Új Szó, 2015. január (68. évfolyam, 1-25. szám)
2015-01-05 / 3. szám, hétfő
4 Vélemény És háttér ÚJ SZÓ 2015. JANUÁR 5. www.ujszo.com KOMMENTAR Fekete hattyúk nélkül S1DÓ H. ZOLTÁN Nem valami hálás dolog az év kezdetén felvázolni, hogy milyen esztendő várhat ránk, főleg ha mellőzzük a jósok kristálygömbjét és a kevésbé elegáns kávézaccot is. Gondoljunk csak bele, vajon 2014 legelején ki jósolta volna meg nagy bizonyossággal, hogy háború tör ki Kelet-Ukrajnában, hogy a szélsőséges iszlám minden korábbinál veszedelmesebb vadhajtása, az Iszlám Állam kikiáltja Kalifátusát Irakban és Szíriában, vagy hogy az utolsó negyedévben bukó repülésbe kezd a nyersolaj világpiaci ára? Ha a valóság talaján akarunk maradni, akkor abból kell kiindulnunk, aminek körvonalai már most is érzékelhetők. A világpolitika alakítói körében érdemi mozgások nem várhatók, a jelentősebb szereplők közül egyedül Nagy-Britanniá- ban lesznek májusban választások. Ez viszont izgalmasnak ígérkezik, mivel David Cameron miniszterelnök már korábban közölte, ha konzervatív pártja megnyeri a választást, akkor népszavazást ír ki a szigetország európai uniós tagságáról. London az ottani euroszkeptikusok nyomására eddig is egyre harciasabban lépett fel Brüsszellel szemben, az uniós normákkal szembemenve korlátozni próbálja a munkaerő szabad mozgását, vagyis a lebegtetett referendum akár az EU történetének első kilépését hozhatja - annak beláthatatlan következményeivel együtt. Az unió szűkebb köre, az eurózóna szintén egy közelgő választás miatt izgulhat: a 240 milliárd euró hitellel megtámogatott Görögországban január végén járulnak az urnákhoz, és ha a most esélyesnek látszó, az eddigi reformokat elvető szélsőbalos Sziriza nyer, akkor ismételten minden eresztékében recseghet a közös fizetőeszköz intézménye. Azért halkanjegyezzük meg, egészen más ellenzékből handabandáz- ni, mint kormányrúdnál állva magunkra venni az ország esetleges pénzügyi összeomlásának mérhetetlen terhét - vagyis a Sziriza győzelme sem jelenti automatikusan azt, hogy Athén búcsút int az eurózónának. Mindenesetre a görög tragédia újabb felvonása máris gyengíti az eurót, amit csak tovább fokoz az uniós országok vártnál lassúbb és bizonytalanabb gazdasági növekedése. Valamikor decemberben Spanyolországban, az unió másik betegeskedő tagállamában is parlamenti választásokra kerül sor, ahol szintén terítéken van a hatalmas adósság alóli kibúvás gondolata és szintén reális veszély a populista pártok előretörése. Ezzel elérkeztünk a várható gazdasági kilátásokhoz. Ki tudja, hányadik alkalommal azt kell megállapítanunk, hogy az Európai Unió növekedése bizonytalan lábakon áll. Ezzel szemben az Egyesült Államok már magához tért, a két gazdasági erőközpont között fennálló különbségből adódóan az euró 4 éves mélypontra süllyedt a dollárhoz képest. Ha ehhez hozzávesszük a görög bizonytalanságot, az Oroszországgal szembeni szankciók elhúzódó negatív következményeit, akkor nagy valószínűséggel kimondhatjuk: idén, legalábbis az év első felében gyenge euróval kell számolnunk. Az erős dollár nehéz helyzetbe hozza a külföldi valutában eladósodott országokat, a folyamat részletezése helyett csupán annyit, hogy az év során Magyarország adósságállományának alakulásán, a minden apró rezdülésre idegesen reagáló forint árfolyamának hullámzásán lemérhetjük ennek