Új Szó, 2015. február (68. évfolyam, 26-49. szám)
2015-02-10 / 33. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. FEBRUÁR 10. Kultúra 17 Az idei Grammy-gálán született néhány furcsa döntés, és még Obama elnök is „bejelentkezett1 Sam Smith mindent vitt A mindössze 22 éves brit előadó, Sam Smith négy Grammy-díjat is begyűjtött (TASR/AP-felvételek) A Grammy-díjasok listája /% Az év felvétele Sam Smith - Stay With Me /é'\ Az év dala Sam Smith - Stay With Me Az év albuma Beck - Morning Phase A legjobb új előadó Sam Smith A legjobb popalbum Sam Smith - In The Lonely Hour / \ A legjobb rockalbum Beck - Morning Phase N—-—-—J A legjobb rockdal Paramore -Ain't It Fun A legjobb alternatív rockalbum St. Vincent - St. Vincent A legjobb metálelőadás Tenacious D - The Last In Line A legjobb rapdal Kendrick Lamar -1 A legjobb rapalbum Eminem - The Marshall Mathers LP 2 A legjobb R&B dal Beyoncé feat. Jay Z - Drunk In Love A legjobb kortárs urbánus album Pharrell Williams - Girl A legjobb dance/elektronikus album Aphex Twin - Syro A legjobb videoklip Pharrell Williams - Happy A legjobb reggae-album Ziggy Marley - Fly Rasta A legjobb világzenei album Angelique Kidjo - Eve A legjobb vokális dzsesszalbum Dianne Reeves - Beautiful Life A legjobb instrumentális dzsesszalbum Chick Corea Trio - Trilogy Paul McCartney úgy fest, mint húsz évvel ezelőtt, és újabban fiatalokkal szövetkezik Tegnapra virradóra kiosztották Los Angelesben a Grammy-díjakat. Az est abszolút győztese Sam Smith volt, akit hat kategóriában jelöltek és négy díjat zsebelt be, de jól teljesített Beyoncé és Pharrell Williams is, ők fejenként három-három trófeával távoztak. A legnagyobb meglepetést Beck okozta. JUHÁSZ KATALIN A gála tévéközvetítésén 23 produkciót láthattak a nézők. A sort az AC/DC nyitotta új számával, és a régi Chris Slade-del a dobok mögött, aki visszatért a zenekarba. A két legemlékezetesebb pillanat a Rihanna-Kanye West-Paul McCartney trió FourFiveSe- conds című száma, illetve Beyoncé nagy átéléssel prezentált gospelldala volt. A papírforma szerint az év albuméért járó szobrocska az amerikai dívának járt volna, ám azt Beck kapta a Morning Pha- se-ért (teljesen megérdemelten), ráadásul az év rock albumának díja is a visszatérő zenészé lett. A nagy Beyoncé- rajongó, Kanye West ezen annyira felháborodott, hogy a 2009-es incidenshez hasonlóan ismét felrohant a színpadra, hogy jelezze, kinek szurkolt. De végül szó nélkül levonult, csak később, riportereknek fejtette ki a véleményét kreativitásról, színvonalról és az amerikai zenei szakmáról. Fura döntések A Grammy-díjak odaítéléséről összesen 12 ezer szakember dönt, akik a zenészeket, producereket, hangmérnököket tömörítő National Academy of Recording Arts & Sciences egyesület tagjai. A nemzetközi szaksajtóban egyre gyakrabban jelennek meg olyan észrevételek, hogy az Akadémia már nem képes lépést tartani az új trendekkel és az egyes műfajok fejlődésével. Főleg a rap- és rockzenei kategóriákban születnek furcsa döntések, idén például a filmsztár, Jack Black paródiaduója, a Tenacious D kapta A legjobb metálelőadás díját, olyanok mellett, mint az Anthrax, a Mastodon vagy a Motör- head. Mivel ez az egyetlen me- tálkategória e nemes viadalon, sem albumokért, sem dalokért nem adnak külön díjat, az idei döntést a zsáner arcul csapásának tekintjük. Annál is inkább, mivel a Tenacious D a legutóbbi jelölésekor a comedy kategóriába került. A legjobb kortárs urbánus album kategóriának tulajdonképpen magába kellene foglalnia az összes olyan stílust, amely az angolszász országokban élő, főleg feketékből álló kisebbségektől származik, a hi- phoptól a soulon át egészen a karibi zenékig. Minden tiszteletünk Pharrell Williamsé, de kissé fura, hogy épp ő kapta ezt a szobrocskát a Happy-ért. Reggae kategóriában ugyanaz a helyzet, mint a metál esetében: egyetlen díjat adnak át, mégpedig a legjobb reggae-al- bumért. Ez Ziggy Marley (a nagy Bob Marley legtehetségesebb fiúgyermeke) Fly Rasta című lemeze lett, amely már közelebb áll a popzenéhez, mint a reggae-hez, a tavalyi év legizgalmasabb korongjai pedig szerintünk fel sem kerültek a jelöltlistára. Az est királya A legjobb új előadó a mindössze 22 éves Sam Smith, aki tavalyi albumáért is kapott egy díjat, a Stay With Me pedig az év dala és az év felvétele lett. (Előbbivel a komponisták munkáját ismerik el, utóbbival a hangmérnökökét és a producerekét.) Ez azért is érdekes, mert egy hónappal ezelőtt még félő volt, hogy a fiatal brit énekes „az év lopásával” vonul be a történelembe. A Stay With Me refrénje ugyanis figyelemre méltó hasonlóságot mutat Tom Petty 1989-es I Won't Back Down című dalával. Végül nem lett per a dologból, Sam Smith ugyanis társszerzői címmel és ennek megfelelő jogdíjrészesedéssel kompenzálta a veterán amerikai rockért. (Petty jól járt: a kislemezből világszerte közel négymillió példányt adtak el. A minap pedig egyszerű zenei balesetnek nevezte a történteket.) Említsük még meg a fiatal brit énekes remek köszönőbeszédét. Amikor már negyedszer ment fel a színpadra, a dalait inspiráló exének üzenve csak ennyit mondott: „Összetörted a szívemet, és most van négy Grammym”. A Stay With Me egyértelműen az Ádele-féle érzelmes vonalat követi, Sam Smithre többen is mondták már, hogy ő Adele férfi verziója, aki ismét eladja az amerikaiaknak saját találmányukat, a soulzenét. A dalból több változat is készült, a Darkchild-félét díjazták, amely egyébként az All About That Bass, a Chandelier, a Shake It Off és a Take Me to Church című számokkal volt versenyben. A magunk részéről ezek közül minimum kettőt izgalmasabbnak tartunk, mint a győztes dalt. Beyoncé, a verhetetlen Fla Sam Smith volt az est királya, akkor Beyoncét a királynői cím illeti meg. Idén három szoborral gazdagíthatta Gram- my-gyűjteményét. A még mindig csak 33 éves énekesnő, Beyoncé a legtöbbször jelölt női előadó a Grammy-díj öt- venhét éves történetében. Eddig 53 jelölést kapott, és 20 szobrocskája van otthon. Az év albuma díj azonban egyelőre hiányzik a gyűjteményéből, ezért is hitték sokan, hogy idén végre azt is megkapja. Obama üzenete Tavaly az azonos neműek házasságkötésének elismeréséért, idén pedig a nemi erőszak és a családon belüli erőszak ellen emeltek szót a díjátadó gálán. (Hat évvel azután, hogy Chris Brown alaposan helyben hagyta barátnőjét, Ri- hannát, történetesen éppen a Grammy-gála éjszakáján. Szó ami szó, előbb is eszükbe juthatott volna ez a téma. Brown egyébként az egyik kategória jelöltjeként ott volt az idei díjátadón.) Obama elnök üzenetében arról beszélt, hogy a művészek nagyon tudnak hatni a közvéleményre, így módjukban áll befolyásolni az emberek gondolkodását. Arra kérte a zenészeket, vegyék rá rajongóikat, hogy álljanak a bántalmazás felszámolásának ügye