Új Szó, 2014. november (67. évfolyam, 252-274. szám)
2014-11-03 / 252. szám, hétfő
4 Vélemény És háttér ÚJ SZÓ 2014. NOVEMBER 3. www.ujszo.com KOMMENTAR S adotta vala néki paranoiában élnie... LOVÁSZ ATTILA Rövid hírekközött amolyan érdektelen közlés: a szlovák titkosszolgálat 235 esetben kért lehallgatási engedélyt a bíróságoktól. Tegyük hozzá nyomban, ez a tavalyi szám fele, örülhetnénk is, hogy kevésbé érdeklődnek a titkosszolgák az egyébként védett, személyes információk iránt. 235 eset egy ötmilliós országban nem oly sok. Mondhatnók, szokványos, demokratikus országban élünk, nem figyel minket a „nagy testvér” lépten-nyomon, a megfigyelések száma csökken. Mindezt örömmel nyugtázhatnánk, ha... A baj ott kezdődik, hogy nem tudjuk, vajon valóban csak ebben a 235 esetben folyamodtak-e a titkosszolgák lehallgatáshoz, mert ez a polgár, de sokszor az illetékes parlamenti bizottság tagjai számára sem ellenőrizhető információ. Nem tudjuk azonban, mi történt a megfigyelések anyagával. Mert - a jelentés szerint - 217 esetben nagyon is indokolt volt a lehallgatás, eredményt hozott... a miben is? Szivesen olvasnám el ugyanis, hogy a lehallgatásoknak köszönhetően kaptakraj- ta egy korrupt állami hivatalnokot, így került horogra a polgárok nyugodt életét veszélyeztető, védelmi pénzt szedő maffiacsoport, netán így sikerült elkapni egy deviáns gyilkost. Aje: lentések közt szívesen látnánk pl. olyat, amelyben a lehallgatás intézményének köszönhetően tudhatnánk meg, hány, a Gorilla-ügyben érintett személy ellen indult eljárás (egyelőre egy ellen sem, csak úgy mellékesen), de az is fontos információ lenne, hány esetben igazolódott be, hogy a legnagyobb korrupciós botrányba bemártott emberek közül valamelyiknek semmi köze nem volt az egészhez. Lehallgatni valakit valóban csak nyomozás során és bírói engedéllyel szabad jobbára a nyilvánosságra nem tartozó adatok kerülnek valamilyen hordozóra. De azt azért megtudhatnák a polgárok, mi történik egy-egy felvétellel és annak leiratával pl. akkor, ha olyan emberek intim ügyeit tartalmazza, akik vagy véletlen folytán kerültek a titkosszolgák látókörébe, vagy akikről kiderül, hogy nem követtek el bűncselekményt. Szívesen vennénkegy nyilvános tájékoztatást arról, mi történik, ha gazdasági vagy technológiai titkokra derül fény, amelyek indokoltan titkosak, nyilvánosságra kerülésük gazdasági társaság bevételeit veszélyeztetné, vagy pl. műszaki találmány esetén még akár a közbiztonságot is. A titkosszolgálat természeténél fogva tételezzük fel, hogy a bűnüldözésben érdektelen felvételeket törlik, a bűnüldözés szempontjából érdektelen titkokat a szolgálat megtartja magának. De Szlovákia rövid történelméből azt is tudjuk, hogy titkosszolgálati anyagok szivárogtak ki, mert így kívánta valakik politikai vagy gazdasági érdeke, s a nyilvánosság még abban sem lehetett biztos, hogy valódi vagy manipulált anyagot kapott-e, mert a tartalom teljes mértékben ellenőrizhetetlen. S még egy megjegyzés: nem csak a Szlovák Információs Szolgálat kérhet lehallgatási engedélyt. Kérhetik konkrét ügyeken dolgozó nyomozók és az ügyészség is. Ha ezeket a számokat is ismernénk, és választ kapnánk a feljebb feltett kérdésekre, talán nyugodtabban aludhatnánk. Feltételezhető ugyanis, hogy ha személyes titkainkat megosztjuk a világhálón, remélhetőleg tudjuk, hogy nem titkok többé, és ha baj van, nem mutogatunk másokra, összeesküvést sejtetve személyünkkel, közösségünkkel kapcsolatban. De az