Új Szó, 2015. február (68. évfolyam, 26-49. szám)
2015-02-11 / 34. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. FEBRUÁRU. Vélemény És háttér 7 A fő rizikó megint az európai politikai elitek (felelőtlen) magatartásában rejlik Draghi megpróbál lazítani Az Európai Központi Bank (EKB) mennyiségi lazítási programja aligha fogja beindítani a várva várt növekedést az euró- zónában. Azért, mert Európa nem Amerika, mert a várható mellékhatások kinullázhatják az eredményeket és kevés esély van a támogató tagállami gazdaságpolitikákra. GÁL ZSOLT Mario Draghi jegybankelnök bejelentése szerint az EKB márciustól havonta 60 milliárd eu- rót költ értékpapírok vásárlására (legalább) 19 hónapon át, 2016 szeptemberéig. Ez nem kevesebbet jelent, minthogy legalább 1140 milliárd eurót zúdít az európai értékpapírpiacokra. Sikerülhet felpörgetni az inflációt és a gazdasági növekedést? Az Egyesült Államokban a Fed három hullámban lezajlott hasonló programja (QE 1-3) úgy tűnhet, legalább részben eredményes volt. Csakhogy az euró- zóna nem Amerika. Mivel az értékpapír-vásárlás lényegében államkötvények vásárlását fogja jelenteni, emlékeztetni kell arra, hogy nem léteznek az amerikai szövetségi kormány által kibocsátott államkötvényekhez hasonló európai (közös) kötvények. Helyette 19 eurózóna-or- szág nemzeti államkötvényei vannak, különböző minőségben - a legjobb (AAA) minősítésű német állampapíroktól a bóvli kategóriájú görögökig. Elkerülendő annak a látszatát, hogy az akció csupán a mediterrán periféria kormányainak dobott mentőöv, a kötvényvásárlások az EKB tulajdonosi struktúrája - azaz lényegében a részt vevő országok gazdasági súlya - szerint oszlanakmajd meg. így német államkötvényből veszik majd a legtöbbet, és a német gazdaságba jut a legtöbb pluszpénz, ahol erre szinte semmi szükség. Ráadásul a kockázatmegosztás terén (alighanem német nyomásra) tettek egy hatalmas visszalépést. A közös kockázatmegosztás csak az új programban vásárolt eszközök 20 százalékára vonatkozik majd, 80% marad az egyes nemzeti bankok vállán. Míg néhány nagyon alacsony államadósságú országban (Észtország, Luxemburg) a standard tízéves állampapírok gyakorlati nem léte okozhat problémákat, a nyakig eladósodottakban újabb haladékot kaphatnak a politikusok a konszolidációra. Itt el is jutottunk a mellékhatásokhoz. A masszív állampapír-vásárlás további minimumokra nyomhatja a kamatokat és esz- közárbuborékokat okozhat a tőzsdéken vagy az ingatlanpiacokon. Amikor a QE1 elkezdődött, Amerikában a tőzsde és az ingatlanárak a padlón voltak, a kötvénykamatok meg relatíve magasak, ez Európában most egyáltalán nem igaz. A legnagyobb rizikó azonban az, hogy az európai politikai elitek a mennyiségi lazítással nyert időt megint nem a fiskális konszolidáció és a strukturális reformok felgyorsítására, hanem azok újabb halogatására fogják felhasználni. Márpedig a jegybanki program csak a tagállami gazdaság- politikákkal együtt tudná kihúzni a csávából az eurózónát. Ha a tagállami vezetők jó része továbbra is halasztgatja a közpénzügyek rendbetételét és a népszerűtlen reformokat (munkaerő-piaci szabályozás, nyugdíjrendszer, egészségügy, jóléti ellátás átalakítása), akkor köny- nyen Japán „elvesztett évtizedének” a közepén landolhatunk. A szigetország 1991 óta gyakorlatilag stagnál, miközben már egy tucat mennyiségi lazításhoz hasonló programon van túl. Ja, és közben vüágrekord méretűre hizlalta államadósságát. A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója Pénz mosva jó! Ön megéri a pénzét? Hozza hozzánk, és dől a lé. Hirtelen pénz állt a házhoz, nem is érti, hogyan? A pénznek nincs szaga, és a HSBC tisztára mossa! Most költségkímélő programra állítva! És Ön kivel mosat? (Ľubomír Kotrha karikatúrája) KOMMENTAR Baklövészet AAAR1ÁN LEŠKO A Szövetség a Családért teljesítménye csak Ján Čamogurský negyed századdal ezelőtti teljesítményéhez fogható. A szövetség nem megfelelő időben nem megfelelő témával hozakodott elő, s mintha az lett volna a legfőbb célja, hogy saját kezdeményezését meghiúsítsa és az egész kudarcba fulladjon. 1991 októberében Szlovákia mély társadalmi megrázkódtatásokon esett át a gazdasági átalakulás következtében, az egyre erősödő Vladimír Mečiar már arra készült, hogy átvegye az ország irányítását, és akkor Čamogurský előállt nagyszabású tervével - miután sikerült legyőzni a kommunizmust, most le kell győznünk a liberalizmust is. A liberalizmus elleni harcot a kereszténydemokrata pártelnök azzal indokolta, hogy „ezt a harcot egyszerűen meg kell vívni a valódi emberi értékek védelmében”. Mondta ezt az országra nézve olyan vészjósló időben, amilyenekben a kereszténydemokraták és a liberálisok mindenhol összefognak a tisztességes társadalom megőrzése érdekében. Anton Chromík és Anna Verešová családvédő szövetsége olyan helyzetben rukkolt elő a népszavazással, amelyben az ő „hagyományos családjukat” semmi sem fenyegeti a homoszexuálisok részéről. Az alkotmány férfi és nő kötelékeként definiálja a házasságot, a melegek regisztrált partnersége nincs törvénybe foglalva, az iskolai szexuális nevelés pedig leginkább „semmilyen”. Az állítólagos többségi véleményt megerősíteni hivatott népszavazás, amely „biztosítékot” jelentett volna a jövőt tekintve, végül ellentétes hatást váltott ki, a fegyver fordítva sült el. Kiderült, hogy amit a szövetség a legfontosabb dologként hirdet, csupán a választók 21 százalékát érdekli. Szlovákiában még senki nem szerzett a „többségi vélemény” igazolására ilyen kicsi megerősítést, mint az Chromíkéknak sikerült. Hogy ők ezt a fiaskót is sikerként értékelik, csak azt jelenti, hogy már úgy viselkednek, mint a hivatásos politikusok, akiknek a tények elferdítése a megélhetése. A népszavazás eredménye roppant kellemetlen a római és a görög katolikus egyház számára is, mindkettő teljes társadalmi súlyával támogatta a kezdeményezést. A legutóbbi népszavazáson 3,5 millióan vallották, hogy az egyik vagy a másik egyházhoz tartoznak. A részvételre biztató pápát ábrázoló óriásplakátok és a templomokban felolvasott püspöki pásztorlevél ellenére az eredmény több mint lehangoló. Csak két népszavazáson volt alacsonyabb a részvétel, mint ezen, amelyet a két egyház minden erejével támogatott. Beigazolódott, hogy az egyház befolyása, súlya sokkal kisebb, mint azt a felekezetekés sok politikus is gondolta. A részvétel most még alacsonyabb volt, mint az SaS jelentéktelen népszavazásán, s ez komoly kudarc az egyházak számára. Čamogurský liberalizmus ellen meghirdetett háborújából végül semmi sem lett, mert a KDH kénytelen volt összefogni a liberális pártokkal, hogy együtt mentsék meg az országot Mediáitól. Az ország most is védelemre szorulna - ha a kereszténydemokraták és a liberálisok képtelenek lesznek együttműködni, nem tud kikecmeregni ebből a helyzetből, amit a politológusok az állam túszul ejtésének neveznek. A szerző az Állítsuk Meg a Korrupciót Alapítvány munkatársa JEGYZET Pech és kenőpénz VERES ISTVÁN körzeti orvos a