Új Szó, 2014. október (67. évfolyam, 225-251. szám)
2014-10-04 / 228. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. OKTÓBER 4. Szalon 21 MÉDIATÉR A humanizmus paradoxona George Orwell 1984 című klasszikus alkotásának utóélete legalább annyira izgalmas - ha nem izgalmasabb mint az előtörténete vagy az értelmezéstörténete. Egy közelmúltbeli példán, Cory Doctorow Kis Testvér című regényén keresztül megvilágítanám, miért. H. NAGY PÉTER A kanadai szerző bizonyos körökben kultikus, mások által pedig kárhoztatott művének főhősei ifjú titánok, hackerek, akiknek tevékenysége egy o- lyan hatalom ellen irányul, amely a humanista gondolat deklarálásán és a biztonsági rendszereken alapul. (Bár tudvalevő, hogy mindegyiket fel lehet tömi, mégis ott van az ezeken nyugvó szervezetekben az orwelli rendszerré válás csírája.) A Kis Testvér a technokultúra és az ellenkultűra, illetve az újmédiumok korának egyik legelismertebb szövegeként olyan közeljövőt mutat be, melyben a képlet az 1984-hez képest máshogy érvényesül. Nem valamely politikai nagyhatalom vagy totalitárius rendszer ugyanis az óceániai elem, hanem az amerikai terrorelhárítás. (Nem véletlenül: 9/11 médiavisszhangja arról tanúskodik, hogy a terrorizmus fogalmának átértékelése, és egyáltalán, a terrorelhárítás funkciójának kiterjesztése olyan eseménysorozathoz vezetett, amelynek hatása alól senki sem vonhatja ki magát.) Míg az akció a kriptoanalízisen alapul (kódfeltörés, titkosítás, alternatív internethálózat stb.) és sikeresen zárul, ami a törvényesség helyreállítását helyezi kilátásba, addig az is nyilvánvalóvá válik, hogy nemcsak az egyik oldal lepleződik le potens összeesküvőként, a szabadság korlátozójaként, hanem az eseményekben egy teljes társadalom paranoid jellege nyilvánul meg. A terrorelhárítás működését a megelőző csapás elve határozza meg (lefogjuk, mielőtt a gyanúsított elkövetné a tettet). Andrew „bunnie” Huang kérdésével élve:,Annyira a félelem rabjaivá váltunk, hogy most már művészek, hackerek vagy akár egy csapat Harajuku Fan Madnesst játszó kölyök is minden további nélkül terroristának tekintendő?” Úgy tűnik, valami hiba lehet a mátrixban. Mindjárt látni fogjuk, mi az, előbb azonban ki kell térnünk egy korszakalkotó jelenségre. Doctorow regényében a Nagy Testvér kijátszását egy kriptográfiai mozzanat teszi lehetővé. Ez az úgynevezett kulcsmegosztás dilemmája: ha valaki kódolt üzenetet küld a partnerének, akkor valahogyan el kell juttatnia neki a kulcsot is, hiszen a nélkül nem fogja tudni elolvasni az üzenetet. Ennek persze számtalan módja van, de tételezzük fel, hogy kettejük érintkezését egy harmadik fél folyamatosan figyeli, és megpróbálja elfogni az üzenetet, következésképp a kulcsot is. Hogyan zárható ki a kommunikációból ez a harmadik fél? A H a néhány tinédzser képes kijátszani az antiter- rorista rendszert, akkor az a terroristák ellen sem nyújt védelmet. titkosítóknak tényleg meg kell osztaniuk a kulcsot? Vagyis ahhoz, hogy két ember megosszon egymással egy titkot, eleve birtokában kell lenniük egy közös titoknak, a kulcsnak? A válasz erre a kérdésre sokáig egyértelmű igen volt, s ez már-már őrületbe kergette a kriptográfusokat. Elvégezhető azonban egy gondolatkísérlet, amely alapján feloldható a 22-es csapdájának tűnő dilemma. Képzeljünk el egy olyan állapotot, amelyben minden üzenetet elolvasnak az illetéktelenek, ha ahhoz hozzáférnek (Doctorow regényében a terrorelhárítás). A szóban forgó feladó-címzett páros azonban a következőképpen cselekszik. Egyikük a titkos küldeményt berakja egy