Új Szó, 2014. szeptember (67. évfolyam, 201-224. szám)
2014-09-04 / 203. szám, csütörtök
8 Vélemény ÚJ SZÓ 2014. SZEPTEMBER 4. www.ujszo.com Észtországban, Lettországban és Livániában félelmeket ébreszt Moszkva ukrajnai akciója, állandó NATO-jelenlétet akarnak területükön Orosz szomszédság - balti átok Orosz hatás. Matrjoskák az észt fővárosban, Obama Sztálin, Putyin és Bush társaságában (SITA/AP) Tallinntól Varsóig történelmi félelmeket ébreszt Oroszország ukrajnai beavatkozása. Barack Obama amerikai elnök észtországi látogatása előtt állandó beszédtéma volt az utcán és az üzletekben az egyre terebélyesedő ukrajnai konfliktus. MT1-HÁTTÉR „Nagyon aggódom, mert valahányszor úgy tűnik, hogy rosszabb már nem lehet az ukrajnai helyzet, még tovább súlyosbodik” - mondja a 35 éves Helen Sildna, a tallinni zenei fesztiválok rendezője. Százötven neves baltikumi személyiség, köztük a volt észt és litván elnök felhívást tett közzé, amelyben szövetséges NATO-csapatok állandó jelenlétét sürgették országaikban. „Oroszország neoimperializ- musa miatt attól kell félnünk, hogy mi lehetünk expanzionis- ta álmainak következő célpontjai. Ne engedjük ezt” - írták. „Kérjük, hogy biztosítsák a szövetséges csapatok állandó jelenlétét országaink területén. Egész Európa biztonsága és szabadsága függ ettől” - folytatódik a felhívás. Janis Janson 47 éves lett férfi, akit az AFP tudósítója egy rigai piacon kérdezett, bűnözőnek nevezte Vlagyimir Putyin orosz elnököt. „Ha sikerrel jár Ukrajnában, bármibe fogadhat, hogy idejön. Ha nem lennénk a NATO-ban, már itt is lenne” - vélekedett. Népes orosz kisebbség a Baltikumban Aggodalmat vált ki a balti országokban jelen lévő népes orosz ajkú kisebbség, miután Oroszország kinyilvánította jogát a határain kívül élő honfitársai megvédésére. Észtországban és Lettországban az oroszok a lakosság több mint negyedét alkotják, számukat 1,3-2 millió közé teszik. Lettország negyven százaléka orosz anyanyelvű, de Oroszország ukrajnai viselkedése sok baltikumi orosznak sem tetszik. A moszkvai propaganda hatásai „Én Putyin híve voltam. Először úgy gondoltam, igaza van, hogy elfoglalta a Krímet, de már nem így gondolom. Ukrajna Oroszország barátja volt. Érdemes volt elveszteni egy barátot egy kis darab területért?” - mondja az 52 éves Anna Szla- vinszkaja, aki a rigai pályaudvaron egy csokor virággal a kezében éppen moszkvai barátainak érkezésére vár. A 75 éves Enn Toom nyugdíjas észt matematikus a moszkvai „fekete propaganda” miatt aggódik. „Utalhatok egy észtországi orosz példájára, aki az orosz propaganda hatására Ukrajnába utazott, hogy segítsen az ukrán testvéreknek, ahogy Moszkvában mondják, a fasiszta kijevijuntával szemben. Néhány hét múlva hazajött, miután a helyszínen látta a valóságot” - mondta. Litvániában gyűjtés indult az ukránok javára. Vytautas Budre- ika, egy 25 éves menedzser a közösségi internetes portálokon gyűjti az adományokat. „Hat éve még úgy gondoltam, Oroszország nem jelent fenyegetést. De a 2008-as grúziai és a jelenlegi ukrajnai események után ma már nem így gondolom. Nagyon félünk”-mondja. Lengyelországban kevésbé érezhető az aggodalom, de a történelmi analógiák sokak emlékezetében felrémlenek. „Fegyverrel harcolni egy szomszédos ország ellen, elfoglalni területeit, gátolni külpolitikája szabad megválasztását, mindez nyugtalanító módon emlékeztet a 20. századi európai történelem rossz fejezeteire” - jelentette ki Bronislaw Komorowski lengyel elnök. „Nagyon aggódom amiatt, ami Oroszország és Ukrajna között zajlik. Őszintén szólva már nem hallgatom a híreket, mert végigfut a hátamon a hideg” - mondja egy lengyel nyugdíjas asszony, Barbara Rybeczko- Tarnowiecka. Sandra Kalniete korábbi lett külügyminiszter és volt európai uniós biztos szerint „ha most nem állítjuk meg Oroszországot, folytatni fogja holnap és holnapután”. A szövetséges erők állandó jelenléte a balti államokban és Lengyelországban szerinte elsődleges fontosságú, nemcsak a szóban forgó országok, hanem egész Európa biztonsága szempontjából is. Nem veszítik el eredeti állampolgárságukat Egyre több a kettős állampolgár Csehországban KOKES JÁNOS Megugrott a cseh állampolgárságot kérelmezők száma. Az év első hét hónapjában 4 380 külföldi kért állampolgárságot, míg a tavalyi év hasonló időszakában csak 1266. Januárban életbe lépett az a törvény, miszerint Prága elismeri a kettős állampolgárságot, tehát a kérvényezők nem veszítik el eredeti állampolgárságukat. A kérelmezőknek bizonyítaniuk kell, hogy Csehországban jövedelemmel rendelkeznek, és vizsgát kell tenniük cseh nyelvből, történelemből és földrajzból. Míg tavaly az 2253 külföldi kapta meg az állampolgárságot, idén az első fél évben már2945. A sta- tisztikák a szlovákiai kérelmezők számát nem tartalmazzák, azokat külön dolgozzák fel. Az utóbbi években cseh állampolgárságot a legnagyobb számban ukrán, szlovák, orosz és vietnami állampolgárok kaptak. Mészárlásokról és tömegsírokról beszélt a műsorvezető a székely autonómiaterv kapcsán Magyarellenes gyűlöletkeltés a román tévében MT1-F1GYELŐ Magyarellenes gyűlöletkeltésért az Országos Audiovizuális Tanácsnál (CNA) és az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál (CNCD) is bepanaszolta Radu Banciut, a román B1 hírtelevízió egyik műsorvezetőjét az ActiveWatch nevű civil szervezet- közölte az Új Magyar Szó. A csatorna augusztus 27-i, Banciu világa című műsorában a magyarokat diszkrimináló módon foglalkozott a székelyföldi autonómia témájával, a műsorvezető pedig lealacsonyító hangon beszélt a magyarokról, és etnikai gyűlöletet szított. Egyebek mellett azt állította, hogy a Székelyföldön eddig is atrocitások áldozatai voltak a románok. „Elképzelhetik, mi lesz majd, ha életbe lép az autonómiatörvény. A románok nem beszélhetnek majd románul, fejbe verik őket az utcán, megalázzák őket. (...) Olyan ez, mintha őzikéket eresztenénk be az oroszlánketrecbe” -jelentette ki Banciu. Egyenesen népirtást vizionált. „Tömegsírok is lesznek. A magyarok bosszút állnak majd a románokon” - fogalmazott. Az ActiveWatch szerint a B1TV újságírója a műsorban törvényszegő módon összekeverte a tényeket saját elfogultvéleményével. Nem magyarázta el az ok-okozati összefüggést az autonómiatörvény és a várható „tömegsírok és mészárlás” között, nem nevezte meg azokat az állítólagos atrocitásokat, amelyeknek a románok állítólag eddig is áldozatai voltak. „Pánikot és félelmet keltett a nézőkben” - érvel az emberjogi szervezet. A nyilvánosság tisztességes tájékoztatása felett őrködő ActiveWatch korábban is szót emelt a román médiában észlelt magyarellenes megnyilvánulások miatt. 2012-ben feljelentette a román közszolgálati televíziót, mert az megtagadta az Erdélyi Magyar Néppárt választási hirdetésének sugárzását. Idén júniusban az ActiveWatch a zászlók használatát szabályozó törvény tervezett szigorítása ellen tiltakozott, ellenezve azt is, hogy kötelezővé tegyék a reggeli himnuszéneklést az iskolákban. OLVASÓI LEVEL Köszönet az orvosoknak Budapesti vagyok, de évtizedek óta járom Szlovákiát, sokat túráztam a Magas-Tát- rában, motorral bejártam a gyönyörű tájakat. A szlovák nyelvet nem beszélem, csak a legfontosabb szavakat ismerem, meg tudom magam értetni. Látogatásaim során soha semmilyen negatív tapasztalatom nem volt. Idén júliusban Egres községben balesetet szenvedtem. A mentők 10 percen belül a helyszínre értek és a tőkete- rebesi kórházba szállítottak. Ott azonnal megkezdték kivizsgálásomat, majd hasi és végtagműtétet