Új Szó, 2015. január (68. évfolyam, 1-25. szám)
2015-01-31 / 25. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2015. JANUÁR 31. www.ujszo.com RÖVIDEN Vezénylés közben halt meg Luzern. Koncert közben halt meg Israel Yinon izraeli karmester a svájci Luzemben. Az 59 éves Yinon Richard Strauss Alpesi szimfóniáját vezényelte a Közép-Svájci Ifjú Filharmonikusok élén, amikor összecsuklott. A karmester elsősorban elfeledett művek újrafelfedezésével, illetve ismeretlen zeneszerzők operáinak bemutatásával vált ismertté. (MTI) Pannon park épül Budapest. Huszonöt milliárd forinttal támogatja a magyar kormány a Fővárosi Állat- és Növénykert új területe, a Pannon Park létrehozását. A tervek szerint európai, sőt világszínvonalú bemutatóközpont készül el 2018-2019-re, amely a Kárpát-medence évmilliókkal ezelőtti élővilágát igyekszik felidézni. (MTI) Átadták a filmkritikusok díjait Budapest. Pálfi György Szabadesés című alkotása kapta a filmkritikusok fődíját, a B. Nagy László-díjat tegnap a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MŰOSZ) budapesti székházában tartott ünnepségen, amelyen a legjobb rendezőnek járó díjat Mundruczó Kornélnak ítélték oda Fehér Isten című filmjéért. A legjobb színész Gálffí László, a legjobb színésznő Molnár Piroska lett az Utódét és a Fehér Isten, illetve A nagy füzet és a Szabadesés című filmekben nyújtott alakítása révén. Az operatőrök közül Rév Marcellt díjazták a Viharsarok és a Fehér Isten fényképezéséért. A legjobb animációs film díjat Bucsi Réka Symphony No. 42. című filmje kapta, a legjobb kisjátékfilm a Szirmai Márton rendezésében készült Expedíció, a legjobb dokumentumfilm pedig a Gerő Marcell rendezte Káin gyermekei lett. A legjobb első filmnek járó díjat a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan című film kapta Reisz Gábor rendezésében. Különdíjjal jutalmazták Császi Ádám Viharsarok című filmjét. (MTI) A művész 30 alkotása 434 ezer fontért kelt el Kapósak Banksy művei MTl-HÍR London. Banksy, a titokzatos brit utcaművész 30 alkotását árverezték el a vártnál legalább kétszeres áron Londonban. A nyomatokat és szobrokat Steve Lazarides galériatulajdonos, Banksy egykori ügynöke bocsátotta áruba a Bonham's aukciósház révén. A legkelendőbbnek a Rude Copper (Durva zsaru) című 2002-es nyomat bizonyult, amely egy obszcén kézmozdulatot tévő londoni rendőrt ábrázol: a várt 12 ezer font helyett 32 500 fontért talált gazdára. A vártnál sokkal magasabb áron kelt el a 2004-es Christ with Shopping Bags (Krisztus bevásárlótáskával), 12 ezer helyett 22 500 fontért, a 2003-as Flower Tower (Virágtorony) 12 ezer helyett több mint 20 ezerért. A Durva zsaru 32 500 fontért kelt el (Képarchívum) A pályafutását Bristolban kezdő, valódi kilétét a nyilvánosság elől mindmáig sikeresen titkoló utcaművész főleg társadalomkritikai alkotásairól ismert, azok többnyire az éj-' szaka leple alatt kerülnek fel egy-egy épület falára. Reisz Gábor nagyjátékfilmje a magyar filmkritikusoktól megkapta a legjobb első filmnek járó díjat „Az elvárások csak motiválnak” Reisz Gábor: „A visszajelzések alapján olyasmit sikerült feldolgozni, amit már elfelejtett a néző, és ez a hétköznapok abszurditása" (Képarchívum) A huszonéves generáció szerencsétlenkedéséről szóló VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan több mint 40 ezer nézővel a tavalyi év egyik legnagyobb filmsikere volt Magyarországon. Az alacsony költségvetésű filmet Karlovy Vary- ban mutatták be, számos díjat nyert nemzetközi fesztiválokon, a legnagyobb eredménye mégis az, hogy beszédtémává tudta tenni a magyar