Új Szó, 2015. február (68. évfolyam, 26-49. szám)
2015-02-12 / 35. szám, csütörtök
16 I Régiből újat 2015. február • www.ujszo.com Új szó HOBBI I E lhozta a szánkót, én pedig a szokásos módon fogtam hozzá: először eltávolítottam az ülőpántokat és azok szegecseit, meg a szennyeződéseket a fáról, és elkezdtem csiszológéppel lecsiszolni. Ez a csiszológép ugyanúgy dörzspapírral, vagyis smirglivel dolgozik, csak gyorsabb, mintha az ember maga csinálná. Persze a hajlatokban, illesztéseknél a gép általában nem segít, ezeket a részeket kézzel smirgliztem le. Szükség volt égetőgépre is, mert a régi szánkó, mint a régi bútorok egy része, meglehetősen tartós lakkot viselt magán. Ezt az égetővel és spahtlival el kell távolítani. Nagyon figyeltem, hogy ne sérüljön a márkajelzés, amely ma is jól kivehető: Josef Fischer Skifabrik. Le kellett csiszolni a talppántokat is, mert rozsdásak voltak - ezt is leápoltam rozsdaállóval. A szánkó konstrukciójával szerencsére nem volt komolyabb baj, csak a csavarokat kellett behúzni. A fa ezután le lett ápolva, be lett festve, lakkozva. SZEGECSELT KALOCSAI A dekorációt illetően annyi volt a megkötés, hogy valami cigányos, vagy más, virágos motívumokat használjak. Áfa részek színére egy bordóba hajló árnyalatot választottam, ahogy a. képeken is látszik. Aztán a kalocsai hímzett térítők jutottak eszembe - ezek nagyon tetszenek nekem, mivel nagyon változatos Nem sokkal később került hozzám a másik szánkó is. Szennyezett, foltos volt a fája, sokat kellett smirglizni. Itt is először az ülést szedtem le, fogóval kihúzogattam az eredeti szegecseket. Ez egy más, újabb típus, amelynél már merevítő vasat is alkalmaztak. Ezt is le kellett csiszolni, ki kellett egyenesíteni. Az eredeti elképzelés az volt, hogy diószínűre pácolja'm, de ez nem sikerült túl jól, ezért végül itt is megmaradtunk a vöröses árnyalatú pácnál. Viszont a végeredménnyel itt sem voltam elégedett, mert foltos volt. Végül úgy döntöttem, hogy az éleket lecsiszolom, így azok világosak lettek. Szilveszter napján álltam neki a díszítésnek, majd egy háromnapos munka következett. Kivágtam megint egy csomó virágot a kalocsai térítőkből, és jöhetett a ke- ményítés, lakkozás, rászege- cselés. Az ülőkét ugyanazzal a típusú pánttal oldottuk meg, mert a tulajdonos itt is a retro stílust preferálta. A következő lépés mindkét szánkónál a zsinór felkötése. Egyelőre nem találtam meg a megfelelő típust. Nagyon nem mindegy, milyen anyagot használunk, mert a hegymászókötelek nem illenének a régi szánkók patinás stílusához, a kendermadzagok tönkremennek a nedvességtől és vágják a kezet, a bőr szintén nedvesedik. Ha felkerülnek a zsinórok, elmondhatom, hogy kész a szánkó. A tiszta munkaidőt nagyon nehéz megállapítani, ugyanis idő kell a lakkok, pácok száradásához is, sokszor nem napokig, hetekig álltam a munkával. Ezért ha az ember ilyesmit rendel, vagy felújíttat valamit, jócskán rá kell számolni, mert szinte biztos, hogy nem készül el időben. Schenko Alexandra viszont nem a hagyományos módon zajott, hanem beállítottam a pisztolyt úgy, hogy csak a szegecsek egyik felét lője a fába. A kiálló részt a felénél csípőfogóval elcsíptem, a kiálló részt pedig viszahaj- lítottam, és visszakalapáltam a virágon keresztül a fába. Ez azért jó, mert a szegecseknek csak egy picinyke része látszik. Ezután az egész szánkó kapott még egy réteg lakkot. Ezután következett az ülőrész kialakítása. Ahogy I említettem, a régi pántokat j az elején leszedtem. Elmen- I tem egy kárpitos céghez, I hogy kiválasszam az újakat, i A speciális, erős szövetből I készült sávokat, csíkokat . több színben és mintával j lehet kapni, de mivel régi \ szánkóról van szó, a hagyo- j mányos, egyszínű változat- ! nál maradtunk. Pláne, ha s a szánkó maga díszítést . kapott. Elkezdtem tehát ráhúzni az üléspántokat, szegecselővei. Ezeket úgy kell egymásra húzni, mintha egy szövést készítenénk. Ezeket az érintkezéseknél át is varrtam, hogy ne csúszkáljanak. Ha az embernek van segítője, két óra alatt végezni lehet az üléssel. A szánkó kapott egy olyan elemet is, amely eredetileg nem volt rajta: a megrendelő hozott egy háttámaszt, amit ugyanolyan színűre bepácoltam, majd rácsavaroztuk a szánkóra. Az utolsó simítások között említhetném a dísszegecsek felütését. Ezek a szánkó elején, a vaspántok fölé kerültek. virágmotívumokkal dolgozna. Miért ne lehetne kalocsai hímzett motívumokkal díszíteni a szánkót? Rendeltem néhány kalocsai hímzett térítőt, a virágos hímzett részeket pedig kivágtam. Impregnáltam, bekeményítettem őket, a lelakkozott fára pedig a virágok alá tettem még egy réteg lakkot, egy réteg Duvilax ragasztót, és kárpitos szegecselővei rálőttem, vagyis rászegecseltem a szánkó részeire a térítőből kivágott virágokat. Ez a szegecselés f'.] I 11 [{*] kigr % j ■ ^F3¥^íTll^ 0 II spSi y . B Ä |.|. j I ML e wlJjB VIBVI W mm W Hp Kflsp I g «Xnl ii>.j t'll11 iiH vl «1^1 KI¥»] dW PifVPiHnpnn99li9|IM|PPHEpHpifVVi9R^ i a»i h rnrLran?r.w.ii1 kt^viaHKr» va B iKl KHf Mii». R 1(0 A11W i Kh gg ríj X*/ 4*] i i rm* [■•mn kV- i j r: 1L111
