Új Szó, 2014. december (67. évfolyam, 275-298. szám)
2014-12-08 / 281. szám, hétfő
4 Vélemény És háttér ÚJ SZÓ 2014. DECEMBER 8. www.ujszo.com KOMMENTAR Vitaalap az asztalon MOLNÁR NORBERT a Ambiciózus autonómiakoncepciót tett le a múlt héten az asztalra az MKP. Annak rendje és módja szerint elöntötte a netet a hozzászólások tömege, hirtelen mindenkinek lett véleménye az autonómiáról, még annak is, akinek nincs. Talán éppen amiatt lett a koncepciónak ekkora visszhangja, mert a párt már évek óta az autonómiával biztat és riogat, noha soha senki nem látta, nem olvasta. A párt koncepciója végül is nem az autonómiára épít, hanem az önkormányzatiság különböző fajtáira és módjaira, s bár lehet csűrni- csavarni, mégiscsak autonómiáról van szó, még ha a csomagolás és a választott fogalmak ezt kikerülik is. Igazándiból egyetlen új momentumot hozott ez a koncepció, mégpedig a területi önkormányzatiságot. A többit már valamilyen formájában olvashattuk vagy a Híd, vagy a Kerekasztal különféle dokumentumaiban. A kulturális, oktatási autonómia kiépítése reális felvetés, megoldható és fontos. A mediális autonómiát nem tudom értelmezni. Nem tudni, mit értenek a szerzők ezen. Ha jobban belegondolunk, a létező önkormányzati formák közül tudomásom szerint csak a Vajdaságban és a gyakorlatilag kiveszőiéiben levő kisebbségeknél létezik hasonló. A szlovákiai magyarok szerencsére messze vannak még a kihalástól, a vajdasági modell pedig elég kártékony, hiszen gyakorlatilag a magyar pártok által kialakított nemzeti tanács finanszírozza, felügyeli, fenyí- ti, magyarul cenzúrázza és fosztja meg a sajtót a függetlenségétől. Márpedig erre szerintem senkinek sincs szüksége, még a sajtótermékeket birtokolni akaró politikusoknak sem, ha jobban belegondolnak. Kicsit sántít az államilag fenntartott elektronikus média finanszírozásának kiemelése a rendszerből. Ha pedig az autonómia szervei akarnak létrehozni valamiféle sajtót, az közlöny, nem pedig igazi média. A területi autonómia a legromantikusabb része tervezetnek. Valami olyasmi, mint amikor középiskolában térképeket rajzoltunk át, mert okosabbak és tehetségesebbek voltunk a történelemnél, a politikusoknál és a sorsnál. Ha másra nem, hát arra biztosan jó ez a rész, hogy megmutassa, területi autonómia itt a következő pár évtizedben biztosan nem lesz. Túl idealisztikus az elképzelés, túlontúl a magyar kisebbségre összpontosít a tervezet, márpedig akár tetszik, akár nem, ezt önerőből nem lehet összehozni. Emellett félő, hogy nem is lenne életképes. Ahol ugyanis működik, ott komoly hagyományai vannak az ön- kormányzásnak, erős a gazdasági háttér, területileg kompakt a kisebbség, és nem utolsósorban rábólintott a többség, leginkább a többség kisebbségben élő része, vagy a továbbra is többséget alkotó nemzet a kisebbségi autonómiatérben. Mert számukra is valami pozitívumot hozhatott egy gazdasági-kulturális, jól körülhatárolható tér. Azon túl, hogy a szlovákiai magyarok képtelenek megegyezni szinte bármiben, nem látni azt a gazdasági erőt, azt a képzett hivatalnokréteget, amely a gyakorlatban tudna működtetni egy ilyen különálló egységet. Emellett, amíg a szlovákok és más kisebbségek nem támogatják a különleges státusú terület vagy területek kialakítását,' minden csak vágyálom. És mindannyian tudjuk, hogy nem fogják. Tehát minden, ami a koncepcióba le van írva a területi autonómiáról, nagyon aranyos, csak éppen megint ködöt fogunk köpülni, amíg körbekörbejárjuk. Úgyhogy beszéljünk inkább a realitásokról, és vitatkozzunk az MKP koncepciójának többi részéről és a már meglevő dokumentumokról. Mert