filmet. Reisz Gábor elsőfilmes rendezővel beszélgettünk. BARTAL DÓRA Egy korábbi filmödetedet elvetetted, mert rájöttél, hogy nem akarsz lehangoló magyar filmet készíteni. Mesélnél arról, milyen út vezetett végülaVAN-ig? Azt a filmet egyszer még meg akarom csinálni, de a téma tényleg lehúzó - egy haldokló tornatanár története. Sok nyomasztó pillanatba ütközik az ember minden nap, és egyszer- csak arra jöttem rá, hogy nem tettem fel magamnak egy fontos kérdést: megnézném-e ezt a filmet, ha most kijönne valakitől a kortársaim közül? Már egy éve dolgoztam az ötleten, elég nagy munkát kellett a fiókba tenni, de így tartottam fairnek. A leginkább az érdekel, hogyan lehet a potenciális moziba járó magyar társadalmat egy kicsit megmozgatni, beledobni valami követ ebbe az állóvízbe. Szerintem minden elsőfilmes ilyesmi álmokkal vág neki. Azzal a hatással, amit a VAN elért, abszolút elégedett vagyok, járókelők állítanak meg, Facebo- ok-üzeneteket kapok. Örülünk nagyon a nézőszámnak, de a leginkább mégis annak, hogy erről a filmről beszélnek, láthatóan megmozdult valami egy olyan társadalmi rétegben, ahol a magyar filmre már rég nem gondolnak. A VAN nagyon budapesti. Vidéken milyen reakciókkal találkoztál? Ennek a filmnek a magyarországi premierje a miskolci Cine- festen volt, és bár ilyenkor sok pesti megy le, sok gratulációt kaptam az ottaniaktól is. Kicsit később volt egy vetítésünk Csíkszeredán, ott először féltem, vajon átmegy-e minden, az volt az első találkozásom határon túli magyarokkal. De azért a legtöbben már voltak Budapesten. Van egy jelenet a filmben, amikor a szereplők végigsorolják a romkocsmákat, mondták is sokan a közönségtalálkozón, hogy ők is jártak ott, és jó volt felismerni a helyeket. Mit szólsz a nemzedéki közérzetfilm vagy az „így jöttem” címkéhez, amely a VAN kapcsán gyakran felmerül? Nem az a cél lebegett a szemünk előtt, hogy forgassunk egy jó kis generációs filmet. írtuk és tettük, amit tudtunk, arról, ami körbevett minket, de nem gondoltuk túl. Filmet akartunk csinálni, ez volt a fontos. Mennyire érzed fontosnak a társadalmi szerepvállalást, illetve a társadalmi jelenségek megragadását a munkádon keresztül? Nem gondolkoztam ezen. Nagyon viccesnek tartottam, amikor kijött egy kritika, és azt írta, hogy ez a film semmi, mert a végén nincs megoldás. Fura, hogy azt várják, én mondjam meg, egy fiatal húszon- vagy harmincéves mit kezdjen ma az életével. Nem érzem magam ilyen okosnak. Annak örültem, hogy a visszajelzések alapján olyasmit sikerült feldolgozni, amit már elfelejtett a néző, és ez a hétköznapok abszurditása. Jó volt azt olvasni, hogy valaki kijön a moziból, elindul hazafele, ugyanazzal találkozik, mint amit a moziban látott, de már máshogy tekint rá. Nem azzal a bamba faarccal utazik a villamoson, hanem jobban figyel, és talán tud nevetni is a dolgokon. Sokszor kiemelik, hogy a filmed alapvetően improvi- zatív, mégis úgy érzem, volt mögötte koncepció. Például a jeleneteket próbák alapján írtad. Az improvizáció nem azt jelenti, hogy van két szereplő, azt mondom nekik, most vesszetek össze, tessék, felveszünk öt percet, aztán valahogy összevágjuk. így elég nehéz lett volna. Mi az esetek döntő részében próbáltunk, felvettük, és ez alapján írtam a dialógusokat. Tehát a szereplők improvizációját felhasználtam a forgatókönyvírásnál, mert nyilván nem véletlenül használták adott helyzetben éppen azokat a szavakat. Aztán a színészek elolvasták a kész szövegeket, ebből nagyjából ismerték a jelenetek ritmusát, de nem kellett megtanulniuk semmit. Úgy vettem észre, hogy ez a módszer