Új Szó, 2014. szeptember (67. évfolyam, 201-224. szám)
2014-09-20 / 216. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ 2014. SZEPTEMBER 20. OTTHON ▲ Csinos, hangulatos, autentikus az előszoba ▲ Fatároló Még nincs teljesen kész, * csak alakul a konyha Tervezett egy jakuzzit is JJJJP római kori talajfiítéssel, ám ebből végül kenyérsütő lett. A A kerti asztal kültéri páccal kezelt, bontásból visszamaradt gerendából készült ▲ A teraszon kapott helyet a kerti szék, amely a szocializmusból visszamaradt kevésbe csinos fotelből készült T Megúj ul a jabloncai kőház N agy merészség, elszántság kell ahhoz, hogy valaki egymaga nekilásson egy régi ház felújításának. Persze nem árt, ha van hozzá némi pénz is, szaktudás, fantázia és idő. A jabloncai kőház - amelyet az alábbiakban bemutatunk - tulajdonosának fantáziája biztos van, elszánt is, csak az ideje kevés, így már több mint hat éve restaurálja fokozatosan, egyes-egyedül a régi épületet, ráadásul abból, amit az udvaron talál. Néhány dolgot persze nem lehet az udvarról beszerezni, pl. új ablakokra volt szükség, valamint építőanyagra, szigetelésre, de különböző tárgyak átcsoportosításával, újrahasznosításával nagyszerű bútorokat, helyeket készített, és néhány szokatlan, mint maga mondja, őrült dolgot is létrehozott, például egy mohagraffitivel díszített falat. Tervezett egy jakuzzit is római kori talajfiítéssel, ám ebből végül kenyérsütő lett, mert „a keleti végeken is nagy úr az éhség” - mondja a tulajdonos akinek szüksége volt rá. A konyhaszekrény ajtói a korábbi tyúkólból készültek el sok-sok gyalulás után, a sparhelt a szemétdombról érkezett, a kerti bútor az istálló elbontásából visszamaradt fából és a padláson talált anyagokból alakult. A legszebb a fürdőszoba lett, Fürdőszobapolcok tölgyfából. A mosdótál tíkfa, eredetileg gyümölcstálként funkcionált Indonéziában. Nem szívja be magába a vizet, így bátran használható a fürdőszobában. (A tulajdonos fotói) az egész tölgyfából van, amely nem penészesedik. Természetesen nem lehet ilyesmit friss fából építeni, a jabloncai ház fürdője szintén az istállóból származó, jó százéves fából készült. Tetőt kapott a terasz, bent az előszobában a fal tövében fehér kavics díszeleg, amely nemcsak szép, hanem praktikus is. Nincs alatta beton, így jól szellőzik, nem keletkezik penész az öreg házban, amely nincs alulról szigetelve. „A teljes betonozás megölte volna a házat” - mondja a lakója. Vendégoldal a fogas, acélszögek az akasztók, te- hénitatóból készült a pad és a cipőtartó. Valóságos művésznek kell lennie annak, aki ilyesmiket kitalál, aki meglátja a lehetőségeket, és meg is valósítja a kreatív ödeteket. (ug) A múlt század eleji kőház, kívülről, restaurálva
