Új Szó, 2014. október (67. évfolyam, 225-251. szám)

2014-10-20 / 241. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. OKTÓBER 20. Kultúra-hirdetés 7 A hazaiak külön helyszínen mutatkoznak be a Pozsonyi Dzsessznapokon Négy nap dzsesszben Hugh Masekela dél-afrikai trombitaművész (Fotó: BJD) Negyvenéves a Pozsonyi Dzsessznapok, a műfaj legnagyobb hazai sereg­szemléje. A jubileumra tisztes sztárfelhozatallal készülnek a szervezők, és a fesztivál idén először négynapos lesz, csütör­töktől vasárnapig tart. JUHÁSZ KATALIN Az új helyszín, az Incheba remekül bevált, annak ellené­re, hogy a költözést a kényszer szülte. Nyilván sokan emlé­keznek még a hat évvel ezelőtti hangos sirámokra, amikor a több évtizedes törzshely, a PKO végleg „elesett”. Voltak, akik máris temették a Pozsonyi Dzsessznapokat, mondván, hogy a lerobbant szocreál épü­lettel együtt oda az egyedi hangulat is. Nem lett igazuk, a hatalmas, modem, leszőnye- gezett teremben senkinek sem hiányzik a tolakodás és a leve- gőtlenség, nem beszélve az ál­landó parkolási gondokról, amelyek szintén megszűntek. Plusz egy este Aki a külföldi sztárok mellett a hazai élvonalra is kíváncsi, csütörtökön még ne az Incheba, hanem a régi vásárcsarnok felé vegye az irányt. Az est pörgős- nek ígérkezik: tizenkét zenekar, illetve előadó váltja egymást két színpadon, tíz-tíz perces prog­rammal. Ez a szigorú drama­turgia senkinek sem derogált, sőt, a szervezők szerint akkora volt az érdeklődés a fellépni vá­gyók részéről, hogy még válo­gatni is kellett közülük. Az est végén a brit James Taylor, a Hammond-orgona szakavatott bűvölője lép színpadra kvartett­jével, természetesen nem csu­pán tíz perc erejéig. Október 24-től, azaz péntek­től már minden a megszokott kerékvágásban zajlik: Incheba, naponta öt-hat koncert két színpadon, a nagyteremben a sztárok, a kisteremben a feltö­rekvők. Itt és most nincs lehe­tőségünk mind a 16 fellépő bemutatására, azért sem, mivel a paletta zeneileg is rendkívül széles: a tradicionális dzsessz mellett a blues, a latin ritmu­sok, sőt a funk is felbukkan a kínálatban. Ezért csupán há­rom kedvencünket ajánljuk, valamint a fesztivál magyaror­szági fellépőjét. Zenével az apartheid ellen Pénteken, október 24-én a dél-afrikai trombitaművész, az apartheidellenes mozgalom egyik ikonja, az idén 75 éves Hugh Masekela érkezik csapa­tával. Már akkor „világzenét” játszott, amikor e műfaji meg­jelölés kitalálói még a világon sem voltak. Elég fiatalon összetűzésbe került a hata­lommal, ezért 1960-ban elő­ször Londonba ment, ahol a hegedűvirtuóz Yehudi Menu­hin segítette őt zenei tanulmá­nyainak folytatásában, majd New Yorkban bukkant fel olyan zenészek társaságában, mint Dizzy Gillespie, Louis Arm­strong vagy Harry Belafonte. Miközben egyre szélesebb kör­ben ismertté vált, hazájában sorra mészárolták le barátait, egykori zenésztársait. Maseke­la mindenképp haza akart tér­ni, de Belafonte szerencsére le­beszélte erről. Maradt hát Amerikában, belecsöppent a hippimozgalomba, Jimi Hend­rix és Sly Stone társaságában zenélt, sőt a The Byrds egyik lemezén is ő fújta a