Új Szó, 2014. szeptember (67. évfolyam, 201-224. szám)
2014-09-24 / 219. szám, szerda
www.ujszo.com UJSZO 2014. SZEPTEMBER 24. Vélemény és háttér 7 Rossz érzése támad az embernek a Penta sajtópiaci nyomulása láttán Tőzsdecápáké lesz a média? Nem öli meg a sajtószabadságot, de nem válik a javára sem, ha a szlovákiai médiák többsége pénzügyi csoportok és oligarchák portfoliójában landol. GÁL ZSOLT A TA3 hírtelevíziót Ivan Kmotrík birtokolja, a Joj televíziót a J&T pénzügyi csoport, de hozzá köthető cég kezében van a Pravda napilap is. A Hospodárske noviny a szlovák származású cseh milliárdos és politikus (jelenleg pénzügyminiszter), Andrej Babiš tulajdona, aki megvette a két legfontosabb cseh politikai napilapot is. A Penta pénzügyi csoport nemrég szintén bevásárolt a szlovák sajtópiacon (Plus 7 dní, Trend), de úgy látszik, ez nem elégítette ki étvágyát, szemet vetett a Petit Pressre (Sme, Korzár, My, Új Szó, Vasárnap) is. Ha így haladunk, a komolyabb híreket, háttérelemzéseket és némi oknyomozó újságírást is felvonultató médiák közül csak a .týždeň hetilap és a Markíza magántévé, na meg a közmédia nem lesz az oligarchák kezében. Egyelőre. És épp ez az aggasztó: hogy kiknek a kezében. Olyan pénzügyi csoportoknak és oligarcháknak, akik az állammal való üzletelésből szerzik bevételük jelentős részét, aminek Szlovákiában automatikus hozadéka a politika befolyásolása és a pártok szponzorálása. Egy olyan milliárdosnak a kezében, akit a levéltári archívumok StB-ügy- nökként tartanak nyilván, de immár papírja (bírósági végzése) van arról, hogy nem volt ügynök - egy volt StB tartótiszt vallomása alapján... Egy olyan pénzügyi csoportnak a kezében, amelynek vezetői a moszkvai elit diplomataképzőben (MGIMO) és mellesleg KGB-s toborzóirodában végeztek, máig foglalkoztatják az ŠtB volt főnökét és párhuzamos titkosszolgálat módjára fedett lakásokban találkoztak politikusokkal, párt- pénztámokokkal, magas beosztású hivatalnokokkal. És hosszan folytathatnánk a sort. Nem állítom, hogy ez mindenképpen rosszat jelent, elvégre a média befolyásoló szerepét jóra is használták már: például a Markízának döntő szerepe volt Mečiar megbuktatásában. Ami jó a Pentának, az jó lehet az or-' szágnak is - mondjuk a részben furcsa körülmények között elfogadott Zajac-féle egészségügyi reform. Azt sem várja senki, hogy egyes médiák megvétele után egyből durva beavatkozás jön. Ezzel az új tulajdonos magának tenne be, minél szofiszti- káltabb olvasótábora van egy lapnak, annál inkább. Viszont joggal félhetünk a fokozatosan elhatalmasodó öncenzúrától, ami leépítheti az oknyomozó újságírás maradékát is. A médiák egyfajta atomfegyverré válhatnak, senki sem meri majd bevetni őket, tartva attól, hogy a többiek visszalőnek. A politikusok és szerkesztőségek (tulajdonosaikkal a háttérben) százszor is meggondolják majd, hogy „nekimenjenek-e” egy médiatulajdonos oligarchának vagy pénzügyi csoportnak. Segíthetne az erős közmédia, de ennek nálunk egyszerűen nincs hagyománya. Segíthet az internet, ami egyben a sajtószabadság megmaradásának záloga is. Csak itt jóval kevesebb pénzt lehet csinálni minőségi újságírásból, és jóval több a kókler, manipulativ meg egyszerűen hazug tartalommal. Egy szó mint száz: a külföldi tulajok jobbak (voltak) a hazai tőzsdecápáknál. A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója- Közösségvezérelt helyi kezdeményezés keretében javasolnám a polgármester úr újraválasztása esetének fennforgására kerülését! (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Medveszar VERES ISTVÁN Elsős alapiskolás koromban az egyik tanító bácsi (afféle családi jó barát) behívott a tanáriba, kezembe nyomott egy méretes fóliapapírt, amelyben hosszú, vezetékszerű, vöröses-rózsaszínes képződmények voltak. Tessék, medveszar, mondta, majd megveregette a válla- mat. Ilyen útravalóval kezdtem tehát az iskolás éveket. Ha ezt az esetet elmesélném a szlovák parlament alelnöké- nek, a smeres Renáta Zmajkovičovának, valószínűleg sejtelmesen bólogatni kezdene(és közben azt gondolná, kövér gyerek voltam). Tegnap ugyanis a parlament (egyelőre első olvasatban) jóváhagyta Zmajkovičová javaslatát, melynek értelmében az iskolabüfékben januártól tilos lenne édességeket, cukrász- termékeket és kólát árusítani. Zmajkovičová így szeretné megakadályozni, hogy a gyerekek elhízzanak. Visszatérve a fóliapapírhoz: tartalma még évekig a spájzban várakozott, majd miután már nem csák az íze, hanem a látványa is elvi- selheteden volt, kidobtuk. Ennek az volt az oka, hogy nem szeretem az ánizsos édességeket, így a medveszart sem. A karamelles lengyel krówky cukorkákat viszont előszeretettel fogyasztom ma is, persze csak ha nincsenek túlságosan kiszáradva. Az iskolabüfékre nem tudok sem rosszat, sem jót mondani, egyrészt azért, mert ahová jártam, ott vagy nem volt iskolabüfé, vagy ha volt is, nem szoktam látogatni. A napi Horalky-adagot a legtöbben otthonról hoztuk (át is vette sokszor a szalámis kenyér meg a paprika zamatát). A büfébe leginkább azok jártak, akik egyébként is rengeteg édességet hordtak otthonról. Nem rémlik, hogy ők lettek volna a legkövérebb osztálytársaim. Renáta Zmajkovičová biztosan be tudná bizonyítani, hogy rosszul emlékszem, hiszen pártjának, a Smemek többsége van a parlamentben. Megszavaznák, hogy rosszul emlékszem, és kész. Azért gondolom, azt senki sem hiszi el, hogy ha januártól nem lesznek édességek az iskolabüfékben, akkor kevesebb édességet fognak enni a gyerekek. Ezzel a javaslattal legfeljebb az iskolabüféket lehet tönkretenni. Mert ha a gyereknek édesség kell, a zsebpénzén úgy is megveszi, ha nem az iskolabüfében, akkor az iskola melletti élelmiszerboltban, vagy éppen bepakolja neki az anyukája, a kólával együtt. Vajon miért nem inkább a kötelező testnevelésórák számát emelteti a parlament alelnöke? Annak ugyanis lenne kézzel fogható hozadéka: többet sportolnának a gyerekek. Zmajkovičová tegnap második olvasatba utalt javaslatának tehát nagyjából annyi értelme van, mint a medveszarnak. És itt nem az édességre kell gondolni. KOMMENTAR A Fico-féle állandó MARIÁN LEŠKO Robert Ficónak a walesi NATO-csúcs után is feltették a szokásos kérdést, hogyan viszonyul ahhoz, hogy NATO-támaszpont létesüljön Szlovákiában. Azt válaszolta, nem jó, ha valaki geopolitikai konfliktusokba akar belerángatni kis államokat. Szerinte a NATO-tag- ságunkból még nem következik, hogy az ország területén „idegen katonák állomásozzanak”. Ha erre kényszerítenének bennünket, népszavazást hirdetne a kérdésben és inkább visszavonulna a politikából, de „sose engedné, hogy NATO-támaszpont létesüljön Szlovákiában”. Válaszai szépen összegzik, hogyan is viszonyul a Smer elnöke az észak-atlanti szövetséghez. Először is Fico valótlan dolgokat vet a NATO szemére. Alapjaiban hamis az az állítás, hogy a NATO nyomást gyakorolna Szlovákiára egy NATO-bázis létrehozása érdekében. Tölünk eltérően Lengyelország