvasta az irodalmat. Emellett kiterjedt levelezést folytatott. Leveleit 2000-ben a Madách Irodalmi Társaság je­lentette meg Majthényi Anna levelezése címmel. Ezekből és a további Madách-dokumentu- mokból a csalomjai birtokról, azzal kapcsolatos ügyeikről is sokat megtudhatunk. A nagy­asszony 1854-ben, Imre fiához írt levelében például azt pana­szolja fel, hogy Veresvár birto­kát elveszítette, Sztregován több éven át rossz volt a termés, s Csalomján sem volt kedvező a helyzet: „1852-től Csalomjárol semmit se kaptam, se bort se egyebet és így a leg nagyobb szük­séget szenvedtem.” Madách Imre (1823-1864) osztályegyezség szerint Alsó- sztregovát kapta családi örök­ségül, míg az ősi anyai részt - benne a nagycsalomjai birtokot - öccse, Madách Károly kapta meg, de a település a drámaköl­tő számára sem volt ismeretlen. A Madách Imre életrajzi króni­kában (Radó-Andor, 1996) két nagycsalomjai útról közölnek adatokat: az egyikre 1843. júli­us 8. és augusztus 5. között ke­rült sor, a másikra 1859. októ­ber 14-én. Tudjuk azonban, hogy Madách ennél jóval több­szörjárt a faluban, hisz egy ide­ig ott lakott tiszttartójuk és leg­jobb barátja, Matolcsy György is. Matolcsy neve is gyakran fel­bukkan a Madách-biográfiák- ban, levelezésekben, visszaem­lékezésekben. Állítólag Bécs- ben volt orvostanhallgató, majd a Magyar Kurír segédszerkesz­tője lett, a 40-es-50-es években a csesztvei, később a csalomjai birtokot igazgatta. Hogy 1859. október 14-én Madách Imre megfordult Csalomján, azt egy Szontagh Pálnak írt, itt kelte­zett levél is bizonyítja. A humo­ros hangvételű levél a Ma- tolcsyval való mulatozásra is következtetni enged: „Itt van az örökkévalóságnál hosszabb idő, úgy épen az az, melly elfolyt mi­óta utószor együtt vadásztunk; Bakokat, nőstényeket, élezeket, és sületlenségeket lövöldözvén. - De nem hiába megy ezen idő, nagy dolgok is történtek benne, mert valamint dicsőségben és hírben óriásilag meg növekedtél azóta a' világ előtt, előttem A rokonok: Madách Károly és neje 1865-ben, valamint a Madách-unoka, Balogh Károly, akinek visszaemlékezései érdekes adalékokat tartalmaznak a család történetéhez (Képarchívum) ugyan nem, mert már estimia- mom zenitjén álltái eddig is; úgy sajnálattal értesülök, hogy test­ben megfogy azkoztál rútul; s így szeretetem melly eddig 150 font élősúly közt oszlott el, most már tán 100 fontra nehezkedik egész súlyával 'snem tudómé nyomást el bírja-e ezen megfogyatkozott alany. Csak az vigasztal, hogy a nyomás mivoltja az anyaggal nem lesz mathematicus viszony­ban, de a százfont élő súly épen annyi nyomást fog el bírni minta 150font el bírt, és épen annyisze- retetet is fog igényleni nősténytől kantól. - Amivénsasunkszeren- csés lesz jövő vasárnapot veled tölthetni a que equalia uni terio szabálya szerint ott leszek én is közietek szellemileg, s hogy a sardinákés kaviar izét én is érze- ni nem fogom 's nem nyeldesek veletek egyszerre, csak annak tu­lajdonítom, hogy szerencsétlen­ségemre ez az az egyetlen pont, mellyben Matolcsy barátunk el­vei a mi elveinkkel nem ugyan­azonosak. - Majd meg látom, hogy a sziráki rizling és veres ízét fogom-e tapasztalni, mit méltán várom, miután representansom ebben két ember helyét, bízom benne megállja. - Acsalomiven- dégségkor in persone találko­zunk addig is lélekben ölele igaz barátodMadáchlmre." A csalomjai Madách-birtok Madách Károly (1826-1888), majd gyermekei és unokái tu­lajdonában volt. Madách Imre fivére 1848-ban Budán, a hely­tartótanácsnál szolgált, híve volt a forradalomnak, s ő is be­állt a nemzetőrök közé. Egy időben Nógrád alispánjaként tevékenykedett. Amikor Ma­dách Imre elköltözött Csesztvé- ről, ő vette át a kúriát, s jó gaz­dához illően kibővítette, illetve átépítette, az ősparkot pedig ritka növényekkel gazdagította. Itt élt feleségével, Keőkeszi Csemyus Emmával és gyere- mekivel: Emánuellel, Lászlóval, Pállal, Imrével, Margittal, Sa­roltával, Izabellával és Emmá­val. Unokája, Grosschmid Ká- rolyné Aliz volt a kúria utolsó lakója, akinek ereiben még Ma- dách-vér folyt. (Ő Márai Sán­dornak is nagynénje volt.) A másik honti falu, Bernecebaráti Ipolyságtól délre, a Kemen­ce- és a Bernece-patak összefo­lyásánál jött létre a középkor­ban Bernece és Baráti község (a két település 1928-ban egye­sült, azóta Bernecebarátiként szerepel). A Huszár család a 18. században vidékies jellegű ba­rokk kastélyt emelt a faluban. A Balogh Károly Gyermekko­rom emlékei című könyvéhez írt jegyzetekben Andor Csaba, a A bernecebaráti Huszár-kastély, ahol Madách Anna élt kötet gondozója az alábbiakat közli Madách Annáról: „Ma­dách fiatalabb nénjét 1818. ápr. 19-én Alsósztregován keresztel­ték az Anna névre, s föltehetően az előző napon született. 