Új Szó, 2015. február (68. évfolyam, 26-49. szám)

2015-02-12 / 35. szám, csütörtök

o N 2015. február 12., csütörtök, 8. évfolyam, 6. szám A repülőgépek korlátozások nélkül repülhetnek a légtérben, amellyel 3 millió dollárt takaríthatnak meg a légitársaságok (Képarchívum) Eltörölték az útvonalakat a magyar légtérben Európában elsőként a Hungaro- Control eltörölte a magyar légtér­ben az eddig létező útvonalakat, a repülőgépek korlátozások nélkül repülhetnek a légtérben, amellyel 3 millió dollárt takaríthatnak meg a légitársaságok. A HUFRA (hungarian free route, azaz szabad útvonal) új forgalomszervezési koncepció lényege, hogy Magyar- ország légterében a ki- és belépő­pontok között a lehető legrövi­debb, töréspontok nélküli egyenes útvonalakon közlekedhetnek a repülőgépek, ezzel a légitársaságok mintegy 3 millió dollár értékű > kerozint takaríthatnak meg évente, és 16 millió kilogrammal kevesebb szén-dioxid kerülhet a levegőbe. A HUFRA csökkenti az irányítók leterheltségét, ezzel közvetve hoz­zájárul a repülésbiztonság további növeléséhez. A légtér megnyitása az Európai Bizottság rendelete szerint minden tagállamra nézve kötelező, a végső határidő 2022. január 1. ettől kezdve minden 9 ezer méter feletti légtérben kötele­ző lesz az alkalmazása. (MTI) A szabadság szigete ar­ról ismert, hogy ott szinte megállt az idő. Mindenütt hagyo­mányos zene szól, az utcát ellepik a színes, régi autócso­dák, de itt találjuk a világ legjobb szivarjait is, itt kortyolhatjuk a ha­misítatlan rumot, a szép lányokról, és a csodás partokról már nem is beszélve. Fidel, Che Guevara, He­mingway, Bacardi - ezek a nevek szinte összemosódtak Kubával. Havanna nemcsak Kuba, hanem a koloniális építészet fővárosa is. Aki bejárja a várost, az meg­érd, miért szeret szinte azonnal bele mindenki. Egykor ez a város volt az egyik legmodernebb fő­város a térségben. Remek terek, bevásárlóutcák, árkádok. Ha egy helyinek azt mondjuk, hogy Ha­vanna szebb, mint Madrid, akkor biztosan büszke lesz a fővárosukra, és nem leszünk messze az igazság­tól. Egyetlen dolog, ami fájdalmas, az épületek elhanyagoltsága. Egy helyen olvastam, hogy évente 30 csodás épület omlik össze. Az ál­lamnak nincs pénze a karbantar­tásra - nagy kár értük. Mindezek ellenére Havannának igazi varázsa, csillogása, életritmusa van. Elég csak sétálni egyet a hosszú Malecon partszakaszon. Imádok sétálni a város régi utcáin, sikátorain, az erőd környékén, a ba­rokk stílusú National szállodánál, ahol a híres amerikai maffiózó, Al Kuba - felejthetetlen élmény a szabadság szigetén Capone tervezte az üzleteit, termé­szetesen finom helyi rum társasá­gában. Havannát százszor is meg­látogathatjuk, de mindig találunk valami újat, amit addig még nem láttunk. Ha van egy ismerősünk, aki jól ismeri Kubát, akkor olyan helyekre is elkalauzol bennünket, ahova az ádagos turista nem jut el. Este pedig nem maradhat el egy ita­lozás egy helyi bárban, ahol a helyi pincér - szigorúan fehér ingben, csokornyakkendőben - egy finom koktélt kever, legyen az cuba libre vagy mojito. A helyiek mesterien keverik az italokat, nem is csoda, hogy Ernest Hemingway is imádta a helyeket, több bárban volt törzs­helye, imádta a daiquirit. Havanna éjszaka is él. Jobban, mint bármelyik karibi város. An­nak ellenére, hogy a városnak gondjai vannak az elektromos el­látással, így este sötétségbe borul a város. Egyszer egy felejtheteden dzsesszélményem volt itt - egy kis eldugott bárban olyan színvonalon játszottak a helyi zenészek, hogy azzal nem egy New York-i koncert­termet is meg tudnának tölteni. És az elmaradhatadan tánc - itt senki sem úszhatja meg, hogy legalább egyszer ne salsázzon. Kubában ki kell próbálni a régi au­tókat is - érdemes beülni egy helyi taxiba, és végigszáguldani a város­on - felejtheteden élmény. Például egy 1953-as évjáratú Chevrolettel. Ez akkoriban a legjobb minőség volt, ezt bizonyítja, hogy ha sza­kadtán is, de ma is mennek ezek a négykerekűk. Tudja, melyik sport a legnépsze­rűbb Kubában? A baseball. Az utcán mindenütt ezt játszák a gye­rekek, és a felnőttek egyaránt, sőt, turistaként akár mi is bekapcsolód­hatunk a meccsbe. Óriási népsze­rűség övezi a sportágat, ha például a helyi csapat játszik a nagy rivális­sal, Santiagóval, akkor nincs olyan rádió, tévé a városban, amelyből ne a meccs szólna. Zeng tőle a város. Amikor Kolumbusz Kristóf kikö­tött Kubán, állítólag azt mondta, hogy megérkezett a paradicsom­ba. Nem akarok dicsekedni, de szinte az összes karibi-szigetet bejártam már. Ha azt mondjuk, karib-térség, akkor mindenkinek a fehér homokos tengerpart, gics- cses pálmák j urnák az eszébe. Ezt az elképzelést a legjobban Kuba kí­nálja. Számomra ezt jelenti például Baracoa tengerpartja, amely min­den paradicsomi álmot kielégít - és ami a legjobb benne, hogy nin­csenek turisták, csak mi és a csodás természet, a tengerpart. S ha már itt járunk, érdemes be­MP140917 barangolni az egész országot, fel­fedezni a híres partokat, a Disznó­öblöt, Trinidadot, a Karib-tenger partvidékét. De nemrégiben meg­nyitották a nyilvánosság előtt Santa Maria szigetét is, ahol an­nakidején a politikusok nyaraltak - éppen ezért nyugati minőségű szállodák, szolgáltatások várnak itt ránk. Egy felejthetetlen élmény a szabadság szigetén. Martin Navrátil A szerző a Bubo utazási iroda idegenvezetője |> >

Next

/
Oldalképek
Tartalom