Új Szó, 2015. január (68. évfolyam, 1-25. szám)

2015-01-19 / 14. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. JANUÁR 19. Kultúra 13 Tíz évvel a halála után huszonhárom fejezet Jirí Kodét, a jeles cseh színész gazdag életéből Gáláns volt és elegáns Te és én / A mérleg két serpenyőjén címmel adott ki életrajzi albu­mot férjéről, Jirí Kodet- ről, a tíz éve elhunyt je­les cseh színészről Soňa Kodetová, aki 1962-ben a szüleivel Pozsonyból költözött Prágába, és ott lett a Csehszlovák Tele­vízió grafikusa. SZABÓ G. LÁSZLÓ A huszonhárom fejezetből ál­ló könyvben megismerkedésük és házasságkötésük történetét, s az együtt töltött évek hullám­zó eseményeit meséli el a hölgy finom humorral, nem kevés iróniával, de mindenekelőtt őszintén és árnyaltan, pontos jelentést adva minden idők egyik legizgalmasabb cseh művészegyéniségének érzelmi és gondolati világáról. A véletlennek köszönhető találkozás „Huszonhárom éves voltam, amikor megismerkedtünk - em­lékezik a művész felesége. - Jir- ka nyolccal volt idősebb nálam. Egyáltalán nem tartoztam lelkes rajongói közé. Színészként ter­mészetesen nekem is tetszett, de sem többet, sem kevesebbet nem éreztem iránta. 1968-at ír­tunk, minden olyan reményte­lennek tűnt, eszembe sem jutott elcsábítani őt. Csakhogy. Egy nap a Činoherní klubban volt dolgom, és ott állt ő. Alaposan megnézett magának, majd meg­szólított: »Kisasszony, kit keres? Ne keressen senkit! Itt vagyok én!« Ez volt a megismerkedé­sünk, de amikor elmentem, még megkérdezte: »Akkor mi lesz ve­lünk?« Semmi! - feleltem, és gyorsan eltűntem. Egy hónappal később újra összehozott ben­nünket a véletlen. Együtt is men­tünk egy darabon. Elmondta, hol lakik, milyen szörnyű kö­rülmények között, és hogy nem­rég vált el. Meg is sajnáltam őt egy kicsit, ám annyira mégsem, hogy felhívjam magamhoz. Tíz nappal később megnéztem őt egy előadásban, amely után kö­zölte velem, hogy aznap vette fel a gázsiját, és meghív vacsorára. Minden pénzét elköltötte, amit kapott. Miután összeköltöz­tünk, egyetlen kívánsága volt: ne dolgozzak tovább a televízió­nak, legyek mindig vele és mellette.” Felvételi Sztálin halála után Pár fejezettel odébb már Jirí Kodét nem éppen szokványos pályakezdéséről olvashatunk. Érdekesen felépített visszate­kintés a múltba ez a könyv, összefoglalója egy fordulatok­ban színes életútnak és egy meg­lehetősen gazdag színészi pá­lyának. Előkelő származása mi­att elsőre nem is jutott be a színművészetire a már akkor is kivételes tehetségű fiatalember. Sztálin halála után vették csak fel. Évfolyamtársai között a hat­vanas évek cseh új hullámának legjelesebb rendezői voltak: Jirí Menzel, Evald Schorm, Vera Chytilová. Diplomát nem szer­zett. Orosz nyelvből nem volt meg az államvizsgája. Képtelen volt összerakni egy épkézláb mondatot. Vezető színészként a Činoherní klubban Huszonnégy éven át mégis ő volt az európai hírű Činoherní klub egyik vezető színésze. Le­gendás csapattal dolgozott. Olyan művészei voltak az akkori társulatnak, mint Petr Čepek, Josef Abrhám, Jan Káčer, Vla­dimír Pucholt, Pavel Landovský és Rudolf Hrušínský. London­ban vendégszerepeitek 1969- ben, a velencei biennalén 1970- ben, később eljutottak Fi­renzébe, Helsinkibe, Bergenbe, Párizsba, Moszkvába és Buda­pestre. Jirí Kodetet ismerte jól a magyar közönség is. És nemcsak a Činoherní klubbeli szerepei révén (Jasa volt a Cseresznyés­kertben, Hlesztakov A revizor­ban, Peachum a Koldusoperá­ban) , hanem filmekből is. ,A Činoherní klub nélkül nem lennék semmi - mondta egyik inteijújában. - Jó és rossz idők­ben egyaránt a menedékhelyem volt, a második, sőt olykor az el­ső számú otthonom. Nemcsak a pályámat, hanem a magánéle­temet is meghatározta, hiszen ott találkoztam Soňával, a má­sodik feleségemmel, aki a leg­nehezebb helyzetekben is kitar­tott mellettem.” Akkor volt a legboldogabb, azokban az évek­ben. Rendszerellenes magatar­tása miatt azonban csak a társu­lattal utazhatott külföldre. Ma­gánemberként nagyon ritkán léphette át a határt. Még rokon­látogatás címén sem engedték meg neki, hogy akár csak pár napra elhagyja az országot. Vé­leményét, politikai állásfoglalá­sát sosem rejtette véka alá. Nem érdekelte, hogy ezzel mennyit árt magának, amit gondolt, bát­ran kimondta. Gyűlölte a kom­munizmust. Nála nagyobb el­lensége nem volt a rendszernek, hiszen mindent, amit a szülei ráhagytak, az állam elkobozta tőle. Nem úgy élt, ahogy élhetett volna. A fentről rá nehezedő nyomás nagyon megkeserítette az életét. Boldogan éltette a 89-es bársonyos forradalmat, még akkor is, ha az ő életén ez már nem sokat változtatott. A Magasabb elvet és az Idegenek szállodáját már a filmmúzeumi sorozatokban vetítik. Jirí Men- zelnél a Szigorúan ellenőrzött vonatokban játszott, Juraj Herznél a Morgianában, Vera Chytilovához a Panelsztori és a Játék az almáért köti. A rend­szerváltozás utáni idők két le­gendás filmjében, a Gombkö­tőkben (rendező: Petr Zelenka) és a Kuckókban (Jan Hrebejk) olyannyira kiemelkedő alakítást nyújtott, hogy mindkettőért Cseh Oroszlán díjjal jutalmaz­ták. Utóbbiban hangzik el ko­rábban is gyakran hangoztatott kijelentése: „Világ proletárjai, nyaljátok ki egymás seggét! ” Szöveget csak a gyávák tanulnak A Činoherní klubból aztán a Nemzeti Színházba szerződött. Dolgozott ott is eleget élete vé­géig. Azokból az időkből szár­mazik egy másik aranyköpése: „Próbálni csak a tehetségtele­nek szoktak, szöveget csak a gyávák tanulnak.” Saját beval­lása szerint mindig mindent megkérdőjelezett. „Tudnia kell az embernek, hogy mi az a ma­gasság, amit még át tud ugrani - mondta. - Hogy a száz métert nem futja le öt másodperc alatt, hogy álmából felébredve nem fog tudni három világnyelvet, és hogy egyik napról a másikra nem nő ki egy új foga. Ez az én hitetlenségem - a valóság.” Pályatársak vallomásával zá­rul a könyv. Miroslav Donútil meséli el róla a rá talán legin­kább jellemző anekdotát. Lon­donban vendégszerepeit a Činoherní klub, Jirí Kodét úgy érezte, a legdrágább szálloda éttermében a helye. Ha már egyszer...! Ötvenöt font volt a zsebében, háromhavi otthoni fizetése, plusz két öltönye ára. Angolul nem beszélt, ujjal bö­kött rá az étlap legdrágább fo­gására. Amíg a pincér kihozta a rendelést, addig ő a Timest „olvasta”. Tartott mindez há­romnegyed óráig. Akkor a fel­szolgáló megjelent egy zsúrko- csival, rajta a megrendelt - eme­letes esküvői tortával. A vendé­gek tapsolva várták a meny­asszonyt. Jirí Kodét fogta a desszertvillát, levette a torta te­tején pirosló eperszemet, mél­tóságteljesen bekapta, elegán­san meghajolt, és fizetett. Öt­venegyfontot. A Monarchia illata Lehetne egy magyar fejezete is a könyvnek. Jirí Kodét élete utolsó három színpadi szerepét Eszenyi Enikőtől kapta a prágai Nemzeti Színházban. Antoniót, a messinainemest a Sokhűhó.. .- ban, Dr. Karmost a Tévedések vígjátékában és a Papot a Vízke­resztben. Mesterien megformált Antonióját a Vígszínház közön­sége is láthatta. Azon a napon délelőtt a patinás Zserbó cuk­rászdában kávézott. Azt mond­ta: „Itt még érezni a levegőben a Monarchia illatát, de azt is, hogy a rang viselkedésre kötelez.” A magyar kultúra gazdagításáért Kölcsey-emlékplakett Törőcsik Marinak MTl-HÍR Szatmárcseke. Törőcsik Mari Kossuth- és Jászai Mari­díjas színésznő kapta meg idén a Kölcsey Társaság által alapí­tott emlékplakettet. A magyar kultúra napja alkalmából ren­dezett tegnapi, szatmárcsekei ünnepségen Jánosi Zoltán, a Kölcsey Társaság elnöke lau- dációjában méltatta a betegsé­ge