Új Szó, 2014. szeptember (67. évfolyam, 201-224. szám)
2014-09-20 / 216. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. SZEPTEMBER 20. Vélemény És háttér 7 Skóciát nem fenyegette elnyomás, a demokrácia hiánya, a függetlenség eszméjét a pénz motiválta Nagy-Britannia nagy marad Az Egyesült Királyság egységes marad: a skótok meggyőző fölénnyel elutasították a függetlenséget. Skócia még nagyobb önrendelkezésijogokat kap, Nagy-Britannia pozíciója pedig nem inog meg. S1DÓH. ZOLTÁN Elsőként emeljük ki a brit demokrácia nagyságát és erejét. Vajon hány olyan ország akad, amelyik önként beleegyezett volna abba, hogy egy országrésze békés úton kiváljon, ami egyben a „maradék” állam nemzetközi szerepvállalásának határozott gyengülésével járt volna? Persze a határok újrarajzo- lása nem tabutéma, időnként jogos egy-egy országrész kiválása, önállósodása. Erre példa Koszovó esete, ahol az ottani albánok puszta létezését is fenyegette a szerb elnyomás, de említhetnénk Kelet-Timor 2002-es elszakadását Indonéziától is mindkét esetben véres harcok és brutális elnyomás előzte meg a kiszakadást. Skócia viszont profitál abból, hogy Nagy-Britannia része, esetében a többség általi elnyomásról, a demokratikus viszonyok hiányáról nem beszélhetünk. Annál inkább a pénz hatalmáról, a ki kit tart el kérdéséről, a gazdasági nacionalizmusról. A függetlenség mellett kardoskodó Skót Nemzeti Párt arra épített, az Északi-tenger kőolajából jól megél az új állam; ám azt már nem kötötték a választók orrára, hogy a nyersolaj-kitermelés 1999-ben tetőzött és azóta egyre csökken. A szigetország többi polgárával szemben egyszeriben fukar skótok önzése távolról sem egyedülálló: a 2008-ban kirobbant gazdasági válság felerősítette a pénzügyi szeparatizmus folyamatát, azzal, hogy kiélezte az erőforrások elosztása körüli konfliktust gazdag és szegény régiók között. A gazdag Bajorország például nem szívesen támogatja a szegényebb keletnémet tartományokat, ahogy a virágzó Észak-Olaszország sem örömmel fizeti a déli régiók felzárkózását. Az észak-olasz régiók is elszakadnának, a Padánia fantázianevű állam Milánó központtal Európa egyik leggazdagabb állama lenne. A novemberben függetlenedésükről voksoló katalánok részben azért járulnak az urnákhoz, hogy lerázzák magukról a Madrid által rájuk kényszerített megszorításokat. És folytathatnánk a sort a flamand Flandriával, amely Belgiumon belül lélekszámban és gazdasági erőben is jócskán meghaladja a vallonokat. Sokan úgy vélik, hogy kontinensünkön az utóbbi évtizedekben a globalizáció köntösében egyszerre működnek az integráció és a dezintegráció erői, előbbi az Európai Unió, míg utóbbi a regionalizmus formájában. Az integrációs törekvéseket az egyes tagállamok nacionalistái nehezen fogadják el, ahogy azt a májusban lezajlott európai parlamenti választások is mutatták. A globalizáció esetenként felkorbácsolja a nacionalizmust, sokan újra a gyökereket, a vallási, etnikai kapaszkodókat keresik a gyorsuló világban, ami a függetlenség híveinek malmára hajtja a vizet. Visszatérve témánkhoz, ha Skócia az átmenet után 2016 tavaszán búcsút intett volna a brit koronának, akkor a „maradék” szigetországnak is komoly mélyütést vitt volna be. Ez esetben Nagy-Britannia nagyhatalmi pozíciója középtávon megkérdőjeleződik, katonai ütőereje gyengül, és London, mint a pénzvüág egyik központja veszítene súlyából. Az Európai Unió is megszenvedte volna a skót függetlenséget: David Cameron brit kormányfő ugyanis megígérte, ha jövőre újraválasztják, 2017-ben referendumot tartanak Nagy-Britannia EU-ból való kilépéséről. Skócia elvesztése pedig borítékolta volna, hogy a britek elkeseredésükben hátat fordítanak az uniónak. És a bomlás tovább folytatódna... AKKOR SZA VAZZUNK ARRÓL, HOST^ AZ ANGOLOK SZAKADJANAK EL TŐLÜNKL ÉS ŐK ÁLLJÁK A SZÁMLÁ M.n;« yXniS ff: Ti ‘ EIS?