Új Szó, 2014. október (67. évfolyam, 225-251. szám)

2014-10-15 / 237. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. OKTÓBER 15. Horgász 15 Egyre több horgász számára jelentik a legjobb megoldást a horgásztavak, ahol kevesebb idő alatt biztosabb a halfogás élménye Tomanovics Sándor szinte állandóan szákolt kai venni fel a küzdelmet, mint az albáriak, nem mindennapi furfangot és összpontosítást igényel, hiszen itt nem arról van szó, hogy megakasztom és auto­matikusan kicsőrölöm a halat. Országos szinten Mennyire ment híre a tónak két év alatt? „A hírverés nagy volt - mondja Széllé úr -, hiszen például a „Ryby, rybky, rybyčky” szlovák horgászmagazin a kez­detektől négy-öt alkalommal közölt filmet Albárról, a magyar Fising&Hunting tévéadó is több­ször járt itt, de a Magyar Sport­horgászban is több cikk jelent meg a jeles szakírótól, Ladányi Tamástól. Egyre inkább terjed a híre a tónak az internetes közös­ségi oldalakon is. Mégis, a leg­jobb reklám az, ha a horgászok viszik a tó hírét, s adják tovább egymásnak. Akik azt sem tartják mellékesnek, hogy, ellentétben az egész környékkel, ide például be lehet hajtani gépkocsival (ami már csak a tó kiteijedése miatt is szükséges). De lehet sátorozni, kempingezni, és minden má­sodik beálló között wc-t találunk. Tehát kulturált a környezet és teljes a komfort.” Takács Tibor négykilósa ► Bár a magyarországi „ötcsil­lagos” tavakhoz (Háromfa, Merenye stb.) az albári tó még nem hasonlítható, márcsak azok nagysága miatt sem (120 illet­ve 40 hektárosak), ennek a 18 hektáros tónak mégis minden esélye megvan arra, hogy a csal­lóközi és a távolabbról érkező sporthorgászok kisebb mekkája legyen. A fogások tükrében min­denképpen a legjobbak közt van a helye. „Az áprilisi versenyeink mindegyikén 1,5 tonna fölöt­ti volt az összfogás. - mondja Széllé Norbert. - Tegyük hozzá, hogy minden verseny súlykor­Az albári tavon elképzelhe­tetlen az, ami sok vízen gya­korlat, hogy annyi horgászt engednek a partra, ahány ér­kezik. Itt nem ülnek három méterenként, egymás szerelé­két átdobáló pecások. Az egyes helyek 70-80 méterre vannak egymástól. A parti horgászhe­lyek néhol közelebb esnek - nagyobb társaságok kedvéért ám az 50-60 ár vízterület mindenki számára biztosított. Horgászni egyébként nonstop, az év 365 napján lehet, csak a bal parton (a jobb oldalt végig nádas borítja), ahol 21 hor­gászhely van kialakítva egy-egy páros részére. Vagyis egyszerre 42 pecás űzheti kedvenc sport­ját. Minden horgászhelyen tűz­helyet találunk, és csónak is bé­relhető. A napijegy ára 10 euró, a 24 órás jegy 15 euróba kerül. Vendégjegyet a halóméi lehet vásárolni, a tó elején. Az itteni halállományt termé­szetesen éberen őrzik, hiszen nem a ,hústermelésen”, hanem a horgászaton van a hangsúly. Kapitális halak elvitele tilos: pontyot például három ki­lós súlyig lehet megvenni. Természetesen mindenfé­le pontyuk van, kezdve a nyurgától a spanyol pik­kelyesig, beleértve a tő­ponty összes változatát. Aki igazi kalandra vágyik, könnyen összefuthat akár egy méter húsz körüli nyurgával is. S ami nem lényegtelen: a tóban tájidegen fajokat Ge­számítva néhány busát) keresve sem találnánk. Az albári tőzegbánya-tó Őszintén szólva sosem hoztak lázba a fizetős horgásztavak, de