hatását. Az alacsony olajár ugyan enyhíti az európai országok terheit, másrészt az energiahordozó árának csökkenése olyan gyorsan következett be, hogy az olaj exportjából élő országok ehhez képtelenek voltak alkalmazkodni: ezért valószínűsíthető, hogy Oroszország, Nigéria, Irán vagy Venezuela megroggyan, ami regionális, illetve az oroszok esetében globális problémákat okozhat. A világpolitika olyan nagy kérdéseit nem is vettük szemügyre, hogy miként alakul a lefékeződő Kína sorsa, mi történik majd a nyugati fegyveres erők kivonulása után Afganisztánban, megfékezhető-e a szélsőséges iszlám előretörése a Közel-Keleten, milyen változásokat hoz az izraeli választás, vagy sikerül-e idén nyélbe ütni a máris vitatott transzatlanti kereskedelmi egyezményt. Közép-Európa számára a legfontosabb problémahalmaz az orosz-ukrán viszony rendezése. Jó esetben a zuhanó rubel és az olajár miatt padlóra került Oroszország az év közben fokozatosan kifárad, a Krímet ugyan megtartja, Kelet-Ukraj- nából pedig egyfajta ütközőzónát alakít ki, és kevesebb lesz a fegyverropogás. Rosszabb esetben állandósul a harc, Ukrajna pedig anyagilag kivérzik... A felsorolt problémák beláthatóak, egyetlen új potenciális konfliktusról sem ejtettünk szót. Nassim Nicolas Taleb közgazdász híressé vált könyve után a Fekete hattyúnak nevezett, azaz a megjósolhatatlan, ám komoly hatású fordulatok durrannak a legnagyobbat. Emlékezzünk csak, tavaly is a teljesen váratlan történések kerültek az érdeklődés homlokterébe. Mivel megjósolhatatlanok, hagyjuk is a hattyúkat. Ami biztos, nem leszünk olyan kedvünkben, hogy madarat lehetne fogatni velünk... 2015 sem lesz a szlovákiai kis- és középvállalkozói környezet masszív javulásának éve Kozmetikai támogatás Lassan hétévnyi ismerettel rendelkezünk Robert Fico kormányzásáról, ennek alapján joggal feltételezhetjük, hogy a kormányhivatalban létezik egy „kozmetikai” részleg, amely látszatintézkedések kidolgozásával foglalkozik. KOCUR LÁSZLÓ Ilyen például a januártól életbe lépett, „első szociális csomag” részeként realizálódó kutatási és fejlesztési támogatás is. Ennek értelmében reális költségeiken túl a vállalkozók további 25 százalékot írhatnak le a kutatásra és fejlesztésre fordított összegből, 25 százalékot a közép- és főiskolai végzettséggel rendelkező új alkalmazottaik első éves bérköltségeiből, és további 25 százalékot a kutatásra és fejlesztésre fordított költségek éves növekedése alapján. Az elképzelés önmagában dicséretes, hiszen ha ki akarunk törni az olcsó futószalagország imázsából, az csak a tudomány és a fejlesztés támogatásával lehetséges. Azonban ezt az intézkedést a miniszterelnök és a pénzügyminiszter által a hazai vállalkozó környezet megváltásaként prezentálni erős aránytévesztés, mivel a hazai vállalkozói réteg rendkívül szűk szegmense profitálhat csak belőle. A többieknek maradnak a rendkívül magas járulékterhek, a potenciálisan növekvő adóterhek, és az állandó ellenőrzések. Peter Kažimír pénzügyminiszter azt is megígérte, ha az ország pénzügyi lehetőségei megengedik, szeretnék csökkenteni az adókat és a járulékokat. Kažimír pénzügyér eddigi tevékenységét szemlélve elmondhatjuk, a fenti mondatban a kulcsszó a „ha”. Az alapján, amit a kormány eddig a vállalkozók érdekében tett, még a legnaivabbak sem gondolhatják, hogy a vállalkozói környezet javítása prioritás