Új Szó, 2014. november (67. évfolyam, 252-274. szám)
2014-11-06 / 255. szám, csütörtök
18 Iskola utca ÚJ SZÓ 2014. NOVEMBER 6. www.ujszo.com A POSTA HOZTA Költészet a ma nyelvén: slam poetry Azt hihetnénk, manapság, a filmek, a digitalizáció és a virtuális élet világában már nincs helye a költészetnek. Viszont aki így gondolja, az téved. A slam poetry úgy férkőzik bele a köztudatba, hogy szinte észrevétlenül a rabjává tesz. A közelmúltban a dunaszer- dahelyi Na’Conxypan Polgári Társulásnak köszönhetően iskolánkban, a dunaszerdahelyi Magyar Tanítási Nyelvű Magángimnáziumban is élvezhettük e műfajt. Két nagyszerű felvidéki művelője: Laboda Róbert és Lencsés Tamás látogatott el hozzánk, hogy megossza verseit velünk is. Róbert és Tamás egymást váltva mondta el verses rögtönzéseit. Bátran állíthatom, mindenki jól szórakozott, az egyik pillanatban tanár és diák együtt nevetett, a másikban együtt gondolkodtunk egy-egy megérintő mondaton. Tetszésemet leginkább a slamek szókimondása, a világ aktuális problémáinak sajátos bemutatása, az új nemzedék fricskázása nyerte el. És mindezt hitelesen, érthetően, viccesen, mégis a szépirodalom nyelvén hallhattuk. Az előadás végén felhívták a figyelmünket, hogy Dunaszerdahelyen a hétvégén lesz egy slam-ver- seny, és boldogan várnak mindenkit. A siker megkoronázása az volt, mikor láttuk becsődül- ni a magángimi magját a versenyre, még ha nem is a megmérettetés céljából, hanem a slam poetry iránti kíváncsiságból. Hogy mit jelent maga a slam poetry? Ez az a kérdés, amelyet maguk a slammerek sem tudnak megválaszolni, illetve gondot okoz csupán pár mondatban kifejezni a lényegét. Tapasztalataim szerint a slam az önkifejezésnek egy olyan szórakoztató és rendkívül önfejlesztő módja, amelynek segítségével lehetőségünk nyílik korlátok nélkül megnyilvánulni. Alapvetően pár aranyszabály létezik: légy szellemes, kerüld a közhelyeket, és amit írsz, az mind legyen a saját gondolatod! Nem árt ugyan az sem, ha a szöveg rímel, és az írója egyedi nyelvi variációkat használ. Szó mi szó: az igazgató úr sikeres döntése volt rábólintani az eseményre, nemcsak a jó hangulat miatt, hanem mert a fent említett versenyen egy diáktársunk is szép eredményt ért el. HipikAnna Felejthetetlen élményekkel gazdagítja a gyermekeket, és erősíti a nemzeti hovatartozás érzését Széchenyi-napok Felsőszeliben Kopjafaavatás a magyar iskolák újraindításának 65. évfordulója tiszteletére (Fotó: SZIA!) A Felsőszeli Széchenyi István Alapiskola idén is a Széchenyi-napokkal tisztelgett névadója előtt. A gyermekeket október 8-10-én érdekes programok várták. JAKUBECZ AAÁRTA A rendezvény valójában már október 6-án elkezdődött: a magyarirodalom-órákon megemlékeztek az aradi vértanúkról, délután pedig a kitartásra, küzdésre ösztönző Terry Fox- futásra került sor. A „remény- ségmaraton” gyűjtéssel volt egybekötve, a Rákellenes Liga javára adakoztak a gyermekek és a pedagógusok. Október 8-án reggel tanulóink a parkba vonultak, az elsősök a kilencedikesekkel fát ültettek az összetartozás jelképeként. Ezután a felső tagozatosok futballtomán szurkolhattak, a taksonyiak, jókaiak, pe- rediek, galántaiak és a hazai felsőszeliek csapata a Széche- nyi-kupáért küzdött, mely idén Galántára, a Kodály Zoltán Alapiskolába került. A felső tagozatosok természettudományi vetélkedőn vettek részt, melyen a csapatok játékos formában adhattak számot ismereteikről. Szintén ezen a napon egy különleges, Dél-Ameriká- ról szóló előadást tartott Barta- los Ottmár nyugdíjas gimnáziumi tanár. László Ildikó, az iskola igazgatója nagyon érdekes kémiai kísérletekkel nyűgözte le a gyermekeket. Az alsó tagozatosoknak Mészáros Magdolna tartott lebilincselő, prezentációval egybekötött előadást a II. világháború végéig környékünkön működő mezőgazdasági kisvasútról Ponvágli címmel. Szintén a kicsiknek tartott úti beszámolót Izlandról Pék Anna nyugdíjas gimnáziumi tanárnő, aki szebbnél szebb képekkel illusztrálta a vulkánok és gejzírek szigetéről szerzett élményeit. Október 9-én a Hobbitól a művészetig címmel különleges rendezvényre került sor. Olyan művészeket kért fel az iskola előadásra, akik munkásságukon keresztül láttatták a tanulókkal, hogy a gyermekkori álmok - ha megküzdünk értük - valóra válhatnak. Buják Ágnes festőművész, a galántai Kodály Zoltán Gimnázium tanára képeivel elbűvölte a gyermekeket. Pukkai Judit ékszerkészítő látványos bemutatót és beszámolót tartott arról, hogyan lett rajz szakosból mutatós és divatos ékszereket tervező, kivitelező művész. E sorok írója a közelmúltban megjelent