kamerák előtt, majd beismerte, hogy évente nagyjából ötezer euró értékben kap ajándékokat a betegeitől. A rendőrség azonnal nyomozni kezdett, néhány politikus pedig feljelentette az orvost. Tudni kell, hogy egy olyan orvosról van szó, aki korábban is nyilatkozott néhány emlékezeteset a sajtónak. Peter Lipták nemrég pert is nyert a Dôvera biztosító ellen, amely rágalmazással vádolta. Lehet, hogy most nem ússza meg, hiszen a kamerák előtt ismerte be, hogy elfogadta az ajándékokat, vagyis lefizették. Ez már megint egy olyan történet, ahol nem a lényegről beszélnek, akik beszélnek. Mit mondott Lipták? Hogy ajándékokat fogad el a betegektől, azoknak a betegek pedig, akiknek nincs pénzük, pechjük van. Ha az egészségügy helyzetével kapcsolatban ki lehet jelenteni két dolgot, akkor az biztosan ez a kettő. Az orvosok ajándékokat kapnak, a kispénzű pácienseknek pedig pechjük van. Bár nem vagyok egészségügyi világszakértő, meg merem kockáztatni a kijelentést, hogy ez a legtöbb országban így van, és így volt a múltban is. Ha pedig nem vagyunk naivak, elismerjük, hogy a jövőben is így lesz. A rendőrség már nyomoz, három ellenzéki politikus (Igor Matovič, Dániel Lipšic és Ľubomír Gaiko) pedig azonnal feljelentést tett. Hiénáknak nevezték azokat az orvosokat, akik csúszópénzt fogadnak el. Egyébként, ha a Lipták által említett 5 ezer eurót szétosztjuk egy évre, és (a hasamra csaptam) 50 páciensre, akkor nem is tűnik soknak. Ráadásul, ha komolyabb orvosi beavatkozások kapcsán akarjuk lefizetni az orvost, 1-2 ezer euró- val talán nem is megyünk semmire. Meg aztán ott vannak a nénikék, akik pucolt libát, 10-20 tojást, vagy egy doboz kávét visznek az orvosnak, pusztán azért, mert életük során ez mindig így működött. Őket is fel kellene jelenteni? A rendszert nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni, ráadásul arra sincs semmi garancia, hogy kenőpénz nélkül jobban működne az egészségügy. Persze, hiszünk abban, hogy a korrupció ellen harcolni kell, de leginkább csak akkor, ha más ügyéről van szó. Saját dolgainkban pedig szintén igyekszünk megkeresni a kiskapunkat, a hasznos ismerősöket. Nyilván Liptákot sem kell sajnálni, de ezek a kijelentései vélhetően jobban előremozdítják az egészségügy helyzetéről szóló társadalmi vitát, mint az összes parlamenti képviselő egész évi vitázása. FIGYELŐ Hírmondó se marad? A pestisrácok.hu információi szerint felmondott a Hír TV-nél Kovács Andrea, a csatorna egyik legismertebb műsorvezetője, mégpedig azért, mert számára vállal- hatlan a múlt pénteki fordulat Simicska médiabirodalmában. A portál szerint a csatorna ismert műsorvezetői közül többen is benyújtották már a felmondásukat, vagy legalábbis fontolgatják. Az Index forrásai ezt megerősítették, a portál úgy tudja, hogy Szabó Anett és Csermely Péter is felmondott. A pestisrácok.hu szerint ezzel elég nehéz helyzetbe fognak kerülni, mert a tévével kötött szerződésük miatt fél évig, néhányan pedig 18 hónapig nem vállalhatnak máshol munkát. A pestisrácok.hu úgy tudja, hogy Simicska Lajos, a Magyar Nemzet és a Hír TV tulajdonosa egy olyan 180 fokos fordulatot (Orbán Viktor személyének támadását) követelt meg a menedzsmenttől, amit az nem érzett vállalhatónak. Az oldal forrása szerint arra is felszólította a vezetőket, hogy aki nem engedelmeskedik, azt azonnal rúgják ki. Ezzel szemben a Magyar Nemzet megbízott főszerkesztője, D. Horváth Gábor azt nyilatkozta korábban, hogy Simicska egyáltalán nem kért tőle 180 fokos fordulatot, (ú)
