Új Szó, 2015. január (68. évfolyam, 1-25. szám)
2015-01-20 / 15. szám, kedd
12 MAGYARFOCI FOCITIPP ■ 2015. JANUAR 20. www.ujszo.com A BTC 1901-es bajnokcsapata. Állnak (balról): Harsády, Klebersberg, Bádonyi, Minder, Buda, Lucius, Róka, Škrabák, Iszer. Ülnek: Cservenka, Ordódy, Windett A magyar futball első ötven éve Elet az Aranycsapat előtt N em tudni, ki és mikor hozta be az első valódi futball- labdát az országba, ám Molnár Lajos 1879-es Atlétikai gyakorlatok című könyvében már feltűnik a játék leírása, rugdaló néven. Az első, viszonylag jól dokumentált hazai mérkőzés az ún. „Pékerdei csata” volt 1896 novemberében. Löwenrosen „Charley”, a MÁV Északi Járműjavítójának munkása Angliából hazatérve rendelt egy valódi bőrlabdát ismerőseitől. A játékszert a mai Hungária körúti ^stadion melletti mezőn próbálták ki, szabályszerű felszerelés híján civil ruhában, bakancsban és vasalt csizmában. A rugdosódásnak néhány perc alatt máris több sérültje akadt, a legendák három lábtörésről szólnak. A következő mérföldkőnek az Iszer Károly vezette Budapesti Torna Club házimeccse tekinthető 1897 májusából. A nyilvános mérkőzéshez a labdát Ray Ferenc, egy Svájcból hazatérő egyetemista biztosította. Az első nemzetközi mérkőzés is a BTC-hez köthető. 1897 októberében a bécsi Vienna Cricket and Football Club csapatát fogadták, és a jobbára angol játékosokból álló, komolyabb játékerőt képviselő ellenfelüktől 2:0-ra kikaptak. Az 1901. január 19-ei alakuló közgyűlésen már tizenhárom egyesület volt jelen, és a Budapesti Versenypálya-szövetséggel együtt kimondták a Magyar Labdarúgó-szövetség megalakulását. Elnöknek Jász Gézát, a Magyar Football Club képviselőjét választották. A szövetség 1901. februári kezdéssel, tavaszi-őszi rendszerben kiírta az első magyar bajnokságot, s elkészíttette a szabálykönyv hiteles magyar fordítását. Február 17-én játszották az első magyar bajnoki mérkőzést, ■ amelyen a Ray Ferenccel, Hajós Alfréd- dal, és az első gólkirállyal, Manno Miltiadésszal felálló Budapesti Torna Club 4:0-s arányban legyőzte a Budapesti SC-t. A bajnokságot a Budapesti Torna Club nyerte, százszázalékos teljesítménnyel. A magyar futball első igazi sztárja, Schlosser „Slózi” Imre 1906-ban, tizenhét évesen mutatkozott be a Ferencvárosban. A grundcsapatok- ban nevelkedett, legendásan görbe lábú, hétszeres gólkirály 1926-ban - hatalmas botrány közepette - a rivális MTK-hoz igazolt, elmélyítve ezzel a két klub közötti rivalizálást. Az MTK 1914-ben leszerződtette edzőnek az angol Jimmy Hogant. A csapat tőle tanulta a korszerű, sokpasszos futballt, amellyel komoly eredményeket ért el. Vele kapcsolatban elég talán Sebes Gusztávot idéznünk: „Ügy játszottunk, ahogy Jimmy Hogan tanította nekünk. Amikor a futballunk történelméről van szó, az ő nevét arany betűkkel kell szedni” - monda, miután 6:3-ra legyőztük az angolokat ; Wembley-ben. Jimmy Hogan 1914 és 1921, majd 1925 és 1927 között dolgozott az MTK-nál, tehát vitathatadan szerepe volt a magyar futball, a magyar stílus gyökereinek kialakulásában. Sorozatban „egy plusz ötször” végeztek az élen, amit persze megkönnyített, hogy több más kiválóság és Schaffer Alfréd mellett immár a Ferencvárostól nagy viharok közepette átszerződő Schlosser Imrét is a keze alatt tudhatta, de a lényeg az volt, hogy ő tanította meg a csapatot arra a stílusra, amelyet a klub a mai napi hagyományként őriz, és amely a sokszoros bajnokcsapaton keresztül forradalmi hatással volt a magyar futball egészére. Olyan játékosokat fedezett fel ezenkívül, mint a zseniális Orth György vagy Braun József, apjukként szerette őket, évtizedekkel később is rajongva beszélt róluk, és sohasem bírta ki könnyek nélkül, amikor a koncentrációs táborban elhunyt Braun „Csibi” korai halála került szóba. Az első világháború után sok futballista és edző keresett megélhetést külföldön, hozzájámlva az olasz és a francia futball későbbi felemelkedéséhez. 