Új Szó, 2014. november (67. évfolyam, 252-274. szám)
2014-11-08 / 257. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. NOVEMBER 8. Vélemény És háttér 7 Az amerikai „félidős" választás előjáték volt a 2016-os elnökválasztáshoz Republikánus hullám Jelentős győzelmet könyvelhettek el a héten az amerikai Republikánus Párt politikusai: amellett, hogy sikerült megtartaniuk előnyüket a Kongresszus képviselőházában, a szenátusban is többséget szereztek. RAVASZ ÁBEL A Demokrata Párt színeiben politizáló Obama elnök második (és egyben utolsó) ciklusának hátralevő két évében így az eddigieknél is kevesebb cselekvési térrel rendelkezikmajd. A választások paradoxona az, hogy miközben a Gallup közvé- leménykutató-ügynökség adatai szerint az amerikai választók csupán 14 százaléka tartjajónak az eddig is a republikánusok által uralt alsóház munkáját, a párt a testületben nem hogy meg tudta tartani pozícióit, de ugyanezen választók még a felsőház vezetését is rájuk bízták. A Gallup egy másik mérése azonban arra is rámutat, hogy miért van ez így: miközben a válaszadók 81 százaléka szerint a kongresszusi képviselők zöme nem érti a választók valós problémáit, a saját körzete képviselőjéről ezt csak 47 százalék gondolja. Azaz: bár a Kongresszus nem tudja szállítani az eredményeket, és nem bíznak benne, ezért nem a saját konkrét képviselőjüket hibáztatják, hanem magát a testületet. Eközben Barack Obama elfogadottsága a Gallup válaszadóinak körében 42 százalékon áll, ami még akkor is nagyon alacsony, ha ez a kongresszusi eredmény háromszorosa. A Demokrata Párt ezért vissza is vonta Obamát a kampányból, inkább helyben, markáns politikai témákkal kampányolt. Ez azonban utóbb hibának tűnik: az Obama nevéhez fűződő legfontosabb intézkedés, az egészség- ügyi reform egyre népszerűbb (több választó gondolja hasznosnak, mint károsnak), maga az elnök pedig olyan jelenség, aki karizmájával hatni tud a választókra. A republikánusok azonban sikerrel terelték a témát más területekre - bár pár hónapja még úgy tűnt, az egészségügyre fókuszálnak majd -, elsősorban az Amerikában nagyon népszerű témának tűnő külpolitikára. Obama és a demokraták „keresztbe kapták” az elmúlt hónapok világpolitikai konfliktussorozatait: Ukrajna, Szíria és Irak, de az Ebola-jár- vány is növelte a bizalmatlanságot és csökkentette az amerikai polgárok biztonságérzetét. Ilyen helyzetben a szavazók egyrészt elpártolhatnak a kormányzó párttól (ebben az esetben az elnök pártjától), másrészt odacsapódhatnak a legtöbb erőt sugárzó párthoz (ebben az esetben a republikánusokhoz). Ez a két trend most egy irányba hatott. Ez a választás azonban valójában csak előjáték volt a 2016- os elnökválasztáshoz, amelyen a demokraták már nem bízhatnak Obama népszerűségében, harmadszor már nem lehet jelölt. Korántsem eldöntött tény, hogy Hillary Clinton lesz-e a jelöltjük, de az már látszik, hogy a viszonylag sima 2012-es választásokhoz képest jelentős republikánus nyomás lesz rajtuk. A Republikánus Pártnak viszont kell találnia egy olyan személyt, aki építeni tud a most prezentált erőre: az előző két választáson ugyanis nem pusztán Obama nyert, hanem a republikánus jelölt vesztett. Lehet, hogy pont a most megválasztott képviselők, szenátorok és kormányzók valamelyike lehet a demokrata jelölt kihívója 2016-ban. ENGEM UE\?AL TANI?