Új Szó, 2015. január (68. évfolyam, 1-25. szám)
2015-01-29 / 23. szám, csütörtök
18 EGYETEM ■ 2015. JANUAR 29. www.ujszo.com Mi leszel, ha nagy leszel? Az óvodásoknak sokszor határozottabb elképzelésük van a jövőjükről, mint a pályaválasztás előtt álló tinédzsereknek. Az 5-6 évesek mernek nagyot álmodni, légtornászok, űrhajósok, tűzoltók akarnak lenni... Ha a középiskolásokat kérdezik leendő foglalkozásukról, sokan tanácstalanok, bizonytalanok. Hadas Katalin pszichológussal beszélgettünk a pályaválasztásról. M iből fakad a középiskolások bizonytalansága? Hová tűnt a gyerekkori határozottságuk? Az iskoláskor előtt a gyermek ismerkedik a világgal, számára még minden új, sok mindenre rácsodálkozik, ami körülötte történik. Egészen más kritériumok alapján rendszerezi a dolgokat, beleértve a foglalkozásokat is, mint egy felnőtt. Abban, hogy apa egész nap egy irodában ül, nem lát fantáziát, de az, hogy a nagy narancssárga szemetesautóval naphosszat lehet keringeni utcáról utcára a városban, már valami. Nem szólva a tűzoltóautóról, ami még szirénázhat is, s létrája egészen az égig ér! A bohóc pedig kész csoda, nincs gyerek, aki ne lelkesedne érte. A mozdonyvezető élete is nagyon érdekes, nem beszélve az űrhajósról: ott cikázni a csillagok közt, közelről látni a bolygókat, meghódítani a messzeséget igazán nem semmi. Ezek mind elnyerik a gyerek csodálatát, fantáziát lát bennük, veszélyérzete sincs. Egy 17-18 éves fiatal viszont már ismeri a korlátáit, képességeit, nagyobb rálátása van az élet dolgaira, más szempontok alapján rendszerezi az egyes foglalkozásokat, figyelembe veszi a lehetőségeket is, ezért nehezebb számára a pályaválasztás. Hány éves kortól érdemes, kell rávezetni a gyereket arra, hogy egyszer majd megfelelő foglalkozást kell választania? Mikortól érdemes fejleszteni a tehetséget? Nem lehet egyértelműen megmondani, ezt mikor kell elkezdeni. Az biztos, hogy ha a felnőtt felfedez a gyerekben valamilyen tehetséget, azt azonnal el kell kezdenie kibontakoztatni, fejleszteni. Közben ügyelni kell arra is, hogy más téren se maradjon le. Például, ha jó atléta lehetne belőle, akkor nem csak atlétikával kell foglalkoznia. Szerezzen alapműveltséget, hogy ne Bolíviába utazzon, ha Bolognában lesz a verseny. A gyerek tudja, hogy egyszer majd ő is nagy lesz, mindenki szeretne a legügyesebb, legbátrabb felnőtt lenni, aki megmenti az emberiséget, felfedezi azt, amit eddig még senkinek sem sikerült. Ezért meg kell ismertetni a gyerekkel a világot, felhívni a figyelmét olyan dolgokra is, melyek felett elsiklana. Közben azt is látja, hogy mások hogyan élnek, mit csinálnak, hogyan folyik az életük. Apró részletekből épül fel benne a kép, hogy eljön majd az idő, amikor gondoskodnia kell önmagáról (s később másokról is), és lassan kialakul egy reálisabb kép a világról, a lehetőségekről. Közben saját magát is egyre jobban megismeri. Tudja magáról, hogy melyik tantárgyhoz nem fűlik a foga, melyik okoz nehézséget, minek a megtanulásánál kell szinte vért izzadnia, s melyik az, amelyikhez hozzáolvas, keresgél az interneten. Idővel az is kikristályosodik benne, milyen fajta munka szerez neki örömet, s mi az, amit inkább szeretne kikerülni. ^tudományterület, Ifibb Iliim 10000 diák egy helyen, 2000 férőhely kollégiumainkban, 1300 államilag finanszírozott E férőhely induló UépzéHeinkMi. ■ ...» 1 ió döntésx «Jamil Neked kell meghozói. • jf miskolci EGYETEM Válassz minket! Legyél miskolci egyetemista Karriert is adunk, nem csak diplomát! MP150019 Mikor érdemes pályaválasztási tanácsadóhoz, pszichológushoz mama következő érve az volt, hogy más társaság alkotja a gimnáziumi osztályokat, mint a szakközépiskolákat. A lánya - mivel nem tehetett mást -, elvégezte a gimnáziumot, majd a főiskolát is. Nem kevés azoknak a tehetős szülőknek a száma sem, akik gazdag ajándékok (autó, lakás, külföldi utazás) ígérnek csemetéjüknek egy érettségiért vagy vizsgáért. Az igazi motiváció az, amely belülről hajtja a gyereket, akinek a célja a tudás megszerzése. Jó, ha a gyereknek van alkalma olyan emberekkel beszélni, akik elégedettek munkájukkal, szeretik azt csinálni, amit kiválasztottak, szóval, jól érzik magukat a bőrükben. Ha a szülő képtelen motiválni a gyermekét, fordulhatnak szakemberhez, s ha tényleg megvannak a gyerek képességei a továbbtanuláshoz, ő felvázolhatja, milyen jövő elé néz iskola nélkül, s milyen elé iskolázottam A most befektetett erőfeszítés kamatostul térülhet meg. Ha okos a gyerek, érteni fog a szóból, s végül maga hozza meg a döntést, ami egyezni fog a szüleiével. Mindezek a tapasztalatok közrejátszanak abban, hogy milyen pályára lépjen. Akinek van valamihez tehetsége, valószínűleg könnyebben eldönti, milyen iskolát válasszon. De mindig csak a tehetség a fontos? Egyesek az eszük szerint választanak foglalkozást, anyagias világunkban sokak számára fontos szempont, hogy majd jó fizetésük legyen. Mi erről a véleménye? A tehetség önmagában nagyon kevés. Azt is el lehet herdálni, akár az ölünkbe pottyant nyereményt. Például, ha valakinek nagyon jó a testfelépítése, kecses a mozgása, kiváló táncos lehetne belőle, ám nem jár balettre vagy tánciskolába, pár év elteltével semmiben sem fog különbözni az ádagemberektől. Hagyta elsorvadni a tehetségét, nem aknázta ki a kapott lehetőségeket. Ugyanakkor egy bizonyos szint eléréséig minden tehetség pótolható szorgalommal, kitartással. Sokan megállják a helyüket olyan posztokon is, melyekhez nincs kimondottan tehetségük, de nagyon jól el tudják végezni a munkát. Nem árt, ha a fiatalok arra is gondolnak, hogy a világ állandóan változik, s nem biztos, hogy a ma jól jövedelmező szakterületen húsz év múlva is ádagon felüli lesz a kereset. Azt is jó lenne tudatosítani, hogy az embernek nem lehet meg mindene. Meg kell tanulni felismerni azokat a dolgokat, melyek feltédenül szükségesek a megélhetéshez és azokat, melyeket feltédenül szeretne birtokolni, s ezt hogyan érhetné el. A szülők mennyire avatkozzanak bele a pályaválasztásba? Vannak szülők, akik a saját álmaikat szeretnék megvalósítani a gyerekeiken keresztül, vagy azt szeretnék, ha a gyerek a nyomdokaikba lépne, ő is tanár, ügyvéd, orvos legyen, mint a nagypapa, a szülők stb. Mit ajánl ilyenkor szülőknek, gyerekeknek? A szülőnek az a dolga, hogy a gyerekét felnevelje, aki ismerhesse meg szűkebb és tágabb környezetét, a család, lakhelye, országa működését, érzelmi kötődéseket alakítson ki, felfedezze helyét a világban. Közben azt is tudatosítania kell a szülőnek, hogy gyermekének más álmai vannak, mint neki voltak. Az természetes emberi igény, hogy mindenki szeretné, ha munkája nem lenne hiábavaló, sőt, valaki tovább tökéletesítené, felvirágoztatná. Mindenki a saját foglalkozásához ért igazán, azt tudná maradéktalanul továbbadni annak, aki a legközelebb áll hozzá. Nem mind- egy ugyanis, hogy ki fogja majd használni