miatt távolmaradó színész­nőt, majd jelképesen átadta számára a Melocco Miklós szobrászművész által készített plakettet. A színművész telefo­non mondott köszönetét: fel­elevenítette a Himnuszhoz kapcsolódó gyerekkori emléke­it, majd meghatottan Pilinszky János Négysoros című versével köszönte meg az elismerést. Az 1995-ben alapított Köl- csey-emlékplakettet a magyar művésztársadalom azon képvi­selői kaphatják meg, akik életművükkel és tevékenysé­gükkel nagyban hozzájárultak a hazai és az egyetemes kultúra gazdagításához. Tavaly Vári- Fábián László József Attila-díjas "T i Törőcsik Mari betegsége miatt nem vett részt az ünnepségen, telefonon mondott köszönetét (Talabér Tamás felvétele) költő, műfordító vehette át, de a díjazottak között volt Sebestyén Márta népdalénekes, Görömbei András irodalomtörténész, Jan- kovics Marcell filmrendező, Makovecz Imre építész és Csoó- ri Sándor költő is. Pilsen - Európa idei kulturális fővárosa Színes ünnepi megnyitó KOKES JÁNOS Prága. A harangok szimfóni­ája elnevezésű, színes és izgal­mas ünnepséggel szombaton este hivatalosan is megnyitotta kapuit Pilsen, Európa idei kul­turális fővárosa. A mintegy 170 ezer lakosú Pilsenben - amely a belgiumi Mons várossal együtt az Európa kulturális fővárosa címet viseli 2015-ben - a most megnyílt programsorozat keretében több mint 600 rendezvényt taranak az évvégéig. A nyitóműsor elején a törté­nelmi főtéren találkozott az a - Pilsen különböző pontjairól in­dult négy nagy színes, allegóri- ás kocsikkal, valamint törté­nelmi kosztümökbe öltözött szereplőkkel tarkított - menet­oszlop, amely a város négy fo­lyójátjelképezte. Az ünnepség csúcspontja Da­vid Dimitri svájci kötéltáncos produkciója volt. A kötéltáncos a főtér felett mintegy 40 méter magasban kifeszített 240 méter hosszú kötélen átment a kated- rális tornyához, majd 70 év után első ízben megkondultak a to­rony harangjai. Az öt harang a második világháborúban meg­rongálódott. Felújításuk költ­ségeit gyűjtéssel és közadako­zással szedték össze. A nyitóprogram főrendezője Petr Forman, Miloš Forman Os- car-díjas filmrendező fia volt. 150 cseh és külföldi művész lé­pett fel, miközben az egész vá­rosközpontban nagyszabású fényjátékokat rendeztek. Rendőrségi becslések szerint az ünnepség eseményeit a főté­ren és környékén az esős idő el­lenére is ezrek nézték meg. Akik nem jutottak be a térre, mely­nek befogadóképessége a ren­dezők szerint 15 ezer személy, azok a város terein és parkjai­ban elhelyezett öt nagy képer­nyőn követhették a programo­kat. Az év folyamán a Plzeň 2015 elnevezésű programsoro­zatban egyebek között fellép a legendás Lynyrd Skynyrd ame­rikai rockegyüttes. Jirí Suchánek projektigazga­tó közölte, hogy a Plzeň 2015 költségvetése mintegy 430 mil­lió korona. Ehhez a város 220 millióval, a cseh kulturális tár­ca pedig -százmillióval járult hozzá, míg a régió 45 milliót adott. Emlékezés Jancsó Miklósra Budapest. Kétnapos konferenciával emlékezik Jancsó Mik­lós halálának első évfordulójára a Színház- és Filmművészeti Egyetem. Január 30-31-én neves filmesek, színházi szak­emberek, színészek emlékeznek a 2014. január 31-én el­hunyt rendezőre. A konferencia két napjának egyikét Jancsó Miklós kevésbé ismert és kutatott színházi munkásságának szentelik, a második nap délutánján pedig az ismertebb fil­mes életmű néhány újszerű és izgalmas aspektusát tárgyal­ják. A konferencia előadói között lesz Grunwalsky Ferenc, Kende János, Báron György, Stőhr Lóránt, Jákfalvi Magdol­na, Nánay István, Csuja László és Szekfü András. Mindkét nap kerekasztal-beszélgetést is tartanak. (MTI) Utolsó szerepeinek egyikében, a Jan Hfebejkkel forgatott Kuckók­ban Emília Vášáryovával (Képarchívum)

Next

/
Oldalképek
Tartalom