trombitát. Feleségül vette Miriam Make- bát, a dél-afrikai szabadság- harc másik vezető művészét, és bár nem élhettek hazájukban, a fekete kontinensen maradtak és dalaikkal tovább harcoltak Nelson Mandela szabadon bo- csájtásáért. Elévülhetetlen ér­demük van a „téma” ébren tar­tásában, és abban, hogy olya­nok is értesültek a feketék el­nyomásáról, akik nem foglal­koztak politikával. Miután el­váltak útjaik, Masekela vissza­tért Amerikába, közreműkö­dött Paul Simon híres Gra- celand című albumán és részt vett a lemez világturnéján, majd zeneiskolát alapított hát­rányos helyzetű fekete fiatalok számára. Csak Mandela kisza­badulása után tért vissza Dél- Afrikába, azóta is ott él. Vasárnapi vigasság A vasárnapi program egy ha­zai formáció, a Gajlík-Hodek- Oravec-Ragan Group koncert­jével kezdődik a nagyszínpa­don. Az alkalmi kvartett dobo­sa a tizenhét éves, komáromi Hodek Dávid, a hazai dzsesszé- let csodagyereke, aki 11 évesen már nemzetközi sztárokkal ját­szott együtt. Az est legnagyobb sztáija pedig a hangszerét elképesztő lazasággal kezelő, új játék­technikákat kitaláló, ötszörös Grammy-díjas amerikai Victor Wooten, a világ három legjobb basszusgitárosának egyike. Ez ugyan nem hivatalos státusz, annyi azonban bizonyos, hogy Stanley Clarke és Marcus Mil­ler társaságában turnézta kör­be a világot. A három tenor mintájára alakult trió 2008-ban a Pozsonyi Dzsessz- napokra is eljutott - akkor vált tapinthatóvá mindenki számá­ra, hogy a PKO túl kicsi három ekkora zenésznek. Wooten basszusgitárja nem egyszerűen ritmushangszer, hanem sokol­dalú szólóinstrumentum, amelyből a kristálytiszta üveg­hangoktól a vad tekerésekig bármit elő lehet csiholni. Ugyanakkor mégsem egy tech­nikamániás virtuózzal van dol­gunk, hanem egy érzékeny, nagyszerű zenésszel, ami abból is látszik, hogy egyik legna­gyobb slágere egy áhítatos val­lási dal, az Amazing Grace fel­dolgozása. Magyar-izlandi kombó Az utóbbi években mindig van egy-egy magyarországi vendége a dzsessznapoknak. Idén a Djabe érkezik 24-én. Iz­galmas, egyéni zenéjükben a dzsessz a magyar népzene és a világzene elemeivel keveredik. Első számú komponistájuk, Ba­rabás Tamás a legvirtuózabb magyar basszusgitárosok egyi­ke. Kovács Ferencről pedig azt mondta a vele többször dolgo­zó Archie Shepp, hogy a világ egyik legjobb hegedűse, aki emellett úgy trombitál, mint Miles Davis. Kovács zenélt már Dave Murray-vel és Hamid Drake-kel is. Djabe afrikai ashanti nyel­ven szabadságot jelent. Ezt a szabadságot elsősorban a zenei stílusok és hangszerelések sza­bad fúziójára érti az idén húsz­éves zenekar. Eddig tizenhét lemezt adtak ki, ebből kettőt Steve Hackettel, a Genesis egy­kori gitárosával. A pozsonyi koncertre magukkal hozzák az izlandi Gulli Briem ütőhang­szerest is, a legendás Mezzo- forte zenekar alapító tagját, aki azóta Madonnával és Bijörkkel is dolgozott együtt. Comeback - új szlovák dokumentumfilm A szabadulás küszöbén Tolnay Klári Művészeti Díj Mohora. A magyar színház- és filmművészet szolgálatában nyújtott magas színvonalú és oda­adó munkásságáért Ván­dor Éva Jászai Mari-díjas és Reviczky Gábor Kos- suth-dfjas színművésznek ítélte oda a Tolnay Klári Művészeti Díjat a Tolnay Klári Kulturális és Művé­szeti Egyesület elnöksége. A színésznő születésének 100. évfordulója alkalmá­ból rendezett centenáriu­mi év záró rendezvényén tegnap adták át az idén el­ső alkalommal odaítélt művészti díjat Mohorán, a színésznő nevét viselő em­lékházban. Vándor Éva elmondta, mennyire cso­dálta azt a bájt és könnyed­séget, amellyel Tolnay Klá­ri mozgott a színpadon, „legtermészetesebb köze­gében”. Reviczky Gábor Bi- licsi Tivadart idézve azt mondta: a színész csak ak­kor lehetne halhatatlan, ha a közönség is az lenne. „Önök itt egy csodálatos dolgot műveltek, megha­zudtolták ezt az állítást, mert akire így gondolunk és ennyi mindenét őrizzük, az örökké élni fog, Klárika mindig élni fog” - tette hozzá. (MTI) AJÁNLÓ Már látható a mozikban Miro Remo rendező Comeback - a recidivizmus ördögi köre című egész estés dokumentum­filmje, amely két elítélt szaba­dulásáról, beilleszkedésének lehetőségeiről, valamint a bör­tönviseltek visszaesésének ve­szélyeiről szól. A film két elítélt és büntetését töltő férfi, Miro és Zlatko mindennapjaiba te­kint be, előbb a büntetésvégre­hajtás alatt, majd követi őket az ingoványos szabadságba. Miro Remo elmondta, már gyermekkorában sokat foglal­koztatta az egyik legszigorúb­ban őrzött hazai börtön, az Ha­vai Büntetés-végrehajtási Inté­zet zárt világa, mivel nagy­mamája a városban lakott, s házuk udvaráról rálátott a bör­tönfalakra. Később - a rendező szavai szerint -, amikor főisko­lásként lehetősége nyűt, hogy bejuthasson abba a közösség­be, filmes szemmel arra volt kí­váncsi, vajon a rabok miként tekintenek „szabad jövőjük” elé. „Az elítéltek számára tíz-ti­zenöt év bezártság után a sza­badulás hatalmas változást hoz. Két különböző világ hatá­rán, a semmiben találják ma­gukat. Arra voltam kíváncsi, múltjukkal hogyan tudnak ki­lépni a szabadságba” - fogal­mazott a rendező. Majd kifej­tette, a világ tíz-tizenöt év alatt rengeteget változik. Az elítél­tek azonban odabent lemarad­nak a fejlődésről. „Az, ami ne­künk a minket körülvevő világ­ból természetes, a szabaduló elé óriási problémákat gördít. Nincs hol laknia, nincs munká­ja, nincs ruhája, nincs mit en­nie. Előfordulhat, hogy azt sem tudja, merre induljon, hol talál otthonra” - mondta a fiatal rendező, kifejezve, hogy ez a helyzet „ideális dráma” egy dokumentumfilmhez. A Comeback négy év ke­mény munkájának az eredmé­nye. A film nem kommentál, nem értékel, csupán követi „hősei” lépéseit, és kérdéseket tesz fel, ahogy a néző is. (tébé) Miro Remo rendező a filmje bemutatóját követő sajtótájé­koztatón (TASR-felvétel) CORVINA ÚTIKÖNVVÍK borvidék, 22 magyar 145 jelentős borászat, 211 pincészet az útikönyvben. Rendelje meg nálunk! Amis a készlet tart! 145 Magyar borvidékek Keresztnév: Vezetéknév Utca, házszam: Település: Telefonszám Postai irányítószam: Aláírás: Dátum ideló beleegyezik, hogy a W*«®8 nunikációs célokra hasija feL A. megrendelőt küldje az alábbi amre. atás: 02/59 233 266, e-maü: mai

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom