Új Szó, 2015. február (68. évfolyam, 26-49. szám)

2015-02-07 / 31. szám, szombat

20 Szalon ÚJ SZÓ 2015. FEBRUÁR 7. www.ujszo.com MEDIATER Charles Darwin, a populáris hős Charles Darwin népszerűsége töretlen. Alig telik el úgy hét, hogy ne jelenjen meg valamilyen tudományos dolgozat, esszé, könyv stb. a tudós nevével a címében. Ha az utóbbiak közül gyorsan ki kellene emelnem hármat a közelmúltból, akkor a keményebb vállalko­zások közül Daniel C. Dennett Darwin veszélyes ideája című tudatfilozófiái eszmefuttatását, a biológiai mun­kák közül Steve Jones Darwin szelleme című, A fajok eredetének újraírásaként olvasható monográfiáját (Sorry, Mr. Dawkins!), a lazább írások közül pedig Mark Nelissen Darwin a szupermarketben című, szó­rakoztató humánetológiái esszégyűjteményét válasz­tanám. Teljesen önkényesen. H. NAGY PÉTER (Yoir á la page 2.) Darwin-karikatúra a La Petite Lune című francia szatirikus lap egyik 1871-es számának címoldalán (Képarchívum) Ha a kérdést úgy tennénk fel, hogy melyik az a kiadvány a sok-sok lehetséges közül, amely magáról a figuráról szól és a le­hető legszélesebb körben ajánl­ható, akkor David Quammen A kétkedő Darwin - Az evolúció­elmélet eredete című opusára esne a választásom. Arra a Dar- win-portréra, amely az életrajzi vonatkozások mellett közérthe­tően foglalja össze a tudós szakmai munkásságát is. Túlzás nélkül állítható, hogy ezt a könyvet kötelezővé kellene tenni a tanárképző, a bölcsész- és teológiai karokon. Anélkül, hogy az evolúcióelméletet hosz- szasan boncolgatnám, három pontban röviden felvillantom, miért. Quammen teljes joggal jegyzi meg Darwin főművéről, hogy „minden idők legnagyobb hatá­sú könyveinek egyike”. Majd el­játszik a gondolattal, mely művek múlhatják felül ismert­ségben. Talán a Biblia, a Korán és néhány más szent írás? Van-e olyan tudományos munka, amely felveszi vele a versenyt? Kopernikusz, Newton, Einstein egy-egy műve? Lehetséges. Van azonban valami, amiben A fajok eredete példaértékű: „A többi kiváló tudományos munkával szemben [...] egyszerű, min­dennapi nyelvezettel íródott, és a szerzője minden érdeklődő olvasónak szánta.” Első közelí­tésben tehát ez Darwin egyik lényeges öröksége: paradigma- tikus alkotásként szolgál a tu­dományos irodalom számára (Dawkinstól Saganig, Almár Ivántól Csányi Vilmoson át Ve- netianer Pálig), hiszen „minden idők egyik legmegdöbbentőbb meséjét” úgy tálalja, hogy az minden nehézsége ellenére is olvasmányos marad. (Quam­men könyvének óriási érdeme egyébként, hogy követi ezt a mintát.) Másrészt adott egy olyan té­makör, amelyet sokan kényes problémaként kezelnek, holott nem az. Számos fórumon el­hangzott már, hogy „Darwin vallásos volt”, s akik ezt a kije­lentést visszhangozzák, általá­ban az evolúciót és a keresz­ténységet állítják szembe egy­mással. Nos, a helyzet egysze­rűbb. Forduljunk ismét bátran Quammen könyvéhez, mégpe­dig azért, mert a szerző nagyon korrektül jár el, sok-sok doku­mentum alapján vázolja fel a di­lemmát. Természetesen hosszú folyamatról van szó, melynek végén Darwin belátta, hogy fel­fedezése összeegyeztethetetlen a vallások számos állításával. „Ekképpen - írja önéletrajzában - a hitetlenség csak nagyon las­san lett úrrá rajtam, de végül kiteljesedett.” A tudós tehát rá­döbbent, hogy az evolúció meg­értése a legmegrengetőbb vál­Ekképpen - úja önélet­rajzában Darwin - a hi­tetlenség csak nagyon lassan lett úrrá rajtam, de végűi kiteljesedett. tozást idézi elő az emberi gon­dolkodásban (az isteni tervezés argumentuma megbukott), ezért mindenféle istenhitről lemondott. Mivel túlontúl elterjedt né­zet, hogy a kreacionizmus tart­ható, pihenésképpen következ­zen egy szellemes, az evolúció tényét bizonyító példa Quam­men könyvéből. A Humán Ge­nom Projekt után pár évvel sor került a közönséges házi egér genomjának meghatározására is. Az egér genomja 30 ezer gént tartalmaz, ezek 99%-ának rendkívüli hasonlóságot muta­tó megfelelője megtalálható az emberben is. Önként adódik a kérdés: „létezik-e bölcs és