új, hatodik könyvét, a Cincogi fényre vár című mesekönyvet mutatta be a legkisebbeknek, a nagyobbaknak pedig rendhagyó irodalomórán ecsetelte publicisztikai és írói tevékenységét. Mészáros Magdaléna természeti képekből összeállított fotókiállítását a művelődési házban tekinthették meg a gyerekek. Október 10-én reggel az egész iskola jelen volt azon a megható ünnepségen, melyen az iskola parkjában kopjafát avattunk a szlovákiai magyar iskolák újraindulásának 65. évfordulója alkalmából. Ezután a tornateremben Gál Tamás színművész A helység kalapácsa hőskölteményt adta elő óriási sikerrel. Közben az alsó tagozatosok a Kuttyomfitty Társulat előadásában Az eltáncolt cipellők című darabot nézték meg. A Széchenyi-napok záróünnepségén kiértékeltük a versenyeket. A focitornán és a természettudományi vetélkedőn kívül tanulóink előzetesen több kategóriában alkotópályázatba is benevezhettek: volt irodalmi, rajz- és fotópályázat. Az alkotásokból kiállítás nyílt az iskola folyosóin. Eredményt hirdettünk a Terry Fox- futásban, a tisztasági versenyben és a papírgyűjtésben. A díjazottak oklevelet és könyveket kaptak. Zárszóként az iskola igazgatónője, László Ildikó mondott beszédet. Az idei, XIII. Széchenyi-na- pokon az iskola pedagógusai ismét a Széchenyi István által képviselt szellemiségre irányították a tanítványaik figyelmét. A POSTA HOZTA „Ismerd meg a világot, ismerd meg önmagad!” „Ismerd meg a világot, ismerd meg önmagad!” - idén ez volt a mottója a Dunaszerdahelyi Egészségügyi Középiskola immár hagyományossá vált iskolanapjának. Képek, rövidfilmek és élménybeszámolók révén beutaztuk Indiát, Japánt, Spanyolországot, valamint New Yorkot, Torontót, Párizst, Afrikát, Nepált, Londont, Rómát, Budapestet és Moszkvát. Öt előadó, mind-mind más szemszögből mesélte el élményeit. Antal Ági a jógán keresztül mutatta be Indiát, az ottani életvitelt, szokásokat, ízeket. Tóth Lajos élménybeszámolója hozzánk közelebb állt, mert nem értettük, hogy ilyen fiatalon miért indul el valaki az El Camino zarándokúton, és miért tesz meg gyalog 800 kilométert, miért lép ki a komfort- zónájából. Nos, az előadás alatt megkaptuk a választ. Olyan okok miatt, amelyek nekünk, diákoknak sem ismeretlenek: az önbizalom hiánya, generációs konfliktusok a szülőkkel. Már-már azt hittük a második előadás után, hogy nehéz lesz figyelemmel kísérni a következő élménybeszámolókat, de kellemesen meglepődtünk. A Szlovákiai Japán Nagykövetség munkatársa, Tomeo Komatsu és Jana Šoucová olyan figyelmet lekötő előadással rukkolt elő, hogy a DunaszerKulcsár Gabi diplomás szülésznő, iskolánk egykori diákja dahelyi Városi Művelődési Központ mozitermében még a légy zümmögését is hallani lehetett. Kisfilmen bemutatták Japánt, válaszoltak kérdéseinkre, kívánságunkra beszélgetéseket rögtönöztek. Megtanítottak velünk néhány japán szót is, amit az előadás végére elfelejtettünk, pedig állítólag a magyar ajkú ember hamarabb megtanulja a japán nyelvet, mint a szláv nyelvet beszélő. A beszélgetés csúcspontja az volt, mikor diáktársunkat, Kristína Šiškovát beöltöztették ki- monóba. Jól állt neki a japán viselet, s azt is megtudtuk, hogy Tomoe Komatsu nálunk a szlovák népviseletet „irigyli”, és nagyon szereti a juhtúrós galuskát. A negyedik élménybeszámoló azért volt kedves és tanulságos számunkra, mert iskolánk volt diákja, Kulcsár Gabi diplomás szülésznő számolt be a Budapest-Bamako és a Dakar terepversenyekről. Elmondta: azt, hogy idáig eljutott, annak köszönheti, hogy a magyart és a szlovákot is beszéli - természetesen azóta más világnyelveket is elsajátított. Az előadása azért volt érdekes, mert miközben lepergette a képeket és a rövidfilmeket, olyan élményről számolt be, amelyeket semmilyen útikönyvben nem olvashatunk, mint például mi a „sivatagi etikett” és sok más dolgok. Elmondta, hogy nőként miképp élte meg a férfiak világát, ami egyfajta változatosságot is hozott számára, mivel munkája révén főként nőkkel van kapcsolatban. Nepáli útjáról tartott beszámolójával is lenyűgözött bennünket. Végül Hodossy Péter maratoni futó osztotta meg velünk nem mindennapi élményeit. Hosszú, élményekben gazdag délelőtt volt ez számunkra. Csodálkoztunk is, hogyan bírtuk ki egy helyben, csendben, kisebb-nagyobb szünetekkel. Végül arra jutottunk, hogy ez az előadóknak és a témáknak volt köszönhető. Talán ha néhány szaktantárgy is ilyen színes lenne, nagyobb élvezettel tanulnánk. A Dunaszerdahelyi Egészségügy Középiskola Ady Endre Újságírói Diákköre Tomoe Komatsu diáktársunkat öltözteti be kimonóba (Fotók: az iskola diákjai)
