Új Szó, 2014. október (67. évfolyam, 225-251. szám)
2014-10-27 / 247. szám, hétfő
www.ujszo.com EGESZSEG 2014. OKTOBER 27. GYÓGYHÍREK TI N em könnyű erről a témáról hasznos és szakavatott információkhoz jutni. A helyzetet nagymértékben nehezíti az is, hogy a gyászról - de magáról a halálról is - keveset beszélünk. Szlovákiában tabunak számít, akárcsak a gyászolóknak nyújtott tanácsadás. Tudjuk, hogy a lelki zavarokban szenvedő emberek száma folyamatosan emelkedik, s az is köztudomású, hogy a gyász a depresszió leggyakoribb elindítóinak egyike. Nem mindegy hát, hogy ki meddig gyászol, ki hogyan tudja enyhíteni a kínzó lelki fájdalmat, s milyen módon tud tőle teljesen megszabadulni, vagyis: mikor és hogyan végzi el a gyászmunkát. Ez jelentős mértékben kihat az ember későbbi életére, testi és lelki egészségére. Tabu a halál Mária Demitrová története, amelyet egész Szlovákia ismer, példaként is megállja a helyét. Férje halála után a legnehezebb perceket is az ország, idegen emberek szeme előtt kellett megélnie. „Valahogyan át kellett élnem ezt a tragédiát. Szerencsére most már lelkileg egészséges vagyok. Hosszú folyamat áll mögöttem - idézte fel a nehéz időket, majd így folytatta: - Sok ember nem tudja, hogyan kerüljön ki az ördögi körből. Nem tudja, merre induljon, hol kezdje. Nekem ez szerencsére magától jött. Először elkezdtem az elmúlásról szóló könyveket vásárolni. A halálról nem tudtam sokat, bár találkoztam vele, de soha nem érintett meg annyira, mint akkor, amikor a férjem meghalt. Akkor döbbentem rá, hogy a halálról milyen keveset beszélünk, hogy ez nálunk óriási tabu. Ám ha bekövetkezik, óriási sokkot jelent. Az az ember, akinek saját magán kell segítenie, nem képes másoknak segíteni.” Elmondása szerint kezdetben a rajzolás jelentett neki örömet, utána elkezdett írni, ez tartotta életben, és végül jelentkezett egy agyagozó körbe. „Vázákat gyártottam. Már az egész család tele volt a készítményeimmel. Úgy éreztem, hogy ha az, aki számomra a legfontosabb, meghalt, alkotnom kell valamit, aminek eredményét azonnal látom, és a váGyászmunka nélkül nincs lelki egészs' A gyász, amelyet a családtag, barát, ismerős elvesztése vált ki, hozzátartozik az élethez. Viszont egyáltalán nem könnyű testi és lelki egészségben túlélni ezt az időszakot. Van, akinek szakemberre is szüksége van, aki megtanítja, hogyan dolgozza fel a szeretett személy halálát. A szakemberek állítják: ezt is meg lehet tanulni. zakészítés pontosan ilyen. Az alkotásba valójában beledolgoztam gyászom egy kis darabját is” - mondta a híres jégkorongozó özvegye. Fontos a gyászmunka „A gyász módját meg lehet tanulni - állítja dr. Jolana Kusá pszichológus, majd hozzáteszi: „Taníthatjuk az embereket, segíthetünk nekik. Kellemeden hallgatni az effajta buta tanácsokat: ne félj, majd jobb lesz; mindenkit utóién ez; neked a gyerekekről kell gondoskodni. Rendkívül fontos, hogy az, akinek szüksége van rá, megkapja a segítséget. Ha ugyanis nem kapja meg, ez idővel megbosszulja magát.” Dr. Jolana Kusá szerint naponta élünk át gyászokat, például amikor kirúgnak a munkahelyről, amikor a barátnő megbánt, amikor elveszítünk valami szépet, valami jót. „Ha ezzel nem tudunk kellőképpen kibékülni, lassan-lassan összegyűlnek az apró gyászok, és egyszer csak robban, és nem is tudjuk, hogy estünk depresszióba. A közeli ember elvesztéséért érzett gyász nem csak a halál okozta gyászt jelenti. Például amikor részt vettem egy gyászterápián és meditáltunk, egyszer csak folyni kezdtek a könnyeim. Amikor nyomoztam az ok után, rádöbbentem, hogy soha nem gyászoltam meg az apámat. Ismeri a helyzetet: meghalt az apa, s az anya egyszer csak egyedül maradt, azt mondogatta, hogy neki nincs senkije a világon, és mi, gyerekek neki segítettünk, magunkra nem volt idő. Általában úgy szokott lenni, hogy az emberek, miközben másoknak segítenek, megfeledkeznek magukról, pedig nekik is szükségük lenne a segítségre. Egy sor gyászt hordoznak magukban, és ezek egyszer robbannak. Tudni kell, hogy gyászra minden embernek szüksége van. Szem előtt kell tartani, hogy akkor is örülhetünk az életnek, ha nagy veszteség ért bennünket, mert az élet fontosabb, mint minden más a világon” - fejtette ki a szakember. „Egy-egy haláleset után ne tegyünk úgy, mintha semmi sem történt volna. Mindenki tegye azt, aminek szükségét érzi - figyelmeztetett a szakember. - Például búcsúzzon el a szeretett személytől: üljön az asztalhoz, gyújtson meg egy gyertyát, és írjon neki levelet, írja ki magából mindazt, amit érez iránta. Jó megoldás az is, ha valamilyen korábban nem végzett tevékenységbe kezd, például rajzol, horgol, egyszerűen csinál valamit és nem szalad más tevékenységbe.” Nem áltassuk magunkat, hogy semmi sem történt, hogy az élet normális körforgása, hogy az emberek meghalnak. A gyászmunka (annak a gyászreakciónak a lelki feldolgozása, amely a szeretteink halálát követi. A veszteség következtében érzett fájdalmat, szenvedést, bánatot fel kell dolgozni. A holttest szertartásos eltemetése, a búcsúszertartás, a szeretett ember elsiratása, a távozó ember értékeinek szétosztása, vagy a gyászidő betartása mind-mind az emberi elmúlás méltóságát ápolják és az élők belenyugvását segítik) elengedhetetlen ahhoz, hogy az élet tovább folytatódhasson. (kovács) » Segítség a gyászolóknak Néhány héttel ezelőtt a Kolobeh života polgári társulás honlapot indított útjára, amely segítséget kínál azoknak, akikkel Szlovákiában senki sem foglalkozik: a kiskorú gyerekes családoknak, amelyek az egyik vagy mindkét szülő halála után válsághelyzetbe kerültek és azoknak, akiknek hozzátartozójuk meghalt. A polgári társulás nagykövete Mária Demitrová. Amint azt dr. Jana Pitková, a PT statutáris képviselője elmondta, egy éve alakult meg a polgári társulás, ezalatt az idő alatt született meg a rászorulókat hasznos tanácsokkal ellátó oldal és nyári tábort szerveztek 15 olyan gyereknek, aki mindkét szülőjét elveszítette. (www.kolobehzivota.sk) A VIZSGALAT CÉLJA AZ VOLT, HOGY MEGÁLLAPÍTSA A SZIVMEGALLAS UTÁNI TUDATÁLLAPOTOT A halálközeli élményekről Ezrek, sőt milliók számoltak be a halál kapujában olyan jelenségekről, mint a nagy fény, a meleg, vagy eltávolodás a testüktől. A halálközeli élmények széles körben ismertek, de az orvostudomány és a természettudósok meglehetős szkepticizmussal fogadják őket. Az esetek száma nő, aminek az egyik oka lehet, hogy az utóbbi időben sokat fejlődtek az újraélesztési technikák. A southamptoni egyetem kutatói nemrégiben egy négyéves nemzetközi vizsgálat végéhez értek, amelyben több mint 2000-en vettek részt. A vizsgálat célja az volt, hogy megállapítsa a szívmegállás utáni tudatszintet, és az érintettek élményeit. A beszámolók érvényességét objektív markerekkel vizsgálták, hogy megfelelnek-e a tényleges eseményeknek vagy csupán hallucinációk. A résztvevők közül 140-en tudtak használható beszámolót adni. 39 százalékuk az újraélesztés előtti időről jelentett tudatosságot, amikor a szíve már megállt. Pontos emlékeik nincsenek, ami arra utal, hogy sokaknak működik még a tudata, de emlékeik később kiesnek. Ennek oka lehet agykárosodás, de lehet bizonyos nyugtatok hatása is. Az érzéstelenítő és nyugtató hatású ketaminról például tudni, hogy békés, örömteli állapotot, valamint a testtől való eltávolodás érzését idézi elő, hasonlót, mint amiről a halálközeli élmények felidézésénél hallunk. Egy korábbi vizsgálatnál a halál pillanatában magas szintű idegi tevékenységet észleltek, a kutatók szerint az élmények hátterében állhatnak az agy emlékezésért felelős területei is. Bár a mostani vizsgálat résztvevői egyes részleteket nem tudtak felidézni, 20 százalékuk békésnek írta le az állapotát, és közel egy- harmaduk érezte úgy, hogy az idő felgyorsult vagy ellenkezőleg, lelassult. Voltak, akik fényességet vagy állatokat láttak, mások viszont félelemről vagy mély vízről számoltak be. A résztvevők 13 százaléka élte át a testtől való elszakadás élményét, egy beteg pedig úgy érezte, mintha a helyiség sarkból figyelte volna az újraélesztést, pedig három percig is állt a szíve, és az agy a szívmegállást követően 20-30 másodpercen belül kikapcsol. Tényleges eseményeket a vizsgált személyek mindössze 2 százaléka tudott felidézni, de mivel ezek részletei megfeleltek az igazolt történéseknek, hitelt kell adni nekik, és további vizsgálatokat érdemes folytatni, mondják a kutatók. (informed)
