Új Szó, 2014. október (67. évfolyam, 225-251. szám)
2014-10-11 / 234. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ 2014. OKTOBER 11. INTERJÚ 15 tos, (10) (balra), Francisco Mártó (9) és Jacinta Mártó (7) 1917-ben dőlték a második világháborút, a kommunizmus térhódítását, majd összeomlását, valamint - bár ezt csak 2000-ben fedték fel - a II. János Pál pápa elleni merényletet. A súlyos betegségben 11, illetve 12 évesen elhunyt gyermekek boldoggá avattatása nem volt könnyű feladat, már csak azért sem, mert a hit a gyermekeket eleve szentként kezeli, így elvileg az egyházi eljárás nem terjeszthető ki rájuk. Franciscoi és Jácintát végül 2000-ben avatta boldoggá a pápa. A hosszú folyamat portugáliai irányítója, ún. posztulátora Kondor Lajos volt, aki élete jelentős részét ennek a törekvésnek szentelte. A verbita szerzetes munkásságát ma múzeum is őrzi Fátimában, három éve teret is neveztek el róla a városban, de neve szorosan ösz- szefonódik a Magyar Keresztúttal is, amely a pásztorgyermekek szülőházát és a jelenések több helyszínét köti össze. Kondor Lajos - aki 1954-től élt Portugáliában - nemcsak a helyi magyar közösség, hanem a portugál egyház egyik meghatározó személyisége is volt a múlt század második felében. Nagyon szoros kapcsolatban állt a titkok őrzőjével, a harmadik látnokkal, Luciával. Portugáliában és határain túl is a fátimai üzenet terjesztőjeként emlegetik. A fátimai jelenéssorozat a katolikus hívek számára azért is bír megkülönböztetett jelentőséggel, mert valóságosságát ezrek tanúsították. A gyermekek elbeszéléseit eleinte kétkedve fogadó lakosság ugyanis egyre nagyobb érdeklődést tanúsított a történtek iránt, és a Szűzanya októberi jelenését (az ún. napcsodát) - több tízezren látták, köztük a kivezényelt rendőrök és újságírók is. Luciának egyébként még a következő években is állítólag többször megjelent a Szűzanya. O megérte a 21. századot és társainak boldoggá avatását is, 2005-ben hunyt el. (MTI) Lucia nővér 2000-ben (Fotók: tasr/ap, mti) Jacques-Louis David festménye ennek a tetejére (két szó) emberi pszichét terhelő feszültség ▼ ▼ ] bolgár pénznem svéd . autójel ház'ág! ► bee. FTC régész öröme ----▼---becézett Pé ter acidum ► betűnagyság —V— \4zpötty lantén ► házszám, rövidíti« —*— üzemi részleg —▼---páratla n üieg! polcról levesz LN. Szárnyalni akartam K f hinné, hogy a mindig fiata- ■ los énekesnő, Karda Bea JL a napokban ünnepelte 64. születésnapját? A torta mellé meglepetésként egy tandemugrási lehetőséget is kapott. léiméi ellenére is mer cselekedni.” Nos, én mertem. Hogy telt az ugrás előtti éjszaka, mit érzett a repülés előtt? Az ugrásomat a szervezők nagyon jól megtervezték. Igaz, számukra ez rutinmunkának számított, de ettől függetlenül sok mindenre kellett figyelniük. A legfontosabb az időjárás alakulása volt. Nem lehetett túl erős szél és felhős égbolt sem. Székesfehérvár mellett, a börgöndi repülőtéren vetettem ki magam, vagy inkább löktek ki a mélybe. A dátumot soha nem fogom elfelejteni, szeptember 29- ét írtunk. Az esemény éjszakája és annak reggele volt számomra feszültségben, illetve szorongásban gazdag. A szokottal ellentétben aránylag rosszul aludtam, de nagyon örültem, hogy végre eljött a nagy nap. Mivel valóban nem mindennapi dolog egy amatőr számára az ejtőernyős ugrás, a ráhangolódás közben én is többször átfütottam életem addigi legfontosabb történéseit. Ereztem, ha leküzdöttem a mellrákot, és nyolc év után teljesen gyógyultnak számítok, csak jót tehetek magamnak azzal is, hogy egy ilyen feladattól sem riadok visz- sza. Repülni, szárnyalni akartam. Négyezer méter magasra mentünk fel a kisgéppel. A zuhanásra hogyan emlékszik vissza? Az ötven másodperces szabadesés után csodálatos és simogató élményben volt részem. A zuhanás másodperceiben, így visszagondolva, megszűnt az időérzékem. Nem éreztem akkor már semmi félelmet. Az ejtőernyő kinyílása volt az igazán nagyszerű, amikor semmihez sem hasonlítható étzés, a szabad szárnyalás érzése fogott el. Szerettem volna sokáig lebegni a magasban. Amikor földet értem, igazi elégedettséget éreztem - ez a vágyam is teljesült. Jó érzés volt, hogy a párom és a barátaim közül jó néhányan vártak rám. Azt vettem észre, hogy ők jobban izgultak, mint én. Életre szóló élmény volt. Albert József Vágyott az ejtőernyős ugrásra? Az évek múlásával egyre jobban szeretem feszegetni a határokat, és olyan dolgokat csinálok, amelyeket eddig nem tettem meg, de legbelül vágytam rájuk. Ezek közé tartozott ez a sok embernek esedeg őrültségnek tűnő ejtőernyős ugrás is, amely aztán szeptember végén valóra is vált. Mi vezérelte jobban, a bátorság vagy inkább a bizonyítási vágy? Nem a bátorság vezérelt, hanem részben a kíváncsiság. Érdeklődtem ismerősöktől, barátoktól, és böngésztem az internetet, hogy bátorságot merítsek ehhez a veszélyes sportághoz. Akiket megkérdeztem, azok csodálatos dolognak nevezték az ejtőernyős tandemugrást. A világhálón pedig közben találtam egy, a számomra azóta is szeretett idézetet: „Nem az a bátor ember, aki nem fél, hanem az, aki a fé-
