Új Szó, 2014. szeptember (67. évfolyam, 201-224. szám)

2014-09-18 / 214. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. SZEPTEMBER 18. Hasznos tanács 11 Nem mindegy, hogy felmondással vagy közös megegyezéssel szűnik meg a munkaviszony (Tomáš Benedikovič felvétele) MUNKANELKUU-SEGELY A munkanélküli-segélyt nem folyósítják automatiku­san. Az ügyfélnek kell kérnie a Szociális Biztosítótól, mi­után már bejelentkezett a munkaügyi hivatal nyilván­tartásába. A kérvényhez mel­lékelni kell a jövedelemiga­zolást, vagyis a volt munka­adó, munkaadók által kiállí­tott dokumentumot arról, hogy alkalmazottként meny­nyit keresett. Munkanélküli­segélyre az jogosult, akinek az elmúlt 3 évben legalább 2 évig volt társadalombiztosí­tása. A munkanélküli-segélyt a Szociális Biztosító 6 hóna­pig folyósítja. Aki meghatá­rozott időre szóló szerződés alapján dolgozott, annak az elmúlt 4 évben legalább 2 évig kellett fizetnie a járulé­kokat, s akkor 4 hónapig számíthat a segélyre. Aki táppénzt, ápolási díjat, anya­sági támogatást vagy gyest kap, nem jogosult rá. A munkanélküli-segély pontos összegét az utóbbi há­rom évben folyósított fizetés alapján számolják ki: az átlag bruttó bér 50 százaléka. A napi kivetési alap maximális összege jelenleg 54,1809 eu­ró, vagyis egy 31 napot szám­láló hónapban a segély legfel­jebb 839,80 euró lehet. Aki nyugdíjasként veszíti el állását, annak nem jár mun­kanélküli-segély, mivel nem fizette a munkanélküli-bizto­sítást. Kérheti viszont a nyugdíja átszámítását, a Szo­ciális Biztosító a nyugdíjas­ként ledolgozott éveket hoz­zászámítja a nyugdíjához. A kérvény lehet az igénylő saját szavaival megfogalmazott le­vél, nem kell hozzá csatolni semmilyen iratot, viszont fel kell tüntetni a dátumot, ami­kortól az ügyfél kéri az eme­lést. Ilyenfajta nyugdíjátszá- molást évente csak egyszer lehet igényelni, (sza) A végkielégítés legalsó szintjét a munkatörvénykönyv szabályozza, a munkaadó ennél többet is adhat az elbocsátott alkalmazottnak 20 év munka - a végkielégítés 4 vagy 5 havi bér A munkahely elvesztését sokan tragédiaként élik meg, és a felmondás kézhez vétele után gyor­san felmerül a kérdés: vajon jár-e bánatpénz, és ha igen, mennyi. Össze­állításunkban a munka- viszony megszüntetésé­vel kapcsolatos leggya­koribb kérdésekre keres­sük a választ. B. SZENTGÁL1 ANIKÓ Napjainkban már nehezen elképzelhető, hogy valaki egy munkahelyen dolgozzon le 30-40 évet, és első munkahe­lyéről vonuljon nyugdíjba. A legtöbben életük során akarva- akaratlanul, de legalább egy­szer váltanak. Sokan nagyon rosszul viselik az elbocsátást, mert hirtelen megszűnik a csa­lád legfontosabb bevételi for­rása. Felmondás esetén - nem csak a rossz szociális helyzet­ben lévők számára - az egyik legfontosabb kérdés, hogy a munkavállaló jogosult-e vala­milyen anyagi juttatásra. So­kan azzal sincsenek tisztában, hogy mennyi a felmondási idő, illetve mi lesz a ki nem merített szabadnapokkal. Felmondási idő Ha a munkaszerződés, a kol­lektív szerződés vagy a cég va­lamilyen belső előírása nem szabályozza másképpen, a ha­tályos törvény értelmében a felmondási idő legalább 1 hó­nap. Legalább 2 hónap jár olyan alkalmazottnak, áld 1-5 évig dolgozott, ha pedig hosszabb ideig volt a cégnél, a felmondási idő legalább 3 hó­nap. A felmondási idő a fel­mondólevél kézhez vételétől számított következő hónap el­ső napjával kezdődik. Nem árt tudatosítani, hogy a felmondá­si idő a munkaviszony része, ebből kifolyólag a munkavi­szony tartalmára, az abból ere­dő jogokra és kötelezettségek­re a felmondási idő nincs kiha­tással. Vagyis a felmondási idő alatt is ugyanolyan bérfizetési kötelezettség terheli a munkál­tatót, mint egyébként, beleért­ve például az ebédjegyeket is. A felmondási idő alatt a mun­káltató a szabadságokról is ugyanúgy rendelkezik, mint egyébként. Ki dönt a szabadságról? Munkatörvénykönyvünk ál­talánosságban meglehetősen nagy hatalommal ruházza fel a munkaadókat alkalmazottaik szabadsága felett: ők döntik el, a beosztottak mikor pihenhet­nek. Az alkalmazott gyengébb pozícióban van a munkaadó­nál, a főnök úgy is dönthet, hogy a felmondási idő alatt ki kell meríteni az összes szabad­napot, vagy ellenkezőleg, a tá­vozó beosztottat az utolsó pil­lanatig feladatokkal halmoz­hatják el, a felgyülemlett sza­badnapokat pedig kifizetik. Előfordulhat, hogy az elbocsá­tott személy a felmondási időt már álláskeresésre szeretné használni, ám ha nem sikerül megállapodnia régi munkaadó­jával, s az nem menti fel őt leg­alább pár napra a munkavég­zés alól, önkényesen nem lehet csak úgy otthon maradni. A munkatörvénykönyv sze­rint azonban a felmondási idő alatt a munkaadónak hetente legalább egy fél munkanapra lehetővé keli tennie, hogy a tá­vozó alkalmazott új munkát keressen magának. Ez a fél na­pos távolmaradás bérpótlék nélküli igazolt munkahelyi hi­ányzásnak számít. Ha valaki a főnök beleegye­zése nélkül nem megy munká­ba - akár még a felmondási idő alatt is -, az fegyelmi vétségnek minősülhet, amiért a távozó alkalmazottat megbüntetheti, például pénzbírságot szabhat­nak ki, amit a fizetéséből von­hatnak le, kártérítést követel­hetnek tőle. Előfordulhat, hogy azok az elbocsátott személyek, akiknek nincs esélyük belátha­tó időn belül ismét elhelyez­kedniük, szeretnék a felmon­dási időt végig ledolgozni, a szabadságot pedig szeretnék inkább kifizettetni. A munka­adónak ezt jogában áll elutasí­tania, és elrendelheti a szabad­napok kötelező kimerítését, fő­leg ha a felmondási idő alatt nem tud munkát biztosítani az elbocsátott személynek. Végkielégítés Elbocsátáskor a munkaadó a törvényben meghatározott fel­tételek mellett egyszeri, rend­kívüli anyagi támogatást - ún. végkielégítést - ad. A juttatás célja, hogy az elbocsátottnak és családjának a munkakeresés átmeneti időszakában is bizto­sítva legyen a megélhetése. Más a végkielégítés összege, ha az alkalmazottnak a mun­kaadó felmondott, és más, ha közös megegyezéssel szüntet­ték meg a munkaviszonyt át­szervezésre hivatkozva. Fel­mondás esetén a végkielégítés az ádagos havi bérnek legfel­jebb négyszerese - ez legalább 20 ledolgozott év után jár -, és nem jár végkielégítés annak, aki két évnél rövidebb ideig dolgozott a cégnél. 