se­rény isten, aki különleges te­remtéssel összeeszkábálna egy olyan emberi fajt, amely har­mincezer tekintetben hasonlít az egérre?” Nem valószínű - ál­lapítja meg a könyv szerzője Douglas J. Futuyma alapján-, a bonyolult hasonlóságra csak a közös leszármazás adhat ma­gyarázatot. Nincs kibúvó. Dar­win magatartása (a hit elveszté­se) innen nézve, a későbbi fej­lemények fényében még érthe­tőbb: ha valamely magyarázat ellentmond a tényeknek, azt el kell vetnünk. A tények tisztelete a spekulációval szemben alig­hanem szintén megkerülhetet­len örökség. Harmadrészt természetesen a darwini kételyre kell utal­nunk. Darwintól mi sem állt tá­volabb, mint az elhamarkodott ítéletalkotás. Éppen ezért A fa­jok eredete munkálatai legen­dásan hosszú ideig tartottak. Ugyanakkor didaktikai szem­pontból sem elhanyagolható a tudós megfontoltsága, az apró­ságok iránti fogékonysága. Ez vezérfonalul szolgál Quammen számára is, aki könyve végén fel­idéz egy beszédes esetet. Dar­win utolsó publikációja egy bo­gárról szól, melynek egy miniatűr kagyló tapadt a lábára. „A tudományos kontextusból kiemelve - írja Quammen - tel­jességgel jelentéktelennek tű­nik. Talán a saját kontextusában is jelentéktelen eset. Darwin számára azonban nem volt az. [...] A cikk központi mondani­valója egyszerű volt, de lénye­ges: íme a bizonyíték arra, hogy miként utazhat a levegőben egy termékeny kagyló [...], és ho­gyan hozhat új helyen új popu­lációt létre. Szétszóródás, bio­geográfia. Kolonizáció, majd az evolúció egy új szakasza.” A bogarat és a kagylót postán kapta Darwin, de az út megvi­selte a két kis élőlényt. A tudós borostyánlevelekkel bélelt pa­lackba helyezte a bogarat, hogy megkönnyítse a dolgát. ,A kor minden természettudósa tisz­tában volt azzal - folytatja Qu­ammen -, hogy a borostyánle­vél felaprítva hidrogén-cianidot is tartalmazó kéksavat bocsát ki magából. Darwin nem akarta, hogy utolsó bogara szenvedjen. Finom ember volt, és pontosan tudta, hogy már így is bőven elég kellemetlenséget okozott.” Ezzel a megállapítással zárul a kiváló monográfia. Quammen könyve az evolúcióelmélet tu­dományos utóéletét is felvil­lantja, az elutasítástól az alter­natívakeresésen át az elfogadá­sig vezető hosszú-hosszú út főbb állomásait emelve ki. A legnagyobb biológus öröksége azonban más területekre is ki­terjed. Végezetül erről ejtenék néhány szót. Ha megkísérelnénk felvázol­ni a darwinizmus kultúrtörté­neti hatását, alighanem bajban lennénk. Természetesen nem azért, mert átláthatatlan, ha­nem azért, mert rendkívül szer­teágazó. Álljon itt néhány rele­váns példa. Darwin populáris örökségének egyik legismer­tebb nóvuma a Darwin-díj. Wendy Northcutt molekuláris biológus 1993-ban alapította az elismerést, majd létrehozta a weboldalát, amely az egyik leg­látogatottabb humoros inter­netoldal. Részlet a koncepció­ból (a Darwin-díjasok 1. köte­téből): „Vannak emberek, akik semmi kivetnivalót nem talál­nak abban, ha valaki az öngyúj­tó lángjával világít a benzines­kannába, hogy megnézze, van- e benne valami. Olyanok is akadnak, akik tengerparti partit rendeznek, hogy megünnepel­jék a hurrikán közeledését. A Darwin-díjjal, melyet Charles Darwinról, az evolúció tanának megalkotójáról neveztünk el, az ilyen vakmerő fenegyereke­ket ünnepeljük, akiknek sorsát nem nehéz megjósolni. [...] Hőseink minden körülmények között megtalálják a módját, hogy génjeik ne szerepeljenek többé; s mivel a legképtelenebb módokon teszik ezt, cselekede­tükkel valószínűleg hozzájá­rulnak ahhoz, hogy fajunk még sokáig fennmaradjon: egyedei között ugyanis eggyel kevesebb idióta lesz.” A Darwin-díj egyet­len példa a sok közül arra, hogy Darwin neve az internetkultú­rában is piacképes. A Darwin-recepcióból termé­szetesen a filmipar (Greenaway televíziós Darwin-tanulmányá- tól a Teremtés című produkció­ig, melyben Paul Bettany alakít­ja a tudóst, Jennifer Connelly pedig hívő feleségét, Emmát) és az irodalom is kiveszi a részét. Az alternatív történelmi, illetve a steampunk regények olyan