Új Szó, 2014. október (67. évfolyam, 225-251. szám)

2014-10-15 / 237. szám, szerda

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2014. OKTÓBER 15. www.ujszo.com FULVIDEK Aphex Twin: Syro JUHÁSZ KATALIN A 43 éves brit Richard Da­vid James, ismertebb nevén Aphex Twin az elektronikus zenei scéna egyik legna­gyobb ikonja, az under­ground techno úttörője, megkerülhetetlen, nagy ha­tású zenecsináló, akire John Cage és Eric Satie is hatott, és aki mindig évekkel meg­előzte a világot. Ha leszámít­juk különböző mellékpro­jektjeit, azt mondhatjuk, ti­zenhárom év után jelentetett meg új lemezt. A Syro egyértelműen az év legjobban várt produktuma ebben a műfajban. Ehhez képest eléggé meglepő az eredmény, ezen a lemezen ugyanis nincs semmi megle­pő. Szépen hozza a tőle megszokott színvonalat, szí­neket és formákat, némi trip- hop és drum and bass díszí­téssel összefoglalja, ami húsz év alatt történt a műfajban. Ennél többet valószínűleg kár belelátni. Aphex Twin zenéjét ne­vezték már ambient tech­nonak vagy IDM-nek, ami intelligens tánczenét jelent, és ami azért fura elnevezés, mert erre a zenére nem iga­zán lehet táncolni. A Syro könnyebben befogadható, kevésbé szigorú szabású, ha úgy tetszik, szórakoztatóbb, mint hősünk eddigi munkái. Sok rajta a kifejezetten hu­moros megoldás. Egyszerű, már-már minimalista ala­pokra acidosan vartyogtatja a kütyüket, mintha egy hun­cut diák szabadult volna be éjszakára a vágsellyei Duslo vegyi üzembe. Ilyesmit azonban már hallottunk tő­le, és azt is észrevehettük, hogy az elektronikus under- groundba már-jó ideje nem a nagy nevek hozzák a frisses­séget (tisztelet néhány kivé­telnek, mint mondjuk Luke Slater, az Orb vagy Richie Hawtin). Aphex Twin azért is nehéz helyzetben van, mert ebben a műfajban min­den irreleváns, amit egyszer már kitalált valaki, még ak­kor is, ha ő maga volt az. Itt nincs Motörhead vagy AC/DC, itt a legnagyobb zsenik sem engedhetik meg maguknak az önismétlést. Ha a Syro valóban egy kor­szak lezárása - valami ilyes­mit nyilatkozott a minap Ap­hex Twin a Pitchforknak akkor kíváncsian várom, mi­lyen lesz az új korszak. (Warp Records, 2014) Értékelés: ###000 RÖVIDEN Beszélgetés a zsidóságról Rozsnyó. Október 17-én a Könyvkuckó vendége Komoró- czy Géza, akivel A zsidók története Magyarországon I-II. című művéről beszélget Ambrus Ferenc a rozsnyói városhá­za 1. emeleti dísztermében. A szerző a magyar zsidóság kö­zel ezer évét próbálja áttekinteni. A két vaskos kötet Komo- róczy több évtizedes kutatásainak eredménye, illusztrációk­kal és fotókkal. A kezdés időpontja 16.30. (juk) Anton Corbijn és a Depeche Mode London. Live in Berlin címmel november 17-én koncert DVD-t, illetve dupla CD-t jelentet meg a Depeche Mode. A koncertfilm rendezője Anton Corbijn, aki a nyolcvanas évek közepe óta dolgozik együtt a brit csapattal, valamennyi vi- deoklipjüket ő rendezte. A DVD-n szereplő koncertet 2013. november 25-én és 27-én rögzítették a Depeche Mode leg­utóbbi stúdiólemeze, a Delta Machine világturnéján, amely­nek keretében Pozsonyban és Budapesten is fellépett a töret­len népszerűségnek örvendő zenekar, és amelyet 32 ország­ban több mint 2,4 millió ember látott. (MTI, juk) Marc Wahlberg, a játékfüggő Los Angeles. Szerencsejáték-függő professzort alakít Mark Wahlberg új filmjében, amelynek az Amerikai Filmin­tézet (AFI) novemberi fesztiválján lesz a premierje. A Para­mount Pictures a hetvenes évekbeli A szerencsejáték című produkciót újította fel az Oscar-jelölt színész főszereplésével és Rupert Wyatt rendezésében. Wahlberg alaposan lefogyott a szerep kedvéért: játékfüggő professzort alakít, akit a szen­vedélye sodor egyre nagyobb bajba. Alakítását máris Oscar- esélyesnek értékelik. A The Gambler szereposztásának to­vábbi része is impozáns: Brie Larson, Jessica Lange, John Goodman és Michael K. Williams is látható a produkcióban. A forgatókönyvet az Oscar-dijas William Monahan írta. Az AFI Fesztivált november 6. és 13. között rendezik meg Los Angelesben, a film világpremierjére november 10-én ülhet be a közönség a hollywoodi Dolby Színházba. (MTI) Filmtörténeti szenzációval, Kertész Mihály megmentett filmjével indult az 1. Magyar Filmhét A „feltámasztott” Jászai Mari Meghalt a király, éljen a király! Ha nem is ezekkel a szavakkal, jelentésében talán mégis ezzel a gondo­lattal nyitott az első Ma­gyar Filmhét, végérvénye­sen lezárva a Magyar Filmszemle több mint negyvenéves múltját. SZABÓ G. LÁSZLÓ Havas Ágnes, a Magyar Nemzeti Filmalap vezérigazga­tója Karlovy Vary idei fesztivál­ján adta hírül a világnak: Hun­gárián Film Week néven új fó­rumot kap a magyar film. Nem lenne értelme azon rágódni, miért ősszel, és miért nem feb­ruárban történik mindez, mint 2012-ig általában, próbáljunk inkább örülni annak, hogy pár év kihagyás után ismét van magyar mustra - még ha egy politikai erővel létrehozott szervezet teremetett is erre le­hetőséget. Andy Wajna film­szakmai kormánybiztos is erre biztatja a közönséget, amikor a filmhét mottóját hangsúlyoz­za: „Gyere, ül mellém!” Már­mint a moziban, magyar alko­tást választva. Abból pedig most is összejött, méghozzá nem is kevés. Benevezhetett szinte bárki, minőségi kontroll, előválogatás nem volt, így 26 játék-, 16 tévé-, 105 dokumen­tum-, 87 fikciós rövid-, 62 ani­mációs és 36 ismeretterjesztő film közül választhat a nagyérdemű. A játékfilmek között sok a már lefutott, kevesebb a bemu­tatás előtt álló produkció, noha legalább öt várja még doboz­ban, hogy zöldet kapjon a kö­zönség felé. Versenyről pedig egyáltalán nincs szó. A szemle mindig díjkiosztóval zárult. A Magyar Filmhét más megol­dást választott: az elismerése­ket majd jövőre, négy hónappal a rendezvény után osztják ki, várhatóan egy nagyszabású gá­la kíséretében. Új idők, új meg­fontolások. Ezt is el kell fogad­nunk. De ne fanyalogjunk! Ma­gyar narancs ez is, nekünk te­Jászai Mari és Berky Lili A toloncban (Képarchívum rém! A semminél jóval több. Startként pedig itt a filmtör­téneti szenzáció: Kertész Mi­hály 1914-es alkotása, A to- lonc. Felújítva, digitalizált vál­tozatban. Igazi világpremier. Hiába könyörögtek a felújítási munkálatokban részt vállaló hollandok, hogy náluk legyen az ünnepélyes bemutató, ez az esemény a Művészetek Palotá­jában kapott teret, ahol szim­fonikus zenekar kísérte a nem egész egyórás némafilmet. Kertész Mihály, a mű rende­zője, akit később, immár Oscar- díjas alkotóként Michael Curtiz néven, s ami még ennél is fon­tosabb: Hollywood egyik leg­nagyobb hatású filmművésze­ként emlegetett a világ, ifjú ko­rában negyven némafilmet forgatott Magyarországon. 1919-ben emigrált, s a Casab­lancával lett világhírű. Egy má­sik, ugyancsak Oscar-díjas al­kotó, Szabó István A tolonc ve­títése előtt fel is elevenített egy megható történetet ezzel kap­csolatosan. Ingrid Bergman, a Casablanca női főszereplője ál­lítólag maga kérte meg Kertész Mihályt, hogy nézze meg a má­sik szerepre Humphrey Bogar­tot. „De hiszen te magasabb vagy nála!” - csodálkozott Ker­tész. „Uram, az én feladatom az lesz, hogy a kamera előtt ala­csonyabbnak tűnjek!” - szólt Bergman. így találkozhatott két remek színész egy filmben, mert Szabó István szellemes megállapítása szerint: „Mindig voltak nagy emberek, akik hallgattak mások jó tanácsára.” Kertész Mihály filmje, A to­lonc a mozgókép felfedezése után tizenkilenc évvel készült. A korabeli magyar sajtó „az el­ső jó magyar film” megjelölés­sel hirdette. Mivel teljes hosszában csupán ez az egy némafilm maradt meg Kertész alkotásaiból, A tolonc filmtör­téneti kuriózum. Filmbe illő történet az is, ahogy feltámadt halottaiból, majd kalandos úton eljutott Budapestre. A New York i Magyar Ház dohos pincéjéből kerüít elő rozsdás dobozokban, félig ázottan, összezsugorodva. Egy portugál halászhajó hozta át Európába, majd Madridon keresztül érke­zett meg Magyarországra. Mi­vel nem akadt húszmillió forint a restaurálására, a holland filmarchívum segítségével kezdődtek el a felújító munkák, amelyek aztán - a Magyar Nemzeti Filmalap tizennégy millió forintos támogatásával - a Magyar Filmlaborban feje­ződtek be. A vetíthető állapotát visszanyert filmet jeles szak­emberek hite, bátorsága és odaadása mentette meg az el­múlástól. A Tóth Ede 1876-os nép­színműve és Janovics Jenő for­gatókönyve alapján született film a kolozsvári Proja film­gyárban készült, de forgattak külső helyszíneken, Torockón, a Torda-hasadékban és az Ara­nyos partján is. Egy öntudatos, ártadanul bajba keveredett cse­lédlányról (Berky Lili) szól a történet, akinek mostohaanyja, Ördög Sára (Jászai Mari) ke­gyelemmel szabadul a börtön­ből. A két nő hosszú idő után most találkozik először - és utoljára. A boldogság mégsem hagyja cserben a lányt, hiszen visszanyeri elvesztett szerel­mét. Jászai Mariról, a legendás tragikáról ez az egyetlen fenn­maradt mozgókép. Fényesebb filmkinccsel nem is indulhatott volna a vasárna­pig tartó I. Magyar Filmhét. Zenés monodráma Garaczi László regénye alapján és beszélgetés a szerzővel Pozsonyban A hetvenes évek szűk levegője Horváth Gergely (Képarchívum) AJÁNLÓ Pozsony. Holnap 19 órai kezdettel Horváth Gergely, a székesfehérvári Prospero Színkör tagja Garaczi László Pompásan buszozunk! című kultuszregénye alapján ké­szült zenés önálló estjét lát­hatják az érdeklődők a Pozso­nyi Magyar Intézetben. A ren­dező Czinki Ferenc, aki 20 órától a szerzővel, Garaczi Lászlóval beszélget. A 2011-ben bemutatott elő­adást jól fogadták a kritikusok, a II. Belgák Színjátszó Feszti­válján megkapta a Magyar Szín- játékos Szövetség arany minősí­tését, a 33. Madách Imre Iro­dalmi és Színjátszó Napokon pedig a zsűri színészi különdí- jában részesült. „Egyszerű jelzésekkel - ko­pott asztal-szék, Ez a divat, Ma­ry Zsuzsi, Rita Pavone - azon­nal megteremtődött egy kor. Az első mondattal - beírtak az ellenőrzőmbe - megteremtő­dött a színész kora is. Egy ne­gyedikes fiú valamikor a hat­vanas években. Az erősen meghúzott műben egy csínyte­vő, kamaszodó fiú vezet min­ket végig a kis világában. Csak a szokásos: suli, tanárok, szü­lők, szomszédok, haverok, na és persze a lányok... Egy har­minc körüli férfi hirtelen ne­gyedikes (majd hatodikos) fiú­vá cseperedik vissza, de elhi­szem neki, mert megéli ezeket sztorikat, ezek tényleg az ő sztorijai...” - úja az előadásról Válik István. Egy másik kritkus, Jászay Tamás szerint „nem annyira monodráma ez, mint inkább egy élénk színekkel megfestett körkép egy letűnt, de azért még mindig velünk lélegző korról, a húsz, harminc, negyven évvel ezelőtti kicsi és savanyú Ma­gyarországról.” (k)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom