Új Szó, 2014. október (67. évfolyam, 225-251. szám)

2014-10-13 / 235. szám, hétfő

16 Sport ÚJ SZÓ 2014. OKTÓBER 13. www.ujszo.com VÍNKU Na végre! GAZDAG JÓZSEF Ennyire ellenséges hangulatú meccsre nem is emlékszem. Talán az 1999-es szlovák-magyar Eb-selejtezőn volt hasonlóan feszült a légkör. A gyűlölet akkor is, most is szinte tapintható volt. Ezúttal hatezer-ötszáz román csendőr biztosította a rendet, a magyar rendszámú bu­szokat konvojba gyűjtötték, a szurkolói külön- vonatot egy külvárosi, félreeső pályaudvarra irányították, a drukkereket megmotozták, lekapcsolták. Csak a szokásos, gondolhatnánk. Aztán odabent, a stadionban kiderült, hogy a szigorított biztonsági előírások olykor fabatkát sem érnek, a román ke­mény mag ugyanis folyamatosan petárdákkal, hanggráná­tokkal és görögtüzekkel dobálta a magyar szektort. Beszédesek voltak a stadionban kifüggesztett óriási transzparensek is. Az egyik a román alkotmány első cikke­lyét idézte, amely úgy szól: Románia nemzeti, szuverén, független, egységes és oszthatatlan állam („Romania este stat national, suveran si independent, unitar si indivizibil! ”), a hazai szurkolók sűrűn ismételt rigmusa pedig ekképp hangzott: Székelyföld román föld („Tinutul secuiesc, pa- mant romanesc!”) - válaszul a magyar autonomista törek­vésekre. Aztán az első félidő végén, amikor Szalai (les) góljánál el­ső örömünkben ösztönösen felugráltunk helyünkről a sajtó­szektorban, a román szurkolók inzultálták a sor szélen ülő Dajka Balázst, az Origó újságíróját - székét megrugdosták, őt pedig leköpték. Tehették, a tribünnek azt a részét ugyanis se rendőrök, se stewardok nem biztosították. Úgy látszik, Bukarestben így megy ez. ■k k k Dárdai Pál harcos csapatot ígért („nem húzogatni kell, ha­nem odacsapni”), de annyi mindent ígértek már nekünk az elmúlt években (ki szerethető, ki harapós válogatottat), hogy hittük is ezt a harcias retorikát, meg nem is. Az első fél­időt látva: inkább nem. A románok gyorsabbak voltak, lendületesebbek, labdabiz- tosabbak; a 34 éves Sanmartean például úgy cikázott át a magyar védők között, ahogy akart. Jöttek, egyre csak jöttek a románok, nem is sikerült kapott gól nélkül megúsznunk az első félidőt. (A koreográfia a szokásos volt: Varga lemaradt, a belső védőink lemaradtak, Elek is lemaradt, mindenki le­maradt, csak Rusescu nem.) Ekkor annak kellett volna következnie, hogy a magunk részéről befejezettnek tekintjük a harcot, meglengetjük a fehér zászlót, aláírjuk a feltétel nélküli kapitulációt, és ki­megyünk ugyan a második félidőre, de csak azért, hogy odatartsuk másik orcánkat is, esetleg lehajtott fejjel, gyá­ván alibizzünk, lábunk váratlanul begörcsöljön, s kapjunk még egy-két nevetséges, börleszkfilmbe illő gólt, mint min­dig. Aztán irány haza. De nem ez történt. Hanem valami egészen más. Valami pozitív: focizni kezdtünk! Vesztes állásnál, Bukarestben. Jó volt látni, hogy nem ijedünk meg a saját árnyékunktól, leütközzük az ellenfelet, belemegyünk a párharcokba. Mondhatnánk, persze, hogy válogatott mezben ez a mini­mum. Mert tényleg az. Küzdeni, hajtani kifulladásig, kellő hittel, kellő elszántsággal. Dicshimnuszokat éppen ezért még ne zengjen senki. Előbb verjük meg a Feröer-szigeteket, novemberben pedig Finnországot. Ha azon a két meccsen hat pontot szerzünk, s ugyanolyan bátran és meggyőzően futballozunk majd, mint Bukarestben a második félidőben, akkor - és nem előbb - kezdhetünk bizakodni abban, hogy valami elkezdődött. így csak annak örülhetünk, hogy a hosszú-hosszú böjt után egy kis sikerélmény nekünk, magyaroknak is jutott. Végre gólt lőttünk Bukarestben, 1972 óta először. Végre pontot szereztünk Bukarestben, 1981 óta először. Végre nem aláztak meg minket a románok. Végre küzdöttünk, hajtottunk. A végeredmény: egy-egy, idegenben. Nem sok, de már ez is valami. 9 1 Románia-Magyarország 1:1 (1:0) E3 Bukarest, Nemzeti Stadion, 55 ezer néző Játékvezető: Collum (skót) Góllövők: 44. Rusescu, ill. 82. Dzsudzsák Sárga lap: Hóban, Gardos, Grigore, Rusescu, ill. Gera, Varga, Juhász, Elek, Király, Korcsmán ROMÁNIA: Tatarusanu-Chiriches, Goian (5, Gardos), Grigore, Rat- Hoban, Pintilii-Maxim (84.Stancu), Chipciu, Sanmartean (67, Tanase)- Rusescu. MAGYARORSZÁG: Király-Varga, Juhász, Korcsmár, Kádár— Gera (77. Tőzsér), Elek-Lovrencsics (63. Simon), Stieber (46. Nikolics), Dzsudzsák-Szalai. 4T& EURD2016 PftAMCC Szalai Ádám párharca Rázván Rattal (Somogyi Tibor felvétele) Labdarúgó Eb-selejtezőn Magyarország-Románia 1:1, Dárdai Pál döntetlennel debütált Pontszerzés Bukarestben Harminchárom év után szerzett újra pontot Ro­mániában a magyar lab­darúgó-válogatott, amely 1:1 -es döntetlent ért el Bukarestben az Eb-selej­tezők 2. fordulójában. Dárdai Pál bemutatkozása sikeres volt: a magyar vá­logatott az első perctől az utolsóig küzdött, a máso­dik félidőben jobb is volt ellenfelénél. ÖSSZEÁLLÍTÁS A román csapat óriási fö­lényben futballozott az első fél­időben, a hazaiak szinte ütkö­zés nélkül jutottak el a magyar térfél közepéig, de igazi ziccert nem tudtak kidolgozni. Szalai gólját nem adták meg Dárdai Pál együttese gyakor­latilag csak egyszer jutott el ri­válisa kapujáig, igaz, akkor Szalai egy szabadrúgás után a hálóba fejelt, de a játékvezető les miatt nem adta meg a talá­latot. A magyar tévékommen­tátor azt mondta, hogy a ma­gyar támadó tényleg lesen volt, a cseh közvetítésben azonban rögtön úgy fogalmaztak, jogos góltól fosztották meg a magya­rokat. Ezt később a ProSport napilap is elismerte. A vezetést így a románok sze­rezték meg, a 44. percben egy mélységi indítást követően a bal oldalon felfutó Rat laposan kö­zépre passzolt, az érkező Rusescu pedig öt méterről véd- hetetlenül a léc alá lőtt -1:0. Két csatárral a magyarok A szünetben Dárdai Pál szö­vetségi kapitány Szalai mellé beküldte előre Nikolicsot, ettől veszélyesebbek lettek a magyar támadások. A 69. percben Rusescu már a duplázásnak örülhetett volna, ám fejesgólja lesről született. A románok ez­után nem erőltették a támadá­sokat, a magyar csapat pedig továbbra is küzdött, s végül a 82. percben Dzsudzsák gyö­nyörű szabadrúgásgóljával egyenlített - 1:1. A végén még Nikolics is hatalmas helyzetbe került, de lövése nem sokkal a kapu mellé szállt. „Nem lehet ennyit futni” A döntetlen a magyar váloga­tott számára siker, a pontszer­zést követően a vendégszurko­lók hosszasan éltették Dárdai Pál szövetségi kapitányt. A de­bütáló szakember a mérkőzés után higgadtan és tárgyszerűen értékelt: ,A románok belemen­tek abba a rizikóba, hogy minket agyonvernek húsz-harminc perc alatt, de nem rúgták be a három-négy gólt. Ha nem kap­juk azt az egyet, a másodikjáték- részben jobban szétziláltuk vol­na őket. Ennyit nem lehet futni, mint a románok tették az első félidőben. Biztos voltam benne, hogy a másodikban meglesznek a lebetőségek. A románok eltak- tikázták magukat. A második