vasládikába, lezárja a lakatot a saját kulcsával, majd elküldi a címzettnek. Ez utóbbi természetesen - mivel nem rendelkezik a kulccsal - nem fog hozzájutni az üzenethez, de egyelőre nem is ez a célja. Eszébe jut ugyanis egy fölöttébb hasznos megoldás. Ö is fog egy lakatot, szintén lezárja a vaslá- dikát, majd visszaküldi a feladónak. A küldemény tehát visszajut a kiindulópontjához, immár két lakattal biztosítva. Az illető fogja a vasládikát, és a saját eredeti lakatját kinyitja, majd így küldi el ismét a címzetthez. Aki pedig - mivel már ORWELL EURÓPA csak az a lakat van a ládikán, amelyet ő rakott rá - kinyitja a zárat, és elolvashatja az üzenetet. A mindig figyelő Nagy Testvért ilyen módon sikerül kizárni a kommunikációból. (A Kis Testvérben a titkosítás a nyilvános kulcsú kódolásra épül, de a végeredmény ugyanez.) Mint említettük, a Nagy Testvér Doctorow regényében a terrorelhárítás. A szituáció megértéséhez forduljunk egy pillanatra „vissza” Orwell művéhez. Az 1984 elemzőinek egy része jogosan figyelt fel arra, hogy a regényhang a történet központi alakzatának, a humanista szubjektumnak a rögzíthetőségét is kikezdi. Winston azzal, hogy vállalja, a Párt elleni küzdelemben - értsd: a humanista ideológia érdekében - gyermekeket is hajlandó feláldozni, embertelenné válik. Orwell műve innen nézve olyan diskurzusként értelmezhető, melynek éppen azért kérdőjelezhető meg a szubjektum belső világát az elnyomó hatalom külső inváziójával szembeállító olvasata, mert megfeledkezik a humanizmus alapvető paradoxoná- ról. Doctorow regénye egyebek mellett azért fontos vállalkozás, mert tudatosítja ezt a dirrm lemmát. A terrorelhárítás esetében a lakosság védelmének ideológiája szembefordul az egyéni szabadsággal, és mindenki gyanúsítottá válik. Mivel a paradoxon a terrorelhárítás oldalán képződik, az ellenállóknak elég erre rámutatniuk, a rendszerbe - autoimmun elemként - bele van írva önmaga buktatója. A mű tehát egy olyan 1984-olvasat, amelyben nemcsak előáll a paradoxon, hanem önnön logikája mentén le is lepleződik a humanizmus ideológiája. Az orwelli világ toposza itt válik megértett hagyománnyá (az 1984 ezek szerint túlmutat a politikai és a lélektani allegori- zálás keretein), de egyben aszimmetrikus tapasztalattá is: minden Nagy Testvér csak Kis Testvér lehet, mert sebezhető (ha néhány tinédzser képes kijátszani az antiterrorista rendszert, akkor az a valódi terroristák ellen sem nyújt védelmet). Ennek a viszonyrendszemek az átláthatósága a jövő társadalma és a titkosítási médiumok összefonódása szempontjából valóban döntőnek bizonyulhat: ,A biztonsági rendszerek esetében nem az a fontos, miként működnek, hanem az, hogy miként omlanak össze.” A Nagy Testvér arca az Orwell-regény Michael Radford-féle filmfeldolgozásában (Képarchívum) OTTHONUNK A NYELV A kliens szó használati köre nyelvünkben AA1SAD KATALIN Az utóbbi időben megszaporodtak a kliens szóra vonatkozó olvasói kérdések: az egyik érdeklődő a kifejezés eredetéről, a másik a használati köréről szeretett volna többet tudni, de volt olyan is, aki a szó idegen származása miatt egyenesen kétségbe vonta használata helyességét. írásunkban megpróbálunk összefogó választ adni a felmerülő kérdésekre. Minden nyelv története azt mutatja, hogy a szókincs növekedésének egyik módja a más nyelvekből való kölcsönzés. A megállapítás a magyar nyelvre is érvényes: szókincsünk nagy része török, szláv vagy latin eredetű jövevényszó, melyeknek nagy részét ma már meg sem tudjuk különböztetni nyelvünk ősi elemeitől (lásd pl. a törökből vett búza, ökör, a