Új Szó, 2014. november (67. évfolyam, 252-274. szám)
2014-11-13 / 261. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. NOVEMBER 13. Iskola utca 17 Mesterkurzus A. Molnár Ferenc nyelvtörténésszel Új nyelvi értelmezések A. Molnár Ferenc (Fotó: MNYIT) Szakmai elismerés a Vekker Műhelynek Sikeres lett a „Mi a pálya?” A pozsonyi Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke által szervezett Mesterkurzus című előadás-sorozat vendége ezúttal A. Molnár Ferenc magyarországi nyelvtörténész volt. Előadásában legismertebb szövegemlékünk, a Halotti Beszéd és Könyörgés egyik újabb értelmezését tárta a hallgatóság elé. MISAD KATALIN A Halotti Beszéd és Könyörgés a magyar nyelv és egyben a finnugor nyelvcsalád legrégibb fennmaradt szövegemléke. 1195 körül másolták be egy magyar nyelvű liturgikus könyvbe, az úgynevezett Pray- kódexbe, amely Pray György történetíróról kapta a nevét, aki 1770-ben először ismertette a nyelvemléket, illetve közölt belőle rövid részletet. Az előadás bevezető részében A. Molnár Ferenc utalt a nyelvemlék gazdag szakirodaimára, s hangsúlyozta, hogy a Halotti Beszéd nyelvi, irodalmi, egyháztörténeti jelentőségén túl a magyar kultúrának is az egyik szimbolikus darabja, melyet a magyar irodalom, képző- és zeneművészet számos alkotása feldolgozott. A szövegemlék értelmezése, valamint az olvasat kérdése éppen ezért nemcsak az anyaország és a szomszédos országok, hanem a diaszpóra magyarsága, sőt a nyelvünk és kultúránk iránt érdeklődő külföldiek figyelmére is számot tarthat. Az előadó a továbbiakban bemutatta a nyelvemlék betűhű szövegét, s felhívta a figyelmet a legfeltűnőbb jellegzetességekre: a latinhoz hasonlóan magyar szövegben ekkor még nem jelölték a magánhangzók hosszúságát, az összeolvadást okozó mássalhangzó-kapcsolatokat általában a kiejtés szerint írták le, s maga az egész írásmód sem egyezett mindenben a maival, ez utóbbi hosszú fejlődés során alakult ki. A betű szerinti szöveg után A. Molnár ennek a feltehető korabeli olvasatát szemléltette, miközben rámutatott, hogy egyes szavak kiejtése időközben megváltozott, illetve hogy bizonyos, napjainkban érvényes hangtani, kiejtési szabályok nyomát hiába keressük a nyelvemlékben, ezek akkor még nem alakultak ki. Például a -ben és a -nek rag a nyelvemlékben még egyalakú volt, vagyis nem illeszkedett (lásd milosztben = kegyelemben, mugánek = magának), néhány más testesebb rag pedig még inkább névutói helyzetben állt: a beíí-ből csak később fejlődött ki a-ba, -be (pl. nyugulmábe- lí = nyugalmába). Érdekes kommentárokat fűzött az előadó a Halotti Beszéd tartalmának mai magyar nyelven való visszaadásához is. Elismerte, hogy a nyelvtörténeti kutatások e téren nem mindig egyeznek, de úgy gondolja, vizsgálódásai során a mindeddig vitatott szavakra, kifejezésekre sikerült megfelelő vagy valószínű megoldást találnia, illetve korábbi jó, de nem bizonyított feltevéseket kellő példaanyaggal és érveléssel alátámasztania. Néhány példa a sok közül: a szemléleti anyag hálálnék és pukulnek szerkezetében a pukul (= pokol) szót ’alvilág’ jelentésben értelmezi, mely a halál szó jelentéstartalmát erősíti, lényegében annak a szinonimája. Uj értelmet kapott a nyelvemlék sokszor megkérdőjelezett unuttei kifejezése is: A. Molnár azt feltételezi, hogy az unuttei alak hibás másolással kerülhetett a szövegbe (az alacsonyan írt tt és az n összeté- vesztése többször is előfordul régi forrásokban), mégpedig az ununei (= önönei) ’övéi’ helyett. Kiderült továbbá, hogy a régi magyar nyelvben az asszony szó jelentése ’úrnő, fejedelemnő, királynő’ volt, illetve hogy az Árpád-korban az Istenen kívül úrnak csak igen magas rangú férfit szólítottak: a királyt, a trónörököst, valamint a királyi család férfitagjait. A. Molnár Ferenc tartalmas kifejtését újabb Mesterkurzuselőadások követik: ebben az évben vendégünk lesz még Antal Anna tolmács, Fenyvesi Anna nyelvész és Földényi F. László esztéta. BESZÁMOLÓ A 2013-ban alakult Vekker Műhely első, „Mi a pálya?” című színházi nevelési foglalkozásával jelentkezett a szlovákiai Euroguidance szervezet által évente meghirdetett országos versenyre - a Národná cena karierového poradenstva 2014 (Nemzeti Karriertanácsadási Díj 2014) megmérettetésre. A versenyben olyan pályaműveket - szolgáltatásokat, publikációkat, programokat - értékelnek, amelyek hozzájárulnak a szlovákiai karriertanácsadói szektor bővítéséhez, illetve amelyek kiemelkedő hatékonysággal működnek. Idén 13 másik jelentkezővel együtt megmérettetett a Vekker Műhely színházi nevelési foglalkozása is, amely nemOktóber 8-án budapesti jutalomkirándulásra indultunk. Ezt a napot minden tanuló izgatottan várta, különösen azért, mert tanítási órák helyett a gyönyörű fővárost barangolhattuk be. Első utunk a Gyermekvasúihoz vezetett, ahova rövid kis séta után érkeztünk. Várakozás közben francia turistákkal ismerkedtünk, akikkel angolul beszélgettünk, próbára téve nyelvtudásunkat. A Gyermekvasúton korunkbeli kalauzokkal találkozhattunk, akiknek „munkáját” ámulattal csodáltuk. Ezután csapatunk hosszabb sétára indult a Budai-hegység legmagasabb csúcsára, a János- hegyre. A fárasztó túra után kimelegedve értünk fel az Erzsébet-ki- látóra, ahol sajnos a a sűrű köd miatt a meseszép kilátás elmaradt. Jókedvűen folytattuk tovább utunkat, megnéztük a Várat, kipróbáltuk a Budavári Siklót, valamint a Halászbástya formális, interaktív, és művészi formával próbálja bekapcsolni a diákokat saját jövőjük alakításába. A foglalkozás, amelyet a társulat a 2013/2014-es tanévben 18 alkalommal mutatott be Pozsonytól Rimaszombatig különböző középiskolákban, a középiskolák 2-3. osztályos diákjait célozza meg, együttgondolkodásra hívja közönségét a pályaválasztással kapcsolatos kérdésekről. A zsűri örömmel fogadta a kezdeményezést, és az innovatív programnak kijáró szakmai elismerésben részesítette: „(A zsűri) elismerésben részesíti a Vekker Műhely nemformális csoportot, a „Mi a pálya? - színházi nevelés a pálya- választás szolgálatában” projektért, a karriertanácsadás területén folytatott innovatív tevészépségeit is megcsodáltuk. A nap végére mindenki kellően elfáradt ahhoz, hogy a hazautat legalább olyan csendesen töltsük, mint amennyire jól szórakoztunk a magyar fővárosban. Tanulságos kiránduláson vettünk részt, rengeteg új élménnyel és ismerettel gazdakenységért. A zsűri elismerésben részesíti ezt a Szlovákiában valóban innovatív kezdeményezést, amely univerzálisan használható, érdekes formában megvalósuló, és amely a karriertanácsadói folyamat elején, fiatalokat aktivizáló módszerként alkalmazható.” A konferenciával egybekötött díjátadón október 16-án, Pozsonyban Gaál Julianna és Kuklis Katalin képviselte a Vekker Műhelyt. A konferencián történelmi pillanatra is sort került - az említett tagok nyilvánosan is bemutatták a foglalkozás egy jelenetét szlovákul. A rövid bemutató nagy sikert aratott a szakmai közönség előtt, így a színházi nevelési műhely nemcsak a szakmai elismerést, hanem a közönségdíjat is hazahozhatta, (vé) godtunk. Bár közülünk többen is jártak már Budapesten, ezúttal ismét megbizonyosodhattunk arról, miért is olyan közkedvelt, s