Új Szó, 2014. október (67. évfolyam, 225-251. szám)

2014-10-30 / 250. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. OKTÓBER 30. Iskola utca 17 Száz diák programozott egyszerre a Füleki Gimnáziumban Nemzetközi szavalóversenyen Debrecenben Csak ki kellett találni! Tündököltek a selyés lányok Miután Kolumbusz fel­fedezte Amerikát, ven­dégül látták őt a neme­sek és egyházi méltósá­gok. A vendégsereg az asztali beszélgetés köz­ben megpróbálta Ko­lumbusz tettét lekicsi­nyelni, mondván: „Csak ki kellett találni.” ILLÉS KÓS1K ANDREA A felfedező meg akarta lec­kéztetni a társaságot, így arra kérte őket, az asztalon lévő főtt tojásokból próbáljanak megál­lítani egyet a csúcsán. Termé­szetesen senkinek sem sikerült. Ekkor Kolumbusz finoman megkocogtatott egy tojást, a törött részén felállította, és ki­jelentette: „Nem nagy dolog, csak ki kellett találni.” Körülbelül ennyire egyszerű, mégis nagyszerű ötlet volt az a rendezvény, melyet az Európai Programozás Hetére készítet­tek a Füleki Gimnázium infor­matika szakos tanárai. A Programozás Hete október 11-től 17-ig tartott. A rendez­vényhez való csatlakozáshoz a http://codeweek.eu oldalon lehetett regisztrálni. A regiszt­ráló intézmények felkerülhet­tek a rendezvényeket bemuta­tó európai térképre. A rendez­vénysorozat célja az volt, hogy népszerűsítse az informatika, azon belül is a programozás fontosságát. Bármely oktatási intézmény, informatikai szak­kör csatlakozhatott, de a szer­vezők főleg olyan intézménye­ket kívántak megszólítani, amelyek külön hangsúlyt he­lyeznek a számítástechnikára vagy a természettudományok­ra. A program szervezői javas­latokat is tettek: informatika vagy egyéb órán lehet előadást SPÁTAY ADRIANA A komáromi Selye János Gimnázium szavaiéi idén ismét Debrecen vendégei és verseny­zői voltak. Október 19-20-án 16. alkalommal rendezte meg a Debreceni Zsidó Hitközség, Debrecen városa, a Magyaror­szági Zsidó Hitközségek Szö­vetsége, a Magyar Zsidó Örök­ség Közalapítvány a Dr. Kardos Albert Nemzetközi Vers- és Prózamondó Versenyt. Diákjaim immár hatodik al­kalommal kapcsolódtak be a versenybe, amely három fordu­lóból áll: a versenyzőknek a kö­telező versenyanyagból 2 művet kell választaniuk, me­lyek zsidó származású írók, köl­tők alkotásai. Az elődöntőkben ezeket, illetve a szabadon vá­lasztott műveket tolmácsolják a versenyzők. A zsűri megrostálja a mezőnyt: a másnapi döntőbe kategóriánként csak a legjobb 4-6 szavaló jut tovább. Idén két diákommal, Kálosi Zsófiával és Lakatos Lilivel ké­szültünk a versenyre; mind­ketten az ifjúsági kategóriában indultak. Egymás ellenfele­ként ugyan, de egymásért is izgultak a lányok. Zsófi Radnóti Miklós, Szabó T. Anna és Erdős Virág versei­vel, míg Lili Radnóti Miklós költeménye mellett hazai, szlovákiai magyar költők verse­it szavalta. Mindkét lány reme­kül állta a sarat, az elmúlt évekhez hasonlóan csupa pozi­tív véleményt, dicséretet kap­tak. Az eredmény megint a le­hető legfényesebbre sikerült: Kálosi Zsófi az 1., Lakatos Lili a 2. helyen végzett. A zsűri elnöke Drucker Ti­bor, az Ex Libris Könyvkiadó igazgatója, díszelnöke Nógrádi Gábor író volt. Számomra két okból is példaértékű ez a rendezvény: egyrészt az ember tényleg érzi, Voltak, akik a Lego-robotok számára írták a programsorokat (Fotó: Bálint Lóránt) tartani a programozásról, programozási versenyt lehet hirdetni az iskolában, vagy be lehet mutatni az iskola prog­ramozószakkörének munkáját. A Füleki Gimnáziumban ok­tóber 14-ére időzítették a Prog­ramozás Hetének rendezvé­nyét. Az első két tanítási órán a gimnázium diákjait vonták be a programozásba. Először meg­hallgattak egy érdekes előadást nemcsak a programozásról, ha­nem magyar sikertörténetekről is a programozás területéről. A második tanítási órán azt tűzték ki célul, hogy az iskola 100 diák­ja egyszerre programozzon 45 percen át. Volt, aki számítógé­pen, volt, aki laptopon, volt, aki táblagépen írta a programsoro­kat, amelyhez minden gépet az iskola adott. A diákok különbö­ző programozási nyelveken dolgoztak, köztük grafikus plat­formokon is. Hamarosan az eredmény is meglett: az iskola száz diákja egy tanítási óra alatt 9704 programsort írt meg. Délután a környező alapisko­lák nyolcadikos, kilencedikes diákjait fogadták a gimnázium­ban, ahol a gimnazisták mutat­ták be fiatalabb társaiknak a sa­ját maguk által írt programokat, és azt is, hogyan készítették őket. Majd az egész rendezvény ötletgazdája, Tomolya Róbert vette át a szót. A gimnázium in­formatika szakos tanára közölte a vendégül látott alapiskolá­sokkal: „Innen ma mindenki úgy megy haza, hogy már írt egy programot.” ígéretét teljesítette is, s lépésről lépésre haladva mindenki kipróbálhatta a prog­ramozást. A programozást a számító­gépek használatának „művé­szeteként” emlegetik. Digitális világunkban mindenki kapcso­latba kerül valamilyen úton- módon a digitális technológiá­val, de általában csak felhaszná­lók vagyunk. A programozók­ból hiány van, és az előrejelzé­sek szerint a programozás még sokáig hiányszakma lesz. Talán mert ez is olyan, mint Kolum­busz tojása: ha egyszerűnek tűnik is, mégiscsak ki kell találni... hogy a művészi gondolkodás és önkifejezés a legfontosabb, ez a pár nap meg- és visszaadja a költészet, az irodalom rangját. Másrészt az a szeretet és elfo­gadás, amellyel az embert Deb­recen, illetve a szervezők fogad­ják, a különböző vallások, kul­túrák, egyetemes emberi érté­kek békés egymás mellett élése és megbecsülése példamutató és mindenképpen követendő a mai társadalomban, az emberi kapcsolatokban. Köszönöm Paszternák Ta­másnak, volt diákomnak, aki 2002-ben felhívta figyelmemet a rendezvényre, illetve lehetővé tette részvételünket, és aki az­óta is figyelemmel kíséri szerep­lésünket. Köszönjük a debrece­ni hitközségnek, a szervezők­nek- Zámbori Edith irodaveze­tőnek - a szíves vendéglátást, a kellemes, élménydús két napot. Emlékeztetőül a Dr. Kardos Albert Nemzetközi Vers- és Prózamondó Versenyben eddig elért eredményeink: 2002 - Czuczor Nóra - 1. hely 2009 - Szabó Donáta - 1. hely, ifjúsági kategória, Jókai Ágnes - 1. hely, felnőttkategó­ria 2010 - Ölvecky András - 1. hely, felnőttkategória 2011 - Szurcsík Ádám - 1. hely, ifjúsági kategória 2012 - Hernandez Franco Vivien - 1. hely, ifjúsági kate­gória, SzurcsíkÁdám - 2. hely, felnőttkategória 2014 - Kálosi Zsófia - 1. hely. ifjúsági kategória, Laka­tos