1842. ápr. 18-án ment férjhez baráthi Huszár Sándorhoz, s ettől kezdve Barátiban (ma: Bernecebaráti) élt. 1866. okt. 23-án halt meg Budán, de Barátiban temették el okt. 25-én. Nővérével és édesany­jával -föltehetően anyagi okok miatt- összeveszett; egy nővéré­hez intézettleveletanúskodiker- ről, valamint édesanyja végren­delettöredéke, amelyben lányát minden örökségből ki akarta zárni. Később elsimult a családi viszály. ” Balogh Károly visszaemléke­zéseiben megörökítette Ma­dách Anna és Huszár Sándor alakját, valamint a Barátiban lévő családi fészküket is. Egye­bek mellett ezt írja: „Édes­anyámnak nála fiatalabb nővé­re, Anna Huszár Sándor hont- megyei földbirtokosnakvoltfele- sége. Valami régebbi feszültség volt egy ideig a két család között. 1862 nyarán történt először, hogy szünidőnk egyik napján nagybátyám elvitt minket, fiúkat is magával Barátiba. Itt, a Hu­szár család ősi kastélyában la­kott Huszár Sándorfeleségévelés négy szép leányával fiúgyerme­kük nem volt soha. Baráti Hu­szár Sándor a magyar földes­urak tipikus alakja. Köpcös, iz­mos, erőteljes, akkor 50 év körüli férfiú kopasz fejjel kisvágottba- jusszal, beretvált arccal élénk, fürkésző szemekkel. Mozdulatai erősen akcentuáltak; szilárd lépésű, kemény járású. (...) Hu­szár Sándor egyéniségének ere­detisége már fiatal korában is megnyilatkozott az élet prakti­kus felfogásában. Madách Ká­roly nagybátyám leendő sógo­rának Sztregován, a Madách háznál tett látogatását viszon- zandó, Barátiba ment; Huszár Sándor ott ült tényleg a fedélen, és dolgozottversenytazsindelye- ző ácslegényekkel. (...) A fenti­ekben jellemzettférj oldala mel­lett Nincsi nagynéném a magát mindenben megadó, kevés eré­lyű, áldott jó szívű, szeretni és megbocsájtani tudó hű feleség és gondos anya. (...) A baráti kis kastély amolyan egyszerű, bár emeletes falusi kúria, fasor vezet a kastély bejáratához. Ódonfa- lépcsőzeten jutunkazemeletre.A lépcsőházban egy olajfestmény függ, a család egyik ősének képe, barátcsuhában, a karjára erősí­tett lánconfüggő nagy vasgolyó­val. (...) Vidám pár nap emléke fűződik Barátihoz, hol meleg ro­koni szeretettelfogadtak, s hol eddig nem ismert szép és kedves unokahúgaink körében oly ott- honiasan éreztük magunkat az elsőperctőlfogva. Meglátogattuk onnan a drégelyi vár romjait, bokrétát szedtünk az Ipoly rétjé­nek virágaiból, víg kacaj, dal tréfa, játék között; sétáltunk an- dalogva holdvilágos estén a ha­talmas jegenyefák alatt, és meg- hatottan vettünk egymástól bú­csút, mikor megjött a válás utol­só reggele.” Más nyomai is vannak a Ma­dáchok bernecebaráti kapcsola­tainak, s itt elsősorban a levele­zésre gondolunk. Az Újabb Ma­dách Imre-dokumentumok cí­mű gyűjteményben olvashatjuk például Madách Imre 1843. ja­nuár elsején, Sztregován kelt s Barátiba, Madách Annához küldött levelét, melyet így kez­dett a költő: „Kedves Nincsim! Alig várom a perczet, hogy ölelhesselek.” Madách arról ér­tesíti nővérét, hogy „censúráját szerencsésen és kitűnő sikerrel” letette, s diplomáját rövidesen kihirdetik a megyei közgyű­lésen. Igen sok levél olvasható a 2000-ben közétett gyűjtemény­ben, Majthényi Anna levelezé­sében is. 1842. április 19-én, há­zassága másnapján például ezt írja Madách Anna édesanyjának Barátiból: „Kedves szeretett jó Mamám! Elváltam tőled, szívem majd meg szakadt, de Sándor irántam való szeretete, azon re­ményt nyújt, hogy boldog le­szek. .. ” A családhoz való ragaszko­dás tükröződik az 1843-ban kelt levelekben is. Ezek azért is érdekesek, mert Anna részlete­sen beszámol bennük minden­napjairól, a család kisebb-na- gyobb eseményeiről, a vidéki életről. Mindezek mellett a le­velek megannyi helytörténeti- kapcsolattörténeti adalékkal is szolgálnak, melyek a kutatók számára különösen értékesek lehetnek. Ha ma Huszár-Ma- dách emlékeket keresünk a fa­luban, akkor megtekinthetjük például az egykori családi ott­hont, a régi Huszár-kastélyt, a római katolikus templom Szent Rókus-kápolnájában pedig ott áll Madách Anna síremléke. A szürkés márványkövön ez a fel­irat olvasható: „Barátixy / Hu­szár Sándomé / született / Sztregovai / Madách Anna / meghalt 1866. oct. 23-án/életé­nek 49. évében/Béke poraira”. SZALON Szerkeszti: Lakatos Krisztina. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom