Új Szó, 2015. január (68. évfolyam, 1-25. szám)

2015-01-07 / 4. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2015. JANUÁR 7. www.ujszo.com . aiotai Károly sárga lap nélkül is megfékezte az 1978-as vb-n az argentinokat és a brazilokat, de ha kellett, három Real Madrid-játékost is kiállított „A feleségek legszívesebben megskalpoltak volna” ezen a meccsen, hanem a záró­fordulóban dőlt el a döntőbe jutás sorsa. A meccs után ren­geteg dicséretet kaptam, és mindkét válogatott vezetői is gratuláltak. Melyik meccse volt a legrá­zósabb? Nem sokkal az 1982-es spa­nyolországi világbajnokság előtt rám bízták Kaiserslau- tern-Real Madrid UEFA-ku- pa-negyeddöntő visszavágó­ját. A Real odahaza 3:l-re nyert, így sima meccsnek lát­szott, ám a német bajnok 5:0-ra kiütötte a királyi gár­dát, és három Real-játékost ki kellett állítanom. Utána kö­vetkezett a vb, amelyen éppen a Real Madrid volt a játékve­zetők házigazdája. Amikor a játékosfeleségek megláttak engem, akkor legszívesebben meg is skalpoltak volna. Én fújtam az osztrák- francia ta­lálkozót, és partjelzőként len­gettem a spanyolok meccsén - bevallom kicsit féltem, ne­hogy valami probléma legyen, de szerencsére nem volt. Nem mindennapi siker, hogy két BEK-döntőn, és to­vábbi három európai kupafi­náléban is bíráskodhatott. A legrangosabb sorozatban 1976-ban a Bayem München- St. Étienne (1:0), 1981-ben pedig a Real Madrid-Liverpool (0:1) találkozón kaptam sze­repet. Én vezettem 1979-ben a Fortuna Düsseldorf-Barcelona KEK-döntőt, emellett egyszer az UEFA-kupa-finálét és a Szuperkupa-meccset is rám bízták. Az utóbbiból eggyel több is lehetett volna, mert 1976-ban a meccsellenőr köz­vetlenül a találkozó előtt sor­solta ki, hogy hármunk közül ki lesz a vezetőbíró, én végül partjelzőként kaptam szere­pet. Mikor fejezte be a bírói ténykedését? Utolsó nemzetközi tét­meccsem az 1983-as pozsonyi Csehszlovákia-Románia Eb-se- lejtező volt, amely l:l-gyel végződött. Egy évvel később az MLSZ engem jelölt a Nehru- kupára, a Kína-India döntőt vezettem, amelyen a kínaiak győztek. Palotai Károly játékvezetőként világhírű lett, később honfitársait is segítette (Somogyi Tibor felvétele) Nős voltam, és két gyerekem volt, a feleségem kozmetikus­ként dolgozott, az embernek rá kellett jönni arra, hogy ha edzőként komoly sikereket akar elérni, akkor két-három év után valahová menni kell. Já­tékvezetőként viszont csalá­dostul együtt jártunk kocsival a meccsekre. mérkőzéseket vezethettem, olimpiákon, világbajnokságo­kon és európai kupadöntő­kön. Nézegetem néha vissza meccseket, nem tudja az em­ber abbahagyni a mérkőzések sorát, amelyeken szerepet ka­pott. Nagyon nagy szerencsé­nek tartom, hogy sikeres bíró voltam. lanság, az embernek éreznie kellett, hogy közbe kell lépni, mert mindkét csapat túlságo­san is fel volt pörögve. Egyet­len sárga lap nélkül is rendet teremtettem a pályán, és ez­után elkezdtek játszani a csa­patok. Keményen megfogta a meccs elejét? Nem is így fogalmaznék, ki lehetett volna állítani egy-két játékost, de ezzel az egész meccset elrontottam volna. Az elején még úgy éreztem, hogy most még elmegy ez a fault, szerencsére később már a lab­dával törődtek a focisták. Mivel remivel zárult a derbi, nem Fantasztikus játékvezetői karriert futott be. Ilyen sikeres bírói pályafu­tásról nem is álmodtam, cso­dálatos időszakot töltöttem játékvezetőként a pályán. A jóisten segítsége is kellett ah­hoz, hogy jó döntéseket hoz­zak, s hogy olyan ragyogó Mit tart a bírói pályája csú­csának? Az egyik legnagyobb meccsem az 1978-as világbaj­nokságon az argentin-brazil volt, amelyen a tét a döntőbe jutás volt. Gól nélkül végző­dött a meccs, az első tíz perc­ben rengeteg volt a szabályta­Ezt követően tagja lett a FIFA játékvezetői bizottsá­gának. Volt szerepe abban, hogy Puhl Sándort bízták meg az 1994-es vb-döntő ve­zetésével? Természetesen segítettem a honfitársaimnak, így Puhl Sa­nyinak is. Kellett kis diplomá­cia is, győzködtem a kollégái­mat, hogy őt nevezzék. Nagy örömömre Sanyi igazolta is az elvárásokat, hiba nélkül vezet­te le a brazil-olasz finálét. Elégedett az utódaival? Nagyon, hiszen Puhl Sanyi után Kassai Viktor következett. Igaz, hogy az utóbbit a 2014-es vb-re nem nevezték, ám azóta ismét visszaverekedte magát a kontinens legjobb