Lili - 2. hely, ifjúsági kate­gória Már most örülünk a jövő év októberében immáron 17. al­kalommal megrendezésre ke­rülő debreceni versenynek, di­ákjaimnak szívből gratulálok; s remélem, ez a szép sikersoro­zat megszakítás nélkül folyta­tódik. A szerző a Selye János Gim­názium tanára Debrecen főterén: Kálosi Zsófia, Spátay Adriana felkészítő tanár és Lakatos Lili. Még az eredményhirdetés előtt, de már bizakodva. (Fotó: SJG) A POSTA HOZTA Múzeumok éjszakája a bélyi Sennyey-kastélyban Kézműves-foglalkozás és közmondásnyomozás is volt a programban A nagyvárosok megszokott programjai közé tartozik a Mú­zeumok éjszakája. A Bélyi Alapiskola igazgatóhelyettese­ként innen vettem az ötletet, hogy a szépen felújított Sennyey-kastélyban múzeu­mok éjszakáját rendezzenek, természetesen a korosztályra (4-9. évfolyam) való tekintet­tel este 7 óráig tartott. Dr. Kalinák Szabolcs iskola- igazgató megnyitója után fél kettőtől este hét óráig tíz lelkes pedagógus foglalkozott a gye­rekekkel. A kézműves-foglalko­zásokon a gyerekek régi eszkö­zökkel ismerkedtek, majd csu- hébabát, -virágot, rongybabát, -labdát és parittyát készítettek, amelyekből az iskola folyosóján kiállítást készítettek. A délután másik felében be­járták a kastély felújított része­it. Ezután Smajda Márta peda­gógus és Bűti Barnabás tanuló prezentációt mutatott be a Sennyey családról, a korabeli öltözködésről, bútorokról, ké­peslapokról stb. Hogy visszaad­ják a kor hangulatát, Oltman Vivien és Lackó Tamara egy- egy zongoraművet adott elő, majd gitárkísérettel énekeltek, Bűti Barnabás pedig egy deák­ról szóló történetet mondott el. A délután vendége volt Tur- csányiné Bodnár Marika, aki Sennyey Anna bélyi konteszká- ról mesélt személyes élményei alapján, hiszen a Bodnár család gondoskodott a konteszkáról utolsó éveiben. Nagyon szépen megoldot­ták a gyerekek a feladatokat is. El kellett képzelniük, ők mi­lyen kastélyban laknának, ho­gyan élnének, mi volna a ne­vük. Nagyon ötletes megoldá­sok születtek. Megható fogal­mazásokat írtak ezzel a cím­mel: Sennyey Anna utolsó naplója, Tudni kell, hogy élete végéig Bélyben maradt, és szegényes körülmények között halt meg. Ezután a gyerekek a családdal és a községgel kap­csolatos történeteket olvastak fel, majd mozaikokból kellett kirakniuk kastélyok képét. A legizgalmasabb feladat a könyvtárban várt rájuk. A pe­dagógusok közmondásokat rejtettek el a könyvekben, eze­ket kellett megtalálniuk vil­lanylámpával a sötét könyv­tárban. Segítségül megkapták a könyvespolc sorát és a könyv címét. A nyertes csapat hét közmondást talált meg. A vil­lanylámpás keresést mindenki kipróbálhatta, bár az utolsókat egy éppen arra járó szellem zavarta meg a keresésben. A„ rendhagyó, szép délutánt kö­zös énekléssel zártuk. Az ötletekért és a megvalósí­tásért köszönet jár az iskola pedagógusainak: Lackó Péter­nek, Oltman Lászlónak, Vaszily Erzsébetnek, Tótok Ilonának, Borsos Ágnesnek, Forgács Ale­xandrának, Pikó Renátának, Nagy Katalinnak, Smajda Már­tának valamint Perhács Ma­réknek, a kastély gondnokának és a kastély fenntartójának, a Nagykaposi Prosperitás Alapít­ványnak. Szakszón Anna

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom