Új Szó, 2014. szeptember (67. évfolyam, 201-224. szám)

2014-09-25 / 220. szám, csütörtök

10 Kultúra-hirdetés ÚJ SZÓ 2014. SZEPTEMBER 25. www.ujszo.com PENGE Súlyosan zuhanó fény Závada Pál Természetes fény című nagyregénye a 20. század tragikumával átita­tott, család-, nemzettörténe­ti, nemzetiségi, nemzeti ki­sebbségi regény. A bő hatszáz oldalnyi regényfolyam szó szerint hömpölyög, sodor. Partjai a történelmi esemé­nyek. Helyszíne a világégés előtti, alatti és utáni Európa közepe. Ahol kezdetben a népek és nemzetek még csak figyelik, vizslatják egymást, még csak mélyen, eltitkolva lobognak az indulatok. S ahogy a regény fokozatosan kibomlik, a helyszínek már a háború seperte Szovjetunió kisvárosai és falvai, ahol a magyar honvédek partizán­vadászként cirkálták végig a mocsaras Ukrajnát, Fehér­oroszországot. Majd megint az oroszok hurrázó serege ál­tal végigroncsolt középen sodródnak a történelem vi­harában a cselekményt élő emberek. Konkrét főszereplője nincs is talán ennek a regénynek, inkább sorstípusok, embertí­pusok kapnak hús-vér tá­maszt egy-egy szereplőben. Békés megyei magyar ma­gyarok és magyar szlovákok, keresztények és zsidók, fiatal lányok, háborúban férfivá érő fiúk, a hátország női és asszonyai, azok a férfiak, akik hol hősök, hol esendők. Meg persze a rengeteg áldo­zat, egy értelmetlen háború, gyorsan változó politikai rendszerek áldozatai. Záva­da óriásit kanyarít ebben a regényben, egy megbolydult világról ad jelentést úgy, hogy személyes történetek, élmények, naplók, levelek mögül meséli el: hidegrázó- san borzasztó volt a háború, a politikai masinériák pedig játszva képesek voltak milli­ók életével mit sem törődve újraírni a világ sorsát. Pateti- kusnak tűnhet ez a rövid ref­lexió, pedig nem az a szándé­ka. A regényben nyoma sincs patetizmusnak. Ott csak az „élet” zajlik. Élnek és halnak, szeretnek és megcsalatnak emberek. Nemzetek, nemze­tiségek vívódnak, az egyéni sorsvonulatokban és a térké­pen közben átírják a helyne­veket, az úti okmányban a családnevet és a nemzetisé­get, az agyban módosítják az emlékeket, a lélekben eltépik a kötődéseket. Závada ebben a nagyregényében korabeli fényképfelvételekkel illuszt­rálja mondanivalóját. Holtak, élők, saját sírjukat ásók, es­küvőn mosolygók, temetésen gyászolók, gyereket ringatok és vagonban kitelepítésre vá­rók. Zuhan az emberre a ter­mészetes fény. Nyomja a lel­két a sok valós élmény. Záva­da súlyosat alkotott. Nagyre­gény, sokhetes olvasás, fény! Závada Pál: Természetes fény. Magvető, 2014. Értékelés: •••••••••) ZÁVADA PÁL Természetes fény 1 készpénz MumÍ3halozsak|P ÍFelfúiható'tevéfotell ^ S2 oldal eitveny ■aktér Skandináv, plusz egy vicc olasz és logikai tép Az Új Szó ára az 52 oldalas fCttlr QrSO Cl M rejtvényújsággal együtt Szeptember 27-én újságárusoknál! *A rejtvényújság nem része az előfizetésnek és nem előfizethető, csak standon kapható az Új Szóval együtt! 18 bemutatóval ünnepli a jubileumi, kilencvenötödik évadot a Szlovák Nemzeti Színház Válogatás a szlovák történelem és színháztörténet fejezeteiből Eugen Suchoň Angelika című művét - az első szlovák balettet - hétvégén mutatja be a Szlovák Nemzeti Színház (Fotó: Peter Brenkus/SND) Mivé válik az első szlo­vák balettpartitűra, ha a klasszikus balett tiszta formáiból építkező, még­is modem s mai koreo­gráfiát építenek rá? Mi­lyen történelmi parabola születik a mai színházi alkotók műhelyében? Egyebek mellett erre ad választ a pozsonyi Szlo­vák Nemzeti Színház 2014/15-ös évada, amely ünnepinek számít, hiszen immár a kilenc­venötödik. ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS A Szlovák Nemzeti Színház (SND) 18 bemutatóval ünnepli a jubileumi évadot: a prózai társulat 10, az opera 5, a balett 3 új előadást mutat be a sze­zonban. Az alábbiakban a kö­vetkező hónapok programjából válogatunk. Angelikától Rodinig Az első premier e hétvégén jön: az első szlovák balettet, Eugen Suchoň Angelika című szerzeményét egy fiatal olasz rendező és koreográfus, Mauro de Candia állította színpadra. Suchoň mindössze 17 évesen, 1926-ban komponálta a most leporolt művet egy pantomim­előadás zenéjeként, a mai szín­házi alkotók számára pedig az jelentette az igazi kihívást, hogy a 20. század elején szüle­tett melodikus muzsikára a klasszikus balett tiszta formái­ból építkező, mégis modem s mai koreográfiát építsenek. Egyebek mellett igazán ran­gos vendégelőadással is szín­házba invitálja a táncművészet iránt érdeklődő közönséget az SND: október 21-én és 22-én a világhírű szentpétervári Eifman Balett a Rodin című előadását hozza el a szlovák fővárosba. Az Eifman Balett szerte a világon zajosan ünnepelt produkciója Auguste Rodinnek, valamint se­gítőjének, szerelmének és mú­zsájának, Camille Claudelnekál- lít emléket. A történet a zsenik tragikus természetéről szól, és a társulatalapító koreográfus, Borisz Eifman előző műveihez hasonlóan ebben is a modern pszichologikus balett testbeszé­de áll a középpontban, miköz­ben mintegy „élőképként” meg­elevenednek Rodin leghíresebb kompozíciói. A zene a 19-20. század fordulójának francia mestereiből merít: Ravel, Saint- Saéns, Massenet és Debussy mo­tívumai szólalnak meg. Történelmi fejezetek Az SND prózai társulata a szlovák történelem, illetve a szlovák dráma- és színháztör­ténet emlékezetes fejezeteiből válogatta össze az idei évad bemutatóit. Rögtön az első egy 20. századi klasszikus, Peter Karvaš Éjféli mise című drámája lesz; a darab ősbemutatója 1959-ben volt a nemzeti szín­házban. Ahogy az alkotók fo­galmaztak: ma is érdemes visszatérni ehhez a műhöz, hi­szen a szlovák társadalom és történelem egyik töréspontja a témája. Az éjféli mise a szlovák nemzeti felkelés idejére pillant vissza. A Kubiš család otthoná­ban karácsonykor összejön a teljes família: a fiatalabbik fiú partizán, az idősebb gárdista, a lány zsidó vagyont arizált, a jö­vendőbeli meny kommunista, és ott van még a házban elszál­lásolt náci tiszt is. Mi a túlélés ára? - teszi fel a kérdést Karvaš, s hogy még izgalmasabb legyen a kép, ezúttal a legfiatalabb rendezőnemzedékhez tartozó Lukáš Brutovský igyekszik vá­laszt adni a felvetésre. Milyen történelmi parabola születik a mai színházi alkotók középnemzedékének műhelyé­ben? Erre ad egyfajta lehetséges választ Viliam Klimáček, akinek II. Mojmír, avagy a birodalom alkonya című drámáját Rasti­slav Ballek állítja színpadra. A kamaraelőadás a Nagymorva Birodalom két kulcsfigurája, Rastislav és Svätopluk közötti konfliktust, a két uralkodói attitűd - az idealista és a prag­matikus - egymásnak feszülését állítja a középpontba, miköz­ben ngm a történelemkönyvek­ből ismert szikár tényeket igyekszik zengzetesen felmon­dani, hanem rendhagyó, mo­dern színpadi nyelven megszó­laló produkciót ígér. CA bemu­tatót januárra tervezik.) Pozsonyban idén ősszel érik be egy nagyszabású nemzetközi együttműködés: nálunk októ­ber 28-án lesz a bemutatója az élő színházi legenda, Robert Wilson 1914 című produkció­jának, amely az első világhábo­rú kitörésének 100. évfordulója alkalmából született, a prágai Nemzeti Színház, a budapesti Vígszínház, valamint az SND közös projektjeként. Wilson mozaikszerű, groteszk Közép- Európa-vízióját látni kell: iz­galmas kóstoló egy nagy mágus színpadi effektusokból, fények­ből, hangokból, zenékből, sok­szor élő bábként használt sze­replőkből öszszeállított komp­lex színpadi világába. Salome visszatér Az Opera első bemutatója részben évfordulós, részben természetes adósság törleszté­se, emellett méltó vállalás: a 150 éve született Richard Strauss Salome című operája ma is modern műként hat java­részt diszharmonikusnak tűnő dallamvezetéssel és szörnyen nehéz szólamokkal. (Egyetlen igazán melodikus részlete a hí­res Hétfátyoltánc.) Ráadásul: a késő romantika és a korai mo- dernitás mesterének egyfelvo- násosát csaknem 40 éve nem láthatta a pozsonyi operakedve­lő közönség, így a novemberi bemutató számukra igazi ínyencség lehet, (as) Hosszas restaurálás után alakok, részletek és színek tűntek fel a teljesen megbámult képen Újjászülető Leonardo MTl-HÍR Firenze. Hosszas restaurá­lással alakok, részletek és szí­nek tűntek fel Leonardo da Vin­ci félbehagyott fiatalkori re­mekművén, a Háromkirályok imádása című festményen, amely jövőre kerül vissza a fi­renzei Uffizi képtárba. A napja­inkra teljesen megbámult, szin­te láthatatlan képet 2011-ben vitték el a restaurátorlaborató­riumba, ahol az első egy évben a kép állagának felmérése folyt 140 millió euró költséggel. A háromnegyedénél tartó restaurálás eddigi eredményeit a napokban a sajtónak is meg­mutatták. A nagyközönség 2015 végén láthatja ismét a fel­újított festményt az eredeti he­lyén, az Uffizi 15. számú termé­ben, amelyet akkorra szintén renoválnak, megfelelő hőmér­sékletet és világítást biztosítva az alkotásnak. A Leonardo-festmény a 15. század egyik leggyakoribb té­máját, Jézus születését és a há­rom napkeleti bölcs Betlehem­be érkezését dolgozta fel. Leonardo da Vinci fiatalkori remekműve (Képarchívum)

Next

/
Oldalképek
Tartalom