úgy lát­szik, vannak kivételek. Kevés olyan szép vizet láttam az utóbbi időben, mint az albári tőzegbá- nya-tó. Amely pár perces autózásra fekszik a főút­tól. A tórendszer még a múlt század hatvanas­hetvenes éveiben kelet­kezett, akkor kezdtek el itt tőzeget bányászni. KÖVESD1 KÁROLY Hogy müyen öreg vízről van szó, azt a part mentén álló hatal­mas nyárfák messziről elárulják. Olyan „ósnádast” pedig keresve sem találnánk, amilyen a tó jobb oldalán ringatózik a szélben. A 18,5 hektáros horgásztó 1560 méter hosszúságban, 100-120 méter szélességben (amiből kb. 40 méter a nádfal) nyúlik el. Két éve került magánkézbe, azóta a környék legkedveltebb vize. Fiatal tó, mégis öreg Múlt szombaton éppen egy baráti, afféle házi feederező ver­senyt tartottak, itt beszélgettem a tó egyik tulajdonosával, Széllé Norberttel, aki maga is verseny­szerűen horgászik. A tó mentén aznap több versenyző is stírölte a botspiccet. Tomanovics Sán­dor például évek óta rakósozik versenyszerűen, egy ideje in­kább a feeder ejtette rabul. Most is első ligában feederezik, idén a szlovák válogatott tagjaként kint volt az írországi világbajnoksá­gon. A jövő évi, hollandiai vb-n is szeretne részt vermi, és van is rá esélye. Ez a nap is az övé volt, míg mások kísérleteztek, ó - ahogy mondani szokás - szak­mánybán fogta a kárászokat, dévéreket. „Tulajdonképpen az idei a második szezonunk -, tudjuk meg Széllé úrtól, aki aznap ter­mészetesen ott horgászott a töb­biekkel. - Az első szezon afféle ismerkedés volt. Április végén nyitottuk meg a tavat, ennek ellenére meglepően jó évet zár­tunk. Rengeteg érdeklődő volt. Idén már ott tartunk, hogy hét­végekre alig lehet helyet kapni, aki nem foglal előre, könnyen hoppon marad.” Ä tó átlagmélysége 1,5-1,7 méter körüli, de vannak 2,5-3 méter mélységű részei is. A fe­neke tőzeges, homokos, kevés hordalékiszappal a mederben, helyenként 10-15 centivel, de a nádfal előtt, ahol a halak mo­zognak, kemény, agyagos, akadómentes az aljzat. Az állo­mány fő hala természetesen a ponty, általában 6 kiló fölöttie­ket és tíz fölötti, igazi kapitális halakat telepítenek, nagyon sű­rűn. Ha valaki kisebb példányt fog, az már itteni *ívásból szár­mazik. Kiváló a keszegállomány, ami nem csoda, évi három ívást figyeltek meg, beleértve példá­ul a januárt! Ez annak köszön­hető, hogy míg a többi vizet jégpáncél borítja, ez a tó már ki van olvadva. Szép állománya van az amurnak és a csukának is. Utóbbi egyébként is szereti a tőzeget. Gyönyörű, méteres csukáik vannak, fogtak már több tíz küó körülit a horgászok. Ter­mészetesen süllő is akad, két éve 1600 kétnyaras példányt telepí­tettek, de mivel a két ragadozó nem kedveli egymást, itt a csuka dominál. Harcsából pedig né­hány igazi matuzsálem bujkál a nádasban, vállalkozó szellemű horgászra várva. Harcos, rafinált pontyok Bár a halak aznap nagyon rapszodikusan és óvatosan táplálkoztak, a tó közepe táján horgászó Takács Tibornak már az első órában sikerült egy szép, négy kilón felüli tükröst elcsíp­nie. Kérésünkre leguggol a fény­Ekkora harcsák laknak itt képezőgép elé. A hal másképp gondolja, minden áron ki akar ugrani a kezéből. Végül csak el­készül a „sztárfotó”. Hogy milyen harcos pontyok élnek ebben a tóban, a kettes he­lyen horgászó Sikola