a szájtépés sok időt és energiát visz el. Beszélni pedig van miről, hiszen végre koncepciók születnek. A 2004-es népszavazás nem erősítette fel a határon túli magyarok asszimilálódását Nem kell még egy gyásznap Látszólag nincs elég traumája a magyarságnak, nem volt elég Mohács, Világos és Trianon, gyártunk magunknak egy újabbat. LOVÁSZ ATTILA Tizedik évfordulóra emlékeznek egyesek, a nagy árulás, a nagy cserbenhagyás évfordulójára, a hírhedt december 5-ei, érvénytelen, mert közönybe fulladt népszavazásra. Aki e napot eddig sem érezte traumának, nyugodtan „ugor- gyon” egyéb írásokra. Aki viszont úgy érzi, nagyon, de nagyon megalázták, maradjon. Mert az a népszavazás nem a megalázásról, de nem is a nemzeti összetartozásról szólt. Két marginális és a magyarságért való áldozatos és hatékony munkássággal korántsem jellemezhető szervezet indítványozta, és az akkor még a 2002-es választási kudarcának sebeit nyalogató Fidesz felkarolta. Még mielőtt valaki elkezdene mocskoslib- sizni és kriptokommunistázni, megjegyezném, hogy a kormányon levő szocik reakciója gyalázatos volt. Analógiaként talán ahhoz hasonlítanám, amikor valaki a fiatalembert a házasságról akarja lebeszélni imigyen: ugyan már, ha elveszed a csajt, majd a haverokkal való sörözés helyett mehetsz vele bevásárolni, a borospincére szánt pénzedet ráköltheted, a nyaralásod helyett meg rohangálhatsz pelenkát venni, és még a szerdai focit is a szemedre hányja egy hétig. Ugye, mondanom sem kell, sértő az efféle nyilatkozat, a fiatalember viszont mit sem törődik vele, szereti a kislányt, fittyet hány az érvekre, és elveszi feleségül. Nos, 2004-ben nem vettek minket feleségül. Mert nem szerettek minket annyira, hogy megtegyék. S mivel érvénytelen volt a népszavazás, még azt sem tudjuk, vajon az ellenkampányt hitték-e el a választók vagy egyszerűen nem érdekelte őket a téma (személy szerint a másodikra tippelek, mert a Fidesz a 2010-es választást nem a kettős állampolgárság agendájával nyerte meg, és újabb népszavazás nem volt). Az unióba frissen, 2004 májusában belépett Magyarország polgárai a határon túliak állam- polgárságában nem láttak semmijelentős gesztust. Akkor még uniós tapasztalatok nélkül, mégis inkább abban reménykedtek, hogy ez az egész állampolgársági hajcihő az unióban nem érdekes, jelentőségét veszíti, hiszen nincsenek határok. Tíz évvel később látjuk, hogy ez nem így van, hogy az unió még mindig nemzetállamok közössége, hogy Pozsony gond nélkül csicskáztatja a második állampolgárságot felvevő polgárait, de ott és akkor ezt nem látta a szavazó. Az a népszavazás egyszerűen rosszkor zajlott, rossz szervezéssel és egy még rosszabb ellenkampánnyal. Az a népszavazás nem volt olyan jelentőségű, ami miatt ma, tíz évvel később bárkinek is traumaként kellene visszaemlékeznie rá, a magyar nemzeti traumák sorát mítoszként építenie, hogy legyen még egy nap, amikor jogos felháborodással köphetünk egyet. A kettős állampolgárság intézménye itt van. Ez az a helyzet, amin lehet morfondírozni: jó-e vagy sem, akarom-e vagy sem, az érzelmi gesztuson túl van-e jelentősége vagy nincs. Magyar- ország nem követte a német példát, nem integrálta a határon tú- liakat az anyaországba, ahol pl. a demográfiai mutatókat javítanák az imigráció átkai nélkül. Vállalta az összezörrenést Szlovákiával, ahol egy csúf ellentörvény született. Másrészt a törvény némileg megváltoztatta az erőviszonyokat a választáson, amit a magyar adófizetők még nem sérelmeznek, de eljöhet az idő, amikor számon kérik (nem azért, mert árulók, hanem mert ők állják a cechet). A szlovákiai