Új Szó, 2015. február (68. évfolyam, 26-49. szám)

2015-02-14 / 37. szám, szombat

A színpad minden bajt feledtet 15. oldal 2015. február 14., szombat, 9. évfolyam, 7. szám Fagyoskodva is szebb jövőt remélnek A leesett hó és a hidegebbre fordult időjárás ellenére tömegével érkeznek a határsértők a Homokhátságra. A magyarországi Mó- rahalmot és Ásott- halmot összekötő úton öt-tíz fős cso­portokban gyalo­goltak az emberek a településköz­pontok felé. A zöldhatárt ádépők nagyjából fele fiatal férfi volt, több­ségük egyeden kisebb hátizsákot vitt, de akadtak olyanok is, akik mindenféle csomag nélkül, zsebre tett kézzel rótták az utat. A másik részük családos, gyakran csecsemő­vel vagy óvodáskorú gyermekekkel érkeztek, az utóbbiak az apjuk nya­kában ülve utaztak. A legtöbben abból az irányból ér­keztek magyar területre, ahol a Sza- badka-Horgos autópálya néhány száz méterre megközelíti a határt. A szerencsésebbek csupán néhány kilométert gyalogoltak, amíg a határrendész járőrök megtalálták őket. De határsértők folyamatosan jöttek a településre, majd amikor a buszok elindultak Szeged felé, többször meg kellett állniuk, mert újabb csoportok bukkantak föl a földutakon. Az illegális bevándorlás január első felétől erősödött íol rendkívüli mó­don. Míg újév napján 118, január 2-án pedig 134 határsértőt fogtak el, január 30-án ez a szám megha­ladta az 1400-at. Nem nagyon számoltak a közép­európai téllel azok az Afrikából és Ázsiából érkező illegális beván­dorlók, akik a szerb-magyar határ ádépésével szeretnének Nyugat-Eu- rópába jutni. Többségük a nehéz gazdasági helyzet, a létbizonytalan­ság vagy a háború miatt hagyta el otthonát, és a szebb jövő reményé­ben választotta az Európai Uniót fő úti célnak. A hatóságok vagy a számukra szokadan időjárási viszo­nyok azonban egyelőre megakadá­lyozták őket abban, hogy elérjék „álmaik földjét”. A röszkei határszakaszon napon­ta több tucat határsértőt fognak el, akik a zöldhatáron keresztül próbálnak meg Szerbiából Ma­gyarországra jumi. A határőrség hőkamerái, illetve a szinte folyama­tosan járőröző polgárőrség azonban leleplezi őket. Az MTI tudósítója a röszkei pol­gárőrség tagjaival tartott, amikor azok szokásos körútjukra indultak. Útközben elmondták: az illegális határádépők gyakran az erdős ré­szeken érkeznek Magyarországra, abban bízva, hogy a fák és a bok­rok között el tudnak rejtőzni. A téli időszakban azonban már egyre kevésbé bujkálnak, inkább feladják magukat, annyira fáznak és éhez­nek. Olyan is előfordult már, hogy O Albánul beszélő koszovói határsér­tők gyalogolnak az úton Ásotthalom es Morahalom között, néhány száz meterre a magyar-szerb határtól © Bár Ásotthalomról a délelőtt első fe­lében már több busznyi határsértőt a Szegedi Határrendészeti Kiren­deltségre szállítottak a rendőrök del körül már újra több tucatnyian varakoztak a falu határában rakott füzeknél melegedve. © Szabadka határában az egykori téglagyárnál mindennap több tucat illegális bevándorlót lehet találni. Sátrakban, sebtében eszkábált kunyhókban laknak. © Tábortüzek mellett melegednek, várják a lehetőséget, amikor a ’ zöldhatáron keresztül átszökhetnek Magyarországra. © Két koszovói család Ásotthalomnál. Az illegális' határátlépők gyakran az erdős részeken érkeznek Magyaror- szagra. (Fotók: MTI, TASR/AP) rendben átértek a határon, és a leg­közelebbi településen az ott lakókat kérték meg, hogy hívják ki a rend­őrséget, mert ők feladnák magukat, illetve menekültstátust szeremének kérni - mesélték. A polgárőrök gyakran ruhát és élel­miszert is adnak az elfogottaknak, hiszen azok éden-szomjan vágnak neki az útnak, télen pedig a ruha is rájuk fagy, ha rejtőzködés közben például egy útba eső csatornán kell átkelniük. A hivatalos eljárás szerint a polgár­őrség feltartóztatja a migránsokat, amíg megérkezik a határőrség. Ok elszállítják az elfogottakat a határrendészetre, ahol nyilvántar­tásba veszik őket, átesnek a szük­séges orvosi vizsgálatokon, majd vagy elszállítják őket valamelyik befogadótáborba, vagy a szüksé­ges iránymutatás után a szegedi vasútállomásról — ingyenes vo­natjeggyel - útnak indítják őket a befogadótáborok felé. Az elfogott határsértők többsége menekültkérelmet terjeszt elő. Ve­lük szemben ezt az eljárást a Beván­dorlási és Állampolgársági Hivatal folytatja le. A hivatal menekültügyi osztályának tájékoztatása szerint tavaly több mint 42 ezren nyújtot­tak be menedékjog iránti kérelmet Magyarországon. A legtöbb mig- ráns Koszovóból, Afganisztánból és Szíriából érkezett. A kérelmezők többsége 18 és 35 év közöttí volt. A menekülteket kérelmük elbírá­lásának idejére a három magyaror­szági befogadótábor egyikében he­lyezik el. Ä bicskei, a vámosszabadi és a debreceni táborban naponta 1400-1500 menedékkérő tartóz­kodik. Az illegális bevándorlók Ma­gyarország előtt még Szerbiában is kérhetnek menedéket. Ugyan nem ez az ország az úti céljuk, mégis megteszik néha, mert így időt nyer­hetnek, és nem toloncolják ki őket. Azokra, akiket nem útközben, ha­nem már a határon, de annak szerb oldalán fognak el, néhány napos szabadságvesztést vagy pénzbün­tetést szabnak ki, s kötelezik őket arra, hogy két héten belül hagyják el az országot. A legtöbbször ez meg is történik, de nem úgy, ahogy a szerb hatóságok szeretnék. A migránsoknak ugyanis nincs vesz­tenivalójuk, így újra megpróbálják a határátkelést. Állampolgárságtól függetlenül azonban minden migráns célja bejutni az Európai Unióba. Van­nak, akik egyedül indulnak út­nak, de többen vannak azok, akik embercsempészek „segítségével” igyekeznek az EU-ba. Az ember- csempészek teherautóba vagy kis­buszba rejtve szállítják át a határon a migránsokat, előfordul azonban olyan is, hogy a borsos áron adott segítség csupán útbaigazítást je­lent: elviszik a bevándorlókat a zöldhatárig, és megmutatják ne­kik, merre induljanak. A szervezett csoportok - a már elfogott embercsempészek vallo­másai alapján - Dél-Szerbiából a magyar határig fejenként átlagosan 350 euróért szállítják el az illegá­lis bevándorlókat, míg a határon való átjutásért, illetve a célországba juttatásért a fő szervezők néhány száztól több ezer euróig terjedő összeget, míg tettestársaik 50-200 eurót kapnak fejenként. így mire a menekültek Afganisztánból, Pa­kisztánból, Szomáliából, Líbiából, Szíriából, Irakból és más, háború sújtotta térségekből a szerb-magyar határig jutnak, már nincs vagy alig van pénzük. A migránsok áhított céljáig, Nyu- gat-Európálg azonban hosszú út vezet. Ennek egyik utolsó állomása a Magyarország déli határától mint­egy 10 kilométerre fekvő Szabadka. Áz észak-bácskai város egykori téglagyárában mindennap több meat illegális bevándorlót lehet találni. Sátrakban, sebtében eszká­bált kunyhókban laknak, tábortü­zek mellett melegednek, várják a lehetőséget, amikor a zöldhatáron keresztül átszökhetnek Magyaror­szágra. Varga Tibor, a Kelet-Európa Misz- sziómunkatársamajdnem minden­nap meglátogatja a téglagyárban tanyázókat. Élelmiszert, ivóvizet, ruhát és takarót visz nekik. Azt mondja, mivel törvénytelenül tartózkodnak az országban, a humanitárius szervezetek és a szociális intézmények nem segíthetnek nekik, csak az ado­mányokban bízhatnak. Varga „vákuumhelyzetnek” értékelte a jelenlegi állapotot. Mint fo­galmazott: az állami szervek nem tudnak közbelépni, a civil szervezetek pedig inkább elha­tárolódnak, mert nem akarnak kompromittáló helyzetbe ke­rülni. A férfi lelkészként hivatásának tekinti, hogy segítsen másokon, és „jelen pillanatban ezek azok a menekültek, a hontalanok, akik­ről senki nem gondoskodik”. „Az igazi istentisztelet nem a meleg szobában van, hanem ott, ahol szükség van” - húzta alá a lelkész. A tucatnyi afgán - aki az MTI munkatársainak ottjártakor a tég­lagyárban tartózkodott - a szo­kásosnál is elkeseredettebb volt. Előző éjszaka a szerb rendőrség felgyújtotta a táborukat, a tűzben elégtek a ruháik, telefonjaik, élel­miszerük és a pénzük java része - mesélte az egyik fiatal férfi. A rendőrségi brutalitást szinte mindegyikük megtapasztalta. Tör­téneteik egy része arról szólt, ho­gyan állították meg őket a szerb rendvédelmi szervek tagjai, a to­vábbengedésért cserébe pedig pénzt kértek vagy a mobiltelefonjaikat. Ha már nem volt náluk semmi, ak­kor megverték, megrugdosták őket- magyarázta tört angolsággal az egyik afgán fiatal. Hozzátette: azért is várja, hogy Magyarországra érjen, men ott jobbak a körülmények. Alapvetően azonban nem Ma­gyarország a cél. A 19 éves Abdul- aki Afganisztánban egyetemista volt — meglepő informáltságról tett tanúbizonyságot. Azt magyarázta, mindenképpen Nyugat-Európába kell jutniuk, mert a németországi, belgiumi vagy a holland menekült- táborokban több száz eurós segélyt is kapnak havonta, és a lakhatási körülmények is sokkal civilizáltab­bak, mint a szerb vagy a magyar táborokban. Az afganisztáni csoportban három nő, egy idősebb házaspár és egy egyéves gyerek is volt. Egész csa­ládok indultak úrnak, mert orszá­gukban a politikai helyzet, a tálib uralom és a munkanélküliség miatt elviselhetedenné vált a helyzet. Nem tudják, mi vár rájuk, ha átérnek a szerb-magyar határon, nem tudják, hogyan jutnak majd tovább, abban bíznak, mindig lesz valaki, aki út­baigazítja őket, segít nekik. Ok nem bűnözők, senkinek sem akarnak ártani, csak a saját élet- körülményeiket szeretnék jobbá tenni, élhetőbb jövőt szeretnének biztosítani önmaguknak és gyere­keiknek - hangsúlyozták. Á leg­többen a pastun kívül semmilyen nyelvet nem beszélnek, így segítsé­get sem tudnak kérni. Útjuk során azt tanulták meg, bármit is kérdez­nek tőlük, annyit kell mondaniuk: Hungary. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom