Új Szó, 2014. október (67. évfolyam, 225-251. szám)
2014-10-16 / 238. szám, csütörtök
18 Iskola utca ÚJ SZÓ 2014. OKTÓBER 16. www.ujszo.com A szigetország más, mint Európa többi része, s ez a másság egyszerre tud érdekfeszítő és felüdítő lenni Irinyi János Országos Középiskolai Kémiaverseny A komáromi Selye János Gimnázium a Magyar Kémikusok Egyesületének Kémiatanári Szakosztálya segítségével Szlovákiában tizennegyedik alkalommal is meghirdeti a magyarországi 47. Irinyi János Országos Középiskolai Kémiaversenyt a 2014/2015-ös tanévre. Az elméleti verseny anyaga az általános iskolában és a középfokú iskolákban tanult kémia, kategóriánként értelmezve. Az elméleti tudás kiterjed az alkalmazott és a környezeti kémiára, valamint a kémia történetének magyar vonatkozásaira. A gyakorlati versenyen a térfo- gatos elemzésben kell jártasságot bizonyítani. Az első forduló iskolai írásbeliből, a második forduló (szlovákiai döntő) írásbeliből és gyakorlatból, a harmadik (országos forduló Szegeden vagy Miskolcon) írásbeliből és gyakorlatból áll. Az I. kategóriába a gimnáziumok 1. évfolyamának tanulói, a II. kategóriába a gimnáziumok 2. évfolyamának tanulói, a III. kategóriába a szakközépiskolák 1-2. évfolyamának diákjai tartoznak. Az iskolaigazgatók 2014. december 19-ig jelezhetik a Selye Gimnáziumnak a versenyezni kívánó tanulók létszámát, kategóriánkénti bontásban az alábbi címen: Andruskó Imre Selye János Gimnázium Ul.bisk. Királyáé. 5 945 01 Komárno A megbízott szervező 2015. január 23-ig elkészíti a feladat > lapokat. A Selye János Gimnázium 2015. február 6-ig továbbítja a feladatlapokat az iskolákba. A www.irinyiverseny.mke. org.hu honlapon találhatók a versennyel kapcsolatos részletes információk a . Országismeret élőben Parádés felvonulás Londonban (Fotók: KZG) Iskolánk, a galántai Kodály Zoltán Gimnázium támogatásával diákjaink minden évben eljuthatnak azokba az országokba, amelyeknek nyelvét tanulják. HLAVATÝ MÁRTA Tanév eleji országismereti ta- nulmányutunk célállomása Anglia volt, s mivel egy busz repített át bennünket fél Európán a vüág legjobb sofőréivel, a kínálkozó remek alkalmakat sem hagyhattuk ki. Egy buszban töltött éjszaka kevesek vágyálma, tán épp ezért éreztük üdítően felszabadítónak a reggelt az ébredező Brüsszelben. A boltosok még az üzletük előtt söprögettek, rakták szét komótosan portékájukat, amikor a japán turisták már aprókat lépdelve, mosolygó arccal fényképezték a Grand Place meseszép látnivalóit. Mire megittuk a reggeli kávénkat, megteltek az utcák, benépesült a város, s az ország fővárosa Janus-arccal ragyogott a napsütésben. Az egyik oldalon pazar látnivalóit kínálta: a tündöklő királyi palotát és környékét, a flamand történelem varázslatos épületeit, a kihagyhatatlan pisilő kisfiút, aNotre Dame mintájára épült Szent Mihály- székesegyházat, az Atomiumot a mellette elterülő mini Európával együtt, a másik oldalon pedig az Európai Unió üvegpalota-komplexumát őrizte, ahol ki-be igyekvő kosztümös hölgyek és öltönyös urakföldrészünkés jólétünk (?) politikai és gazdasági ügyeiben döntenek. Miután a britek alaposan ellenőriztek bennünket, a La Manche-csatorna alatti átkelés emelte az először arra járó utasok adrenalinszmtjét. Abal oldali közlekedés élménye csak a másnapi londoni utunkon tudatosult. A szokatlanul nyugodt és gyors érkezéssel hamar becsöppentünk a főváros szívébe, a Citybe. A valamikori lerobbant dokkvidék helyén óriási üveg felhőkarcolók magasodnak, melyek közül sokat külsejéről emlegetnek. Ekképpen nyújt pazar látványt az „Uborka” (Gherkin), a „Sajtreszelő” (Leadenhall Building) vagy az,Autóolvasztó”, melyet már napellenzővel látnak el, ugyanis tavaly arról lett híres, hogy a nap sugarait visszatükrözve „megolvasztotta” a közelében parkoló gépkocsikat. A 21. században a Tower már szerényen húzódik meg az őt körülölelő felhőkarcolók között. Szerénysége ellenére egy évezred- nyi történelemmel ajándékozza meg az arra kíváncsi közönséget. A Temzén végighajózva, ömlesztve árad a főváros története. Kapkodjuk a fejünket jobb- ra-balra, hiszen látni akarjuk a Szent Pál-székesegyházat, Shakespeare Globe Színházát, a Temzén pihenő Belfast cirkálót, aTateGalleryt. Felejthetetlen az óriási London Eye, a Tower Bridge, a Buckingham palota és az őrségváltás, a Big Ben hangja, és ugyancsak hihetetlen élmény sétálni a Sohóban vagy a Covent Gardenben. Feltehetően alternatív és multikulturális kisugárzása révén London egyik felkapott negyede a Camden Town. Itt aztán mindenki megtalálj a azt, amit keres. Nem olyan zajos, mint a belváros és sokkal emberközelibb. Cam- denhez kötődik több híresség neve is: itt volt Charles Dickens első otthona, és itt élt a tragikusan fiatalon elhunyt Amy Wine- houseis. A világ leggazdagabb múzeuma, a British Museum sok turistát vonz. A rendelkezésünkre álló két és fél órába az egyedülálló egyiptomi kincsek tárlata fért bele. Kétnapos londoni felfedező utunkat az angol vidék látványának nyugalma váltotta fel. A druidák korszakában, a 4500 évvel ezelőtt épült Stonehenge körkörösen elrendezett kőtömbökből és földsáncokból álló hatalmas őskori építmény az angliai Wiltshire-ben. Különös vonzerővel hat a régészekre és az emberek képzeletére: kőkorszaki obszervatórium vagy egy druida templom? Egyértelmű válasz nincs, s talán ezért oly izgalmas e helyet bejárni. Egyórás buszozás után a délangliai Southampton múzeumának tárgyalótermében találtuk magunkat, és (interaktív formában) részesei lehettünk a tragikus véget ért Titanic perének. A képekről jól ismert angol vidék báját Chichester testesítette meg. A faberakásos házak glé- dában állnak a néhány utcából álló romantikus belvárosban, ahol a ráérők nem túl erős kávéjukat vagy tán ötórai teájukat kortyolgatták a virágba borult ablakok alatt. Tisztaság, nyugalom, tökéletes béke. Hiába, a tény az tény: a szigetország más, mint Európa többi része, s ez a másság egyszerre érdekfeszítő és felüdítő tud lenni. A titokzatos Stonehenge Sokszor külföldről behozott, bizonytalan eredetű növényekkel mérgezzük a családunkat, miközben kertünkben, szántóföldjeinken csak a parlagfű nő Színekben, ízekben, formákban pompázó kiállítás Terménybemutató kiállítás Karván BAÁN SZABÓ ILONA . Ilyenkor ősszel, amikor betakarítjuk kertünkből az egész évi termést, nagyon jó érzéssel tölti el az embert, hogy mennyi mindent képes megtermelni. A karvai szakközépiskola diákjaival egy terménybemutató kiállítást készítettünk, azzal a céllal, hogy felhívjuk az emberek figyelmét, milyen csodálatos helyen élünk, van termőföldünk, és egy kis akarattal, figyelemmel mennyiféle zöldség és gyümölcs megtermelhető. A kiállításon nemcsak az iskola kertjében termesztett zöldségek és gyümölcsök kaptak helyet - a községi termelők és az iskola diákjai és pedagógusai is elhozták terményeiket. Bár az idei csapadékos időjárás nem kedvezett a kertészke- dőknek, nagyon szép kiállítást sikerült összehozni. Paprikából tizenkétfajta, paradicsomból négyfajta, tizenháromféle tök, nyolcfajta alma, háromfajta mangold, nyolcfajta bab, ötfajta burgonya, fokhagyma, ezenkívül számos egyéb növény is került a kiállítópultokra, például feketeretek, paszternák, padlizsán, okra, narancseper, de volt füge, díszkukorica, vadcitrom is. Ötvenötféle házi befőtt, savanyúság, lekvárok, szörpök, szárított és zöldfűszerek, cserepes dísznövények gazdagították a kiállítás anyagát. Az iskolában tanuló virágkötő diákok szép őszi térkompozícióikkal és száraz virágokból készült dekorációikkal tették szebbé a tárlatot. A család mellett az iskola az, ahol gyermekeink jó példa révén megtanulhatják a természet és a termőföld szeretetét. Kiállításunk is bizonyítja, hogy ebben a kis országban mi minden megtermelhető. Sajnos mára sokan arra a megállapításra jutottak, hogy nem éri meg, mert a szupermarketekben olcsóbban meg tudják venni! Sokszor külföldről behozott, bizonytalan eredetű, túlpermetezett, génmanipulált növényekkel mérgezzük a családunkat, miközben kertünkben, szántóföldjeinken csak a parlagfű nő, ahelyett, hogy megművelnénk és egészséges, friss zöldséget és gyümölcsöt tennénk legalább a család asztalára. Nekünk kell átadni a fiataloknak azt a szaktudást, amit mi szüléinktől és nagyszüleink- től tanultunk. Mert ha mindannyian legyintünk, mert belefáradtunk, vagy elkényelmesedtünk, mit mondanak majd rólunk az unokáink?! Vajon jó irányba halad a világ? Vajon 10-20 év múlva lesz még elég olyan megszállott szakember vagy hobbikertész, aki értékelni fogja nagyapáink legdrágább kincsét, a termőföldet?! Vagy jó lesz majd a holland virág őseink sírjára? Vagy lesz majd egy törvény vagy szervezet, amely megvédi a hazai termelőket? Célunk ezzel a kiállítással az volt, hogy átadjuk a természet és a termőföld szeretetét, addig, amíg nem késő, addig, amíg van kinek, hogy unokáink is büszkék legyenek ránk!