egészséges paranoiamég akkor is javallott. FIGYELŐ Klaus: Havel gyűlölte apáitokat Václav Havel gondolkodásában sok tekintetben csupán reformkommunista volt, nem a klasszikus politikai demokrácia híve - állítja Václav Klaus volt cseh államfő a Mladá Fronta Dnesben megjelent interjújában. Úgy véli, Havel gyűlölte a politikai pártokat, csak a mozgalmakat szerette. „Elutasította a piacgazdaságot, bár úgy vélem, személyesen nagyon meggazdagodott belőle. Talán még emlékeznek azon kijelentéseire, hogy a piac a kofáknak való. Folyamatosan ideológiai harcot folytattam ezzel a világnézettel” - szögezte le elődjéről. Havel külföldi elismerését viszont pozitívan értékeli. „Egy jelkép volt, igen, és jelképekre szükség van. Különösen külföldön volt ennek pozitív jelentősége” - szögezte le. Havel és Klaus az L989-es csehszlovákiai rendszerváltás utáni első két évtized meghatározó politikusa volt Csehországban. A két évtizedet a cseh politikában a Havel-Klaus szembenállás jellemezte, mindketten kölcsönösen bírálták egymást. (MTI) Lassan azok is készülhetnek az internetadóra, akik nem Magyarországon élnek A netadó nem kell félnetek jó lesz Eposzba illő politikai vargabetűket csinált a magyar kormány a múlt héten az intemetadó kapcsán. VERES ISTVÁN Először „csak úgy véletlenül” kiderült, hogy a Fidesz számol ezzel az új adónemmel, miután pedig elkezdődtek a tüntetések, a párt vezető politikusai sorra hangsúlyozták: így vagy úgy, de inemetadó bizony lesz. Aztán mire mindenki felháborodott, jött a deus ex machina: Orbán Viktor pénteken bejelentette, hogy internetadó egyelőre nem lesz... ámbár. Ez az ámbár pedig azt jelenti, hogy intemetadó igenis lesz, viszont egy kicsit később, és talán másként fogják hívni. Az internetadó nem kell félnetek jó lesz - a vesszőt pedig majd kirakja később. Nincs az a problémás téma, amit eddig Orbán ne tudott volna „lekommunikálni”, egy ilyesmi, mint az internetadó, szintén nem fog ki rajta. Most éppen a meghirdetett Nemzeti Konzultációval igyekszik fenntartani annak látszatát, hogy az ilyen érzékeny döntések előtt kikéri a nép véleményét. Ha viszont tényleg számítana neki a nép véleménye, akkor az internetadóról vagy készíttetett volna egy reprezentatív közvélemény-kutatást (heteken belül kész, és olcsóbb is), vagy pedig a konzultációt elindította volna, még mielőtt a jövő évi költségvetés tervébe belerakatja az internetadót. Szóval ez a konzultáció csak porhintés, amely nem valószínű, hogy átírhatja a net- adóról szóló elképzeléseket. Annál is inkább, mert a tüntetések civü megmozdulások, és dagadjanak bármekkorára, nincs releváns ellenzéki erő, amely ezeket meglovagolva esetleg veszélyeztetni tudná a kormány stabilitását. Az új adónem bevezetése egyébként jól illik annak az államképnek a víziójába, amelyről Orbán nyáron, a tusványosi beszédében vizionált nekünk, Kínát és Törökországot emlegetve követendő példaként. Tekintélyelvűség, mindent ellenőrzés alatt tartó, és minden gazdasági tevékenységet megsarcoló államszervezet, amelynek ideológiája már nem olyan naiv, hogy elutasítsa a piacgazdaságot, mint egykor a kommunizmus, inkább igyekszik a lehető legnagyobb hasznot húzni belőle. Orbán már megint történelmet ír: meglépte azt, amit eddig sehol és senki nem mert. Úgyhogy lassan azok is készülhetnek az intemetadóra, akik nem Magyarországon élnek. Mert ilyen vagy olyan formában, de máshol is el fognak gondolkodni rajta. így volt a bankadóval is. Persze azt azért ne feledjük, hogy ezeket az adókat vagy adóemeléseket mi fogjuk állni. Hiába mondják azt a kormányok, hogy a szolgáltatókat, a cégeket vagy a bankokat adóztatják meg. Ezek az intézmények nem hülyék, megemelt árú szolgáltatásaikon keresztül a klienseikkel és felhasználóikkal fizettetik meg a profitkiesést.- Hé, fordulj át a másik oldaladra, most jobboldali jelölt vagy. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Az orosz kisebbség se lenyelni, se kiköpni nem tudja Putyint, így biztonsági kockázatnak tekintik Lettország: harmónia nélkül RAVASZ ÁBEL Ismét a baloldal nyert, de ismét a jobboldal alakíthat kormányt Lettországban. A balti államban ugyan a Harmónia Szociáldemokrata Párt kapta a legtöbb voksot (23%), mégis az a jobboldali hármas koalíció alakul újjá, amely az előző ciklusban vezette az országot. A háttérben elsősorban a két politikai oldal eltérő etnikai összetétele áll. Lettország a II. világháború után a Szovjetunió részévé vált, és a szovjet hatalom nagymértékű betelepítésbe kezdett, hogy demográfiaüag „biztosítsa” nyugati tengeri kikötőit. Ennek eredményeképpen függetlensége 1991-es visszanyerése ellenére Lettországban ma is több mint 25 százaléknyi az orosz ajkú lakosság. Őket célozta meg elsősorban a 2005-ben alakult Harmónia Párt, amely azóta sikeresen bekebelezte a teljes lettországi baloldali politikai elitet. A Harmónia így részben etnikai, részben viszont ideologikus párt: a baloldalon nincs riválisa, és nincs más jelentős orosz etnikai párt. Emellett az orosz „anyaország” feltétlen támogatását is élvezi. Épp ebből adódik a Harmónia legnagyobb problémája: a lett jobboldal korábban is páriaként kezelte Moszkva-barát irányvonala miatt, s az EU-orosz viszony elhidegülése után sokan már biztonsági kockázatként tekintenek a Harmóniára. A párt és népszerű elnöke, Nils Ušakovs rigai polgármester ugyanis se kiköpni, se lenyelni nem tudja Putyint: beállni mögé egy uniós állam meghatározó pártjaként nem tudnak (és nem is akarnak), viszont a moszkvai kormány támogatásának jelentősége miatt elhatárolódni sem tudnak (és akarnak) tőle. A helyzet veszélyes a helyi orosz kisebbség szempontjából: az anyaországnál az EU integráció mellett elkötelezettebb, az etnikai politizálást meghaladó keretekben gondolkozó lettországi orosz közösség politikai képviselete elvesztette legitimitása (és lett szavazói) nagy részét, és polarizálódni látszik. Lettország szétfejlődik Oroszországtól, és ez a lettországi orosz kisebbség egy részét gyorsabb asszimilációra sarkallja, másokat a Moszkva által kijelölt revizionista célok elfogadására. Egyik sem segíti a közösség stabilizálását és hosszú távú fejlődését, sőt, az egész Baltikumot destabilizálhatja az orosz kisebbségek helyzetének újbóli meg- kérdőjeleződése. Európai szemszögből nézve a kívánatos megoldás egy, az oroszországi kapcsolatain túllépő, nyíltan Európa-párti Harmónia Párt bevétele lenne egy nemzeti egységkormányba, ezzel nemcsak szimbolikusan, hanem ténylegesen betemetve az árkokat. Erre azonban vajmi kevés esély látszik: a Harmóniának fontos Moszkva támogatása, a lett politikai elitek pedig nem hajlandók az orosz ajkú lakosság helyzetének újragondolására (akik közül 300 ezernek ma sincs lett állam- polgársága). így viszont a Baltikum a kialakuló EU-orosz konfliktus újabb frontja lehet, és a helyi orosz kisebbségek (amelyek tagjainak többsége csak nyugodtan szeretne élni) ismét bábuvá válhatnak a regionális hatalmi játszmákban.
