Új Szó, 2015. január (68. évfolyam, 1-25. szám)
2015-01-15 / 11. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. JANUÁR 15. Vélemény és háttér 7 A minisztérium igyekszik átlátható beruházásként feltüntetni az építkezést, ám sok a kérdőjel Kórház a főváros szélén Ások ígérgetés után úgy fest, mégis lesz a Fico-kor- mánynak egy nagy dobása az egészségügyben. Persze a számlát nem a mostani kabinet fogja fizetni, a következő évtizedekre terítik szét a költségeket. A varázsszó: PPP-projekt. MÓZES SZABOLCS Akár örülhetnénk is, hogy 20 év után új, komplex ellátást nyújtó kórház épül Szlovákiában. Ideje volt: a rendszerváltás után elakadtak a költséges befektetések, a négyéves ciklusok túl rövidnek bizonyultak erre, a kiadások nagynak, a politikai megtérülés aránya pedig alacsonynak. így több évtizedes épületekben születnek, gyógyulnak és haldokolnak az országpolgárai. Ezen javítana a kormány legújabb lépése, amellyel zöld utat adott a fővárosban építendő kórházra. Akár örülhetnénk is, írtuk a bevezetőben - nem véletlenül. Az építkezés és az üzemeltetés ugyanis PPP-projekt keretében valósul meg, ami az egyik legéletveszélyesebb befektetési formának bizonyult a korrupciós vidéknek számító Közép-Ke- let-Európában. Modernnek hat, de átláthatatlan és végeredményben általában nagyon költséges szokott lenni. ígyjó lesz résen lenni ezzel a projekttel is. A tervek szerint a kórház 6,3 milliárd euróba kerülne, 30 évre vetítve a költségeket - ebből maga az építés állítólag 250 millióra jön ki. Összehasonlításként: az egészségügyi tárca egész éves költségvetése szőrös- tül-bőröstül 1,3 milliárd euró. És ezzel véget is érnek az összevetési lehetőségek, mivel PPP-projekt keretében nálunk még nem épült kórház, s egy komplex intézmény 30 éves üzemeltetése akkora tételeket sejtet, amelyeket most elég nehéz pontosan mérlegelni. Ez a bűvös „PPP” előnye a politikum számára: nagyon nehezen lehet rá azt mondani, egy, két vagy három milli- árddal drágább ennél vagy annál az alternatívánál. A másik előnye pedig a hosszú táv: normál üzemmódban az építés előtt és alatt kell kifizetni a költségeket, PPP-üzemmódban utólag indul a törlesztés. Annak ellenére, hogy szakértők szerint szükség van ilyen új, komplex intézményre, ez a megabefektetés nem oldja meg teljes egészében a többi régió problémáit. Igaz, hogy nem csak a pozsonyiakat fogja szolgálni, központi kórházként a kisebb intézményekből is oda fogják szállítani a súlyos eseteket vagy speciális beavatkozást igénylő betegeket. Ugyanakkor az ország távolabbi vidékein élők azt fogják látni, okkal, hogy megint a gazdag Pozsonyban épült állami pénzből valami, míg máshol a szoci kórházak málladoznak. (És akkor még nem beszéltünk a szintén PPP-projektben épülő drága fővárosi körgyűrűről.) Robert Fico 2012-es kormányra lépésekor azt ígérte, a ciklus végén csak egy egészség- biztosító lesz. A nagy ívű tervből semmi sem maradt, az egészségügy továbbra is adóssághalmokat termel, ha pedig megkérdeznék a választópolgárokat, melyik ágazathoz kötődik a legismertebb botrány az elmúlt szűk három évből, tízből alighanem kilencen a CT -botrányt említenék. Ficónak így legalább a választási kampányban lehet egy dobása: megkopogtathatja a végül ki tudja mennyibe kerülő új nagykórház alapkövét. Persze, az ellenzék állapotát nézve, az átadást is jó eséllyel ő végezheti el, két-három évvel később. Dzsihádista szólásmondás (Cartoonizer) A legnagyobb kockázat, hogy nemcsak bűnözők kommunikációját rögzítik, hanem mindenkiét Mit hoz a titkosszolgálati sebességváltás? FELEDY BOTON D A vad sajtószabadság-vitába forduló karikatúrakérdésben és a bevándorlók helyzetének felülvizsgálatában nem fognak a kommentátorok egyetérteni. Abban viszont nagyjából mindenki egyetért a Charlie Hebdo és a kóser élelmiszerbolt ellen elkövetett terrorista támadás után, hogy az európai államok biztonsági apparátusai nagyobb sebességre kapcsolnak. A magyar miniszterelnök nemrég azzal keltett feltűnést, hogy kijelentette, a kelet-európai államok képezik a CIA új bevetési területét, hogy ezekben az országokban Washington befolyást szerezzen. Alighanem igaz lehet, hogy az amerikai szolgálatok az orosz aktivitással szemben felsorakoztak a régióban, különösen az ukrán konfliktus kitörése óta. Mondhatnánk úgy is, hogy a NATO katonai szövetség tagjai nemcsak fegyverekkel, hanem információkkal is segítik egymást. Azt is tudjuk, hogy az oroszok a Varsói Szerződés egykori tagállamaiban hihetetlenül aktívak, bár kémsztorik elsősorban Csehországból és Lengyelországból származnak, hogy, hogy nem, a Moszkvával közelebbi viszonyt ápoló Szlovákia és Magyarország nem sok leleplezést mutatott fel az elmúlt időben, hiába NATO-tagok. Csak emlékeztetőül azt is említsük meg, hogy Németországban egy olyan orosz házaspár bukott le kémkedés miatt 2011-ben, akik még a nyolcvanas években a KGB kötelékében kerültek a Német Szövetségi Köztársaságba. Az ő tartótisztjük ráadásul egy holland külügyi tisztviselő volt, akit távol- keíeti állomáshelyén szervezett be a hírszerzésért felelős orosz szolgálat, bőven 2000 után. A házaspárt elítélték, a félmillió eurós pénzbüntetést Oroszország kifizette. A férfi még börtönbüntetését tölti. A kiújult hidegháborús hangulat mellé csatlakozik a fun- damentalista-iszlamista csoportok által keltett védelmi reflex. A nyugati hírszerzés eszköztárában nagy hangsúlyt kap a tömeges adatgyűjtés. Ez azt jelenti, hogy adott időszakban minden forgalmat informatikai eszközökön fizikailag rögzítenek, az adatbázist később, a székben hátradőlve átnézhetik, így még a tű is kiszúrható a szénakazalban, ha van elég idő, fordító és elemző a szolgálatnál. Ennek a módszernek a legnagyobb kockázata, hogy nemcsak bűnözők, a bíróság által lehallgatásra engedélyezett célszemélyek kommunikációját rögzíti, hanem mindenkiét. A politikának valamivel közvetlenebbül alárendelt szolgálat esetén pedig olyan kereséseket is átfuttathatnak ezeken az adatbázisokon, amelyek hazai politikai célokat szolgálnak, nem pedig bűnmegelőzést. A Charlie Hebdo után jó lenne valahogy elkerülni, hogy a „gyengébb” politikai vezetők ne csá- buljanak el egytől egyig ettől a lehetőségtől. KOMMENTÁR Áldiplomások kíméljenek! KOCUR LÁSZLÓ Egy január 8-án feladott, nem különösebben érdekes álláshirdetés szakította szét a szlovák webet. Pedig nem gondnokot kerestek egy csendes-óceáni szigetre, ami minden évben tömegeket vonz, hanem logisztikus-közgazdászt egy nem belvárosi, de még mindig elég jó címen székelő vállalathoz. Öt napig élte békésen az ország legnagyobb álláskereső portáljára feladott álláshirdetések unalmas életét, mígnem egy újságíró megtalálta, és észrevette: a hirdető kiköti, mely felsőoktatási intézmények hallgatóit nem szeretné látni a háza táján. A hirdető jelzi, hogy a munkakör nem alkalmas kommunikáció, szociális munkás, valamint környezetvédelmi menedzser szakon végzetteknek, amit nem is értünk, hisz egy szállítmányozási pozícióra miért jelentkeznének agysebészek, űrhajósok, katonák, vadakat terelő juhászok vagy szociális munkások? Emellett megnevez négy felsőoktatási intézményt is, amelynek a hallgatóit nem várja. A fórumozók egy része a hirdetésben diszkriminációt lát. Tagadhatatlanul van ilyen vetülete is a hirdetésnek, mert az adott állás betölthetőségét adott végzettséghez köti, majd kijelenti, hogy akik a munkahely betöltéséhez szükséges végzettséget itt és itt szerezték, azok mégsem alkalmasak. És ez alól az sem menti fel őket, hogy egy magáncégről van szó. Akik ezzel érvelnek, vajon azt is helyeselnék-e, ha egy magáncég azt írná egy álláshirdetésbe: logisztikust keresünk, de ne legyen magyar? Ezt a vitát azonban inkább meghagynám azoknak a trollok- nak, akik különböző fórumokon hajlamosak ebbe az irányba terelni a beszélgetéseket, azzal, hogy e sorok írója a hirdető szűkkeblű általánosítását legalább ekkora, ha nem nagyobb (mentális) problémának látja. Azonban a fenti aggályainkat fenntartva is érezzük, hogy az ominózus kitétel nem teljesen alaptalan. Felsőoktatási intézmény és felsőoktatási intézmény között nagy különbségek lehetnek. Sőt, még egyazon intézmény egyes karai, tanszékei, de még a képzési formák között is. A veréb és a csalogány között az a különbség, hogy a veréb levelezőn végezte a Zeneakadémiát - mondogatta előszeretettel egy tanárom az egyetemen. Bár csak ezzel az egy álláshirdetéssel lenne probléma..., azonban a gond, amely ezt az elkeseredett kimenetet szülte, rendszerszintű. Az 5,39 milliós Szlovákiában megközelítőleg 190 ezren tanulnak főiskolákon, egyetemeken, ez durván a lakosság 3,5 százaléka. 2013-ban 65 779-en szereztek diplomát. Már az is kétséges, van-e egyáltalán ennyi diplomás munkahely éves szinten az országban? (Nincs.) A demográfiai mutatók ismertek, az elkövetkező években az oktatási tárca prognózisa is csökkenő diáklétszámmal számol. így az országban működő 41 felsőoktatási intézménynek egyre nagyobb gond lesz feltölteni a keretlétszámokat. Ez pedig fej- pénzalapú világunkban leépítésekkel, intézménybezárásokkal fog járni. Hogy ezt elkerüljék, minőségi engedményeket tesznek. Az egyetemeken okos emberek ülnek, ezzel valószínűleg ők is tisztában vannak. Ám saját munkahelyüket és intézményi pozíciókat védendő, ők is érdekeltek ennek a rendszernek a fenntartásában, ha nem akarnak diákjaikkal együtt sorakozni a munkahivatalban. Főiskolát, egyetemet bezárni, leépíteni, összevonni nem népszerű intézkedés, a kormányzat pedig nem is törekszik létszámkorlátozásra, sőt, nemrég adott engedélyt egy újabb magánfőiskola létrehozására. Azt pedig hiába is várnánk, hogy önszabályozó módon történjen valami, az egyetemek foggal-körömmel ragaszkodnak a meglevő oktatói és diáklétszámhoz. Mivel a potenciális főiskoláskorúak korosztálya még egy ideig demográfiai lejtőn lesz, a helyzet egyre romlik majd. S ezzel párhuzamosan lesznek A-, B- és ZS-kategóriás felsőoktatási intézmények is. Ezért tartom rendkívül álságosnak az egyébként konyhabútorok gyártásával foglalkozó cég álláshirdetése körül kirobbant, élénk és indulatos vitát. A témáról szóló alapcikket csak az eredeti helyen 170 ezren olvasták e cikk leadásakor, nem számítva a sok átvételt és a közösségi médiát. Valószínűleg számtalan hazai, kisebb-na- gyobb cég HR-osztályán kategorizálják a jelentkezők életrajzát iskola szerint, és a „nem jó” főiskolákról érkezők oívasatlanul mennek az iratmegsemmisítőbe. E mostani „botrányt” kirobbantó cég csak legitimált egy létező gyakorlatot. Mondhatni: túl őszinte volt. Lehet húzni a szánkat miatta, de amíg az alapprobléma nem oldódik meg, a tünet is megmarad.
