Új Szó, 2015. január (68. évfolyam, 1-25. szám)
2015-01-12 / 8. szám, hétfő
4 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2015. JANUÁR 12. www.ujszo.com KOMMENTAR Független parlament? KOCUR LÁSZLÓ Az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek párt megközelítőleg hetente áll elő egy- egy általában könnyen értelmezhető törvény- javaslattal. Ezek túlnyomó többsége tán’ nem is érdemel különösebb figyelmet, akadnak köztük azonban megfontolásra érdemesek is. Ilyen például a legutóbbi, amellyel a választási rendszert módosítanák. Azt előre szögezzük le, egy évvel a parlamenti választások előtt kizárt, hogy bármelyik párt belemenne a választási rendszer módosításába, illetve hogy a Smer ellenzéki javaslatra változtatná meg. A javaslat tehát az elvérző javaslatok sorát fogja gyarapítani. Ezzel együtt is érdemes átgondolnunk azonban, mivel járna a jelenlegi, arányos képviseleti rendszer „egyszerű” átalakítása. Igor Matovié pártja azt szeretné lehetővé tenni, hogy független képviselők is bejuthassanak a parlamentbe. Ők már jelenleg is ezt a gyakorlatot folytatják, olyan antipártként határozva meg magukat, amely a pártlétre csak szükséges rosszként tekint, és nem is mutatja annak tipikus jegyeit, csak a törvény által előírt minimumot. Elképzelésük tovább liberalizálná a náluk már most létező képviselő-állítási gyakorlatot. Azaz, ha elfogadnák a javaslatukat, a függetleneknek formálisan sem kellene egy párthoz csatlakozniuk. A pártlisták mellett lenne egy függetleneket tömörítő lista is, az kerülhetne rá, aki legalább 10 000 támogató aláírást szerez. A technikai megvalósítás részleteiben most ne vesszünk el, koncentráljunk csupán magára az elvre. A jelenlegi, pártellenes hangulatban még lehet, hogy jól is muzsikálna egy üyen lista. Am ami működött az önkormányzati választásokon, az korántsem biztos, hogy az országos politikában is működne. Az egyik kérdés az, mi lenne a választások után. Hogyan állna fel a kormány? Mi történne, ha - elméletileg - a független lista több szavazatot kapna, mint a legerősebb párt? Kit bízna megaz államfő kormány- alakítással? Egy üyen helyzetben az sem lenne mellékes, hogyan működne a parlament. Hiszen 76 ember konszenzusát sokkal nehezebb megteremteni, mint 76 párttag képviselőét. Sarkítva: egy ilyen matoviči „néptanács” akár az állam működését is veszélyeztethetné. Régebben az emberek azért alapítottak pártot valamilyen ideológia jegyében, hogy általa részesülhessenek a politikai hatalomból. Azt, hogy ez ma is így van - remélem -, már csak a legnaivabbak gondolják. Azt, hogy melyik párt mögött ki áll, ma sem tudjuk mindegyikről teljes bizonyossággal. Magánszemélyeknél ennek kiszűrése is sokkal nehezebb lenne, megkönnyítve a szervezett bűnözői csoportok vagy idegen titkosszolgálatok dolgát. Parlamenti képviselőként részt venni az ország sorsának alakításában sokak számára vonzó alternatíva lehet. Érthető, hogy sokan azért állnak el ettől, mert nem akarnak évekig fingszagú párt-alapszervezeti helyiségekben kepeszteni, provinciális problémákról tanácskozva, míg „listázhatóvá” válnak pártjuk számára. A rossz hír viszont az, hogy minden kedves, naiv, anarchista törekvés ellenére egyelőre jobbat nem tudunk. Igen, ott van Matovié modellje. Legitim törekvés, ám helyességéről egyelőre csak a választók 8,55 százalékát sikerült meggyőzni, a parlamentben pedig megfigyelhetjük a rendszer gyakorlati működését is. Ezek után valószínűtlen, hogy tömegek követelnék a bevezetését. A muszlimok többsége pont olyan békés, mint a keresztények vagy az ateisták többsége Zsákutcák A borzasztó franciaországi vérengzés újabb alkalmat adott a megszokott játékosoknak az európai és a hazai sajtóban, hogy folytassák megszokott játékaikat. RAVASZ ÁBEL Olyan erejű és súlyú eseményről van szó, hogy puszta említésével egy pülanat alatt morális alapot lehet teremteni a legkülönbözőbb felhívásokra. Hogy müyenek legyünk ezek után mindannyian. Szerintem ezeket egytől egyig el kell utasítani. Elutasítani, hogy a véres eseményekre önkorlátozással, öncenzúrával válaszoljunk. Bár nem lepett meg, de rosszulesik, ahogy az európai keresztény (és kisebb részben zsidó) elitek saját vallásuk társadalmi pozíciójának megerősítésére próbálják felhasználni a történteket. Mert nemcsak az van, hogy Moham- medet nem kellett volna lerajzolni, de pápát, papot, pópát, rabbit se kellene kritizálni, szalonképtelen helyzetben megjeleníteni. Mert minek provokálni. Pedig sokkal erősebb az az érv, hogy az elhallgatás, a tabuk ki- beszéletlen konfliktusokat szülnek. Fontos, hogy a privilegizált csoportokat érhesse provokatív kritika, hiszen az erő pozíciójában az irritáció a minimum, amit el kell tudniuk viselni. Azt is el kell utasítani, hogy a muszlimokat kollektíván elítéljük a történtekért. Egyáltalán nem irreleváns véletlen, hogy az átkozott merénylők egyik áldozata egy muszlim vallású rendőr volt. Ez is arra bíztathat mindenkit, hogy próbálja meg a történteket nem egy vallásháború (nem létező) prizmáján keresztül szemlélni. Ha van ma vallás- háború, az a muszlim vallásúak között dúl: nagyságrendekkel több ember hal meg és válik nyomorulttá a fundamentalizmus miatt a muszlim országok-1 ban, mint külföldön. Persze ettől a párizsi merényletet még nem könnyebb feldolgozni vagy megbocsátani. De a muszlimok többsége pont olyan békés, mint a keresztények vagy az ateisták többsége, és nem tehet a történtekről. Bombát dobni ezért a ke- babosra a tehetetlenség mérgező megnyüvánulása. Nem utolsósorban vissza kell utasítani, hogy a történteket újra Európa multietnikus jövőjének megkérdőjelezésére használjuk. Megint szól a kórus: a multikulturalizmus kudarca. Meg hogy már Merkel és Cameron is kimondta. Csakhogy nem azt mondták, hogy akkor innentől nincs együttélés, hanem hogy jobb stratégiákra van szükség. Nem több bezárkózásra, épp kevesebbre. Hatékonyabb migrációs politikára, de nem a határok bezárására. Ez persze hosszabb beszélgetés témája, de első körben az is elég, ha három őrült végső soron öngyilkos mészárlása után ilyen globális következte téseket vonjunk le. A jelenkori terrorizmus lényege, hogy nyugatias társadalmaink olyannyira elszoktak az erőszakos halál lehetőségének tényétől, hogy kis akciókkal is hatalmas pszichológiai hatás érhető el. Sőt, „nagy válaszokat” is ki lehet kényszeríteni az érintettközösségektől. Márpedig ezt nem szabad hagyni. A fenti zsákutcák helyett szerintem csak egyet lehet tenni: élni tovább, ahogy eddig. Feje tetejére állt világ. A Charlie Hebdóval szolidarizáló utcai mutatványos New Yorkban. (TASR/ AP-felvétel) Az európai polgárokat „muzulmán banditák" tartják rettegésben; Párizsban „a béke vallása megmutatta igazi arcát", Mohamed, a Korán a felbujtó A szélsőjobboldal Európa-szerte igazolva látja saját magát MTl-HÁTTÉR A párizsi terrortámadás óta a szélsőjobboldali pártok azt hirdetik, hogy a történtek az ő iszlám- és bevándorlásellenes nézeteiket igazolják. Németországban a legnagyobb parlamenten kívüli párt, az