Új Szó, 2014. december (67. évfolyam, 275-298. szám)

2014-12-12 / 285. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. DECEMBER 12. Vélemény És háttér 7 A kisebbségi kérdés nagyon is emberjogi kérdés, az Európai Unió pedig érdek- és értékszövetség Uniós kisebbségi politika A címre nézve bármely olvasó nyugodtan ki­mondhatja: ilyen nincs. Valóban nincs. Vannak ugyan a tagságnak poli­tikai kritériumai, de azok eléggé általánosak. Ki­sebbségpolitika mint olyan egyelőre nincs. LOVÁSZ ATTILA Ha megnézzük, hogy a leg­erősebb uniós államok hogyan is állnak a kisebbségekkel, ak­kor az egy Németországon kí­vül inkább az ellenérdekeltség tapasztalható. A németek pe­dig az elmúlt néhány évtized­ben diplomáciai eszközökkel és a német kisebbségek aránylag hatékonynak mondható ér­dekképviseletével sok mindent elértek - lásd a sokat emlege­tett dániai németeket, vagy ép­pen Südtirol tartományt a ma­ga autonómiájával. A spanyo­loknak komoly gondjaik van­nak a katalánokkal, még na­gyobbak a baszkokkal, az angol-ír évtizedes konfliktus mellett azért valóban csak pa­raszthajszálnyira nem lett önál­ló Skócia, a franciák kisebbsé­geiről pedig alig tudunk vala­mit, nem véletlenül. így hát érthető, hogy az eddigi kísérle­tek arra, hogy az Európai Unió vegye föl agendájában a ki­sebbségi ügyeket, nem sok si­kerrel jártak. Azzal viszont igenis szembe­sülnie kell az uniós akár bizott­sági, akár parlamenti politiká­nak, hogy a gazdaságilag és po­litikailag integrálódó konti­nens lakosságának majdnem az ötödé kisebbségben él. Van úgy, hogy jól. S van úgy, hogy jól is meg nem is - hát ez az a pont, ahol a kommentátor ha­zabeszél. Meg aztán, az elmúlt évtizedben olyan országok is az EU tagjai lettek, amelyek szá­mottevő nemzeti kisebbséggel rendelkeznek, jobbára Európa keleti felében. S köztük a balti országok is, amelyek a szó leg­szorosabb értelmében komoly biztonsági kockázatként tekin­tenek az ottmaradt oroszokra - Ukrajnára nézve nem is nagyon csodálkozunk ezen. Az Európai Uniónak igenis fel kell vennie agendájába a ki­sebbségpolitikát. Irányelv, kö­zös uniós szabályozás rövid időn belül nem várható, túl ké­nyes még a téma, de itt az ideje belefogni. Merthogy az unió a béke megőrzése céljából ala­kult azzal a pontosan megfo­galmazott igénnyel, hogy Eu­rópában ne csak háború, nélkü­lözés se legyen. A célkitűzés nagyjából teljesítve, s a konti­nensnek új paradigmákra len­ne szüksége. A kisebbségi kér­dés nagyon is emberjogi kér­dés, az unió pedig nem a ban­kok, gyárak és turisták szövet­sége, hanem érdek- és érték­szövetség. Az értékeit veszé­lyezteti a nyílt vagy burkolt asszimiláció, az elégedetlen ki­sebbségek pedig a biztonságot is. Európa új kihívásainak meg­fogalmazása és az új kihívások helyes megválaszolása nélkül 70 millió polgárának egyik, ha nem a legfontosabb identitá­sát, annak megtartását helyez­né partvonalon kívülre. Az első pici lépés az Európa Tanács Kalmár-jelentése volt az autochtón kisebbségek jog­állásának minimumáról. De így még nem vált volna európai agendává. Az Európai Néppárt frakciója viszont két napja el­fogadta Nagy József képviselő javaslatát, és a Kalmár-jelen­tést a meghallgatások napi­rendjére tűzte. Még egyszer: ebből még ajánlás vagy irányelv nem lesz. De az integráció folyamatának elején is olyan célokról beszél­tek az alapítók, amelyeket job­bára senki nem akart elhinni. A kisebbségi agenda európai ügy - ideje, hogy hivatalból is azzá avanzsáljon. Az EPP-frakció- ban ezt magyar javaslatra ér­tették meg, és jót léptek. A férjem megbolondult. Karácsonyra új pártot kért. (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Nem zörög a haraszt? LAMPL ZSUZSANNA ET * J ház és a-fodrász. Most a fodrász­ról lesz szó, akinél vásárra visszük a (fej)bőrünket, s közben ki tudja miért, ellen­állhatatlan késztetést érzünk, hogy elkotyogjunk olyan dol­gokat, amelyeket egyébként nem szoktunk idegeneknek elmesélni. Ülök a székben, fodrásznőm vörös hajfestékkel ecsetel, s egyszer csak megüti a fülemet a következő mondat: „és a maga főnöke volt a bokorban”. Ezt a másik fod­rásznő mondja a saját kun­csaftjának, miközben sárga festékkel ecseteli a fejét. Este sétálni volt a kutyával, az eb kicsit előrefutott, aztán meg­állt egy bokornál. A bokor mozgott, pedig nem volt szél, a kutya figyelt, aztán ugatni kezdett. A fodrásznő meg­ijedt, hátha valami veszélyes állat van a bokorban, el akarta rángatni a kutyáját, s akkor meglátta, hogy a kuncsaft fő­nöke van ott egy nővel. Jól gondolta, az tényleg egy ál­lat, mondja a kuncsaft. Még jó, hogy nem veszélyes, mondja az én fodrásznőm. Azt maga csak hiszi, szól a sárga hajú, sokatmondó pillantását elka­pom a tükörben. Kis ideig csönd van, az a robbanás előt­ti, oldalunkat majd kifúrja a kíváncsiság, de ilyenkor csak várni kell türelemmel... Meg­szólal a sárga hajú nő. Van két szolgálati autónk. Az egyiket a főnököm használja, a másikat a szeretője, pedig ő nem ná­lunk dolgozik. Utasított, hogy ha valaki szolgálati útra megy, és kell neki az autó, mondjam azt, hogy a szerelőnél van. Múltkor az egyik kolléga fel­dühödött, hogy lehet, hogy folyton szervizelik az autót, majd ő utánanéz, de aztán a főnök behivatta, és azóta igen csöndben van. Atükörben egymásra pillantunk a fod­rásznőmmel, no, ennél valami sokkal nagyobb disznóságot vártunk. A nő, mintha érezné, folytatja. Ha tudnák, mennyi pénzt vág zsebre! Itt voltak a telekügyek. Sokan jöttek, a fő­nök mindegyiknek megígérte, hogy megteszi, amit lehet, de ígérni semmit nem ígérhet, mert más érdeklődők is van­nak. Ezt a saját fülemmel hal­lottam, mert bent voltam a tárgyalásokon. De amikor újra jöttek, akkor már utasított, hogy nem szükséges bent len­nem. Akkor adták neki a pénzt. Ki ez a főnök, súgom a fod­rásznőnek. Valamelyik minisz­tériumban dolgozik, súgja. És kié lett a telek, kérdezi a másik fodrásznő. Egyelőre senkié, mert a főnök szerint nem felel­nek meg a rendeletnek. És ezt előtte nem tudták? Nem, mert ezt a rendeletet utólag hozták, és a főnök húzta az időt, mert tudta, hogy lesz ilyen rendelet. Most már vannak újabb érdek­lődők. De a telek úgyis a főnö­ké lesz, én tudom. Hümmögünk. Nem mindent értek. Legfőképp, hogy miért kellett a főnöknek a bokorba menni. De akárcsak a mesék­ben, az életben is lehetnek el­varratlan szálak. KOMMENTÁR Kisebbségi osztogatás MÓZES SZABOLCS Ismét kevesebb jut a magyar kultúra pályázati támogatására Szlovákiában. Kicsi a keret­összeg is, a magyaroknak szánt summa pedig tovább zsugorodott. Pedig eddig sem volt rózsás a helyzet. Az eb­ből a szempontból utolsó „boldog békeidőbelinek” nevezhető esztendőben, 2012- ben még 4,5 millió eurós keret állt a kisebbségi pályá­zók rendelkezésére (mert azt még a Híd által is alkotott Radičová-kormány dolgozta ki egy évvel korábban), ez 2013- ban (Ficóék alatt) már csökkent 250 ezer euróval, hogy aztán az idei évi költségvetésben ezen az egyébként is nevetségesen alacsony tételen spóroljanak. 370 ezer eurót. Ez a keretösszeg, amelyet a tucatnyi kisebbség meríthet. A magyarok pedig - annak ellenére, hogy a kisebbségeken be­lül több mint kétharmados többséggel bírnak - csak a keret alig több mint felére számíthattak. 2015-re hiába nő a pá­lyázható összeg 50 ezer euróval, mivel a magyaroknak szánt keret 27 ezerrel zsugorodik, az arány is tovább csökken. Ez az eset is mutatja, hogy rendszerszintű megoldásra van szükség, ugyanis a kormányzat kénye-kedve szerint változ­tathatja a végösszeget és a kisebbségek közötti elosztást is. Utóbbi nem mellékesen tökéletes eszköz a kisebbségi közös­ségek egymásra uszításának. így a folyamat az elejétől kezdve problematikus. A kor­mányhivatal annyit különít el a kisebbségi kultúrákra, amennyit jónak lát. A hivatal az egyes kisebbségek közötti elosztási arányt is úgy változtatja meg, ahogyan akarja. Emellett pedig abba is jelentékeny beleszólása van, hogy me­lyik pályázó mennyit kapjon. A megoldás nem egy magyar párt kormánytagsága, hanem a törvényi változtatás. Jogszabálynak kell garantálnia a pá­lyázható keretösszegeket (pl. a nemzeti össztermék vagy a költségvetés százalékában), a döntési mechanizmusokat pedig az érintetteknek kell adni - hogy ne lehessen a kor­mányzatjátékszere. Amíg a jelenlegi rezsimet nem váltja fel egy törvényi garanciákkal bíró, önkormányzati modell alap­ján működő rendszer, sok jóra nem számíthatunk: minden évben folyhat a szkanderezés és a panaszkodás. Kissé érthe­tetlen, hogy az összesen tízévnyi magyar kormánytagság alatt miért nem sikerült ebben a kérdésben megnyugtató megoldást találni. Merthogy az állami költségvetés egészét tekintve bagatell összegekről beszélünk csupán... FIGYELŐ Orosz katonai erődemonstráció A kalinyingrádi Balti flotta és az orosz légierő előzmény nélküli aktivitása észlelhető az utóbbi napokban a Balti­tenger térségében, a nyugta­lanító jelenséggel kapcsolat­ban a NATO „valamiféle reagálást” fontolgat - nyilat­kozta tegnap Tornász Sie- moniak lengyel védelmi mi­niszter a TVN24 hírtelevízi­óban. Siemoniak - aki a fo­kozott orosz katonai aktivi­tás miatt Lettországban a balti országok védelmi mi­nisztereivel találkozik - hangsúlyozta, hogy Len­gyelországot jelenleg nem fenyegeti Oroszország tá­madása. A miniszter szerint a Balti-tenger - főleg nem­zetközi - vizeinek térségé­ben folyamatosan történnek incidensek. Ilyen volt példá­ul két hétfői eset, amikor az észak-lengyelországi Mal- borkban a Baltic Air Force program keretében állomá­sozó két holland gép két orosz Szu-34-es vadászgé­pet tartóztatott fel. „Ez egy folytonos orosz tesztelés, de helyt tudunk állni” - fejtette ki Siemoniak, hozzátéve, hogy az incidensek „nem se­gítik elő a jó kapcsolatokat és a kölcsönös bizalmat”. Sie­moniak aláhúzta: nincs szükség arra, hogy a legma­gasabb készültségi állapotot hirdessék meg a lengyel had­seregben. „Az egész felderítő rendszert mozgósítottuk, ré­sze vagyunk a NATO reagá­lási rendszerének. Nincs szükség a készültségi állapot fokozására, bár a helyzet va­lóban nyugtalanító” - tette hozzá. Lengyel sajtóértesü­lések szerint a Lengyelország északi határánál fekvő Kali­nyingrádi területen összpon­tosított orosz hadierő múlt hét vége óta mutat fokozott aktivitást, a Balti-tenger tér­ségében többek között 22 orosz hadihajót és több va­dászgépet észleltek. Lengyel sajtójelentések szerint Litvá­nia emiatt már kedden ma­gasabb fokú készültségbe he­lyezte hadseregét. Vasárnap összesen 13 orosz harci repülőgépet ész­leltek a Balti-tenger fölött a nemzetközi légtérben, az atlanti szövetség határai közelében. Kanadai és por­tugál vadászgépek eredtek a nyomukba. Ezek a balti köztársaságban állomásoz­nak, és NATO-feladatot tel­jesítve légi járőrözést foly­tatnak. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom