Új Szó, 2015. február (68. évfolyam, 26-49. szám)
2015-02-07 / 31. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2015. FEBRUAR 7. DIVATVILÁG 17 E ddig csak a nők. Közülük is inkább a csehek, mint a szlovákok. Eva Herzigová, Tereza Maxová, Pavlina Némcová, Karolina Kurková. Ez a négyes fogat futja a legnagyobb köröket a divat világában. Topmo- dellnek azonban közülük is ketten mondhatják magukat. Herzigová és Kurková. Ok valóban milliókat kaszálnak. Főleg New Yorkban. A szlovák lányok közül egyvalaki jutott csak el hasonló magasságök- ba: Adriana Sklenanková. Milánó, London és Párizs után már New York is a (híresen hosszú) lábai előtt hever. Egészen más a helyzet a férfiak táborában. Kelet-európai arc eddig nem került be a legszűkebb körbe, a szupermodellek közé. Az „éppen divatos” arcok mindig máshonnan kerültek ki. A legtöbbször az olaszok, a franciák, az angolok, az amerikaiak közül. Kivételes esetben egy-egy brazil, spanyol vagy svéd fiú is áttörte a falat. Mikor milyen típussal etették a világot a divat szigorú diktátorai. Ha mediterrán típus kellett, rögtön az olaszok (nem a görögök, nem a portugálok és nem a tunéziaiak) között keresgéltek. Ha szőke, kék szemű, atléta típusban gondolkoztak, akkor a skandináv (és nem a német) daliák közül válogattak arcokat. Ha vörös, szeplős, álmos képű fantasy lovagokkal akarták megtölteni a férfimagazinokat, akkor az írek, a skótok, az angolok (nem a lengyelek és nem a hollandok) jöhettek csak számításba. A szláv típus valahogy sosem került a nyugat-európai divathetek kifutójára. Orosz, ukrán, észt, lett vagy litván modelleknek sosem kínáltak fel ekkora lehetőséget. Cseh és szlovák fiúk már a nyolcvankilences változások után kijutottak Londonba, tovább aligha. Párizs és Milánó nem igazán az itteni arcokat várta. A szerencsésebbek Ausztriában és Németországban jutottak komolyabb lehetőségekhez, ahol szép számmal voltak magyarok is. Nagyobb gázsi azonban Kelet- Ázsiában, főképp Hongkongban, Szöulban, Tokióban várta őket. Ott egy magas, edzett, szőke vagy barna hajú cseh vagy szlovák fiú több országot beterítő reklámfilmekben kapott szerepet, különféle elektronikai cikkeket kínálva a világnak. Kampányfotózásokra is többen kaptak szerződést, sőt még divatbemutatókon is helyük volt, magasan felülmúlva helybeli, mélynövésű társaikat. De Nyugat-Európában vagy New Yorkban itteni modell nem volt még király. Eddig. A helyzet most változott. Az elmúlt évek inkább érdekesnek vagy bizarrnak nevezett arcai után az érzékenyebb, sőt érzékibb szláv típus lépett előtérbe. Persze nem annyira, hogy a borostás, szakállas hímeket elnyomja, de a „legyen valami más, valami szelídebb is” vonalat képviselve megjelenhetett a közép-európai férfiideál is. A vékony, szálkás, könnyen formálható, arcában és tekintetében rengeteg titkot hordozó, tehát izgalmas típus. Es ez lett ő: Filip Hrivňák. Kelet-európai modellként arra a szintre, ahol most ő áll, nem jutott még el senki. Még a csehek közül sem, akik előtt szélesebbre nyíltak a kapuk, hiszen 1990-ig Prágában székeltek a legjobb modellügynökségek. Pár hónappal azután, hogy ez a kassai srác, akkor még jóval az Kassai fiú New Yorkban érettségi előtt, egy kereskedelmi akadémia utolsó éves növendékeként úgy döntött, hogy belevág, külső adottságainak köszönhetően gyorsan célba ért. Párizs és Milánó tárt karokkal fogadta, New York a fashion week zöld kártyájával várta. Jókor indult el, s a legjobbkor érkezett meg. ,A szerencse általában azoknak kedvez, akik fel vannak rá készülve - vélekedik Robert Vano, a legjelesebb prágai divatfotósok egyike, aki az Elle januári számába készítette el fekete-fehér sorozatát Filip Hrivňákról. - Bizonyára van még jó néhány hasonló kiállású fiú Kassán, mint ő, ugyanolyan vonzó, ugyanolyan magas, ugyanolyan dús ajkú, de mert egyikük sem tud élni a lehetőséggel, vagy nem is érdekli őket a modellszakma, nem fogunk megismerni közülük egyet sem. Természetesen az sem elég, ha valaki jókor van jó helyen. Ha nem képviseli azt, amire vevő a világ, senki nem veszi észre. Magdaléna Kožená, a jeles brünni operaénekesnő mesélte, hogy minden nyáron, amikor éppen szabadja volt a bécsi Staatsoperben, nem a dalmát tengerparton süttette magát, hanem felült a repülőre, és jegyet vett a New York-i Metropolitan több előadására. Mindig az első sorban ült, hogy jól lássa, ami a színpadon történik. Az egyik este előadás közben elment a hangja a főszerepet alakító énekesnőnek. Még két felvonás volt hátra. A japán dirigens azonban, aki már dolgozott vele Bécsben, észrevette őt az első sorban, és megkérte, hogy ugorjon be a szerepbe. Magdaléna Kožená igent mondott, az előadás végén pedig szerződéssel várta őt a Metropolitan igazgatója. Másnap hazarepült Brünnbe, csomagolt, és már utazott is vissza New Yorkba. Riporter várta őt a prágai repülőtéren. Nagy szerencséje volt, hogy az első sorban ült, mondta neki. »Igen, de rajtam kívül még vagy ötvenen ültek ugyanabban a sorban - jegyezte meg Kožená. - Az én szerencsém az volt, hogy énekelni is tudok.« - Filip története is hasonló. Ott volt, ahol lennie kellett ahhoz, hogy a világ felfigyelhessen rá. Donatella Versace nem járt Kassán, nem ott fedezte fel őt. Pozsonyi ügynöksége, az Exit közvetítette ki külföldre, és azonnal magasabb fordulatszámot vett az élete. New Yorkból érkezett, amikor az Elle-nek fotóztam őt. A párizsi képriportot már elkészítette vele a lap, amikor hozzám egy több fős stáb kíséretében jött, egyenesen a prágai repülőtérről. Stylist, sminkes, fodrász, öltöztető, grafikus és mindegyiknek az asszisztense. Minden pontosan meg volt tervezve. Képes forgatókönyv alapján kellett fotóznom őt, minden le volt rajzolva, még az is, hogy melyik képen mi lesz rajta. Húszéves, szép a teste, megvan a szükséges magassága, nem kell a fotókba komputerrel belenyúlni, minden ruhadarab ült rajta. Jött, öltözött, sminkelték, amit kellett, megigazítottak rajta, velem közölték, mit kérnek, hogyan fényképezzem, és megbeszélt időre végeztünk. Beszélgetésre nem volt lehetőségünk. Filip még azt sem mondta, hogy jól érezte magát. Sietett a pozsonyi vonatra. Nem kell neki a fényes jövőre várnia. Már a jelene is fényes.” Kassán dőlt el minden. Egy barátnője beszélte rá, hogy vágjon bele, küldje el a képét az Exitbe. Korábban meg sem fordult a fejében, hogy modellkedni szeretne. Sportolt. Jégkorongozott. Négyéves korától rendszeresen lejárt a jégre. S ahogy az nem egy esetben lenni szokott, jött egy komoly sérülés, folytatásról pedig már nem lehetett szó. De mindazt, amit a sportnak köszönhet, a modellkedésben kamatoztatni tudja. Kitartó. Türelmes. Odaadó. Szemrebbenés nélkül veti le az ingj ét, ha a fotózás során ezt kérik tőle. Jó egy éve pedig már a leghíresebb divatfotósokkal dolgozik. Marcus Piggot és Mert Alas a világ legrangosabb férfimagazinja, a Párizsban megjelenő Vogue Hommes International számára készített róla parádés sorozatot. A címlapra is az ő arca került. Vizesen, hátrafésült hajjal, fekete atlétatrikóban. Tíz ujján tíz gyűrű, csuklóján aranyszínű ékszerek, fölében díszes karika. A Givenchy párizsi bemutatójára casting nélkül választották ki. New Yorkban, a Milks Stúdiósban, ahol az egyik nap őt fotózták, másnap Madonnát várták. Dolgozott már Kate Moss-szal, viselte John Malkovich ruhakreációt is. Nincs még egy fiú Közép-Kelet- Európában, aki ott járna, olyan magasságokban, mint ő. S ez még mindig csak a kezdet. Egy év eredménye. Szabó G. László