Róbert ta­núsítja, aki éppen horgot kötöz. Elmondja, hogy néhány perce csattanós szakítása volt. A 0,12 mm-es fonottal esélye sem volt megfordítania a halat, amely a bevágást követően azonnal a ná­dasba menekült. Hiába, a finom­technika magában hordozza ezt a rizikót; ha oldalra tör a hal, jó esély van a megfogására, ha be­felé fordul a nádasba, feederrel, vékony kanóccal vajmi kevés a horgász esélye. Egyébként érdekes megfigye­lést tettek az itteni horgászok, meséli valaki. A gyönyörű, tiszta vízben csónakból megfigyelték, hogy a nádas elé szórt etetésre pontosan annyira bújtak elő a pontyok, amennyire szükséges: a nyolcvan centis ponty nyolc­van centire, a méteres egy mé­terre, úgy, hogy közben a farkuk érintette a mögöttük levő ná­dast. S mihelyt felporszívózták az etetést, visszafaroltak a bú­vóhelyükre! A döbbenetes meg­figyelés nyüván első hallásra is megemeli a vérbeli horgászok adrenalin-szintjét. Ez aztán a ki­hívás! Ilyen „kitanult” pontyok­Kapitális nyurga A szemközti oldal titokzatos nád- fala Kellemes verőfényben (A szerző felvételei) látos volt, tehát az öt küó alatti pontyok méretlenül kerültek vissza a vízbe. Ráadásul április­ban még nem mindenki hajlan­dó 72 órás bojlis versenyen részt venni, mi pedig bevállaltunk három versenyt. Volt olyan ver­senyünk, amelyen jégeső válta­kozott hózáporral. Szlovákiai szinten tehát előkelő helyen ál­lunk.” Egész évben nyitva Görbüljön a bot! Osztom a véle­ményét azok­nak a sporttár­saimnak, akik azt mondják, ebben az or­szágban lassan nem lesz hol horgászni. Na­pontajönnek a hírek, hol mit gátaltak, kerítettek el, falaztak körbe, aknásítottak el megint. Melyik az a víz, amelyet el keü felejteni. A legújabb csodás ötlet a bősi erőművet tulaj­donló vízgazdálkodási vállalat vezetőinek okos fejéből pattant ki, akik a Bős és Szap közötti, Új-Dunának nevezett Duna- szakasz jobb partját bekerí­tették. A vízkezelő indoklása szerint azért, hogy ne járjanak a töltésen illetéktelen gépko­csik. Amelyekből akár húsz is előfordul naponta. Mindenki tudja, luk ezek az illetéktele­nek. A horgászok. A vízgaz­dálkodási vállalat tehát arra pazarolja az adófizetők pénzét, hogy napi húsz, harminc vagy negyven horgász szórakozását, pihenését tönkretegye. Vizu­álisanjelenítve meg a dolgot: fönt sorompóval lezárták a töltésen vezető utat, aztán egy ötldlométeres kőfalat húztak a töltés mentén, hogy oldalról se lehessen rá felhajtani. Ha ezután a leleményes autósok a kőfalig merészkednek, és onnan másznak át a folyóhoz Qetiporva a vízkezelő útját), újabb kőfalakra lesz szükség. Aztán még újabbakra, míg el nem megy a kedvük végképp. Az ötletek tára egyébként kimeríthetetlen, a kőfal után jönnek az oszlopok, és állítólag a bal oldalon is ugyanüyen kínai falat készülnek építeni vízkezelőék. Az öt küométer hosszú, fél méter magas, egy méter széles, kövekből épült minierődítmény amúgy félmillió euróba került. Gyors fejszámolás: ha négyen ülnek a kocsiban, 12 500, ha ketten, 25 000 euróba kerül egy-egy hor­gász távoltartása a Dunától. Ha megépítik a bal parti falat is, 25 000 illetve 50 000 euróba lesz egy-egy horgász megre- gulázása. Ezután az sem lenne luxus, ha a vízkezelő magát a folyót is bedeszkázná. (kövi)

Next

/
Oldalképek
Tartalom