Új Szó, 2014. október (67. évfolyam, 225-251. szám)

2014-10-25 / 246. szám, szombat

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2014. OKTÓBER 25. www.ujszo.com Virtuális séta a múzeumban Budapest. Immár öt magyarországi múzeum - a Magyar Nemzeti Múze­um, a Petőfi Irodalmi Mú­zeum, a Szépművészeti Múzeum, a Magyar Nem­zeti Galéria és az Iparmű­vészeti Múzeum - anyaga érhető el az interneten, vagyis látogatható virtuá­lisan. A virtuális látogatást lehetővé tevő adatbázis­hoz - a Google Art Projekt programjához - világszer­te több mint 500 múzeum csatlakozott, egyebek mel­lett a New York-i Metropo­litan, a firenzei Uffizi, a londoni British Museum és a bécsi Kunsthistorisches Museum gyűjteménye is hozzáférhető már az in­terneten. (MTI) Elmarad a koncert Pozsony. A szervezők sajnálattal közlik, hogy Asaf Avidan énekes-dal­szerző október 27-re a régi vásárcsarnokba meghirde­tett fellépése elmarad. A koncertre kevés jegy fo­gyott el elővételben, így a szervezőiroda a művésszel konzultálva úgy döntött, nem kockáztatja meg a ve- szetségesnek tűnő rendez­vény megvalósítását. A megvásárolt jegyek a Ti­cketportal jegyirodánál válthatókvissza. (k) Asaf Avidan mégis kihagy­ja Pozsonyt DiCaprio és a gorillák Los Angeles. Új oldalá­ról mutatkozik be Leonar­do DiCaprio: a színész executive produceri fel­adatot vállalat egy Netflix számára készült gorillás dokumentumfilmben közölte a The Hollywood Reporter. A Virunga című film arra a küzdelemre hív­ja fel a figyelmet, amelyet vadőrök folytatnak vador­zókkal a veszélyeztetett gorillák megvédelmezésé- re a Kongói Demokratikus Köztársaság területén fek­vő Virunga Nemzeti Park­ban. A dokumentumfilmet egyidejűleg mutatják be november 7-én a Netflix internetes műsorszóró programjában, valamint New York-i és Los Angeles- i filmszínházakban. (MTI) Magyarországról jöttek: Sárkány Ramóna és Gellén Péter augusztusban igazolt az Ifjú Szivek Táncszínházhoz Hobbiból hivatásuk lett a néptánc Gellén Péter és Sárkány Ramóna (A szerző felvétele) szeretjük csinálni” - hangsú­Fiatalok, lelkesek, Ma­gyarországról jöttek Po­zsonyba dolgozni. Min­dent hátrahagyva, új éle­tet kezdve egy ismeretlen országban, ám ismerős közegben. Sárkány Ra­móna és Gellén Péter au­gusztustól az Ifjú Szivek Táncszínház táncosa. JUHÁSZ KATALIN A társulat a nyáron hét tag­gal egészült ki, huszonhárom jelentkezőből választották ki az új táncosokat az addig betöltet­len helyekre. Közülük ketten nem bírták a gyűrődést és né­hány hét után távoztak, a töb­biek közül négyen magyaror­szágiak, egy lány pedig szlovák nemzetiségű, aki Gellén Péter szerint hamarabb meg fog ta­nulni magyarul, mint ők szlo­vákul. Vele a magyarországiak egyébként angolul kommuni­kálnak. „Mindketten néptánc tagoza­tos középiskolába jártunk, Ra­móna Foton, én pedig Békés­csabán. Ott a tánctanulás volt az elsődleges, itt viszont meg kell tanulni egy műsort és színpad­ra kell állni vele. Ott értékmeg­őrző munka folyt, itt értékte­remtő. Mindketten régóta tán­colunk amatőr együttesekben, én például egy időben párhu- hamosan több csoportnak is tagja voltam, sőt egy folk-metál bandával, a Palmettával is gyak­ran felléptem táncosént. A hob­bi és a hivatás között azonban hatalmas a különbség” - mond­ja Péter, aki nagyjából tudta ugyan, hova érkezik, mégis le­esett az álla, amikor a nyáron