mellé. Kiosztották a BAFTA-díjakat A Sráckor lett a legjobb MTI-HÍR London. A 68. Brit Film- és Televíziós Művészeti Akadémia (BAFTA) vasárnap este tartott díjkiosztó gáláján a Sráckor című amerikai dráma nyerte a legjobb filmnek járó elismerést. A filmet jegyző Richard Linklater megkapta a legjobb rendezőnek, a főszereplő anyját alakító Patricia Arquette pedig a legjobb női mellékszereplőnek járó díjat. A legjobb színész Eddie Redmayne, a legjobb színésznő Julianne Moore lett. Előbbi A mindenség elmélete című életrajzi film, utóbbi pedig a Still Alice című dráma főszereplőjeként nyújtott alakításáért részesült a díjban. A legjobb férfi mellékszereplő díját J.K. Simmons kapta a Whiplash című dráma kegyetlen dobtanárának megformálásáért. A legjobb operatőr a Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) című Inárritu-filmet fényképező Emmanuel Lubezki lett. Az idegen nyelvű alkotások közül az Ida című lengyel filmet jutalmazták. Mike Leigh életművét BAFTA-tagsággal ismerte el a brit filmakadémia. A legjobb színész: Eddie Redmayne A legjobb színésznő: Julianne Moore (TASR/AP-felvételek) Berlinale: Malick filmje a második nagy csalódás Üres költőiség KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNKTÓL Berlin. Werner Herzog Queen of Desertje után Terrence Malick új filmje a Berlinale versenyprogramjának második nagy csalódása. Sok emlékezetes pillanatot nem adott a nézőknek - főleg azoknak nem, akik feladták és kimentek a vetítésről - a Knight of Cups, melynek nagy részében a Christian Bale alakította Rick hátát láthatjuk, amint sivár tájakon vagy emberekkel teli, de mégis kiüresedett Los Angeles-i tereken elveszve kóborol. Malick korábbi filmjei alapján sejthető volt, hogy nem várhatunk konvencionális elbeszélést, hanem erős vizualitású, meditativ alkotást. A rendező olyan fejezetekre osztotta a filmet, mint Élet, Halál és Szabadság. Bosszantó, hogy éppen ezekről nagyon keveset képes elmondani jellegzetes stílusán keresztül. Dialógusok hiányában narrációt, a figurák gondolatait, valamint a modern és a komolyzene furcsa keverékét halljuk. A képek, mint mindig, valóban csodaszépen komponáltak, a friss BAFTA-díjas Emmanuel Lubezki operatőr kamerája pásztázza a szereplőket és a várost, de egy idő után ez a séma repetitív lesz. Nem segít az sem, hogy a film témái - mint a modern elidegenedés - végtelenül leegyszerűsítve jelennek meg. Rick, a hollywoodi forgatókönyvíró, aki a sikerei ellenére csak ürességet érez, szétcsúszva jár partiról partira. A modellek és színésznők csillogó, de felszínes világa áll szemben a természet tisztaságával és Rick igaz szerelmeivel. A nők olyan gyorsan eltűnnek, ahogy felbukkantak, és vagy csábítók vagy éteri lények, akikről nem tudunk meg semmit, legfőképp azt nem, miért szerelmesek halálosan a főhősbe. Ahogy Christian Bale, úgy partnerei, Cate Blanche« és Natalie Portman se kaptak túl sok színészi feladatot - a hipnotikus képekben sajnos elvesznek a valódi érzelmek. A filmdrámát követő sajtótájékoztató meglepően mulatságosra sikeredett. Malick nem volt jelen, így Christian Bale kapott olyan sablonos kérdéseket, hogy miről szól a film és miért ilyenek a karakterek, így a kérdezők és a szereplők közösen próbálták meglelni a kulcsot a film értelmezéséhez, (bartald) Christian Bale és Natalie Portman Malick filmjä népszerűsíti a berlini fesztiválon (TASR/AP-felvétel)
