Új Szó, 2014. december (67. évfolyam, 275-298. szám)

2014-12-06 / 280. szám, szombat

PRESSZÓ ■ 2014. DECEMBER 6. www.ujszo.com INTERJÚ gazi iparbáró kocsik szerkesztésével foglalko­zott. Majd nyakába vette a világot, hogy tapasztalatokat gyűjtsön. A véletlen folytán augsburgi ismerő­se, Eichleiter Antal ekkor a budai Ganz és társa gyárában dolgozott. Hirtelen elhatározással bemutatta a cégtulajdonosnak a nála tartózkodó barátját. Amikor Ganz Ábrahám megtudta, hogy a fiatalember épp olyan berendezésekkel foglalkozott eddig, ami az ő gyárának a fő ter­méke, habozás nélkül állást ajánlott neki. Huszonötödik születésnapján, 1859. december 6-án belépett a budai gyár kötelékébe. Ekkor még aligha sejthette, hogy napra pon­tosan 40 évig lesz a vállalat szolgá­latában. Ehhez persze hozzájárult Eichleiter Antal másik „ismertetési akciója” is: saját húgának is bemu­tatta a fiatal mérnököt. A közöttük fellobbanó szerelemből házasság lett, ami végleg a magyar városhoz kötötte Mechwartot. Ganz Abra­hám 1867. december 15-i váradan halála után az örökösök Mech­wartot és Eichleitert kérték fel a vezetésre. Mechwart első javaslata az volt, hogy a családi vállalkozást részvénytársasággá kell alakítani, ez megnyitja a befektetők előtt az utat. Hogy mennyire igaza volt, arra a legjobb példa, hogy 1874-ben, ve­zérigazgatói kinevezésekor a Ganz gyárnak 500 alkalmazottja volt, 25 év múltán, nyugdíjba vonulásakor - hat európai országban - már hat­ezer, majd hamarosan tizenkétezer. Akárcsak elődje, ő is a maga erejére támaszkodott: főként saját szaba­dalmait gyártották. Ebben az idő­ben a vasúti eszközök mellett már mezőgazdasági gépeket is előállítot­tak. Rendkívül nagy ödet volt a ré­széről Wegmann Friedrich henger­szék szabadalmának a megvásárlása. A Wegmann-malom porcelánhen­gerekkel dolgozott. Csakhogy e kemény anyag egyben rideg is, ami gyakori törésekhez vezetett. Mech­wart ödete volt, hogy a Ganz-féle kéregöntéssel készítsék a hengerszé­ket. Bevezette a hengerek ferde irá­nyú rovátkolását, rugós szerkezetet készített a hengernyomás szabályo­zására. Szabadalma annyira bevált, hogy negyedszázad alatt 30 ezer darabot adtak el belőle. 1878-ban megalapította a Ganz- gyár villamossági osztályát. Hogy milyen merész volt ez a terv, arra a legjobb példa, hogy egy év múl­tán, 1879-ben mutatta be Werner Siemens a berlini ipari kiállításon a villamost, ugyanezen év karácso­nyán Edison a villanyégőt. Monda­ni sem kell, hogy nagyon rögös útra lépett: a cég éveken át veszteséges volt, Mechwarton kívül talán senki sem bízott a sikerben. Csakhogy ő páradan érzékkel kiválasztott magá­nak három fiatalt: Bláthy Ottó Ti­tuszt, Déri Miksát és Zipernovsky Károlyt. Közülük a legidősebbet, a 25 éves Zipernovskyt bízta meg az osztály vezetésével. Az alkotóhár­mas néhány év múltán, 1884-ben elkészítette a villamos áram szál­lításának legfontosabb eszközét, a transzformátort. A Ganz-gyár szinte napok alatt az érdeklődés középpontjába került. A villamos- sági üzem a kor leggyorsabban fej­lődő vállalatává vált. Ehhez persze hozzájárult a nagy hármas egy sor további szabadalma is: dinamókat, alternátorokat, többféle villamos motort kezdtek gyártani. lyamán megalkotta a fázisváltós vil­lanymozdonyt, amely a kor egyik szenzációjának számított. Bánki Donát műegyetemi tanár tevé­kenysége sem kerülte el a figyelmét. Vele terveztette meg a lokomobilos forgóekét, amely gőzeke néven még a magyar szólásmondások közé is bekerült (összetéveszti Gizikét a gőzekével). Az ausztriai, loebersdorfi gépgyár Nemcsak kiváló mérnök, feltaláló, nagyszerű w vezető, hanem szociálisan érzékeny gyáros is volt. Következő „nagy fogása” Kandó Kálmán megszerzése volt. O készí­tette el Magyarország első villamos vasútját, amely az Újpest-Buda- pest-Rákospalota vonalon műkö­dött. Zipernovskyt 1895-ben ki­nevezték a műegyetem tanárának Mechwart ezúttal is hű maradt önmagához: a nagy gyárrá duzzadt villamossági osztály élére a 26 éves Kandót állította. Aki a későbiek fo­megvételekor egy sor legyártott, de működésképtelen petróleummo­torhoz jutott. Azonnal kapcsolatba lépett Bánki Donáttal és a Buda­pesti Műegyetem Tanműhelyének vezetőjével, Csonka Jánossal, segít­ségüket kérve. A nagyszerű tanár és az aranykezű mester nemcsak fel­tárta a gépek hibáit, de Mechwart unszolására gáz- és petróleummo­torokat kezdtek tervezni, amelyek hamarosan a gyár legújabb termé­keivé váltak. Ennek az együttmű­ködésnek az egyik fontos állomása volt a karburátor, vagyis a porlasztó feltalálása. Mechwart András nemcsak kiváló mérnök, feltaláló, nagyszerű ve­zető, hanem szociálisan érzékeny gyáros is volt. Alkalmazottait olyan juttatásokban részesítette, amelyek csak évtizedek múltán terjedtek el, némelyiket még napjainkban is megirigyelhetjük: gyári nyugdíj- és segélyalapot hozott létre, üzemi konyhát tanott fenn, gyárainak sa­ját munkásotthona, fürdői, orvosi rendelője volt, a szakmai utánpót­lást szakiskolájában biztosította. Munkába lépésének 40. évfordu­lóján, 65. születésnapján, 1899. december 6-án vonult nyugdíj­ba. Ami annyit jelentett, hogy lemondott vezérigazgatói tisztéről. Ebből az alkalomból a király neme­si rangra emelte. Az immár nemes berecskai Mechwart András a gyár­ba ezt követően is naponta bejárt, szakértőként dolgozott egészen 1907. június 14-én bekövetkezett haláláig. Ozogány Ernő IV. Béla csatája Ottokár királlyal irán jyjele fr színész v.(Jean, +1976) kiötöl szarv vége! T“ Te Newton üdvözlő­lap és vásár is van ilyen G atin vözlet széf Baldwin * színész emelet, r. slágerszer- zó(Rezső) görbe kard rám,101 ► emelni kezd! brazil szövet­ségi állam cseh tőit. festő v. kiejt betű HoSi. — szaporán lépked Rexelsö gazdája ipari növ. —▼— indonéz sziget minden! —*— •gólant, ipiesen zéró T--­S zegedi szobra Nincs megnyugtatóbb az emberi hangnál Szvorák Katalin Kossuth-díjas előadóművésszel prágai vendég- szereplése alkalmából beszélgettünk az énekről, a zenéről, a csa­ládról, a gyerekekről és a karácsony előtti advent ünnepéről. A honlapodon és ri­portokban is olvas­tam, hogy renge­teget utazol. Hány országban jártál már? Már egy jó ideje nem számolom, de több mint harminc országban jártam. Imádok utazni, idegen, messzi tájakat bejárni, emberekkel találkozni. Az énekesi pálya ked­vez ennek a hóbortnak. Ha külföldön koncertezel, mi­lyen nyelven énekelsz? Természetesen magyarul éneke­lek, de előfordul, hogy a Kárpát­medence közös dalaiból is ösz- szeállítok dalcsokrokat. Ilyenkor szlovákul, horvátul, szerbül, oly­kor lengyelül, románul és csehül is dalolok. Olyan is előfordult már, hogy finnül, spanyolul, oxitánul vagy norvégul konferáltam. Több gyereklemezed van, melyik a kedvenced? Hú, nincs olyan, hogy kedvenc, mert mind az enyém, ez olyan, mintha a gyerekeim között kellene rangsorolni. Ezért nehéz a választás. Talán mindig a legfrissebb a legked­vesebb. Az első talán azért, mert az az első, az Iglice szívem Ádám fiam születéséhez köthető, és mindaz az öröm, boldogság, amit a jötte je­lentett számomra, a lemezen is hall­ható. Az Ispiláng (Ich spiel ein...) meg azért áll közel a szívemhez, mert ott a Kárpát-medence közös gyerekdalai szerepelnek. Két gyermeked van. Biztosan sokat énekeltél nekik. Mikor kell, mikor jó elkezdeni a zenei nevelést? Hát, tudod, mit mondott Kodály! Hogy a születés előtt kilenc hónap­pal. Pici korban sokkal spontánab­bá megy minden, még nincsenek manipulálva a gyerekek, sokkal ösz­tönösebben érzik a zenét. A mon- dókák is azért fontosak, mert abban is van egy zeneiség. Hallom, nagymama leszel. Igen! Ez lesz a legszebb karácsonyi ajándék. Milyen nagymama szeretnél lenni? Egy nagyon-nagyon szerető nagy­77 Adventkor a gyermeki énemet varázsolom elő... mama. A Nagymama dalai című albumot szeretném januárban elkészíteni. Ezen a lemezen kis, egyszerű dalokat szeremék meg­szólaltatni hangszer nélkül, mert az emberi hangnál nincs meg­nyugtatóbb. Két emberi hang szó­lal meg a Kudlik Júliával közös le­mezünkön is, a Szeretettel címűn, amelynek hihetetlen sikere van. Mindenfelé meghívnak vele, most megyünk majd a Délvidékre, de már jártunk a Partiumban, a Felvi­déken több helyen és Kárpátalján is. Az emberek nagyon ki vannak éhezve az emberi szóra, az őszinte gondolatokra. Hogyan tudod összeegyeztetni a családot és a rengeteg munkát, koncertet, utazást? Most már sokkal egyszerűbb, mert felnőttek a gyerekeim. Ko­rán önállók lettek. Boldog em­bernek érzem magam: beosztom az időmet, hetente két napot tanítok, a többi napokon vagy koncertezés, vagy lemezre, inter­júra készülés, mindig van valami. Sokszor a férjemnek, Tamásnak is besegítek. Ő eredetileg régész, de egyebek mellett családfakutatá­sokkal és grafológiatörténettel is foglalkozik. Advent van. Hogyan éled meg a karácsony közeledtét? Adventkor, karácsonykor a gyer­meki énemet szoktam elővará­zsolni, erősíteni annak lelki tisz­taságával, hitével együtt, hogy újra megélhessem a csodát, ami karácsonykor a születés misztéri­umában teljesedik ki, a gyermek születésével. Az ünnepeket még­sem tudjuk úgy megélni, ahogy eleink. Ahhoz lassítani kellene, tudatosabban kellene élnünk, az értékekre jobban figyelnünk. A lelkünket kell felemelnünk, hogy észrevehessük saját környezetünk­ben is a mindennapi kis csodákat, a segítő kezeket, a figyelő tekinte­tet. Mindenki vágyik a szeretette, a megértésre. Minden emberben elsősorban csak a jót kellene ész­lelnünk, és ehhez kell a feltétel nélküli szeretet gyakorlása. Egy felvidéki énekkel kívánok minden szépet és jót a kedves olvasóknak: „Karácsony estéjén szépen vigad­janak,/ Első órájában békével jus­sanak./ Valahány e háznak lakosai vannak,/ Az Isten áldása térüljön magukra!” Csorna Borbála

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom