Új Szó, 2014. október (67. évfolyam, 225-251. szám)
2014-10-15 / 237. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. OKTÓBER 15. Horgász 15 Egyre több horgász számára jelentik a legjobb megoldást a horgásztavak, ahol kevesebb idő alatt biztosabb a halfogás élménye Tomanovics Sándor szinte állandóan szákolt kai venni fel a küzdelmet, mint az albáriak, nem mindennapi furfangot és összpontosítást igényel, hiszen itt nem arról van szó, hogy megakasztom és automatikusan kicsőrölöm a halat. Országos szinten Mennyire ment híre a tónak két év alatt? „A hírverés nagy volt - mondja Széllé úr -, hiszen például a „Ryby, rybky, rybyčky” szlovák horgászmagazin a kezdetektől négy-öt alkalommal közölt filmet Albárról, a magyar Fising&Hunting tévéadó is többször járt itt, de a Magyar Sporthorgászban is több cikk jelent meg a jeles szakírótól, Ladányi Tamástól. Egyre inkább terjed a híre a tónak az internetes közösségi oldalakon is. Mégis, a legjobb reklám az, ha a horgászok viszik a tó hírét, s adják tovább egymásnak. Akik azt sem tartják mellékesnek, hogy, ellentétben az egész környékkel, ide például be lehet hajtani gépkocsival (ami már csak a tó kiteijedése miatt is szükséges). De lehet sátorozni, kempingezni, és minden második beálló között wc-t találunk. Tehát kulturált a környezet és teljes a komfort.” Takács Tibor négykilósa ► Bár a magyarországi „ötcsillagos” tavakhoz (Háromfa, Merenye stb.) az albári tó még nem hasonlítható, márcsak azok nagysága miatt sem (120 illetve 40 hektárosak), ennek a 18 hektáros tónak mégis minden esélye megvan arra, hogy a csallóközi és a távolabbról érkező sporthorgászok kisebb mekkája legyen. A fogások tükrében mindenképpen a legjobbak közt van a helye. „Az áprilisi versenyeink mindegyikén 1,5 tonna fölötti volt az összfogás. - mondja Széllé Norbert. - Tegyük hozzá, hogy minden verseny súlykorAz albári tavon elképzelhetetlen az, ami sok vízen gyakorlat, hogy annyi horgászt engednek a partra, ahány érkezik. Itt nem ülnek három méterenként, egymás szerelékét átdobáló pecások. Az egyes helyek 70-80 méterre vannak egymástól. A parti horgászhelyek néhol közelebb esnek - nagyobb társaságok kedvéért ám az 50-60 ár vízterület mindenki számára biztosított. Horgászni egyébként nonstop, az év 365 napján lehet, csak a bal parton (a jobb oldalt végig nádas borítja), ahol 21 horgászhely van kialakítva egy-egy páros részére. Vagyis egyszerre 42 pecás űzheti kedvenc sportját. Minden horgászhelyen tűzhelyet találunk, és csónak is bérelhető. A napijegy ára 10 euró, a 24 órás jegy 15 euróba kerül. Vendégjegyet a halóméi lehet vásárolni, a tó elején. Az itteni halállományt természetesen éberen őrzik, hiszen nem a ,hústermelésen”, hanem a horgászaton van a hangsúly. Kapitális halak elvitele tilos: pontyot például három kilós súlyig lehet megvenni. Természetesen mindenféle pontyuk van, kezdve a nyurgától a spanyol pikkelyesig, beleértve a tőponty összes változatát. Aki igazi kalandra vágyik, könnyen összefuthat akár egy méter húsz körüli nyurgával is. S ami nem lényegtelen: a tóban tájidegen fajokat Geszámítva néhány busát) keresve sem találnánk. Az albári tőzegbánya-tó Őszintén szólva sosem hoztak lázba a fizetős