magyarnak, aki úgy érzi, neki a magyar állampolgárság fontos, nincs oka december 5-ei gyásznapért kiáltani, mert elég elmennie a konzulátusra, és állampolgárrá válhat. Arról valóban nem a Fidesz tehet, hogy az itteni törvény olyan, amilyen. Mohács után jött a török, Világos után meg Haynau és hóhérai, Trianon a 20. század legrosz- szabb és legigazságtalanabb nagyhatalmi döntése volt, közvetlen áldozatokkal és közvetett következményképpen a 2. világháborúval és az azt követő rendezéssel. December 5-e után viszont csak annyi határon túli magyar asszimilálódott, ameny- nyi a népszavazás nélkül vagy annak sikeres végeredményével is asszimilálódott volna. Gyásznapból van a naptárban éppen elég. Jól van, öreg, még egyszer. A menekültügyi eljárás illetékes hatóságnál benyújtott elismerés iránti kérelemre indulásához az idegenrendészeti szerv munkatársánál kell jeleznie előterjesztési szándéka hatályának fennforgásá^^^k Megcsömörlött Mikulás (Ľubomír Kotrha karikatúrája) „Talán bevezetjük a konyhák kamerás megfigyelését?" - a német konzervatívok javaslatát sokan bírálják és egyúttal megvalósíthatatlannak tartják A bevándorló beszéljen németül - nyilvános helyen és otthon is! MTl-HÁTTÉR A bajor konzervatív CSU szerint tenni kell azért, hogy a bevándorlók családi körben is németül beszéljenek. A nyilvánosságra került javaslatot a német politika számos szereplője bírálta, köztük a testvérpárt, a CDU főtitkára. A CSU e heti kongresszusára készített javaslatban ismertette a felvetést, amely szerűit a Németországban tartósan letelepedni kívánó bevándorlókat „rá kell bírni arra, hogy németül beszéljenek nyilvános helyen és családi körben”. Peter Tauber, az Angela Merkel vezette CDU főtitkára a felvetésre reagálva megjegyezte: a politikának semmi köze ahhoz, hogy latinul, a klingonok nyelvén vagy hesseni tájszólásban beszélek-e otthon. A CDU/CSU pártszövetséggel közösen kormányzó szociáldemokrata párt (SPD) főtitkára, Yasmin Fahimi szerint a felvetés vicces lenne, ha nem volna nagyon veszélyes. Viszont a CSU a bírálatok ellenére nem tervezi, hogy törli a bevándorlók nyelv- használatára vonatkozó részt. Ugyanakkor a országos köz- szolgálati rádió szerint a párton belül sincs egyetértés a felvetésről. A CSU-s bajor tartományi kormány társadalmi integrációért felelős megbízottja, Martin Neumeyer szerint az a kérdés, hogy miként lehet ezt megvalósítani. „Talán bevezetjük a konyhák kamerás megfigyelését?” -tette fel a kérdést. A CSU korábban is tett vitát gerjesztő javaslatokat a bevándorlásról. Az év elején a román és bolgár állampolgárok munkavállalási korlátozásainak megszűnése révén a szociális turizmusnak is nevezett szegénységi bevándorlásról indult diskurzusban szigorú fellépést sürgetett a szociális juttatásokkal visszaélő bevándorlók ellen. „Aki csal, az repül” - hangoztatták a CSU részéről. A Die Welt a határozati javaslat további elemeit ismertetve kiemelte, hogy a feltételezett szociális turizmus elleni küzdelem továbbra is fontos a CSU számára. „Aki csak azért költözik Németországba, hogy kényelembe helyezze magát a szociális függőágyon, attól megtagadjuk a szociális juttatásokat“ - idézte a kongresszusra készült dokumentumot a Die Welt online kiadása. Az OECD friss adatai szerint tavaly tovább emelkedett a bevándorlási hullám, 465 ezer ember telepedett le tartósan Németországban, ami a kétszerese a gazdasági válság előtti utolsó évben, 2007-ben regisztrált szintnek. A bevándorlók háromnegyede valamely európai országból érkezett. Már nagyjából minden ötödik ember bevándorló hátterű a 80,5 milliós országban.