hogy miért nevezik az egyik legszebb európai fővárosnak. Szalay Krisztina, 9. o. Hetényi János Alapiskola, Ekel Nagy élmény volt a Gyermekvasút (Fotó: HJAI A POSTA HOZTA Budapesti jutalomkirándulás A POSTA HOZTA Minden út Rómába vezet, avagy milyen is volt az örök város Rengeteg olyan hely létezik a világon, ahová az ember szívesen eljutna élete során legalább egyszer. London, Párizs, Milánó, Róma - mind-mind olyan városok, melyek már önmagukban csodálatosak, hát még akkor, ha meglátjuk bennük az elrejtett szépségeket. Idén a Vámbéry Ármin Gimnázium 64 diákja és 4 pedagógusa elutazhatott Itália szívébe, a hajdani hatalmas Római Birodalom központjába, Rómába. Az indulás napján emeletes busz várt minket a találkozóhelyen. Bepakoltunk a csomagtérbe, s 16-18 órás utazás vette kezdetét. Sejtettük, mi vár ránk: egy hatalmas város telis-tele gyönyörű látványossággal. Másnap reggel 7 óra tájban láttuk meg Róma kapuit. Egy kis külvárosban szálltunk le a buszról, ahonnan csak rövidke metróút választott el minket a városközponttól. Idegenvezetőnk a csaknem egész napos történelemórán rengeteg hasznos és új információt osztott meg velünk. Nem teketóriáztunk, rögtön nekivágtunk a városnak. A Szent Pál-bazilikában csend és nyugalom uralkodott, ami megmagyarázhatatlan érzéssel töltötte meg a lelket. Miről is híres valójában Róma? Pizza? Spagetti? Hát nem másról, mint a több ezer éves, még mindig álló építészeti csodáiról. Egyik úti célunk a híres Colosseum volt. Az antik művészet kétségtelen tökéletességét véltük felfedezni a hatalmas épületben, oszloprendszere félelmet és káprázatot is keltett a turistákban, mint valaha. Betekinthettünk az ősi véres harcok mezejére, ahol nemcsak gladiátorviadalok, hanem még tengeri csaták is játszódtak. A kilátás pedig eszméletlen volt, a város nagy részére tökéletes panorámát nyújtott. Sajnos, az emberi energia véges, s a csapat kénytélén volt elindulni a szállás felé, amely nagyjából 20 km-re volt Rómától. Embert próbáló volt a nap, még a legkeményebb légiós is panaszkodott Vámbérysek Rómában (Fotó: VÁG’ volna egy sort. Másnap a terv a Forum Romanum volt, az ókori Róma központja. Romok, köves utak és megannyi több ezer éves épület várta a nézelődő- ket. Az egész csoport „lehidalt”, hogy ezeket a csodás falakat modern eszközök nélkül emelték, és sok közülük még ma is büszkén áll a rengeteg fosztogatás és harc ellenére. Nem maradhattunk ott sokáig, megannyi látnivaló várt ránk. Kiemelném a Pantheont, mely ma is ugyanúgy áll, mint régen, csupán a belsejét újították fel a keresztények barokk stílusban. Az óriási templom robusztus oszlopaival hihetetlen látványt nyújtott. Nem alakulhat minden szerencsésen: a híres Trevi kutat épp felújították, viszont megízlelhettük az olasz éttermek specialitásait. A szállásra érkezve már arra gondoltunk, másnap elhagyjuk Olaszországot, ezért igyekeztünk az utolsó nap minden percét élvezni. Reggel elbúcsúztunk hotelunktól, s a Vatikán felé vettük az irányt. A sors ismét nem kedvezett, ugyanis csak másfél óra sorakozás árán sikerült bejutnunk a Szent Péter-bazilikába. Bizton állíthatom, megérte a várakozás! Az a látvány, a szobrok, az ott lévő mozaikok egyszerűen mesébe illőek. Megnéztük az egykori pápák síremlékét, s emellett betekintést nyertünk a világ leghíresebb templomába. Elbűvölte diákjainkat a Sixtus-kápolna is a vatikáni múzeumokkal. Bár nagyon elfáradtunk, jól éreztük magunkat a városban, ezért kissé szomorkásán készültünk a hazaútra. Rengeteg élménnyel, új információval gazdagodtunk e pár nap alatt. Füle Dénes, II. B
