Új Szó, 2015. január (68. évfolyam, 1-25. szám)
2015-01-15 / 11. szám, csütörtök
1 HOBBI új szó 2013. november • www.ujszo.com Vadászat 131 A történelem egyik legismertebb vadászbalesete, vadásszemmel Zrínyi Miklós halálát 1664. november 18-án a zrínyifalvi vadászaton bekövetkezett vadászbelest okozta. Tavaly novemberben volt 350 éve, hogy megtörtént. Mivel a halált okozó vadkannak és a vadkan támadásának közvetlen szemtanúja nem volt, mint megannyi vadászbaleset a magyar történelemben ez is bővelkedik összeesküvés-elméletekben. Ha összevetjük a lexikonokban talált információt a korabeli vadászat szemtanúinak beszámolóival, akkor bizony az egész vadkan-história kissé sántít. lexikon szerint a vadászat végeztével már indultak volna hazafelé, amikor Póka István, aki horvát nyelven közölte Zrínyivel: „Én egy kant sebesítettem, mentem a vérén: ha utána mennénk, elveszthetniük". Zrínyi fogta a rövid puskáját, lóra kapott, és Pókával, valamint egy Majláni (Maglani, Magliani) nevű savoy- ai fiatalemberrel a nyomában elnyargalt. Nem sokkal ezután Cuzics kapitány öccse, Angelo nevű olasz inasa és a lovásza is követték öt. Közülük Cuzics tért vissza a riasztó hírrel, hogy Zrínyit baj érte. A vadkan a lábán és a fején három sebet is ejtett. Ezek közül a nyakon szerzett sebesülés volt a legsúlyosabb, ez ölte meg. Az állat agyara hátul jobb oldalon a nyakcsigolyánál hatolt be és elöl a toroknál jött ki, minden izmot, eret elszakítva. A vérzést megpróbálták elállítani, de nem sikerült. Bethlen Miklós önéletírásában vetette fel először a kétkedést a baleset tényét illetően. „Majláni így beszélte: hogy amint Póka után bément a disznó vérén' az erdőbe, amíg ők a lovakat kötözték, csak hallják a jaj-szót; Póka szava volt. Majláni legelébb érkezék, hát Póka egy horgas fán, az úr arccal a földön, s a kan a hátán; ő hozzálő; elfut a disznó, érkezik Cuzics és Angelo. Az úrfelkél s mondja: Rútul bánék vélem a disznó, de ihol egy fa (melyet csatákon is magával hordozott), sebtében állítsátok meg a sebnek vérét véle, az arra igen jó. Eléggé próbálták véle, de hijába, csak elfolyt a vére, először ülni, osztán hányát fekünni, végre csak meg kelle halni, mert a fején három seb vala." A vadászat 1664. november 18-án, közvetlen ebéd után, szép, őszi időben zajlott, célja kifejezetten vaddisznó elejtése volt. Vizsgáljuk meg, milyen vadászati módot alkalmaztak azon a bizonyos Csáktornyái, kursaneci erdőben tartott vadászaton. Bethlen szerint: „Ő maga levetvén a nagy bő csizmát, melyeket a telekes bocskorra is felvonhatott, puskával béméne, és szokása szerént csak egyedül búkálván, lőve egy nagy emse disznót, a gyalogosok is lövének egyet a hálónál, s vége lön a vadászatnak." E mondat mögött fontos információk lapulnak: A vadászat a mai meghatározásban társas vadászat, valószínűleg hajtás volt, ami azt is jelentette, hogy egyszerre több puskás vadász vett részt az eseményen. A vadászok kétféleképpen vadásztak: a rangosabb vadászok „a gyalogosok" a hálónál álltak fel „elállóként", míg Zrínyi a saját útját járta, s magányosan cserkelt. A mai vadászati gyakorlatban ez felniig minden vadászati szabályt! E vadászati mód mindenképpen különleges bátorságra utal, hiszen a sarokba szorított, sokszor már megsebzett, kutyák és hajtők által űzött, feltüzelt vaddal pár méterről kellett szembenéznie. Társasvadászaton, ahol a hajtás sűrű aljnövényzetben is folyik és a hajtásban részt vesznek a puskások is, az ilyen „bátorság" felér egy öngyilkossági kísérlettel. Arra, hogy Zrínyi a hajtáson belül cserkelt, csak Bethlen beszámolója utal. A magyarországi vadászatok egyébként mindig is különböztek a nyugati uralkodók fényűző, és „mindent a biztonság érdekében" szervezett vadászataitól. A magyarországi vadászatok kevésbé voltak szervezettek, kevesebb körítéssel bírtak és fontos elemük volt a veszély. Mint az Bethlen beszámolójából kiszűrhetjük, Zrínyi tudatosan a veszélyesebb utat választotta: egyedül cserkelt, majd egyedül indult a sebzett vaddisznó után. Ez felelt meg ugyanis Zrínyi főúri-vadászi értékrendjének, virtusának. A család ír papjának, Marcus Forstall-nak (aki elsőként vizsgálta meg a holtestet) latin nyelven írt beszámolója utal a vadászebek jelenlétére is: „Sebeiből és lábszárának elváltozásából arra következtettek, hogy miközben meghajolva arcát és tekintetét arra fordította, ahonnan a kutyaugatást hallotta, a vadkan hátulról rárohant, és széttépte a nyakát." Ha összevetjük a lexikonokban talált információt a korabeli vadászat szemtanúinak beszámolóival, akkor bizony az egész vadkan-história kissé sántít. A mai vadászati gyakorlatban az olyan vaddisznó vadászatok ahol a hajtott vagy megsebzett vaddisznó támad, meglehetősen ritkák, de nem kizártak. A több évtizedes vadászpályafutásom alatt mindössze kétszer irányult személyem ellen disznótámadás és egyszer voltam tanúja egy támadásnak. Mindhárom esetben kan volt a támadó. Általános vélemény, hogy a támadó kan lerohanva az áldozatát csak egyszer vág, és azt is mindig alulról felfelé teszi. Általában térdtől - derékig. Az én tapasztalataim is erre engednek utalni. A rohanó vadkan sebészi pontossággal helyezi el a vágás helyét anélkül, hogy közben megtorpanna vagy akárcsak lelassulna. Gyakorlott vadászkollégáimmal beszélgetve a témáról a teória, hogy a támadó kan csak egyszer vág, általános megerősítést kapott. Valóban furcsának tetszik, hogy a tapasztalt hadvezér és vadász töltött puskájával, valamint vadászkésével felszerelkezve semmit sem tudott tenni a sebesült, fáradt vad ellen. Hiszen ha a „vérin" mentek, akkor bizonyára sebesült volt az állat. Elég csak annyit megemlíteni, hogy ha a vadkan alulról fölfelé támad az agyarával, ily módon álló emberen nem tud olyan sebeket ejteni, mint amilyenekkel a halott Zrínyi rendelkezett. Egy földön fekvő embert viszont alulról felfelé történő támadással szintén nem lehet így megsebesíteni, mivel a sebhely hátulról előre történő támadásra utal. „Jó szerencse, semmi más." így szólt Zrínyi Miklós jelmondata. Bármi is történt 1664. november 18-án a kursaneci erdőn, azt nem kísérte a jószerencse. Zrínyi kihívta maga ellen a sorsot és életviteléhe híven, harcban esett el, miközben szenvedélyének, a vadászatnak hódolt. Zrínyi Miklósnak az Oszmán birodalom elleni hadi sikereit a bécsi udvar veszni hagyta, és békét kötött a szultánnal. Ebből kifolyólag Zrínyi bizalma a Habsburgok iránt megrendült, és politikai megnyilvánulásai miatt a Habsburg udvar számára egyre kényelmetlenebbé váló főúr lett. (Forrás: Wikipédia - Zrínyi Miklós (költő), Kapszli.hu - Németh Balázs: Egy tragikus sebzett vad után keresés története - Zrínyi Miklós halála a vérebvezető vadász szemével) összeállította: Takács Frigyes Figyelemre méltó Marcus Forstallnak, család ír papjának leírása az esetről, miszerint: „Zrínyi november 18-án a Szigeten igen szapora vaddisznókra vadászott, s miután társai és szolgái elszéledtek mellőle, vagy inkább szándékosan maga hagyta el őket, olyan helyet foglalt el egy bozót sűrűjében, amelyet vaddisznólesre alkalmasnak ítélt. Hirtelen három lövés hallatszik; emberei odafutnak; a hőst a földre terítve találják, úgy hogy már sok vére elfolyt. Ki lőtt és mire lőtt? Vannak találgatások azon személyek listájáról, akik elsüthették a fegyverüket - Póka, Majláni és Zrínyi. Arra nincsen bizonyíték, hogy Zrínyi fegyvere is elsült az esemény alatt, de mivel Zrínyi keréklakatos stuc puskáján gyorsítós elsütőszerkezet volt, a felajzott fegyver a kapkodásban is elsülhetett. Az tény, hogy Zrínyi fegyvere az akkori idők egyik legmodernebb konstrukciója volt, de az újratöltése akkor is sok időd vett igénybe és arra nem volt idő, hogy Zrínyi a vadkan támadása alatt újratöltse azt. Tehát kérdéses, hogy kitől eredt a tanúk által észlelt további két, esetleg mindhárom lövés. A megmagyarázatlan három lövés lehet az indítéka E. Dervarics Kálmán Gróf Zrínyi Miklós, a költő halála című művében a következő kijelentésre. „Minden kételyt kizáró adatok" nyomán bizonyította, hogy Zrínyit este 5-6 óra közt a bécsi kormány által felfogadott Póka István vadász orozva lőtte agyon. Bárhogyan is történt, az udvar számára jól jött az egyre kényelmetlenebbé vált főúr halála. A rejtélyes három lövés
