Új Szó, 2015. január (68. évfolyam, 1-25. szám)
2015-01-13 / 9. szám, kedd
www.ujszo.com FOCITIPP ■ 2015. JANUAR 13. FUTBALLSTATISZTIKA 11 ◄ Ha egyszer Cristiano Ronaldo lendületbe jön, nagyon nehéz szabályosan megállítani: meccsenként átlagosan 2,6 sikeres cselt mutat be ▼ Fekvő ember sosem gyors: Lionel Messivel szemben mérkőzésenként átlagosan 3,4-szer szabálytalankodnak az ellenfelek (Fotók: TASR/AP) Meddig nőhet a futball sebességkultusza?-ÄST A É vtizedek óta elcsépelt közhely, mennyire felgyorsult a világ napjainkban. Réges- régen az emberek gyalog közlekedtek; az első jelentős változást a lovaglás hozta el történelmünk során. Később motorizá- lódtunk, végül az információs forradalomnak köszönhetően ma már másodpercek alatt elérhetővé válik bárki számunkra, akár a világ túlsó felén is. Felgyorsultunk mindany- nyian, miért történne ez másként a futball világában? Egy nem is olyan régi FIFA-tanul-' mány szerint a sportolók fizikai mutatói olyan mértékben fejlődnek, hogy hamarosan szükségessé válik a futballpályák méretének növelése. Az, ami kényelmesen megfelelt száz évvel ezelőtt huszonkét játékos számára, ma már olyan szűkös, hogy nem ritkán élvezheteden- né teszi a futballt a néző számára. A futballtörténelemből tudhatjuk, hogy az FC Barcelona jelenlegi játékstílusa a hetvenes évek hollandjaitól ered. Ebből az is sejthető, hogy a csapat játékának - s egyben mindenkori sikerességének - alapja a sebesség, pontosabban a labdajáratás sebessége. Korunk labdarúgása Messi és Cristiano Ronaldo rivalizálására fókuszál, köszönhetően elsősorban a mögéjük és köréjük épített médiagépezetnek, valamint annak, hogy sokkal könnyebb egyetlen emberre, illetve két játékos párharcára lefordítani egy olyan összetett sportot, mint a futball. Ugyanakkor bár e két sportoló nagyon különböző alapokkal indult, és önmagát tökéletesen más módon építette fel, mindkettőjüket ugyanaz az alapvető faktor határozza meg: a sebesség. A portugál bevallottan egy fizikálisán tökéletesen és célzottan felépített fiitballtest. Gyakran még rajongói is céltudatos és kíméleden robotként emlegetik. Bár Messi kapcsán a fizikai szempontok ritkábban hangzanak el, nem tekinthetünk el attól, hogy neki másként kellett az alapanyagból csodafegyvert kovácsolnia. Alacsony lévén a mélyen fekvő súlypontjára, a fordulékonyságára épített és arra, ami az elsődleges fegyvere: a robbanékonyságra. Ronaldo egyik legerősebb ütőkártyája a labdával való elképesztő futósebessége, Messinek azonban meg kell tudnia verni bárkit már az első méteren, különben hamar bajba kerülhet. Mindezek ugyanakkor magukban hordoznak két hasonlóságot is kettőjük között. Az első, hogy mindketten tökélyre fejlesztenék a labdakontrollt. Ronaldónál ez elsősorban abban mutatkozik meg, hogy gyors futás közben is képes a másodperc törtrésze alatt a labdával együtt irányt váltani; Messi viszont a legapróbb területen is szinte bármit meg tud tenni a labdával. A második hasonlóság ebből következik: mindketten iszonyatosan gyorsan gondolkodnak. Sebességüknek köszönhetően nincs más választásuk, mint a másodperc törtrésze alatt dönteni. Ráadásul mindezt akár úgy, hogy néhány szekundum alatt többször is mérlegeljék a szituációt, majd cselekedjenek. A kulcsszó tehát e téren is a sebesség - amely talán leginkább hiányzik a nemzetközi élvonaltól lecsúszóban levő országok labdarúgóinál. Egy élvonalbeli meccset alsóbb osztályú összecsapásokhoz hasonlítva gyakran úgy érezzük, mintha az utóbbiak esetében lassított felvételeket néznénk. Akik ma lecsúsznak, bágyadtan labdázgatnak, körülményesek, tanácstalanok: lassúak mind testben, mind fejben. Sem arra nem képesek, hogy gyors és helyes döntéseket hozzanak, sem arra, hogy azokat gyorsan és pontosan végrehajtsák. A VILÁG LEGGYORSABB JÁTÉKOSAI A FIFA ADATAI ALAPJÁN 2. GARETH BALE 34.7 KM/H 33.8 KM/H 33.6 KM/H 6. LIONEL MESSI 31.2 KM/H 30.7 KM/H 30.4 km/h 10. ALEX SANCHEZ Wpt I j Szakértők számtalanszor leírták, hogy a hetvenes évek holland futballja azért áldozott le, mert a csapat elérte önmaga korlátáit azzal, hogy képtelen volt tovább gyorsítani a játékot. Persze a vüág futballja is változott, de a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején ennek ellenére újkori virágzását láthattuk a „sebesség megszállottjainak”. Gondoljunk csak az akkori holland válogatottra vagy Cruyff Barcelonájára. Aztán amikor azt hihettük, nincs tovább, megérkezett Guardiola, aki bebizonyította: a sebesség még tovább fokozható, ráadásul olyan szinten, hogy azzal egyeduralomra is törhet valaki. Miközben Guardiola éveken keresztül edzői pályafutására készült, a kutatásai központjában a terület fogalma állt. Már-már megszállottan kereste a területnyitási elméletek között azokat lehetőségeket, amelyek segítségével játékosait tökéletesen időzítve bejuttathatja bárhova a mára kétségtelenül kicsinek bizonyuló futballpályán. Márpedig ehhez egyetlen út adódott számára: oly mértékben fel kellett gyorsítania a csapatát, hogy az ellenfelek - legyen a pálya bármilyen kicsi, illetve szűkítsék a területeket bármilyen apróra is a mai elméletek alapján - képtelenek legyenek érdemben reagálni azok megmozdulásaira. Fizikálisán és mentálisan egyaránt gyors játékosokra kellett támaszkodnia: a pálya területei bármelyik kvalitásuk hiányában lezártak maradtak volna. Ffova vezet mindez? Jó kérdés. De nem volna meglepő, ha valaki - akár már a közeli jövőben - ismét a futball gyorsításában keresné és találná meg a siker kulcsát. Barkóczi László