hajtottak végre. A kórházban töltött tíz nap felejthetetlen marad számomra. Az orvosok és ápolók szaktudásához kétség sem fér. De azt az odafigyelést, mondhatni szeretetet, ahogy mindvégig ápoltak, soha nem fogom tudni kellőképpen meghálálni. Jellemző módon kö- szönetemet azzal hárították el, hogy ez a dolguk. Valóban, az a dolguk, hogy a beteget meggyógyítsák. De az engem kezelő orvosok és ápolók ezt szívvel és emberséggel tették. Mindegyiknek volt egy-egy kedves szava hozzám, időnként még nevettünk, tréfálkoztunk is, ami részben abból adódott, hogy igyekeztem szlovákul beszélni, részben az adott szituációnak volt köszönhető. Szeretteim nyugodtak voltak, mert tudták, jó kezekben vagyok. Köszönöm még egyszer valamennyi orvosnak és ápolónak, amit felépülésemért tettek. Késmárki Károly, Budapest L0VESZAR0K Ki nevet a végén? Új tanév indult, s ilyenkor még minden gyerek, szülő és pedagógus jókedvvel, merész tervekkel, szilárd elhatározásokkal „indul csatába”, hogy a maga területén mindent megtegyen a közös siker érdekében. Ha néha más elképzelésük is van a dolgok menetéről, mindegyikük célja részben azonos: az elkövetkező tíz hónapot szeretnék jó hangulatban, problémamentesen és eredményesen végigcsinálni. Az egyszerű halandó hasonló hozzáállást várna el az oktatásügy legfelsőbb vezetésétől is, mert elsősorban rajta áll, hogy rendelkezésre áll-e majd „a pénz, a paripa és a fegyver”. Úgy tűnik, a miniszternél a derű adott, az elképzelések a tarsolyban, bár a megnyugtató megoldásokra még minden bizonnyal jó ideig vámunk kell. Persze lehetnénk vele megértőbbek is, hiszen csak két hónapja áll a tárca élén, s mivel ez az időszak is a vakációra esett, még nem vehetett részt „éles bevetésen”. Talán még emlékszünk rá, hogy a nyár elején milyen drámai eset játszódott le a kormányhivatalban (vagy az állampárt székházában, esetleg egy villa teraszán), amikor a hajlott korú korábbi miniszter belenézett a kormányfő szemébe, és a sokat látott és tapasztalt professzor rögtön tudta, hogy távoznia kell a posztjáról. Többen ugyan megnyugvással vették tudomásul, hogy a buzgó, de bizonytalan tárcavezetőt egy fiatal, tetterős személy váltja a bársonyszékben, de őt egyelőre csak a zsákbamacska szerepében láthatjuk. Közgazdászként főként a számok tükrében vizsgálja az ágazatot, s mindezidáig csupán arra futotta erejéből, hogy a korábbi kádereket kisöpörje, egyben olyan új személyeket ültessen vezető beosztásba, akik majd az ő elképzelései szerint kezelik a dolgokat, mindenekelőtt persze az uniós támogatásokat. Elődeitől egyelőre abban is különbözik, hogy még egy hihető ígéretet sem tudott az asztalra tenni, hiszen a tanárok béremeléséhez amit mindig mindenki létfontosságúnak tartott egyelőre sem a forrásokat nem látja biztosítottnak, sem a kifizetés módját nem leli. További (részben örökölt) hiányosság, hogy a tankönyvek egy része még mindig hiánycikk, így a pedagógusok legfontosabb munkaeszköze idén is a fénymásoló marad. A legkomolyabb kisiklása azonban az volt, hogy a parlamentbe látogató gyerekeket a számítógépek iskolai bevezetésével kapcsolatban türelemre intette, mert szerinte nem lenne helyes, ha kinevetnék pedagógusaikat. Jópofa megjegyzésnek szánta, sértés lett belőle. Még meg sem száradt a tinta a kinevezésén, az első tanévnyitó beszédét is épp csak elkezdték fogalmazni, máris rossz pontot szerzett a tanároknál. Tiszteletlenül nyilatkozni a nemzet napszámosairól egy oktatási minisztertől főbenjáró bűn. Lesz mit tennie, hogy kiköszörülje ezt a csorbát. A tárcavezető is tudatosíthatná, hogy az indulásnál jól jönne némi alázat. Először talán neki kellene valamit felmutatnia. Nehogy később ő legyen nevetségtárgya. A. Szabó László, az MKP oktatási és kulturális alelnöke