horgásztavak, de úgy látszik, vannak kivételek. Kevés olyan szép vizet láttam az utóbbi időben, mint az albári tőzegbá- nya-tó. Amely pár perces autózásra fekszik a főúttól. A tórendszer még a múlt század hatvanashetvenes éveiben keletkezett, akkor kezdtek el itt tőzeget bányászni. KÖVESD1 KÁROLY Hogy müyen öreg vízről van szó, azt a part mentén álló hatalmas nyárfák messziről elárulják. Olyan „ósnádast” pedig keresve sem találnánk, amilyen a tó jobb oldalán ringatózik a szélben. A 18,5 hektáros horgásztó 1560 méter hosszúságban, 100-120 méter szélességben (amiből kb. 40 méter a nádfal) nyúlik el. Két éve került magánkézbe, azóta a környék legkedveltebb vize. Fiatal tó, mégis öreg Múlt szombaton éppen egy baráti, afféle házi feederező versenyt tartottak, itt beszélgettem a tó egyik tulajdonosával, Széllé Norberttel, aki maga is versenyszerűen horgászik. A tó mentén aznap több versenyző is stírölte a botspiccet. Tomanovics Sándor például évek óta rakósozik versenyszerűen, egy ideje inkább a feeder ejtette rabul. Most is első ligában feederezik, idén a szlovák válogatott tagjaként kint volt az írországi világbajnokságon. A jövő évi, hollandiai vb-n is szeretne részt vermi, és van is rá esélye. Ez a nap is az övé volt, míg mások kísérleteztek, ó - ahogy mondani szokás - szakmánybán fogta a kárászokat, dévéreket. „Tulajdonképpen az idei a második szezonunk -, tudjuk meg Széllé úrtól, aki aznap természetesen ott horgászott a többiekkel. - Az első szezon afféle ismerkedés volt. Április végén nyitottuk meg a tavat, ennek ellenére meglepően jó évet zártunk. Rengeteg érdeklődő volt. Idén már ott tartunk, hogy hétvégekre alig lehet helyet kapni, aki nem foglal előre, könnyen hoppon marad.” Ä tó átlagmélysége 1,5-1,7 méter körüli, de vannak 2,5-3 méter mélységű részei is. A feneke tőzeges, homokos, kevés hordalékiszappal a mederben, helyenként 10-15 centivel, de a nádfal előtt, ahol a halak mozognak, kemény, agyagos, akadómentes az aljzat. Az állomány fő hala természetesen a ponty, általában 6 kiló fölöttieket és tíz fölötti, igazi kapitális halakat telepítenek, nagyon sűrűn. Ha valaki kisebb példányt fog, az már itteni *ívásból származik. Kiváló a keszegállomány, ami nem csoda, évi három ívást figyeltek meg, beleértve például a januárt! Ez annak köszönhető, hogy míg a többi vizet jégpáncél borítja, ez a tó már ki van olvadva. Szép állománya van az amurnak és a csukának is. Utóbbi egyébként is szereti a tőzeget. Gyönyörű, méteres csukáik vannak, fogtak már több tíz küó körülit a horgászok. Természetesen süllő is akad, két éve 1600 kétnyaras példányt telepítettek, de mivel a két ragadozó nem kedveli egymást, itt a csuka dominál. Harcsából pedig néhány igazi matuzsálem bujkál a nádasban, vállalkozó szellemű horgászra várva. Harcos, rafinált pontyok Bár a halak aznap nagyon rapszodikusan és óvatosan táplálkoztak, a tó közepe táján horgászó Takács Tibornak már az első órában sikerült egy szép, négy kilón felüli tükröst elcsípnie. Kérésünkre leguggol a fényEkkora harcsák laknak itt képezőgép elé. A hal másképp gondolja, minden áron ki akar ugrani a kezéből. Végül csak elkészül a „sztárfotó”. Hogy milyen harcos pontyok élnek ebben a tóban, a kettes helyen horgászó Sikola Róbert tanúsítja, aki éppen horgot kötöz. Elmondja, hogy néhány perce csattanós szakítása volt. A 0,12 mm-es fonottal esélye sem volt megfordítania a halat, amely a bevágást követően azonnal a nádasba menekült. Hiába, a finomtechnika magában hordozza ezt a rizikót; ha oldalra tör a hal, jó esély van a megfogására, ha befelé fordul a nádasba, feederrel, vékony kanóccal vajmi kevés a horgász esélye. Egyébként érdekes megfigyelést tettek az itteni horgászok, meséli valaki. A gyönyörű, tiszta vízben csónakból megfigyelték, hogy a nádas elé szórt etetésre pontosan annyira bújtak elő a pontyok, amennyire szükséges: a nyolcvan centis ponty nyolcvan centire, a méteres egy méterre, úgy, hogy közben a farkuk érintette a mögöttük levő nádast. S mihelyt felporszívózták az etetést, visszafaroltak a búvóhelyükre! A döbbenetes megfigyelés nyüván első hallásra is megemeli a vérbeli horgászok adrenalin-szintjét. Ez aztán a kihívás! Ilyen „kitanult” pontyokKapitális nyurga A szemközti oldal titokzatos nád- fala Kellemes verőfényben (A szerző felvételei) látos volt, tehát az öt küó alatti pontyok méretlenül kerültek vissza a vízbe. Ráadásul áprilisban még nem mindenki hajlandó 72 órás bojlis versenyen részt venni, mi pedig bevállaltunk három versenyt. Volt olyan versenyünk, amelyen jégeső váltakozott hózáporral. Szlovákiai szinten tehát előkelő helyen állunk.” Egész évben nyitva Görbüljön a bot! Osztom a véleményét azoknak a sporttársaimnak, akik azt mondják, ebben az országban lassan nem lesz hol horgászni. Napontajönnek a hírek, hol mit gátaltak, kerítettek el, falaztak körbe, aknásítottak el megint. Melyik az a víz, amelyet el keü felejteni. A legújabb csodás ötlet a bősi erőművet tulajdonló vízgazdálkodási vállalat vezetőinek okos fejéből pattant ki, akik a Bős és Szap közötti, Új-Dunának nevezett Duna- szakasz jobb partját bekerítették. A vízkezelő indoklása szerint azért, hogy ne járjanak a töltésen illetéktelen gépkocsik. Amelyekből akár húsz is előfordul naponta. Mindenki tudja, luk ezek az illetéktelenek. A horgászok. A vízgazdálkodási vállalat tehát arra pazarolja az adófizetők pénzét, hogy napi húsz, harminc vagy negyven horgász szórakozását, pihenését tönkretegye. Vizuálisanjelenítve meg a dolgot: fönt sorompóval lezárták a töltésen vezető utat, aztán egy ötldlométeres kőfalat húztak a töltés mentén, hogy oldalról se lehessen rá felhajtani. Ha ezután a leleményes autósok a kőfalig merészkednek, és onnan másznak át a folyóhoz Qetiporva a vízkezelő útját), újabb kőfalakra lesz szükség. Aztán még újabbakra, míg el nem megy a kedvük végképp. Az ötletek tára egyébként kimeríthetetlen, a kőfal után jönnek az oszlopok, és állítólag a bal oldalon is ugyanüyen kínai falat készülnek építeni vízkezelőék. Az öt küométer hosszú, fél méter magas, egy méter széles, kövekből épült minierődítmény amúgy félmillió euróba került. Gyors fejszámolás: ha négyen ülnek a kocsiban, 12 500, ha ketten, 25 000 euróba kerül egy-egy horgász távoltartása a Dunától. Ha megépítik a bal parti falat is, 25 000 illetve 50 000 euróba lesz egy-egy horgász megre- gulázása. Ezután az sem lenne luxus, ha a vízkezelő magát a folyót is bedeszkázná. (kövi)