megmutatták neki Hégli Dusán koreográfiáját, a Hontalanítást. .Annyira új dolog volt ez szá­momra, hogy az elején fel sem fogtam, hogyan lehet ilyen cso­dát alkotni autentikus kerete­ken belül. Ez volt az első be­nyomásom, ez alapozta meg az ittlétem első heteit. A másik konkrétum, hogy a próbákon nagyon kemény munka folyik. Viszont ezért jöttünk ide, ezt lyozta Peter, akinek szakmailag az volt a legvonzóbb az Ifjú Szi­vekben, hogy kis létszámú e- gyüttesről van szó, és az újakat nem a harmadik sorban dugják el, hanem komoly feladatokat kapnak. A próbákról Ramóna is ha­sonlóan vélekedik, de hozzáte­szi, hogy az Ifjú Szivekben egy­szerre van jelen a szigorú pro­fizmus és a baráti légkör. „A si­keres felvételi számomra vissza­igazolása volt mindannak, amit eddig csináltam. Egyfajta jelzés a profik részéről, hogy volt ér- • telme a rengeteg tanulásnak és áldozatnak. Nem igazán tud­tam, mire számítsak ebben az együttesben, de azt már az ele­jén észrevettem, hogy itt egé­szen másként gondolkodnak a táncról és másképp viszonyul­nak hozzá, mint nálunk. A munkamódszert persze csak be­lülről lehet megtapasztalni. A csapat egyébként nem túl bőbe­szédű. Az emberek nem mon­danak el magukról mindent, de a legfontosabb dolgokat mégis tudjuk egymásról. Tudjuk, mi­kor kell odamenni a másikhoz és vállon veregetni, mikor ér­demes leülni és megbeszélni va­lamit, és mikor kell békén hagy­ni a másikat ” - mondja Ramó­na, aki pedagógiai főiskolára járt, most írja a diplomamunká­ját, és pár hónappal ezelőtt még a katedrán képzelte el a jövőjét. Az Ifjú Szivek Táncszínház ál­láshirdetését két nappal a je­lentkezési határidő lejárta előtt látta meg a Facebookon. „Nép­táncos berkekben Magyaror­szágon mindenki mindenkit ismer, hiszen ez egy rétegműfaj. Persze tudunk az Ifjú Szivekről is, de mivel velük kevesebbet ta­lálkozunk, nem ismerjük őket annyira. Amióta turnézunk a Felvidéki kakukktojás című gyerekműsorral, rájöttem, mi az alapvető különbség. A ma­gyarországi szakma neves ko­reográfusai minden alkalom­mal el akarják kápráztatni a kol­légáikat, azaz a szakmának, egymásnak dolgoznak. Hégli Dusán viszont nyitni akar a nagyközönség felé, minden ré­teggel meg akarja szerettetni a néptáncot, miközben nem min­ket, táncosokat akar mutogatni, hanem ezt a gazdag kultúrát szeretné felmutatni. Ez a szán­dék duplán érezhető a legújabb műsorban. Mivel én odahaza két gyerekcsoportot is vezetek, tudom, mi az, ami leköti a kicsi­ket, mire reagálnak jól. A Felvi­déki kakukktojás úgy van össze­állítva, hogy a közönség egy percig sem unatkozik. Persze közönség és közönség között nagy lehet a különbség. Az elő­adás matinéváltozatát a mosta­ni turnén alapvetően gyerek­közönségnek mutatjuk be, de volt már jó néhány esti előadása is a produkciónak. Elmondhat­juk, a felnőttek körében is sike­res. Egyes helyeken a gyerekek találkoznak az iskolában a nép­tánccal, a népzenével, máshol a tanárok nem tartják ezt fontos­nak. A műsor második felében, amikor gyerekeket hívunk fel a színpadra, tulajdonképpen tánctanítás folyik. Rögtön lehet látni, kipróbálták-e már a nép­táncot, vagy teljesen ismeretle­nek számukra az alaplépések. Az, hogy feljönnek a színpadra, hatalmas dolog, mert azt jelen­ti, hogy megérintette őket ez a világ” - véli Ramóna. A két fiatal táncos jelenleg Dunaszerdahelyen lakik albér­letben, az ingázás napi négy órát vesz el az idejükből. Ezért azt tervezik, hogy januárban Pozsonyba költöznek. Eddig azért hezitáltak, mert Duna­szerdahelyen mégiscsak „szín­magyar” közegben élnek, rá­adásul több kollégájuk is ott la­kik, ők rendkívül segítőkészek, bármilyen problémával lehet hozzájuk fordulni. A Békés megyei Péter au­gusztus óta nem volt otthon, a Veszprém megyéből érkezett Ramóna ebből a szempontból szerencsésebb, mivel három óra alatt otthon tud lenni. Az emlí­tett két gyerekcsoporttal azon­ban szeptembertől nem volt ide­je foglalkozni, a kicsiknek jelen­leg meg kell elégedniük a „taní­tó bácsival”, azaz Ramóna okta­tópárjával. „Persze szeretném folytatni a tánctanítást Boldog községben, mert imádom csi­nálni, és elég nehéz helyzetben sikerült létrehoznunk ott vala­mit. A gyekekek nagyon meg­szerették a néptáncot, és na­gyon hisznek bennünk. Ha ott­hagynám őket, azt egyértelmű cserbenhagyásnak tekintenék, és talán á néptáncot is abba­hagynák. A Kakukktojás-turné végéig sajnos nem tudok foglal­kozni velük. Aztán majd min­den kialakul.” November 8-án kezdődik a 16. Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivál a Mladosť, a Lumiere és a Nostalgia moziban A komor témákat az életerőről szóló filmek ellensúlyozzák ELŐZETES Pozsony. November 8-tól 14-ig tart a 16. Pozsonyi Nem­zetközi Filmfesztivál, amely 147 vetítésen 123 mozgóképes alkotást kínál az igényes mozi kedvelőinek. A szemle gerincét- a hagyománynak megfelelően- ezúttal is a három verseny­szekció alkotja. Idén azonban változtattak a játékfilmek ver­senyének alapszabályán: mos­tantól csak első vagy második filmjükkel jelentkezhetnek a rendezők e mezőnybe. A feszti­vál ilyen módon szeretne új ne­veket felfedezni, és így próbálja támogatni a fiatal alkotókat, akik esetleg a jövő csillagai le­hetnek. A játékfilmek verse­nyében küenc alkotás méretik meg, köztük Jirí Mádl Megyünk a tengerhez című rendezői de­bütálása, valamint Jaro Vojtek Gyerekek című első játékfilmje. A másik két versenyben rövid­filmek, valamint a dokumen­tumfilm területén alkotó első- és másodfilmes rendezők mun­káit értékelik. Nem hiányoznak majd a szemle már megszokott infor­mációs szekciói sem. A Pano­ráma blokk az éppen zajló fil­mes szezon sikerfilmjei - fesz­tiváldíjas opusai - közül válo­gat. Ez évben meglehetősen komor témákkal, a menekültek problémáival foglalkozó moz­góképek kerültek az összeállí­tásba. Mintegy ellensúlyozza ezt a Történetek - fümek az életerőről elnevezésű blokk, Jirí Mádl népszerű cseh színész rendezői bemutatkozása, a Me­gyünk a tengerhez című paródia a játékfilmek versenymezőnyé­ben méretik meg a fesztiválon (Képarchívum) melybe főleg vígjátékokat, il­letve derűs történetekről szóló műveket soroltak be, olyano­kat, amelyek emelik a hangula­tot, növelik az életkedvet. A Fókusz szekció, mely álta­lában egy-egy nemzeti film- művészetet mutat be, idén a kortárs hongkongi filmre fóku­szál. A szekció rövid- és nagyjá­tékfilmjei bonyolult gazdasági­politikai viszonyokkal foglal­koznak. A kísérleti film kedve­lői az Árral szemben szekció kínálatában keresgélhetnek. A pozsonyi filmfesztivál ki­emelkedő művészeti munkás­ságáért díjjal jutalmazza Theo­dor Pišték cseh kosztümterve­zőt. Ivan Palúch szlovák szí­nész pedig táblát kap a pozso­nyi filmsétányon, (tébé)

Next

/
Oldalképek
Tartalom