Új Szó, 2015. február (68. évfolyam, 26-49. szám)

2015-02-12 / 35. szám, csütörtök

HOBBI ÚJ SZÓ 2015. február • www.ujszo.com Alkotóműhely 3 Kerámiaékszerek Pöl hős Esztertől Egyedi mázazott kerámia fülbevalók és nyak­ékek készítése az egyik hobbim. Az ötlet 2009- ben született meg édesapám fejében, akinek nem mellesleg nagyszerű a művészi érzéke, és mindig újabb ötletekkel rukkol elő. indig is szeret­tem alkotni, % # de főleg olyan \ / dolgokat, amik­kel másoknak örömöt lehet szerezni. Az ékszergyártás remek ötlet­nek tűnt, és egyben kihívás is volt számomra, hogy ne csak a hozzám közel állóknak kedveskedhessek. Milyen anyagból dolgozzak, merült fel a kérdés. Töprengés és mérlegelés után a kerámi­ára esett a választás. Nagy szerencsémre volt a városban egy keramikus művésznő ismerősöm, akit felkerestem azzal a kéréssel, hogy avasson be az agyagozás alapjainak rejtélyeibe. Azután már önállóan neki lehetett látni a kalandtúrának. Visszaemlékezve, az évek során sokat kísérleteztem, aminek köszönhetően új dolgokat tanultam meg, fedeztem fel, és ez a fejlődés az alkotásban is meglátszott. „GYURMÁZÁS" Eleinte csak agyaggal dolgoztam, és csak fülbe­valókat készítettem, aztán úgy gondoltam, készítsünk nyakékeket is, meg szetteket, ahol a nyaklánchoz fülbevaló is tartozik. Nyakláncra valónak szerettünk volna olyan anyagot választani, ami illik a kerámiához, és stílusában követi az egyszerű és letisztult irányvonalat. így bukkantunk a fogászati drótra. Amikor belekezdtem a fülbevalók készítésébe, még csak amolyan játszadozás volt, „gyurmázás", és csak kis mennyiségekkel dolgoztam. Csíptem az agyagtömbból egy darabot és szórakoztam. Az mazas cse A munkamenet elején egy kis mennyiségű agyagot, míg nyers és puha, egyenletesen szétnyújtunk nyújtófával. Amíg nagyon puha az agyag, addig nem igazán jó vele dolgozni, főleg amikor szaggatással készülnek a for­mák, hagyni kell a kinyújtott agyaglapot kicsit kiszáradni. Aztán kiszaggatom a formákat. A munkának ez a része nagyon mókás, mert a szaggatóban maradt agyagot kifújással szed­jük ki. Aztán jöhet a kilyukasztgatás, vagyis a nyílások kialakítása, amelyekbe majd a végén az akasztók kerülnek. Ha ez mind megvan, félreteszem a formákat, egy napot állniuk kell, míg teljesen kiszáradnak. Ezután következik a kiégetés a kemencében. Ez egy másik egész napot vesz igénybe. A kiégetés után mázazás következik. Azoknak, akik még nem dolgoztak mázakkal, elmondom, hogy miután a folyé­kony mázba belemártottuk a formát, a máz porhanyós réteggé válik a cserépen. Ez egy kö­vetkező égetés során a magas hő hatására fel­olvad, és egy fényes, üveges réteget képez. Az én fülbevalóim javarészt egyszínűek, tarkák, „fröcsögtetettek", és vannak olyanok, amelyek többféle színű agyag összegyúrásával készül­nek. A legvégén, hogy a kész színes kiégetett formákból fülbevaló legyen, drótból fogók segítségével hajlítok egy akasztót, azt belera­gasztom, és abba kerül a fülbevaló kampója, és kész is a fülbevaló, illetve a nyakék. (pe) kollek­ció bemutatása után az érdeklődés megnőtt, egyre többet és többet kellett gyártani. Ki kellett találni, hogyan lehet ha­tékonyan, sokat gyártani. Csi­náltam egy formagyűjteményt, és azokhoz házilag készítet­tünk szaggatókat, ez nagyon megkönnyítette a munkámat, és mivel elég nagy választé­kom volt a mázakból, minden formából készültek fülbevalók az összes színből - kis négy­zetek, háromszögek, golyók, valamint számos más forma. FINOM VONALVEZETÉS FOGÁSZATI DRÍOTTAL A fülbevaló kampók antiallergikusak, nikkelmen­tesek, hogy az érzékeny fülűek is hordhassák. Ahogy a nyakláncok készítésével is elkezdtem foglalkozni, támadt egy ötletem. Mi lenne, ha a fogászdrótot összekombinálnánk a kerámi­aformákkal? Onnantól kezdve ez a stílus határozta meg, és máig ez jellemzi az ékszerei­met. Lényegében ez a kom­bináció teszi őket egyedivé. Vannak drótos fülbevalók, illetve szettek, ahol a kerámia­forma dróttal van körülölelve. Mindezt persze ötletelés előzi meg, először ugyanis el kell dönteni, hogy nézzen ki az adott ékszer. Időnként csak fogom magam, veszek egy pa­pírt és ceruzát, egy már létező darabot a kiégetett formákból, és ahhoz találom ki a dróto­zást, vagy sokszor telefonálás közben firkálgatok, és utólag abban találok egy inspirációt az ékszerekhez. Apukám ötletei szintén sokat hozzátet­tek a gyártáshoz. Munkáim között vannak kicsi fülbevalók, illetve nagyok (drót nélküliek), amiket kényelmesen lehet viselni a mindennapokon. És vannak a drótos fülbevalók, amelyeket különböző alkal­makra vehetnek fel a hölgyek (de tudtommal hétközna­pokon is szívesen viselik). Végül a szettek, amiket akár ünnepekre vagy estélyekre is felvehetnek. A vásárlóközön­ség különböző korosztályú, viszik a fiatalok és az időseb­bek is saját maguknak vagy ajándékba. Általában azért, mert ilyet még nem láttak sehol, és mert tetszik nekik ez a lágy, finom vonalvezetésű stílus. Néha találkozom a fül­bevalóimmal másokon, akiket nem ismerek, akik nem sze­mélyesen tőlem vásároltak, és ez nagy örömmel tölt el. Ők persze nem is sejtik, hogy tőlem van. Az elkövetkező időben szeretnék elkészíteni egy új kollekciót, ugyanúgy agyagból, de kicsit mást, mint amit eddig készítettem. És szeretnék majd kísérletezni olyan technikákkal, amiket még eddig nem próbáltam ki az agyagozás technikái közül, és szeretném kibővíteni a kínálatomat gyűrűkkel, illetve karkötőkkel, mivel ezek után is érdeklődnek. Remélem, mind­egyik megtalálja a gazdáját. Pölhös Eszter (A szerző felvételei) Csak a vásárra veszem fel

Next

/
Oldalképek
Tartalom