2-5 év ese­tén egyhavi, 5-10 év esetén kéthavi, 10-20 éve esetén pe­dig háromhavi fizetés jár. Közös megegyezés esetén legalább egyhavi bért kap az az alkalmazott is, aki két évnél kevesebbet dolgozott le a válla­latnál, ha viszont legalább 20 évig dolgozott a cégnél, akkor legalább öthavi átlagfizetésé­nek megfelelő bánatpénzre jo­gosult. A kollektív szerződés, a cég belső szabályai vagy a munkaszerződés értelmében az elküldött személy ennél többet is kaphat. Ha viszont az alkalmazott nyújtja be a fel­mondását, a munkaadó nem köteles semmit sem fizetni. A munkáltató indokolt eset­ben - súlyos fegyelmi vétség esetén - azonnali hatállyal, felmondási idő és végkielégítés nélkül is elküldheti alkalma­zottait. A próbaidőben lévő személyektől is könnyen meg­szabadulhatnak, nekik sem kell bánatpénzt adni. A szlovákiai jogrend megkü­lönbözteti a bánatpénznek egy speciális típusát: a nyugdíjba vonulók egyszeri végkielégíté­sét (odchodné). Egyhavi átlag- fizetésnek megfelelő összegről van szó, melyet a munkavi­szony megszűnésekor annak fizetnek ki, aki elérte a nyug­díjkorhatárt és kérte az öregsé­gi, korengedményes vagy rok­kantsági nyugdíjat. Ez a speciális bánatpénz éle­te során mindenkinek csak egyszer jár. Nem jár automati­kusan, kérvényezni kell a mun­kaadótól. Viszont a munkaadó nem mérlegelhet, minden idős személynek jár, függetlenül at­tól, hogy a munkaviszonyt ki­nek a kérésére és milyen kö­rülmények között bontották fel. Ha viszont később nyugdí­jasként ismét munkát vállal, az újabb munkaviszony megszű­nésekor már csak a hagyomá­nyos végkielégítésre (odstup­né) számíthat. Védelmi idő Az alkalmazott bármikor bármilyen okból vagy ok nélkül is benyújthatja felmondását, ezzel szemben a munkaadónak bizonyos esetekben - az ún. vé­delmi időszakban - a munka­törvénykönyv megtiltja az elbo­csátást. Noha az elbocsátásnak legitim okai lehetnek, beteg- szabadságon, anyasági vagy gyermekgondozási szabadsá­gon lévő személyt, terhes nőt, tartalékos katonai szolgálaton lévő alkalmazottat nem lehet elbocsátani egészen addig, amíg tart a védelmi időszak. Ha az elbocsátó levelet a fel­mondási védelem kialakulása előtt kézbesítették, és a védett­ség a felmondási idő alatt ala­kult ki, a munkaviszony nem akkor szűnik meg, amikor befe­jeződik a felmondási idő, ha­nem amikor véget ér a felmon­dási védelem, vagyis amikor fe­jeződik a betegállomány, a gyes stb. Ez alól kivételt képeznek azok az esetek, amikor az al­kalmazott maga kéri a munka­viszonymegszüntetését. 1. Hogyan szűnhet meg ft MUNKAVISZONY ItST* MEGSZÜNTETÉSE ■■■ azonnali hatállyal ■■■ próbaidőben ha az illető ha 5 évnél 1-5 évig hosszabb ideig dolgozott dolgozott a cégnél 2. Mekkora a cégnél a felmondási idő ha a kollektív szerződés nem szabályozza MM másképp Ä hónap 1 Ihónapj Mennyi végkielégítés jár* EGYHAVI FIZETÉS 2 évnél rövidebb ideig dolgozott a cégnél KÉTHAVI FIZETÉS ha az alkalma­zott 2-5 évig dolgozott a cégnél HÁROMHAVI FIZETÉS ha az illető 5-10 évig dolgozott a cégnél NÉGYHAVI FIZETÉS ha 10-20 évig dolgozott a cégnél OTHAVI FIZETÉS ha az illető legalább 20 évet ledolgo­zott a cégnél MAS ÖSSZEG a kollektív szerződésben megállapított összeg NEM JÁR VÉGKIELÉ­GÍTÉS próbaidőben és akkor, ha az alkalmazott mond fel NYUG­DÍJASOK EGYSZERI VÉGKIELÉ­GÍTÉSE egyhavi át­lagfizetésnek megfelelő összeg * ha a munka- viszonyt közös megegyezéssel szüntették meg

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom