Új Szó, 2014. november (67. évfolyam, 252-274. szám)

2014-11-19 / 265. szám, szerda

6 Kultúra UJSZO 2014. NOVEMBER 19. www.ujszo.com RÖVIDEN Elhunyt Csepregi Gyula Budapest. Súlyos betegség után hétfőn este elhunyt Csep­regi Gyula, akit Magyarország egyik legjobb szaxofonosának tartottak. Együtt zenélt Presser Gáborral, a Bikini zenekar­ral, Szűcs Judithtal, Komár Lászlóval, fellépett Cserháti Zsu­zsával, Hobóval, Tátrai Tiborral, Demjén Ferenccel és még számos ismert előadóval. Több mint ötszáz könnyűzenei ki­advány elkészítésében működött közre, és játszott a Buda­pest Symphonie Banddel is. 1982 és 1984 között tagja volt Pege Aladár együttesének, amellyel bejárta szinte egész Eu­rópát. A nyolcvanas évek végétől lett tagja a Magyar Rádió volt tánczenekarának, a Stúdió 11-nek. Pályafutása alatt az élvonalbeli dzsesszmuzsikusok szinte mindegyikével kon­certezett, köztük Kovács Gyulával, Kőszegi Imrével és Babos Gyulával. Tanított a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, húszéves tanári munkája során a fiatalabb szaxofonos nem­zedék számos jeles képviselőjét indította el a pályán. (MTI) Ismét Könyvkuckó Rozsnyó. A ma esti Könyvkuckó vendége Horváth Péter József Attila-díjas író, rendező, forgatókönyvíró, aki idén megjelent, Kedves Isten című regényéről beszélget Ambrus Ferenccel. A történet 1960-ban játszódik Magyarországon. Egy tízéves fiú váratlanul intézetbe kerül. Apja a forrada­lomban való részvétele miatt börtönben ül, anyja elvesztette az állását. A fiú egyeden barátra lel, aki a maga kezdetleges, gyermeki módján istenhitre tanítja. Hősünk ettől kezdve rendszeresen leveleket ír Istennek. A regény másik szála a forradalom szegedi eseményeinek peranyagokból összeállí­tott történet, amelynek egyik meghatározó szereplője az in­tézetbe került fiú édesapja. A beszélgetés helyszíne a 100P kávézó, a kezdés időpontja 16.30. (juk) A hatalom mechanizmusai Pozsony. Különleges lapszámbemutatóra készül az Iro­dalmi Szemle ma este 18.30-kor a Pozsonyi Magyar Intézet­ben. A bársonyos forradalom 25. évfordulójának apropóján a novemberi lapszám a hatalom és irodalom, diktatúra és művészet kapcsolatával foglalkozik, és ezúttal nem egy szer­zőt, hanem egy színjátszó csoportot látnak vendégül. Az An- dersen-mese nyomán, a komáromi Marianum Egyházi Gim­názium MEG+Ruházunk! színjátszó csapatának műhelyé­ben született A császár új ruhája című dráma, amely a hata­lom működési mechanizmusait elemzi. A Tóth Gábor ren­dezte darabban a mesék, az akciófilmek elemei körmönfont módon mutatnak rá a téma örök aktualitására. Az előadás előtt Csanda Gábor, a Madách Egyesület elnöke beszámol az egyesület legújabb kiadványairól, az előadás után pedig be­szélgetés lesz az alkotókkal, (juk) Könyv a Jókai Napokról Dunaszerdahely. Ma 18.30-kor Kiss Péntek József A Jókai Napok története című könyvét mutatja be az érdeklődőknek a Lüium Aurum Könyvkiadó és a Vámbéry Polgári Társulás. Az est helyszíne az Arthe Café, a kiadványt Bodnár Gyula méltatja, közreműködnek a Komáromi Ipari Szakközépisko­la Viszta diákszínjátszó körének tagjai, (k) A Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivál díjazottjai Francia filmé a nagydíj ÚJ SZÓ-HÍR Pozsony. A Party Girl című francia alkotásnak ítélte a 16. Pozsonyi Nemzetközi Füm- fesztivál nemzetközi szakmai zsűrije az első és másodfilmek versenyében a legjobb filmnek járó Nagydíjat. A bírálók az in­doklásban kiemelték, hogy a francia alkotás metszőén rea­lisztikus módon ábrázolja egy idősödő asszony küzdelmét a korával. A legjobb rendező Nguyen Hoang Diep lett. A rendezőnő vietnami, francia, norvég és német koprodukcióban készült alkotása nagyon érzékeny mó­don és hitelesen ábrázolja egy fiatal, megesett lány becsüle­téért vívott küzdelmét, szexuá­lis kiszolgáltatottságát egy fér­fiak által uralt társadalomban, elszegényedett környezetben. A legjobb színésznő díját a Par­ty Girl főhősét (egy hatvanéves kora ellenére testének áruba bocsátásából élő hölgyet) ala­kító Angélique Litzenburger kapta. Fabrício Boliveira ér­demelte ki a legjobb színész dí­ját a Brazil western című brazil dráma főszerepéért. A FIPRESCI-díjat a norvég Iram Haq Tiéd vagyok című al­kotása nyerte el. A film egy fia­tal anyukáról szól, aki egyedül neveli hétéves kisfiát. A lány egy meghallgatáson beleszeret a rendezőbe, s az ő közelében keresi a szerelmet, ám rá kell jönnie, hogy mennyire hamis a filmes közeg. A diákzsűri díját ugyancsak a Party Girl szerezte meg. A pozsonyi filmfesztivál díját a világ filmművészetét gazda­gító kivételes művészi munkás­ságáért Theodor Pišték cseh festőművész és kosztümterve­ző vehette át. (tébé) Reisz Gábor rendező arról beszél, milyen érzés ma fiatalnak lenni Magyarországon Semmit otthon is lehet csinálni Húszezer nézőnél jár a magyarországi mozik­ban Reisz Gábor első rendezése, a VAN valami furcsa és megmagyaráz­hatatlan. Rég volt már, hogy egy új magyar film ennyi ember tudott megmozgatni. A VAN ki­emelkedik az utóbbi évek filmterméséből: őszintén és közvetlenül beszél a közönségéhez. BARTAl DÓRA A főszereplővel, a szakítása miatt vergődő és haszontalan bölcsészdiplomájával állást ke­reső Áronnal nagyon nehéz lenne nem azonosulnia bárme­lyik húszon- és harmincévesnek a mai Magyarországon. A cse­lekvésképtelen fiú a leghétköz­napibb dolgokat sem tudja el­végezni, mint a fürdés vagy a bevásárlás, életrajzát pedig végképp nem képes megírni. De mitől lesz valaki felelősségteljes felnőtt? Attól, hogy ingben fe­lesleges irodai munkát végez, céges buliról panaszkodik vagy hitelt vesz fel? A felnövést elke­rülni vágyó Áron ebbe a világba semmilyen módon nem képes beilleszkedni. Nem igazán tart sehova, de így is minden lépését megakadályozza valamilyen szerencsétlenség. Az ún. így jöttem filmeknek hagyománya van a magyar filmtörténetben. A 60-as évek­től arra biztatják a filmművé­szetit elvégző rendezőket, hogy személyes történeteken keresz­tül szólítsák meg a nézőket, ar­ról beszéljenek, milyen érzés ma fiatalnak lenni. Míg Szabó István az Álmodozások korában aktív, cselekvő hősöket helye­zett középpontban, akik keres­ték a helyüket a társadalomban, a 70-es évektől kezdve az új ge­nerációk már a kívülállást fo­galmazták meg. Inkább létálla­Áron álmodozik pótokat fejeztek ki az értelmes jövőkép nélkül élő, a városban kószáló figurák. A 2000-es évek elején Török Ferenc a Moszkva térben a rendszerváltás nemze­dékéről is ilyen képet fest: nem folyik bele a közügyekbe, hi­szen úgyis hiábavaló, csak úgy éli az életét. Reisz ugyan belehelyezi a fő­szereplőjét korunk