sípmesterei közé. Játékosként olimpiai bajnok lett, bíróként pe­dig még ragyogóbb pá­lyát futott be: három vb-n szerepelt, két BEK- döntőt, egy KEK-döntőt és egyUEFA-kupa-dön- tőt is fújt. Palotai Károlyt a Magyar Sportújságíró­szövetség érdemei elis­meréseként december­ben különdíjjal jutal­mazta. A 79 esztendős sportemberrel a Sport­csillagok Gálaestjén be­szélgettünk. SZABÓ ZOLTÁN Még aktívan tevékenyke­dik a magyar futballéletben? Már csak úgy szolidan, közel a nyolcvanhoz csupán nézem a mérkőzéseket és a játékvezető­ket. Nem lehet abbahagyni a sportot, a focit főleg nem. Kevés játékvezető mond­hatja el magáról, hogy aktív játékosként olimpiát nyert. Miként emlékszik a futballpá- lyafutására? Csodálatos időszak volt, nem tagadom, nagyon jólesik, hogy az emberek ennyi idő után is emlékeznek rám. Óriási elismerésnek tartom a sportúj­ságíró-szövetség különdíját. Hiszen már ötven éve annak, hogy Tokióban megnyertük az olimpiát a csehszlovákok elleni döntőben. Miért nem játszott a finá­léban? A döntő előtti utolsó edzésen peches sérülést szenvedtem. Lakat Károly volt az edző, én pedig a csapatkapitány. Karcsi bácsi annyira bízott bennem, hogy rám hagyta a döntést, vál­lalom-e a játékot, vagy nem. Nagyon nehéz éjszakám volt, s végül a csapat érdeke miatt úgy döntöttem, hogy mivel nem tudok százszázalékos teljesít­WSMUUUMBM Név: Palotai Károly Született: 1935. szep­tember 11-én Békéscsa­bán Posztja játékosként: jobbfedezet Klubjai: Békéscsabai Előre (1949-1956), Freiburger FC (1956-1958), Győri Vasas ETO (1959-1967) NB I-es meccsek/gólok száma: 171/45 Válogatottság (olimpiai)/ gólok: 15/2 Sikerei játékosként: olimpiai bajnok (1964), magyar bajnok (1963), Év játékosa (1963) Sikerei játékvezetőként: NBI-es bíró: 1969-1983 FIFA-kerettag: 1970-1983 Vb-szereplés: 1974, 1978,1982 BEK-döntő: 1976,1981 KEK-döntő: 1979 UEFA-kupa-döntő: 1975 Szuperkupa: 1978 ményt nyújtani, nem lépek pá­lyára. Ebben az is közreját­szott, hogy akkoriban nem le­hetett cserélni, így ha harckép­telenné váltam volna, akkor tíz emberrel kellett volna játsza­nunk. Kijátszott ön helyett? Szepesi Guszti. Azt mon­dom - ha már a sors így akarta -, nagyon jó húzás volt a sze­repeltetése, mert rendkívül kemény és gyors játékos volt. Nekem a fürge trencséni Masnýt kellett volna őriznem, sosem szerettem az ilyen típu­sú futballistákat. Lehet, hogy jobb volt ez így, ha a jóisten így rendelte. Az a fontos, hogy győztünk. Hogyan élte át a döntőt? Az első félidőt fentről, Sze­pesi György rádiósfülkéjéből néztem, de nem bírtam ide­gekkel, és a félidőben már le­mentem a többiek közé. A 2:l-es győzelemmel véget ért finálé után óriási volt az öröm, hatalmas ünneplés kerekedett a díjkiosztás után. Tizenkét év­vel Puskásék után újra olimpiai bajnok lett a magyar fociválo­gatott. Egyébként is rendkívül sikeres volt a magyar sportnak a tokiói olimpia, hiszen tíz aranyérmet nyertünk. Mivel nem játszottam, Novák Dezső volt a csapatkapitány, így he­lyettem ő állhatott fel a dobogó legfelső fokára. Sajnos, a siker­csapatból már csak öten - Szentmihályi Miska, Géléi Jós­ka, Ihász Kalmi, Komora Imre és jómagam - élünk. Egy évvel korábban bajnok lett a Győri ETO-val. Kiváló kollektívát alkottunk, többek között Orbán, Keglo- vich, Szániel, Korsós és Pová- zsai volt a társam. Rendkívül izgalmas volt a bajnokság, annyi pontot szereztünk, mint a Honvéd és a Fradi, de jobb gólaránnyal mi lettünk a baj­nokok. Az csak hab volt a tor­tán, hogy engem választottak az Év focistájának. Kiválóan képviselték Ma­gyarországot a BEK-ben. Ho­gyan emlékszik a kupamene­telésre? A lipcsei csapat, a szófiai Lo­komotíva és az amszterdami DWS után a világsztárokkal teletűzdelt Benfica állított meg bennünket az elődöntőben. A nagy érdeklődés miatt 70 000 néző előtt a Népstadionban ját­szottuk a hazai meccset, peches egygólos vereséget szenved­tünk. A visszavágón simán ki­kaptunk, Eusébio kétszer is be­talált. Egy évvel később a KEK- ben indultunk, és a negyed­döntőig jutottunk, ahol a Stan­dard Liége ejtett ki bennünket. Mikor hagyta abba a labda­rúgó-pályafutását? Harminckét évesen, 1967- ben akasztottam szögre a fut- ballcsukát. Ekkor már volt edzői és játékvezetői képesíté­sem is. Miért döntött a bíráskodás mellett?

Next

/
Oldalképek
Tartalom