/ .. ~HÁ A BETEG FOROG A CT KÖRÜL! m V* Vv5 J ;■ f (Cartoonizer) Katalánjának hátránya származna abból, ha nem lenne az EU része, számos cég elköltözne A katalán függetlenség anyagi oldala MTl-HÁTTÉR Katalóniában a vállalatok között nincs egyetértés abban, hogy érdemes-e elszakadni Spanyolországtól, gazdagabb vagy szegényebb lenne-e a régió. Az egyik oldal az adócsökkenéssel és a közpénzek hatékonyabb felhasználásával érvel, a másik a pénzügyi bizonytalansággal és a nemzetközi cégek elmenekülésével. Az országrész vasárnap tart „konzultációt” a kérdésben, miután a népszavazásta spanyol állam jogilag megakadályozta. Az ipari régió az ország leggazdagabb térsége, a bruttó hazai termék (GDP) 19%-átadjaés cégek sokaságának ad otthont, amelyek homlokegyenest ellenkező nézőpontra helyezketek. David Poudevida a függetlenségi táborhoz tartozik és a „Crei- em en Catalunya” (Hiszünk Katalóniában) platform résztvevője, amely 600 vállalatvezetőt gyűjtött egybe. „Mi sok pénzt adunk” - magyarázta Poudevida arra utalva, hogy Katalónia több pénzt fizet be a központi költségvetésbe, mint amennyit visz- szakap. Amíg gazdaságilag növekedett az ország, nem volt ezzel akkora probléma, de a hat éve tartó gazdasági válság táplálj a a katalánok haragj át. Joaquim Gay de Montella, a befolyásos Foment munkáltatói szövetség elnöke szintén úgy gondolja, hogy a regionális hatalom erősítése a költségvetés hatékonyabb kezelését tenné lehetővé. Véleménye szerint ha befektetésekről van szó, akkor a központi kormány előnyben részesíti Madridot Barcelonával szemben. A nagy-, valamint a kis- és középvállalatokat is képviselő Foment ugyanakkor nem támogatja a függetlenséget. „A pénzügyi és a bankrendszer stabilitásának szempontjából Katalónia számára előnyösebb, ha a spanyol államon belül marad” értékelte Montella. Katalónia ugyanis az ország egyik legel- adósodottabb régiója is egyben. Kérdés, miként tudná finanszírozni magát a piacokról, ha elszakadna Spanyolországtól és ezzel az Európai Uniótól. Montella szerint legalább 20 évig tartana a befektetői bizalom helyreállítása. A „Nem az Európán kívüli Katalóniára” platform szóvivője, Albert Peters szerint a vállalatoknak egyáltalán nem áll érdekükben a Spanyolországtól való elszakadás. Spanyolország vámot vetne ki az exportra, a bankok nem fémének hozzá az Európai Központi Bank (EKB) tőkéjéhez, a vállalatoknak nehézséget okozna a kivitel, ezért sok áttenné a székhelyét máshová. A több mint 10 ezer munka- vállalót foglalkoztató Planéta katalán könyvkiadó csoport vezérigazgatója már fel is készült egy esetleges költözésre. Albert Peters szerint a katalánok hajlamosak elfelejteni, hogy menynyit profitáltak Spanyolország 1986-os uniós csatlakozásából. Azt ugyanakkor ő is elismeri, hogy szükség van egy új pénzügyi és társadalmi paktum megkötésére Madriddal, amely jobban figyelembe veszi a régió érdekeit. Joaquim Gay de Montella szerint a Baszkföld vagy Navarra által élvezett autonóm státus, amely jogi és pénzügyi előnyökkel is jár, modellként szolgálhat. A függetlenség támogatói azonban azonnal lesöpörték az elképzelést, számukra ehhez már túl késő. Emellett meggyőződésük, hogy Európa nem tud meglenni egy olyan gazdag régió nélkül, mint Katalónia. Katalóniában a függetlenség utáni vágy összességében erősebb az elszakadás ellen felhozott érveknél. „Ez nem csak gazdasági kérdés. Ez a méltóságról szól” - jegyezte meg Ramir de Porrata Doria. VENDÉGKOMMENTÁR A szatócshadművelet NAGY IVÁN ZSOLT Kezdetben vala a kitiltási botrány - és minden, ami utána jött, már csak maszlag. De egy részét azért lenyomhatják a torkunkon. A Fidesz, illetve hát a kormány pontosan azt tette az amerikai kitiltási botrány kirobbanása utána, amit egy ekkora pofonba belerohanó kabinetnek tennie kell. Mármint hatalomtechnikai értelemben, nem úgy, ahogy a civil ember elvárná (az ellenzéki politikust most pozíciójánál fogva ne tekintsük e tekintetben mérvadónak, bár a magyar esetben amúgy sem az). A civil ilyenkor morális normákat hoz fel, „te mit követelnél, ha ellenzékben lennél és a kormányról ilyesmi derülne ki?” jellegű kérdéseket feszeget, és úgy általában - és jogosan - fejeket akar, esetleg teljes restartot a rendszerben. De hát hatalmon lévő (és oda nem is akármilyen támogatottsággal jutó) politikusokról van szó, ők tehát kimenekülni akarnak a helyzetből, fejekkel sem nagyon dobálózhatnak, mert az legalább fél, de inkább teljes beismerés volna, tehát - a nekik, illetve tanácsadóiknak írt szakkönyvek első számú leckéje alapján - a figyelmet igyekeznek elterelni, megpróbálják a koncentrált nyomást elosztani és így túlélhetővé tenni. Orbánék pedig ebben kiválóak. Amikor például jó pár hónapja az alkotmánybírák kinyírták a Fidesz egyik kedvenc gondolatát, a minden választót regisztrációra kötelező terveket, a kormánypárt nem tett mást, mint hirtelen előkapta a rezsicsökkentést, meghintette vele a közvéleményt, amikor pedig már mindenki erről beszélt, csöndben - csak a tényleg vájt fülűeknek észrevehetően - kihátrált a vereségből. Ennyi. A ház most jobban égett (egyébként, hogy félreértés ne essék: ég az most is), mint akkor. Az amerikai kitiltási botrány nem egy elbukott ötlet, hanem a rendszer egészét rendíthette volna (talán rendítheti - majd meglátjuk, mi derül még ki róla és mikor) meg, erre olyat kellett mondani, amiről tényleg mindenki beszél. Jött tehát az internetadó ötlete, most pedig ennek a szerencsétlen KDNP-nek a görcsölése a boltok vasárnapi bezárása vagy nyitva tartása körül. Egyik sem kiforrott, megtárgyalt ügy. Az internetadóról nem tudott az informatikai fejlesztésekkel foglalkozó szaktárca, nem hallott róla a bejelentésig egyik szakszövetség sem, az ötlet a gazdasági tárcától jött, meg nyilván a Miniszterelnökség legszűkebb klubjából. A vasárnapi nyitva tartással ugyanez a helyzet: a KDNP-vei elővétették valamelyik pártszékházi oltár alól, hadd dobja be ismét az arénába. Miközben persze tudják, hogy ökörség. Van azonban hozzá cedi is: „Nesze nép, csócsáld, ha kell, az interneten gyalázd, ha lehet, vesszél össze. Sőt, tüntess is, ha akarsz, még a Fidesz székházát is megdobálhatod, ez igazából csak nekünkjó, mert legalább a mi janicsárjaink is felháborodnak, aztán mennek ők is vonulni. A többit meg majd később meglátjuk. A netadón nagyon kiakadtál, vissza is vontuk, ha ettől is mérges leszel, akkor ez sem lesz. De ha nem annyira, akkor talán le is nyomjuk a torkodon. Legalább a mi szatócsaink boldogok lesznek, dől a pénz nekik, és mi sem járunk rosszul. Egyet azonban nagyon szeretnénk: ne kérdezz semmit arról, ki nem mehet még Amerikába. Jah, és még valami: ne kérdezd meg, hogy miért hazudunk egyfolytában három hete! ” A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ Az elnök csempészei Elefántcsontot csempésztek Hszi Csin-ping kínai elnök delegációjának tagjai Tanzániából az elnök 2013-as látogatásakor az állatvédők szerint. A londoni székhelyű EIA (Environmental Investigation Agency) környezetvédelmi szervezet jelentése kereskedőkkel folytatott beszélgetéseken és titkos nyomozásokon alapul. Ezek szerint amikor a kínai elnök 2013 márciusában T an- zániába látogatott, delegációjának tagjai bűnbandákkal szövetkezve nagy mennyiségű elefántcsontot csempésztek ki az országból, egy részét ráadásul az elnöki gépen, diplomatatáskákba rejtve. Kína a csempészett elefántagyar legnagyobb importőre a világon, Tanzánia pedig az elefántcsont legnagyobb illegális exportőre. Az orvvadászat miatt a Tanzániában élő elefántok felét kiirtották az elmúlt öt évben. A kínai külügyminisztérium szóvivője, Hung Lej „minden alapot nélkülözőnek” nevezte a jelentést. Kijelentése szerint Kína tartja magát a fajok védelméről szóló egyezményhez és ellenzi az illegális elefántcsont-kereskedelmet. Afrikai látogatása Hszi Gsin-ping első külföldi útja volt államfőként. (MTI)