‘*53 (Cartoonizer) JEGYZET A revizor és az emberség JUHÁSZ KATALIN Aki olvas újságot, néz híradót vagy böngészi az internetet, értesülhetett arról, hogy a héten ingyen utazhat a fővárosi tömegközlekedési eszközökön az, akinek érvényes jogosítványa van. Ezzel a gesztussal a gépkocsik számát szeretnék csökkenteni, ha csak rövid időre is. Mielőtt még szimpatikussá tenném a pozsonyi tömegközlekedési vállalatot, gyorsan megjegyzem, hogy nem ott született ez az ötlet, csupán csatlakozott az Európai Mobilitás Hetéhez, amelynek keretében minden uniós tagállamban hasonló akciók zajlanak. A szakértők abból indultak ki, hogy ha valaki megszokta az autó nyújtotta kényelmet, nehéz őt visszaszoktatni a tömegközlekedésre. így van ezzel az az ismerősöm is, aki ritkán néz tévét, még ritkábban olvas újságot, az internetet pedig kizárólag a munkájához használja. Hétfőn úgy alakult, hogy egy megállót városi busszal utazott, és persze elfelejtettjegyet lyukasztani. El is kapták, meg is büntették an- nakrendje és módja szerint, ötven euróra. Az illető nem vitatkozott, azonnal nyújtotta a személyijét az ellenőrnek. Miután fizetett, a másik ellenőr megkérdezte, van-e nála jogosítvány. Amikor igenlő választ kapott, felnevetett és gyorsan továbbállt. Ismerősöm utánanézett a dolognak, és amikor rájött, miért tették fel neki ezt a fura kérdést, éktelen haragra gerjedt. Felhívta a vállalatot. Am legnagyobb meglepetésére az illetékestől azt a választ kapta, hogy az ellenőrnek nem feladata figyelmeztetni a „bliccelőt” az ingyenes tömeg- közlekedés lehetőségére. Amennyiben az utasnál van jogosítvány, magától kell felmutatnia. Aki tehát nem tud erről az akcióról, pechje van. Egyébként a közlekedési vállalat honlapján is ott az erről szóló információ, és ő igazán nem tehet róla, hogy a kedves utas nem nézte meg. Bírságot visszafizetni meg csak kivételes esetekben szoktak. További négy telefonhívás után bliccelőnk elérte a pozsonyi városi hivatal illetékesét, akitől azt a választ kapta, a hivatal nem adhat utasítást a pénz visszaadására, hiszen az ellenőrök nem is látták azt a bizonyos jogosítványt. A férfihang csak annyiban adott igazat az ügyfélnek, hogynem volt szépkinevetni őt, és hogy tényleg lehettek volna emberségesebbek az ellenőrök. E történetet három okból osztottam meg. Egyrészt, hogy elmondhassam: ma és holnap is tart még ez az akció a fővárosban. Másrészt, hogy elgondolkozhassanak azon, vajon kinek van igaza. Harmadrészt pedig örömmel tudatom, hogy Kassán holnap és hétfőn mindenki ingyen tömegközlekedhet, azaz jogsi sem kell hozzá. Azt hiszem, Pozsonyban is ez lett volna az elegáns megoldás. KOMMENTAR Ezért nem döntöttek NAGYANDRÁS A szlovák Alkotmánybíróság megtalálta azt az okot, hogy valójában ne kelljen döntenie a kettős állampolgárság kérdésében. Vajúdtak a hegyek és egeret szültek, a különböző paragrafusok erdejében végül megtalálták azt a lehetőséget, hogyan ne kelljen egyértelműen állást foglalni. Hogy pontosan miért nem volt legalább hét alkotmánybíró, aki vagy az egyik, vagy a másik véleményt támogatta volna, nem derült ki. Lehet ez akár egyfajta bosszú is. Ha Andrej Kiska kinevezte volna a smeres kormánytöbbség által korábban megválasztott alkotmánybírókat, talán született volna döntés. Ám valószínűleg ezek a bírók sem kaszálták volna el a törvényt, sőt, szinte biztosan a kormány mellé álltak volna. Azt hinni, hogy majd az Alkotmánybíróság száll szembe ezzel a törvénnyel, hiú ábránd volt. Annak ellenére, hogy egyetlen ember sem mondott le önként és dalolva szlovák állampolgárságáról, valószínűsíthette, hogy ez fog vele történni, ha felvesz mellé egy másikat. Innen kezdve ez már inkább lett politikai kérdés, mint alkotmányos. Bár korábban a szlovák jogrendtől nem volt idegen a kettős állampolgárság, a Smer és csatlósai által megszavazott ellentörvény természetesen ellenünk, magyarok ellen irányult, de az adott helyzetben számolni kellett vele, hogy ilyen válaszreakció érkezik a magyar törvényre. Nyilván tudta ezt a magyar kormány is, számolt is ezzel, és az előrelátható veszteségek kategóriájába helyezte. Robert Fico és Orbán Viktor az elmúlt években számtalan alkalommal találkozott, s mindketten megértették, hogy ebben a témában nem tudják legyőzni a másikat, így egyfajta csendes egyezség születhetett. Mindenki úgy csinál, mintha foglalkozna a problémával, Szlovákiában a belügyminisztérium készít évek óta valamit, Magyarországon pedig Semjén Zsolt nyugtat meg bennünket időnként, hogy a magyar kormány mennyire aggódik. Valójában a magyar kormány is teljesen tisztában van azzal, hogy nincs semmilyen ellenszer a szlovák fél ellenlépésére. Sem Magyarországon, sem Szlovákiában, de az EU szintjén sem. Mivel az állampolgárság kérdése minden ország belügye, így nem szólnak bele. Az sem gond, ha valamelyik országban pénzért lehet állampolgárságot venni, csak ne zavarják ezzel egy másik állam köreit. A kettős állampolgárság sok százezer magyar számára rettentően fontos döntés volt, mind morális, mind technikai szempontból. Ám nem univerzális megoldás, sőt törékeny. Szlovákia aktuális kormánya és parlamenti kormánytöbbsége, és most már az Alkotmánybírósága is megmutatta, hogyan lehetet- leníthetik el az egész dolgot. Természetesen lehet még folytatás, politikai témaként még egy ideig nálunk és Magyarországon is jelen lesz, de pozitív megoldást nem nagyon várhatunk. Nemzetközi fórumokon is foglalkozhatnak a témával, de hiú ábránd azt várni, hogy valaki kívülről fogja rákényszeríteni Szlovákiára az akaratát. Amíg az országban a politikai többség számára megfelelő lesz ez a helyzet, marad ez a helyzet. Szomorú tény, de el kell fogadni, hogy aztán a reális helyzetet megértve lehessen továbblépni. FIGYELŐ A Kreml harca az internetért Az orosz hatóságok el akarják érni, hogy rendkívüli helyzetekben lekapcsolják az orosz számítógépes rendszereket a világhálóról - közölte a Vedomosztyi című orosz napilap. Ilyen rendkívüli helyzet lenne például az országon belüli tömeges tiltakozó akció és a katonai műveletek. A Vedomosztyinak nyilatkozó szolgáltató cég egyik munkatársa elmondta, az orosz állam meg akarja védeni az országos rendszert attól, hogy az Egyesült Államok elszigetelhesse a világhálótól. Washington elvileg lekapcsolhatja Oroszországot az Internet Protocol (IP)-cím rendszerről, amelyet a számítógépek azonosítására használnak. A rendszert működtető ICANN vállalatot az amerikai kormány megbízásából hozták létre. Az orosz nemzetbiztonsági tanács Vlagyimir Pu- tyin elnökletével nemsokára megvitatja az internetről való leválás lehetőségét. Az orosz távközlési minisztérium már tesztelte, hogyan akadályozná meg a „barátságtalan, céltudatos lépéseket”. Egy intemetszolgálta- tó elmondta, a lekapcsolás műszaki kivitelezése lassú és nagyon bonyolult, de a kormány 2015 elejére már készen akarja látni a megoldást. Az orosz nemzetbiztonsági tanács arról is tárgyalni fog, hogy az állam átvenné az internetes tartománynevek adminisztrációját. Jelenleg Oroszországban ezzel egy társadalmi szervezet foglalkozik. (MTI)