irt és most működött, de nem lehet minden filmnél ugyanígy elsütni. Most, hogy nagyobbak lettek a veled szemben támasztott elvárások, nehezebben vágsz bele a második filmbe? Nem érzem úgy, hogy ezáltal nyomasztva lennék. A VAN-t nem azért szeretik vagy nézik meg sokan, mert véletlenül pont jó helyre raktuk le a kamerát. Kétéves munka van benne, beletettünk egy csomó energiát, és hittünk abban, hogy jó lesz. Az eredmény csak megerősít minket abban, hogy tudunk valamit, amit filmkészítésnek hívnak. Képesek vagyunk úgy megszólalni, hogy az emberek értsenek belőle, és azt érezzék, hogy ez érték. Elnyertem egy párizsi ösztöndíjat, ami fél évi ott-tartózkodást jelent, míg írom a következő filmtervet. Annyi minden történt az utóbbi időben velem, hogy elmondani se lehet, és szerintem ezeket nem szabad figyelmen kívül hagyni. Mindenképpen más típusú, műfajú filmet szeretnék csinálni legközelebb, de az elvárások csak motiválnak. Komoly rendőri biztosítás mellett tartják a képregényszerzők és karikaturisták idei világtalálkozóját, amelyre 200 ezer látogatót várnak Különdíjat kaptak a Charlie Hebdo megölt karikaturistái MTl-HÍR Párizs. A képregényszerzők és karikaturisták 42. találkozóján különdíjban részesítették a Charlie Hebdo francia szatirikus hetilap szerkesztősége elleni január 7-i merényletben megölt öt karikaturistát, Ca- but, Wolinskit, Charbot, Tig- noust és Honorét. A dél-franciaországi Angou- leme-ben csütörtökön megnyílt nemzetközi képregényfesztiválon számos egyéb megemlékezést tartanak a meggyilkolt művészek emlékére. A rendezvényt a párizsi terrortámadások után három héttel óriási rendőri biztosítás mellett tartják, és több mint 200 ezer látogatót várnak. Az érdeklődőknek a rendkívüli biztonsági intézkedések miatt hosszú sorokban kell várakozniuk a szerzők sátrai előtt, többek között Catherine Meurisse karikaturistáé előtt, aki a Charlie Hebdo elleni merénylet egyik túlélője. A szatirikus hetilap megölt szerzői visszatérő vendégnek számítottak a nemzetközi találkozón, közülük a két nagy öreget, Wolinskit és Cabut szellemi atyjuknak tekintették karikaturisták generációi. A fesztivál azonban nem gyászhangulatban emlékezik rájuk, hanem inkább annak a humornak és szatírának a jegyében, amely a vallásokkal, a politikusokkal és a sztárokkal egyaránt viccelődő, 1970-ben alapított lapot jellemzi. Tiszteletükre a fesztivál idén megalapította a Szólásszabadság Charlie-díját, amelyet először a megölt karikaturisták kapnak meg, a jövő évtől pedig olyan szerzőknek ítélik majd oda, akik munkásságukkal a A merénylet után készült lapszám borítója (Képarchívum) szólásszabadságért harcolnak. A fesztiválon egy hatalmas kiállítás is nyílt, amely a Charlie Hebdo több mint negyvenéves történetét mutatja be a kezdetektől a a támadás túlélői által készített legutóbbi lapszámig, amelyből több mint 7 mülió példány kelt el, rekordot döntve a francia sajtó történetében. Az angouleme-i városházát egy óriási molinóval borították be a Charlie Hebdo tiszteletére, a város utcáit pedig a lapnak az elmúlt négy évtizedben megjelent szemtelen címlapjaival plakátolták ki. Az áldozatok emlékére közös albumot jelentet meg február 5-én 173 karikaturista és képregényszerző. A „La BD est Charlie” (A képregény azonos Charlie-val) című kollektív műben 183 rajz lesz látható. Százezer példányban kerül a boltokba, s 10 euróba fog kerülni. A kötet bevételét az áldozatok hozzátartóinak ajánlja fel a kiadó. Az Angouleme-i Vadak elnevezésű díjat kilenc kategóriában ítélik oda a fesztivál holnapi zárónapján, a díjakért 62 kötet versenyez.