fél­időben fölénybe is kerültünk, és ha mi vezettünk volna, kicsit másképp nézett volna ki. De ez igazságos döntetlen.” Piturca sajnálkozott „Sajnos nem úgy jött ki a mérkőzés, ahogyan azt elter­veztük. Szerettünk volna már az elején gólt szerezni, sajnos nem sikerült, majd a magyarok a hajrában egy szabadrúgásból egyenlítettek” - mondta Victor Piturca, a románok szövetségi kapitánya, aki szerint ez a dön­tetlen semmiféleképpen nem nevezhető drámainak. „Ebben a csoportban a folytatásban is várhatóak majd hasonló ered­mények, továbbra is kiélezett lesz a küzdelem. A legfonto­sabb feladatom most, hogy a játékosokat fizikailag és pszi­chésen is helyre tegyem a ked­di, finnek elleni összecsapásra” - nyilatkozta Piturca. „Nagyon nagy eredmény” A magyar válogatott játéko­sai szerint megérdemelt volt a bukaresti pontszerzés. „Romá­niában, egy ilyen közegben döntetlent elérni, embert pró­báló, nagyon nagy eredmény. Főleg annak tekintetében, hogy az első félidő utolsó per­cében, lélektanilag a leg­rosszabbkor kaptuk a gólt” - nyilatkozta Gera Zoltán, aki számára nem okozott gondot, hogy pályafutása során először védekező középpályást kellett játszania. Bukarest, újratöltve: vér, veríték, könnygáz Napló és képriport a holnapi Focitippben. „Különösen örülök a szurko­lók miatt, akik otthon drukkol­tak értünk, és akik elutaztak ide, hogy végre nem zakóval kell távoznunk” - mondta Gera. gyönyörű szabadrúgásgóllal egyenlített. „Ha úgy éreztem volna, hogy nem tudok hozzá­tenni, akkor átadtam volna a lehetőséget Tőzsér Daninak, de lehet, ha nem jön oda, nem is így rúgtam volna.” Bukaresti kis b-vel A mérkőzést természetesen most is óriási indulatok övez- -ték, a Görbicz Anita mezének megtaposásáról elhíresült ProSport napilap ezúttal azt húzta elő a meccs után, hogy a magyar sajtó következetesen kis betűvel írja azt, hogy „Bucuresti”. A román újságírók elsőre nem jöttek rá, hogy amit látnak, az a Bukarest tulajdon­névből képzett melléknév - bukaresti -, amit a magyar he­lyesírás szabályai szerint kis b- vel kell írni, pont úgy, ahogy azt is, budapesti. Amikor a kommentelők fi­gyelmeztették a tévedésre a la­pot, levette az internetes olda­láról az ominózus részeket. A mérkőzés műsorfüze­tének címoldalán a magyar zászló fordítva jelent meg (felül zöld, alul piros), de ha­sonló (véletlennek nehezen hihető) baki kísérte már a ta­valyi meccset is, amikor a té­véközvetítésben a magyar csapat összeállításához sike­rült a szlovák zászlót oda­biggyeszteni. Balhé is volt Átvették a mentalitást Az egyenlítő gólt szerző Dzsudzsák Balázs szerint a já­tékosoknak sikerült átvenniük azt a mentalitást, amelyet Dárdai Pál próbált meg átadni nekik. „Igaz, ehhez negyvenöt perc kellett, ugyanis az első félidőben kissé megilletődöt- tek voltunk. A második félidő­ben megnyugodtunk, kemé­nyebbek lettünk, íetámad- tunk, és labdákat szereztünk" - mondta a Dinamo Moszkva szélsője, aki a 82. percben egy A rendőrség harminc ro­mán szurkolót állított elő a mérkőzés helyszínén, ahol a két rivális szurkolótábor még a meccs kezdete előtt petár­dákkal és füstbombákkal do­bálta egymást. Öt drukkert egy évre kitiltottak a futball- stadionokból. Az egészség- ügyi hatóságok azt közölték, hogy néhány ember töréseket, illetve kisebb fejsérüléseket szenvedett. A mérkőzés alatti petárdázás miatt a román szövetség az UEFA-tól is bün­tetésre számíthat. (MTI, nso)

Next

/
Oldalképek
Tartalom