nagyon szeretne egy katonai bázist a területén, pofonegyszerű okokból. Lengyelország esetleges megtámadása közvedenül a NATO-erők elleni támadás lenne. Tehát egy nálunk sokkal nagyobb és erősebb állam biztonsági garanciának tekintene egy területén levő NATO-tá- maszpontot. Csakhogy a lengyelek igyekezete eredménytelen volt, a NATO-csúcson a tagállamok a német állásponttal értettek egyet: be kell tartani az 1997-es NATO-Oroszország egyezményt, amely szerint az új, keleti tagállamok területén „nem szükséges” katonai támaszpontokat létrehozni. Fico olyasmitől védi az országot, ami egyáltalán nem fenyegeti, mert a NATO még azokba az országokba sem tervez új támaszpontokat, amelyek egyenesen ezt követelik. Fico jól tudja ezt, ezért hajlandó akár politikai karrierje árán is megóvni bennünket egy bázistól. A kormányfő továbbá azt a képet vázolja fel, hogy „az egyik nagy geopolitikai szereplő” nyomakodik az országba, de ő ezt „csak a testemen keresztül” felkiáltással megakadályozza. Bár a kép hamis, az egyik alapköve igaz. Fico „idegen, megszálló hadseregnek” tartja a NATO-erőket. Ez nem valamiféle nyelvbotlás, hanem Fico-féle konstans: a kormányfő előadja állandó számát. Egy ideje már tartózkodik attól, hogy a Varsói Szerződéshez hasonlítsa a NATO-t, de egy lehetséges NATO-bázisról mindig ugyanúgy nyilatkozik. „Szlovákiának megvannak a történelmi tapasztalatai a megszállókkal, emlékezzünk csak 1968-ra... Elképzelhetetlennek tartom, hogy idegen hatalmak állomásozzanak a területünkön és támaszpontjaik legyenek itt.” Abszurd hasonlata alapján ha NATO-katonák jönnének a területünkre azért, hogy megvédjék az ország szabadságát és integritását, Fico megszálló erőknek tekintené őket, ugyanúgy, mint a szovjet katonákat, akik azért vonultak be, hogy megakadályozzák Csehszlovákia kilépését a keleti blokkból. Ha Fico megkérdőjelezi, hogy a NATO Szlovákia biztonságának garantálója, akkor azt kérdőjelezi meg, hogy alkalmas-e magas politikai funkció betöltésére. A szerző a Trend hetilap politikai kommentátora FIGYELŐ Garabits megmondta A Magyar Nemzet „A baloldal jelöltje lopni tanít” című cikkében Garabits Károlyról, a baloldali pártok egyik budapesti politikusáról közöl leleplező írást. A lap online felületén egy hangfelvételt is megjelentetett, amelyen - az újság állítása szerint - a VII. kerületben induló Garabits Károly hallható. A politikus ilyesmiket mond a politikáról: „előre nem fogadunk el pénzt”, „idióta Hunvaldék- nak megmondtam, lopni az tud, aki profi a szakmájában, az amatőr az megbukik”. A Magyar Nemzet azt írja, Garabits Károly arról is beszélt, megütötte Hunvald György volt VII. kerületi szocialista polgármestert és Gál György volt SZDSZ-es bizottsági elnököt, és meg fogja rugdosni azokat, akika zömében romák lakta körzetéből nem mennek el szavazni. Továbbá azt állítja, háromféle rendőrigazolványa van, ezért még sosem kapták ittas vezetésen, ha véletlenül megállítják, azt mondják a rendőrök, jaj, elnézést. Emellett barátja három budapesti kerületi rendőrkapitány is. Garabits az MSZP-ben kezdett politizálni, 2005-ben a budapesti, erzsébetvárosi Fidesz alelnöke lett, most pedig a baloldali pártok közös jelöltjeként indul. Érdekes üzenet a választóknak, hogy Garabits arról beszél: „az lesz a szlogenem, hogy Erzsébetváros az erzsébetvárosiaké. Hát én sem lakom ott, de van ott egy lakásom, és oda vagyok bejelentve”. A hangfelvétel feltehetően két évvel ezelőtt készült, (ú)