lehetséges múltakba kalauzol­nak, melyek valamilyen fontos pontban elmozdulnak a tényle­ges történelemhez képest, majd lejátsszák, hogy az adott válto­zás hogyan befolyásolta a vilá­got. Scott Westerfeld Leviatán- trilógiájában ez a divergáló Vannak emberek, akik semmi kivetnivalót nem találnak abban, ha va­laki az öngyújtóval vilá­git a benzineskannába. pont Darwin nevéhez fűződik, aki a kutatásaiban még tovább jutott: felfedezte az örökítő anyagot is, és ez az esemény kü­lönleges élőlények (pl. óriási mitológiai állatok) létrehozását tette lehetővé. Valóban érdekes eljátszani a gondolattal, mi lett volna, ha Darwin ismeri Mendel kutatatásait. Valószínűleg az evolúcióelmélet hamarabb vált volna elfogadottá, mint ahogy a valóságban történt, és persze más lenne a világ, ám Darwin így is eget rengető felfedezések elindítójavolt. Quammennel szólva - s ezt tudja jól a popkultúra is -: „bele­vont bennünket a küzdelmek és a változás kusza forgatagába”. A Pascal számára létrehozandó produkciós céget teljesen egészében a Sony finanszírozza, termékeit pedig kizárólagos joggal forgalmazza Távozik a Sony Filmstúdió hackerbotrányban érintett vezetője MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Los Angeles. Távozik poszt­járól, de saját produkciós céget kap a vállalatcsoporton belül Amy Pascal, Az interjú című botrányfilmet gyártó Sony Pic­tures Entertainment (SPE) filmgyártásért felelős társelnö­ke. Pascal kínos helyzetbe ke­rült, amikor feltételezett észak­koreai hackerek november vé­gén, nem sokkal a Kim Dzsong Un diktátor elleni merényletről szóló komédia bemutatása előtt feltörték a filmstúdió számító- gépes rendszerét és a szakmai dokumentumok mellett nyilvá­nossá tették a társelnök magán- levelezését is. Michael Lynton, az SPE elnök-vezérigazgatója csütörtökön jelentette be, hogy nem újítják meg a filmgyártá­sért felelős 56 éves társelnök márciusban lejáró szerződését, de tagadta, hogy az egyik legbe­folyásosabb hollywoodi üzlet- asszonynak számító Pascal le­váltásának köze lenne ahhoz, hogy a komputerkalózok kiszi­várogtatták a stúdiófőnök e- lektronikus levelezését, amely­ben sértő megjegyzések szere­peltek például Angelina Jolié­ról és rasszista ízű megjegyzé­sek Barack Obama elnökről. Menesztéséhez a stúdiófő­nök igyekszik jó képet vágni, sa­ját közleményében azt hangoz­tatva, hogy majdnem teljes ed­digi szakmai pályafutását a So­ny Pictures filmstúdiónak szen­telte, és lelkesen fog bele egy új fejezetbe egy olyan társaságnál, amelyet a sajátjának tekint, an­nál is inkább, mert mindig is producer akart lenni. A Pascal számára létrehozandó produk­ciós céget teljesen egészében a Sony finanszírozza, termékeit pedig kizárólagos joggal for­galmazza. Bár Pascal kilencéves irányí­tása alatt a Sony Filmstúdió 46 Amy Pascal az egyik legbefolyá­sosabb hollywoodi üzletasszony - nak számított (Képarchívum) milliárd dollár összbevételre tett szert mozifilmjeinek for­galmazásából és 315 Oscar-ne- vezést gyűjtött be, megfigyelők szerint a japán tulajdonban levő konglomerátum vezetői nem igazán voltak elégedettek a stú­dió üzleti eredményeivel, és kissé avíttnak tartották Pascal vezetési módszereit is, ezért menesztésének lehetősége Az interjú okozta botránytól füg­getlenül is a levegőben lógott. A vihart kavaró komédia kapcsán az SPE minden idők legsúlyosabb hackertámadását szenvedte el az amerikai üzleti életben. A Béke őrei (GOP) nevű kalózcsoport november 24-én behatolt a stúdió számí­tógépes rendszerébe, és meg­kaparintotta 47 ezer alkalma­zott személyes adatait, pénz­ügyi dokumentumokat, forga­tókönyveket, céges leveleket, amelyek közül sokat - öt, még forgalmazás előtt álló film mel­lett - nyilvánossá tettek. A kaló­zok azt követelték, hogy a Phen- jan által hadüzenetnek tekintett produkció maradjon dobozban. Még nem tudni, hogy ki lesz a filmstúdió új vezetője, a film­gyártás irányítását átmenetileg Michael Lynton elnök-vezér­igazgató veszi kézbe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom