Új Szó, 2015. január (68. évfolyam, 1-25. szám)
2015-01-24 / 19. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2015. JANUÁR 24. www.ujszo.com Weörest visz a Puli a Holdra Budapest. Weöres Sándor Szembe-fordított tükrök című versének részlete nyerte azt a szavazást, amelynek győztese a Puli űrszondával utazhat a Holdra - közölte a szervező Kultúrpart internetes portál. Az olvasók több száz verset, versrészletet neveztek, közülük szakmai zsűri választotta ki az alkalomhoz legjobban illő tizenötöt, a végső győztest az olvasók szavazhatták meg. A részlet így hangzik: „Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.” A Puli a tervek szerint 2016 második felében érkezhet a Holdra, addig azonban számos, elsősorban anyagi nehézséget kell leküzdenie a magyar fejlesztőcsapatnak. (MTI) Szlovák film a Berlinalén Berlin. Beválogatta a 65. Berlinale versenyprogramjába Ivan Ostrochov- ský Kecske (Koza) című alkotását Dieter Kosslick fesztiváligazgató. Ostro- chovský rendezői bemutatkozását az elsőfilmesek munkáiból válogató Fórum szekcióban vetítik a február 5-én kezdődő fesztiválon. A dráma, amely egy korábbi olimpikon roma bokszoló kétségbeesett kiútkereséséről szól, az első szlovák film, amely bekerült a fiatal alkotók mozgóképeiből válogató szekció programjába, (ú) Damien Chazelle több Oscar-díjra jelölt filmje, a Whiplash egy zenetanár és tanítványa kegyetlen kapcsolatát mutatja be Vér és könny a zenei pálya rögös útján Damien Chazelle saját forgatókönyve alapján rendezte Whiplash című filmjét, amely kőkemény pszichológia dráma vér- verejtékes dobolással és lüktető dobszólókkal, éteri dzsessz-szólamokkal és hiteles színészi teljesítményekkel. A Whiplash - a zenei betétek és a kiélezett konfliktushelyzetekre építő cselekménye révén - erős, túlfűtött, szélsőséges érzelmi töltetével fogja meg és manipulálja a nézőt. Megnézése után másképp (közelebbinek) halljuk majd a dobot és a dzsesszt. TALLÓS1 BÉLA Tanár (J. K. Simmons) és tanítvány (Miles Teller) konfliktusa a dobolás tempójából fakad A Whiplash kőkemény pszichológia dráma vérverejtékes dobolással (Fotók: Itafilm) Az a dramaturgia elv, amelyet a Whiplash követ, nagyon jól megfigyelhető az olyan akció- filmekben, mint a Tom Cruise-ra építő Top Gun, ahol Cruise vadászpilótát játszik, vagy a Kevin Costner és Ashton Kutcher párharcát középpontba állító 2006-os Hullámtörők, amelyben Costner vízimentő-kiképző- tisztet, Kutcher pedig vízimen- tőtanoncot alakít. Mindkét történetben kőkemény katonai drillel töri be egy szadista hajlamoktól elvadult kiképzőparancsnok a nagyreményű újoncot, aki - minden akadályt leküzdve és páratlan megaláztatásokon túlté ve magát - hősként fejezi be az erőt próbáló kurzust. A Whiplash-ban is hasonló a kiinduló helyzet és az alapállás, csak magasabb és művészi fokon. A kiképzés pedig nem légi korridorokban vagy tengeri hullámverések között zajlik, hanem a művészet síkján, egy konzervatórium stúdiójában. A vért izzasztó kiképzés célja itt a legtökéletesebb zenei megszólalás, hogy a muzsika remekül szvingeljen, a dobos pedig dupla sebességgel tempózzon. A19 éves Andrew (Miles Teller) a legjobb dzsesszdobos FILMKOCKA Whiplash ■ Színes amerikai dráma, 107 perc, 2014 ■ Rendező: Damien Chazelle ■ Forgatókönyvíró: Damien Chazelle ■ Operatőr: Sharone Meir ■ Zene: Justin Hurwitz ■ Szereplők: Miles Teller, J.K. Simmons, Melissa Benoist, Austin Stowell, Paul Reiser A film előzetesét megnézhetik az ujszo.com-on. akar lenni. Mindent alávet ennek a célnak, élete első szerelmének is kiadja az útját, hogy energiáit a dobolásra összpontosíthassa. New York leghíresebb zeneiskolája, a Shaffer Konzervatórium diákjaként azért hajt, hogy a dzsessztan- szakon bekerüljön Terence Fletcher (J. K. Simmons) tanár „csapatába”, aki - ahogy maga mondja - New York, azaz az Egyesült Államok, vagyis a világ legjobb dzsesszzenészeit képezi. A híres-hírhedt, rettegett mentor nem válogat a módszerekben. Feszített tempóban, kegyelmet nem ismerve, vérre menő szigorral, fegyelemmel, szellemi-fizikai terrorral próbálja felszabadítani hallgatóiban a tehetséget. Andrew szenved, de pisszenés nélkül tűri a pofonokat és hogy a leikébe taposnak. A legjobb akar lenni, akit a rajongók zenészlegendaként tisztelnek. Úgy tűnik, nincs, ami letérítené a siker felé vezető rögös útról, ahol vér és könny fakad. Meglepetésektől pillanatnyi fellélegzéseken át a megrökönyödésig vezet Damien Chazelle elgondolkoztató, zord történetének íve. Némi áthallással Michael Haneke A zongoratanárnő című filmjéből, a Whiplash nézése közben is felmerül az emberben, hol van a kegyetlenségnek a határa. Az, ameddig el lehet menni, hogy a tökéletes szépség, az isteni mű, a műremek megszülessen. Megoldásként megszületik ebben a filmben is (a fentebb említett dramaturgiai elvet követve). A záró akkorddal azonban - amely Andrew és tanára zeneileg és színészileg is felemelő közös teljesítményében csúcsosodik ki - a rendező nem a hollywoodi klisét követi. Hagyja, hogy átáramoljon a nézőbe az a lényeg, amiért az egész filmje szól: a zene. A csodálatosan megszólaló. A megfoghatatlan szférákban rezonáló. Al Gore és Pharrell Williams, a hét kontinensre szóló Live Earth „arcai" kétmilliárd nézőre számítanak június 18-án Zenével a környezetvédelemért Furcsa páros: Al Gore és Pharrell Williams (Képarchívum) ÖSSZEFOGLALÓ A történelem eddigi legnagyobb zenei rendezvényének szervezői nem kisebb célt tűztek ki maguk elé, mint a világ megmentését. Egy furcsa páros, Al Gore volt amerikai alelnök és Pharrel Williams, napjaink legfelkapottabb zenei producere a davosi Világgazdasági Fórumon közösen ismertette a Live Earth projektet, amely a klíma- változásra hivatott felhívni a figyelmet a zene segítségével. Hét gigakoncertről van szó, amelyek egyazon napon, június 18-án zajlanak majd hét kontinensen (az Antarktiszon is), száznál is több nemzetközi sztárfellépővel. Konkrét nevek még nem hangzottak el - Pharrell Williams szerint azért, hogy maradjon még bejelenteni való, szerintünk inkább azért, mert még nem kötettek mindenkivel szerződést. A tévétársaságok viszont már most lecsaptak a közvetítési jogokra: 200 csatorna jelezte, hogy élőben kívánja sugározni a koncerteket. Áz időeltolódás miatt a teljes Játékidő” 24 órás is lehet, az egyes helyszíneken 4-6 órásra tervezik a koncerteket. Európában Párizsra esett a választás, a további helyszínek: New York, Rio de Janeiro, Peking, Fokváros, Sidney, valamint egy antarktiszi kutatóbázis, ahol az ott dolgozókból álló zenekar szórakoztatja a többi tudóst, valamint a fél vüágot. A Live Earth koncertsorozat célja, hogy felhívja a világ figyelmét a klímaváltozás veszélyeire és a környezettudatos gondolkodás fontosságára. Elsősorban a fogyasztói szokások megváltoztatására irányul, a nagyvállalatokat, valamint a politikai vezetőket mérhető változások elérésére igyekszik ösztönözni. A párizsi helyszín nem véletlen: a francia fővárosban rendezik az idei klímacsúcsot, amelyen várhatóan döntés születik arról, milyen eszközökkel mérsékeljék bolygónk átlag- hőmérsékletét. Ä Live Earth szervezői a csúcs résztvevőire is hatni kívánnak a koncertekkel. Al Gore szerint sürget az idő, az amerikai kormányhivatal friss tanulmánya ugyanis kimutatta, hogy 2014 volt az eddigi legmelegebb év a mérések kezdete óta. „Kulcsfontosságú, hogy a közvéleményt a változás mellé állítsuk. A cél az, hogy két milliárd hang, ugyanazt az üzenetet közvetítse: tetteket követelünk a klímaváltozás megoldására” - mondta Gore. A projekt művészi vezetője Pharrell Williams, aki Davos- ban a zene határokat nem ismerő, univerzális nyelvéről beszélt, amelyet vétek lenne nem kamatoztatni egy nemes cél érdekében. A projekt producere pedig az a Kevin Wall lesz, aki 2007-ben már szervezett egy hasonló Live Earth koncertet, szintén Gore ösztönzésére. A volt amerikai alelnök abban az évben megkapta a Nobel-béke- díjat a környezetvédelem érdekében végzett munkásságáért. Mielőtt azonban rózsaszínbe borulna az újságpapír, jegyezzük meg, hogy sem a nyolc évvel ezelőtti, sem pedig az idei kezdeményezés nem aratott osztatlan sikert a világsajtóban. A davosi ünnepélyes bejelentés után szinte azonnal elindult az ellenkampány. A bírálók többsége úgy véli, a Földnek nem egy hatalmas koncertsorozatra van szüksége, amely inkább ösztönzi, mintsem csökkenti a fogyasztást. Az előző Live Earth-koncer- teken fellépő, világsztárok sem győztek meg mindenkit arról, hogy pontosan tudják, milyen cél érdekében zenélnek éppen. Főleg á londoni helyszín kapott hideget-meleget a kritikusoktól. Sokak szerint az ott fellépők inkább egy kihagyhatatlan ön- promóciós lehetőségnek tekintették a koncertet, mintsem fontos környezetvédelmi aktivitásnak. A Guardian például ezt írta a koncert másnapján: „Voltak pillanatok, amikor totális blöffnek tűnt az egész. Hiába változtatták meg többen a dalszöveget, hogy passzoljanak az adott témához. Ahogyan például David Gray és Damien Rice előadta a Que Sera Serát, abban csak egy hatalmas adag magamutogatás volt. Hiányzott belőle az érzelmi töltet és az esemény iránti tisztelet.” (MTI, The Guardian, hvg, juk)