euro- szkeptikus Alternatíva Németországnak (AfD) azt hangoztatja, korlátozni kell a bevándorlást. Apártelnökhelyettes, Hans- Olaf Henkel azt mondta, „az iszlám elburjánzásáról való őszinte párbeszéd csak Németországban tabu. Az AfD szerint a történtek a múlt hétfőn Drezdában 18 ezer embert utcára vivő Európai Hazafiak a Nyugat Iszla- mizálódása Ellen (Pegida) mozgalmat igazolja. Emberséggel válaszolni öngyilkosság Hollandiában az iszlámellenes és euroszkeptikus nézeteiről ismert Geert Wilders - aki a Koránt nevezte a 2001. szeptember 11-i terrortámadások ideológiai alapjának - magát a muzulmán vallást tette felelőssé a párizsi terrorcselekményért. „Az iszlám az, amely ismét gyilkosságra buzdított. Mohamed, a Korán a felbujtó, ez a probléma” - írta internetes üzenetében. A muszlim országokból való bevándorlásnak véget kell vetni, az országot „deiszalmizálni kell”, az utcák, bevásárlóközpontok és állomások védelmére pedig a hadsereget kell kivezényelni - folytatta Wilders, aki az ország égjük legnépszerűbb politikusa, és támogatottsága megugrott a szerdai párizsi merénylet óta. Olaszországban az Északi Liga a pápát támadta a merénylet kapcsán, nagy felháborodást keltve. A párt szerint Ferenc pápa rosszul jár el, amikor a keresztény és az iszlám vallás közti párbeszéd fontosságát hangsúlyozza. „Ez valódi háború, toleranciával és emberséggel válaszolni öngyilkosság” - mondta Matteo Salvini pártelnök. Szocialista szoknyavadász és muszlim banditák Görögországban a neonáci Arany Hajnal Francois Hollandé francia elnök és más európai vezetők ellen kelt ki. Azt írta, „a szocialista szoknyavadász Hollandé saját Közel-Kelet-politiká- ja levét issza”. Az európai polgárokat „muzulmán banditák” tartják rettegésben, akiket saját kormányuk hozott létre közel- keleti beavatkozásaikkal. Az isz- lamista terrorért Franciaország, Németország és Nagy-Britannia felelős a párt szerint. Nagy-Britanniában a tavaszi EP-választások győztesének, az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártjának (UKIP) elnöke, Nigel Faragé azt mondta, a terror- cselekmény „a mi útlevelünket birtokló, de minket utáló” emberek alkotta „ötödik hadoszlop” műve volt. Faragé szerint mindezért a nyugat-európai multi- kulturalizmust kell okolni, amely nem segítette elő a muszlimok integrációját. Svédországban a szélsőjobboldali Svéd Demokraták párt parlamenti képviselője, Björn Söder egy nagy visszhangot keltett Face- book-posztjában azt írta, hogy Párizsban „a béke vallása megmutatta igazi arcát”. Kebab, burka és disznósétáltatás Csehországban az idegenellenes Úsvit mozgalom vezetője, Tomio Okamura japán származású vállalkozó a kebabárusok bojkottjára szólított fel, mert „minden eladott kebab egy lépés a burka felé”. Hozzászólásában azt javasolta a cseheknek, sétáltassanak disznókat a kebabárusok bódéinál. Ausztriában az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) vezetője, Heinz-Christian Stra- che közölte, „végleg véget kell vetni annak, hogy a homokba dugjuk a fejünket a radikális iszlámmal kapcsolatban”. Néhány napja még a véleményszabadság elleni támadásnak nevezte a történteket. Svájcban a jobboldali Svájci Néppárt (SVP) parlamenti képviselője azt javasolta, hogy az ország többet ne fogadjon be egyetlen iraki és szíriai menedékkérőt se, mivel nemcsak a terroristák elől menekülő földönfutók, hanem a terroristák is bejuthatnak az országba. Walter Wobmann azt mondta, elég más valláshoz tartozó üldözött van a világon, akiknek Svájc védelmet nyújthat.