lenne. Ez megmutatkozik az olyan érzéketlen törvéErős aránytévesztés a vállalkozók megváltásaként lobogtatni a kutatásra fordított kiadásaik adóleírását. nyékben is, mint például a jelen csomag részeként hatályba lépett intézkedés, melynek alapján a minimálbért keresők nem fizetnek egészségbiztosítási járulékot. (Az egészségügyi ellátás azonban számukra sem lesz ingyenes, ugyanazok dobják rá össze a pénzt, akik az ingyenvonatozásra is - a többiek.) A hasonló összeget kereső, például az építőiparban gyakran kényszervállalkozóként foglalkoztatott kisvállalkozókat azonban kihagyták a kedvezményezettek sorából. Ez csak egy intézkedés, mely azonban jól demonstrálja a kormány hozzáállását. Ha csak az előző évek intézkedései között szemezgetve hozzávesszük ehhez az adatvédelmi törvény körüli szerencsétlenkedést, az emelkedő járulékterheket, a kft. alapítás megnehezítését, a minimáladót, mindezek negatív összhatása mellett a nagy csinnadrattával beharangozott kutatási-fejlesztési támogatás hatása eltörpül. Ha ezt a tendenciát általánosítani próbáljuk, elmondhatjuk, hogy 2015 sem lesz a vállalkozói környezet masszív javulásának éve.- Gyere, üdvözöljük együtt a kormány időskori jólét megteremtését célzó, több pilléren nyugvó erőfeszítéseit! (Peter Gossányi rajza) GLOSSZA Meg fogunk lepődni VERES ISTVÁN 2015-benjónétunkaszlovákiaiésamagyarnincs kilátás semmilyen nagy horderejű eseményre, bizto- saklehetünkbenne, hogy történik valami rendkívüli, vagy legalább szórakoztató. Ezeknek a nagy eseményeknek az előszele már most is megfigyelhető. Magyarországon például vélhetően sokkal többet fognak káromkodni az iskolai étkezdék látogatói: j anu- ár 1-től ugyanis nem kerülhet sótartó az asztalra. A rendelkezés vonatkozik a cukortartóra is, amit - a sótartóval együtt a menza egy erre kijelölt szegletében lehet csak igénybe venni. A rendelet célja, hogy leszoktassa a fiatalságot az ételek túlzott sózásáról, cukrozá- sáról. Ismerve a diákok leleményességét, a mindenkori naposok vagy hetesek mellé kineveznek majd egy „sózógyereket” is, akit ebéd közbe el lehet zavarni a sótartóért. Márciustól kevesebbet járunk majd Magyarországra, hiszen a boltok vasárnapi zárva tartása miatt ezt csak szombaton tehetnénk meg. De mivel mindenki szombaton fog nagybe- vásárolni, a tömeg miatt inkább maradunk itthon. Szlovákia lakosaira február elején népszavazás vár: elmondhatjuk véleményünket a meleg párok családjogairól. A tét nagy, hiszen bármi lesz is a referendum eredménye, nem történik semmi, de legalább megnyugodhatunk: letudtuk ezt is. Igazán nagypolitikai döntésekre felesleges készülnünk, hiszen Fico kormánya már tavaly pihenő üzemmódra kapcsolt, és leginkább azzal törődött, mit tehetne azért, hogy többen szeressék. Az ingyenes vonatozás bevezetése után idén talán ingyenessé teszik a graham kifliket - nem ártana egy népszavazással aládúcolni a kezdeményezést. Politikai viharok sem lesznek, hiszen a gyengélkedő ellenzék számára az előrehozott választás lenne a legnagyobb csapás. Szóval 2015 egyelőre nem ígér semmit, minek következtében minden okunk megvan rá, hogy pozitívan viszonyuljunk az új esztendőhöz. Ha biztosra akarunkmenni, fogadjukmeg Tibi atya, az internetes pap- mém tanácsát: ha reggel úgy érzed, rossz napod lesz, igyál meg egy citromos sört, annál rosszabb már úgy sem történ- hetveled.