a drága műszereket, melyekért sok pénzt adott, nem mindegy, hogy ki fejleszti tovább jó ödeteit, tapasztalatait. A gyereknek is azokról a foglalkozásokról van a legtágabb elképzelése, melyekről a leggyakrabban hall otthon. Ám ha mégis ódzkodik attól, hogy ő is orvos legyen, mert irtózik a vértől, a formaldehid szagától, és sokkal jobban érdeklik más dolgok, akkor felesleges ráparancsolni, hogy márpedig belőled csak ez lehet, semmi más. Pályaválasztásnál a gyerek már a felnőttkor küszöbén áll, hallgassák meg az ő véleményét és érveit! Ha a szülő látja, gyermeke olyan szakmát akar választani, amihez egyáltalán nincs tehetsége, mit csináljon? Lebeszélje? Hogyan? Tapintatosan beszélje le. Nem szabad megtiltani, hanem mások segítségével kell megpróbálni befolyásolni őt. Ilyenkor ajánlható felkeresni a pszichológust, aki megállapítja az alkalmasságot vagy alkalmadanságot, esedeg más szakmákat ajánl, amelyekben sikeres lehet. Vannak számítógépes pályaválasztási programok, ezeket nagyon szeretik a mai gyerekek, fiatalok, s általában meg is szokták szívlelni az ajánlatokat. Mi van, ha a szülő szeretné, hogy gyermeke továbbtanuljon, de ő már nem akar iskolába járni? Hogyan lehet a gyereket motiválni? Ismerek olyan szülőt, aki azért nem engedte szakközépiskolába a lányát, mert az ő családjának tagjai több generáción keresztül diplomások, értelmiségiek voltak. A fordulni? Akkor, ha tanácstalan a gyerek, s nem tud választani, vagy ha jobban szeretné megismerni önmagát és képességeit, esedeg túl szűk az iskolák kínálata, melyeket ismer, s a lehetőségekről szeretne többet megtudni, vagy ha egyedül képtelen választani több iskola közül. A pszichológus tanácsot ad, mi mindent vegyen figyelembe egy iskola kiválasztásánál, és rávezeti a gyereket, hogy a végső döntést egyedül hozza meg, az átgondolt legyen, valós információkon alapuljon, s elégedett legyen a gyerek a saját döntésével. Előfordul, hogy a gyerek külföldi egyetemet választ, de a szülő fél elengedni őt. Mit tanácsol, hogyan oldják meg a problémát? Ilyenkor a szülővel kell dolgozni, ő igényli a pszichológus segítségét. Tudatosítania kell, hogy a gyerekét a világnak neveli, nem saját magának. A gyermekének is megvan a saját sorsa, s az nem feltétlenül szól arról, hogy amíg csak élnek a szülei, az ő védőszárnyuk alatt legyen. A gyereknek önálló élete van, s ha külföldi egyetemet választott, megbeszélhetik, miben tudják segíteni őt, milyen gyakran látják egymást, hogyan oldják meg azt, hogy kapcsolatban legyenek egymással. Hasonlítsák össze, miben változik meg az életük, ha nem hazai egyetemen tanul. Beszélgessenek arról is, hogy az iskolán kívül milyen gondok szakadnak majd gyerekük nyakába, mi mindenben kell egyedül helyt állnia. Minden szülő azt szeretné, hogy gyermeke érvényesüljön, jó dolga legyen, elkerüljék a problémák. Ezért néha nem árt, ha nemcsak saját szemükkel vizsgálják az új helyzeteket, hanem megpróbálnak belebújni csemetéjük bőrébe, s az ő szemszögükből is megvizsgálhatják a lehetőségeket. így sokkal könnyebben jutnak dűlőre, képesek lesznek átadni a választás lehetőségét gyermeküknek. Fontos, hogy a szülői tanács valóban tanács legyen, ne megmásíthatatlan döntés! B. Szentgáli Anikó Szerkesztette: B. Szentgáli Anikó. Levélcím: EGYETEM - Új Szó, Lazaretská 12,814 64 Bratislava 1, telefon: 02/592 33 439. Reklámmenedzser: Kis Péter (+421905 413 623). Fotók: fotolia.com, képarchívum.