társadal­mába, a család és a baráti kör egyfajta tablót alkot, de a fiú nem vesz részt az átpolitizált közbeszédben, jórészt magán­életi szenvedésével van elfog­lalva. Ezt az oda nem tartozást remekül bemutatja Áron álmo­dozása - miközben ismerősei a külföldre költözésről puffog- tatnak közhelyeket -, valamint egy zseniális epizód, amelyben Áron az anyukáját hívva végig­vonul az elmúlt évek jellemző tömegrendezvényein. Az útke­reső, helyüket nem találó (anti)hősök eddig is központi szerepet kaptak Reisz Gábor kisfilmjeiben, most viszont ez az alak a különcségeivel együtt nagyon nevetséges, és nagyon szerethető lesz. A karakterrel FILMKOCKA VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan ■ Színes, magyar vígjáték, 90 perc, 2014 ■ Rendező: Reisz Gábor ■ Forgatókönyvíró: Reisz Gábor ■ Operatőr: Reisz Gábor ■ Szereplők: Ferenczik Áron, Kovács Zsolt, Horváth Miklós, Győriványi Bálint, Owczarek Tomi, Lukács Roland, Jakab Juli r A film előzetesét megnézhetik az ujszo.com-on. azonosulva pedig a mindenna­pi városi bosszúságokon, tipi­kusan magyar élethelyzeteken is mosolyogni lehet. Ami a formát illeti, Reisz ta­lán ráérzett arra, hogy az öt másodperces internetes videók korában a nézőket sokkal in­kább meg lehet fogni ötletes vi­zuális gegekkel, humoros jele­netek sorával, mint egy kidol­(Képarchívum gozottabb, de ezzel együtt sok­szor hiteltelen történettel. A közönségre kacsintáshoz a jól időzített poénok, az ügyes vá­gás és a hanggal való játék is hozzájárul. Ami mégis össze­tartja az epizódszerű jelenete­ket, az a remek karakterábrá­zolás. A főszereplő Ferenczik Áron mellett a szülőket játszó Takács Katalin és Kovács Zsolt is nagyszerű. Akár a mi szülé­ink is lehetnének; a többnyire improvizált dialógusokat mi is hallhattuk már otthon. A film erényei a forgatás kö­rülményeiből is adódnak: több év alatt, alacsony költségvetés­ből, baráti segítséggel készült el, a rendező-forgatókönyvíró egyben operatőrként és társze­neszerzőként is közreműkö­dött. Az ezzel járó szabadság nélkül talán nem lett volna ennyire személyes és őszinte ez a film. Süt róla a lelkesedés, az, hogy az alkotók elhatározták, csinálnak végre valamit, ahe­lyett, hogy várnának a támoga­tásra. Nem állítom, hogy hibák nélkül, de most már van egy filmje ennek a generációnak is. Cséfalvay András lett a VÚB Alapítvány ez évi festészeti versenyének harmadik helyezettje Fiatal tehetségek Pozsony. Kihirdették a VÚB Alapítvány festészeti versenyé­nek győzteseit, akik között ma­gyar művész is van. Cséfalvay András, a Pozsonyi Képzőmű­vészeti Egyetem doktorandusza The Quality - Quantity Debate című festményével a harmadik díjat szerezte meg. A verseny el­ső díjasa Juraj Florek lett Bank­automata című festményével. A másik helyen Matej Fabian vég­zett Ghost Riders című alkotá­sával. A győztes festmények a döntőbe jutott művészek alko­tásaival együtt a Nedbalka Ga­lériában láthatók december 21-ig. A festményeket nemzet­közi zsűri bírálta el, melynek tagja volt Somorjai-Kiss Tibor grafikusművész, a budapesti Magyar Képzőművészeti Egye­tem rektora is. A VÚB Alapít­vány kilencedik alkalommal hirdette meg versenyét fiatal képzőművészek számára, (tb) Cséfalvay András díjazott, The Quality - Quantity Debate című alkotása

Next

/
Oldalképek
Tartalom