szláv jövevény kalitka, lencse vagy a latinból származó iskola, kártya szavakat). A viszonylag újabb keletű kölcsönszavainkban a fentieknél jobban érződik ugyan az idegen eredet, de ettől függetlenül ezek is hasznos alkotórészei nyelvünknek. Érvényes ez a latin származású kliens főnévre is, amely a magyaron kívül számos más európai nyelvben is megtalálta a helyét (az angolban és a franciában client, a németben Klient, a szlovákban klient alakban van jelen), méltán nevezhetjük tehát nemzetközi szónak. Ami a kliens szó értelmezését illeti, valódi jelentésére a szavak eredetét vizsgáló Magyar történeti-etimológiai szótár vonatkozó címszavában találunk utalást: ’védenc, patrícius védelme alá helyezkedő plebejus’. Ebben az értelemben azonban ma már csak a történelemtudomány használja a szóban forgó megnevezést, amelynek az idők folyamán több új jelentése is kialakult. A Bakos-féle Idegen szavak és kifejezések szótárában a ’védenc’ jelentés mellett újabb értelmezések jelennek meg: 1. az ügyvédtől tanácsot kérő ’ügyfél’, 2. a gazdasági élethez kapcsolt, de régies stílusértékűként feltüntetett ’vevő’, illetve a 3. ’számítógépes kapcsolatban a szolgáltatást igénylő fél’. A legújabb kiadású idegen szavak szótára a kliens szó használati körét az előzőeken kívül a következő jelentésekkel bővíti: ’az a személy, aki vmilyen védelmet v. előnyt kap védelmezőjétől hűségéért cserébe’; valamint (a számítás- technikára vonatkoztatva) ’a felhasználónál működő szolgáltatói programok’. A szótár az előző kézikönyvekhez képest ugyanakkor pontosabban meghatározza, szűkíti a kliens főnév ’ügyfél, vevő’ jelentésben való használatának színterét, lásd: ’ügyfél v. vevő egyes szolgáltatásokban (főként ügyvédnél vagy A reklámügynökségnek megbízója; a boltnak vásárlója; az orvosnak betege; a fodrásznak vendége van. kereskedelmi szolgáltatásban)’. A Magyar értelmező kéziszótár azonban csak egyetlen jelentését tünteti fel a kliens szónak, mégpedig: ’ügyvéd, gyógytornász stb. szolgálatait igénybe vevő személy, ügyfél’. S bár a szó ilyen értelmű használatát a Magyar Nemzeti Szövegtár mutatói alapján gyakori használatúnak tartja, ezzel egyidejűleg kiveszőben, elavulóban levő szóalakként jelöli meg. A fentiekből kiderül, hogy a kliens szó nyelvünkben több fogalom megnevezésére szolgál - igaz, ezeknek csak egy része köznyelvi elem -, melyből értelemszerűen következik, hogy a mérsékelten gyakori használatú szavaink közé tartozik. S hogy miért kifogásolják mégis olvasóink, hogy „a szlovákiai magyarok nyelvhasználatában már nemcsak a banknak és az ügyvédnek, hanem az orvosnak, fodrásznak, kőfaragónak, kulcskészítőnek” is kliense van? Valószínűleg a szlovákra jellemző - a magyarhoz viszonyított - még nagyobb gyakorisága miatt. Közismert jelenség, hogy egy-egy szónak a másodnyelvben (esetünkben a szlovákban) való nagyobb elterjedtsége az első nyelvben való megerősödését eredményezi. Vagyis: mivel a szlovák mind a pénzintézet, mind az ügyvéd, az orvos, a fodrász stb. ügyfelét általában „klienť-nek nevezi, a szlovákiai magyarok nyelvhasználatában is gyakrabban bukkan fel a kliens szó, mint a magyarországiakéban. Azt azonban érdemes tudnunk, hogy az anyaországi nyelvhasználatban a banknak, biztosítónak, ügyvédnek ügyfele (a hivatalos nyelvhasználatban néha kliense); a reklámügynökségnek megbízója; a boltnak, üzletnek vásárlója; az orvosnak betege; a fodrásznak, kozmetikusnak pedig vendége (a bizalmas nyelvhasználatban kuncsaftja) van. SZALON Szerkeszti: Lakatos Krisztina. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