1925-re szinte minden környező ország bevezette futballjában a nyílt profizmust, így az ettől korábban mereven elzárkózó MLSZ is kénytelen volt lépni a következő évtől, és megszervezni az első profi - és egyben országos - bajnokságot. Először az MTK és a Ferencváros épített kőből,stadiont, később az Újpest, mégpedig Hajós Alfréd tervei alapján. A harmincas évekre a fővárosban három, csaknem negyvenezres és több kisebb stadion állt. Nemzeti stadion hiányában e három klub bonyolította felváltva a válogatott mérkőzéseket is - busás jegybevétel fejében. A háború miatt 1914-től 1916-ig szünetelt a bajnokság, úgyhogy a riválisok, az MTK és a Ferencváros külön-külön díjmérkőzés-sorozatot szervezett a hozzájuk lojális egyesületeknek. Az MTK a fővárosi nagypolgárság csapata volt, hagyományos, sokpasszos játékstílussal. A nagyiparos Brüll Alfréd elnök mecenatúrájának köszönhetően a harmincas évekre a klub olyan anyagi háttérrel rendelkezett, hogy osztrák válogatottakat is le tudott szerződtetni. A helyi kötődésű Ferencváros főként a kispolgárság soraiból verbuválta szurkolóit, akiknek igencsak tetszett a csapat „kick and rush” stílusból kifejlődő támadójátéka, amely az erőre és a fizikumra épített. 1927-től rendezték meg a Közép-európai Kupát, a kontinens első, klubcsapatok számára kiírt nemzetközi díj mérkőzéssorozatát. Az alapító Ausztria, Jimmy Hogan, a magyar futball egyik legnagyobb tanára (Fotók: képarchívum) Csehszlovákia és Magyarország mellé hamarosan csatlakozott Jugoszlávia és Olaszország is. A második világháborúig megrendezett tizenhárom kiírásból a Ferencváros és az Újpest kettőt-kettőt nyert meg. A magyar csapat 1934-ben szerepelt először vb-n Olaszországban. A legjobb nyolc között szenvedett 2:l-es vereséget a fénykorát élő Ausztriától. Az 1938-ban, Franciaországban rendezett torna viszont meghozta az első komoly nemzetközi sikert. Holland-India, Svájc és Svédország legyőzése után a csapat döntőt játszhatott Olaszországgal. A mérkőzést végül 4:2 arányban az olaszok nyerték, amit a korabeli szaksajtó annak tudott be, hogy Dietz Károly szövetségi kapitány meggondolatlanul felforgatta a korábban jól működő csapat összeállítását, és egy, a játékosok számára teljesen szokatlan védekező taktikával állt ki a mérkőzésre. A világbajnoki ezüstérmes csapat összeállítása: Szabó - Polgár, Bíró - Szalay, Szűcs, Lázár - Sas, Vincze, Sárosi, Zsengellér, Titkos. Szerepelt még: Kohut, Korányi, Toldi, Turay. A második világháború után a stadionok nagy része romokban hevert, sok játékos hősi halált halt, vagy a harcok polgári áldozatául esett. A korábban felhalmozott tudás azonban nem veszett el. A rövid polgári demokrácia éveit követően az ország - és vele együtt a labdarúgás is - a diktatórikus hatalom játékszere lett. A korábbi egyesületeket politikai indokokból átszervezték, uniformizálták és bázisvállalatok gondozására bízták. Az MTK-t először a Textilipari Dolgozók Szakszervezetéhez rendelve Budapesti Textilesre, később az Államvédelmi Hatósághoz átsorolva előbb Budapest Bástyára, majd Vörös Lobogóra nevezték át. A Ferencváros az Élelmezésipari Dolgozók Szak- szervezetéhez került, és felvette az ÉDOSZ nevet, amit egy évvel később Kinizsire módosítottak. Az Újpestből Dózsa lett, és megjelent egy új szereplő a palettán: az időközben a Budapesti Hon- védba betagolt Kispest. A háború előtt megszerzett lendület sokáig kitartott: 1952-ben a válogatott 2:0-ra megverte Jugoszláviát a helsinki ohmpiai döntőben. 1953-ban elkészült a százezres Népstadion, novemberben pedig megtörténik az, ami előtte 90 éven át elképzelhetetlen volt: Anglia vereséget szenved hazai pályán egy nem brit válogatottól. Sebes Gusztáv tizenegye, a Grosics - Buzánszky, Lóránt, Lantos - Bozsik, Zakariás - Budai II., Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Czibor összeállításban pályára lépő válogatott megreformálta a labdarúgást. ■ A huszadik század első évtizedeiben felhalmozott tudásunk - ami futballkultúránk alapját adta - tehetetlenségi ereje óriási volt. Még „szabadesésben” is elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy évtizedekbe teljen a világ csúcsáról a futball középkategóriájáig alázuhannunk. Hegedűs Henrik Szerkesztette: Hegedűs Henrik (az Origó munkatársa) ■ E-mail: henrik.hegedus@ujszo.com ■ Tördelés: Toronyi Xénia ■ Megjelenik minden kedden.
