Új Szó, 2014. november (67. évfolyam, 252-274. szám)
2014-11-13 / 261. szám, csütörtök
I HOBBI új szó 2014. november • www.ujszo.com Barkács | Madáretető- téli segítség a kert vendégeinek A népjóléti célzatú szocialista gyermekirodalom belénk nevelte a dogmát, mely szerint a madarakat télen azért kell etetni, hogy következő nyáron biztosak lehessünk abban, hogy ezek az élőlények elpusztítják kertünk kártevőit, így a terméshozam növelése érdekében tett lépésként könyvelhetjük el a téli madáretetést. S okan még mindig így gondolják, egyre többen vannak viszont azok, akik szerint a madáretetésért cserébe nem feltétlenül kell elvárnunk valamit a kedvezményezettektől (elsősorban cinkék, rigók, vörösbegyek jöhetnek szóba, de a süvöltőket és a pintyeket sem kell kizárni). Nem célunk, hogy összeugrasszuk a két tábor híveit, de az elején leszögeznénk, hogy ajánlónk a liberális madáretetés szellemében íródott, és olyan madáretető elkészítéséről szól, amely mindegyik éhes madárnak hozzáférést biztosít. (Ezt azért tartottuk fontosnak tisztázni, mert léteznek úgynevezett „trükkös" madáretetők, amelyek a verebeket ki rekesztik, méghozzá afféle indokokkal, hogy a verebekből úgyis sok van, ráadásul nem is színesek, mint az énekes madarak többsége)A MACSKÁRA IS GONDOLNI KELL Mielőtt nekilátunk a madáretető összeállításának, el kell döntenünk, hova kívánjuk elhelyezni a kertben vagy az udvaron. A fő szempont, hogy a madáretetőhöz ne férhessen hozzá a macska. Ugyanis ha a macska levadássza az etetőre érkező madarakat, akkor nagyobb kárt csinálunk, mint hasznot. Felfüggesztés vagy oszlopra erősítés - ez a két leggyakoribb módszer. A felfüggesztésnél erős, de ne túl vastag faágat válasszunk, ne túl közel a törzshöz, hanem inkább a korona széle felé, itt ugyanis a macska nem tud olyan kényelmesen megtelepedni. Az oszlopra erősítés bonyolultabb - ki kell ásni I az oszlopnak egy lyukat, i a madáretetőt pedig csavarral — rá kell erősíteni úgy, hogy az etető az oszlopon „üljön". Jó, ha az oszlop környékén nincs semmilyen magas pont, ahonnan a macska levadászhatja a madarakat. Persze ha akar, az oszlopra is felmászik, de a madarak ezt nyilván nem fogják megvárni. Oszlop helyett természetesen megfelel egy 2 m magasságban levágott fatörzs is. Miután kitaláltuk, hová fog kerülni az etető, elkezdhetünk gondolkodni az építmény stílusán és anyagán. A hi-tech megoldások kedvelői kiönthetik a madáretetőt epoxidból is, de mivel a kert és az udvar még a nagyvárosokban is rusztikus térnek számít, legjobban tesszük, ha a fánál maradunk - ez a madaraknak is természetesebb. Érdemes már az elején eldönteni, milyen lesz a tető - ezzel fogunk ugyanis a legtöbbet bíbelődni. A legegyszerűbb és leggyorsabb megoldás a lapos tető - az ilyen madáretető kocka vagy téglatest formájú lesz. Egy fokkal szebb és főleg hasznosabb a féloldalas tető, A hi-tech megoldások kedvelői kiönthetik a madáretetőt epoxidból is, de jobban tesszük ha a fánál maradunk, ez a madaraknak is természetesebb. amely szintén egyenes, ám ferdén, lejtőszerűen erősítjük a madáretetőre. Észak, illetve északnyugat felé fordítva a tető ereszkedő része meggátolja, hogy a szél telehordja hóval az etetőt. Végül a klasszikus, háztetőt formázó megoldás - a legtöbb embernek ez jut eszébe, ha a madáretetőre gondol. NEM KELL A BOLTBA MENNI A madáretető alapanyagaiért nem érdemes boltba menni - a legjobb, ha abból rakjuk össze, amit otthon a kamrában, a sufniban, a fészerben találunk. Léc- és deszkadarabok, ilyesmi. Az etető vázához mindenképp szükségünk lesz négy, egyforma méretű lécre, olyan 10 centiméteres hosszúságban. Ezekből lesz a konstrukció négy tartóoszlopa. Ha találunk még ebből a fajta lécből, akkor 15-20 centiméteres darabokat előkészítve megcsinálhatjuk az etető „csontvázát". Először négyzet alakban összeszögeljük a léceket, majd további lécekkel összekötjük őket, hogy egy „kockát" kapjunk. Az aljára elég rászögelni egy méretre szabott vékony deszka vagy OSB- lapot. A sperlap is megteszi, de az évek során a nedvesség miatt vetemedni és deformálódni fog, úgyhogy ha egy mód van rá, válasszunk mást. Ha a vázra felkerült az alja, hozzáláthatunk a tető elkészítéséhez. Lapos tető esetén megismételjük azt a műveletet, amelyet az alsó lap ráerősítésénél abszolváltunk, és már kész is az etető. Ferde tető esetén a belső tartóoszlopok tetejét ferdére kell vágni, hogy a tetőt „paszento- san" rácsavarozhassuk. Klasszikus tető esetén a legegyszerűbb megoldás, , ha kiszabunk két, egyforma méretű OSB vagy deszkalapot, amelyeket egy vastagabb cserépléc két oldalára erősítünk: derékszögű tető lesz az eredmény. A ráfogatást (csavar, szeg, esetleg ragasztó) úgy tehetjük egyszerűbbé, ha az érintkezési felületnél a konstrukció vízszintes léceinek élét lefaragjuk - a tető így jobban „ráül" a konstrukcióra. A lécek és deszkák összeválogatásá- nál érdemes ügyelni arra, hogy az etető ne legyen se túl könnyű (ami a harmadik hófúvást nem éli túl), se túl nehéz, amelyet problémás lesz felfüggeszteni. Ha készen vagyunk, már csak arra kell ügyelni, hogy a havas, fagyos napokon mindig legyenek az etetőben olajos magvak. Veres István TIPP: Hogy hosszú életű legyen Megéri lenolajjal, esetleg lazúrral lekenni a fából készült madáretetőket a hosszabb élettartam érdekében. A festék azért nem jó megoldás, mert idővel megkopik, lepattog. A tetőt éri a legtöbb nedvesség, ezért ezt érdemes vékony bádoglemezzel vagy gumolittal bevonni. i ........w
